Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1898-01-16 / 3. szám

TOLNAVARMEGYE.

lózésével, — megvalósítható, mert vannak fölös számú munkások, a kik az eddig szén- kénegezéssel föntartott szőlőben, a kellő gyakorlatot maguknak megszerezték.

A gépeket csakis olyan szólóbirtokokosoknak adják ki, a kiknek szólóterülete legfeljebb 1200Dől nagyságú, mert a nagyobb szólók tulajdonosai rendszerint már saját erejükből is beszerezhetik a gépet.

A város lakossága társulás utján ugyan ebben a dologban is könnyen segíthetne magán, — de nagy szerencsétlensége közönségünknek, hogy azok, a kiknek a népre befolyásuk van, nem oktatják őket, hogy milyen nagy erőt fejthetnének ki, ha társulva iparkodnának jólétüket előmozdítani, — sajnos még az is, hogy ezek a befolyásos emberek a nép jólétével, előre menetelével, vagyonosodásával édes keveset törődnek, pedig igen sok volna ez irányban a tenni való, ha az illetőben meg volna az akarat, áldozatkészség és az ügyhöz való szeretet. — De ha már nein buzgólkodnak egyesek a népnek érdekeiért, emelkedjék a város képviselő-testülete a helyzet magaslatára és segítsen. — Kötelessége. — Segíthet pedig sokat, ha nem is mindent, ha a föntebb elmondottakat tanulmányozza, azokat mihamarább megvalósítja.

Dixi.

VÁRMEGYE.

— A közigazgatási bizottság tegnap délelőtt tartotta január havi ülését Dóry Pál alispán elnöklete alatt. Az ülésről az idő rövidsége miatt csak lapunk jövő számában fogunk referálni.

— A tolnai katonai gyakorlótér céljaira kisajátított földterület kártalanítási költségeinek fedezésére múlt évi augusztusi közgyűlésünkben hozott azon határozatot, hogy a vármegyei katona- beszállásolási alap jövedelmének fölhasználása mellett a pesti magyar kereskedelmi banktól 50 év alatt törlesztendő 55000 frtnyi kölcsön vétessék föl, — a belügyminister jóváhagyta.

—. Nagyközségekben a pénztárnoki

állásra vonatkozólag a belügyminiszter múlt évi 8G106. sz. elvi jelentőségű határozatában kimondotta : «annak, hogy nagyközségekben külön községi pénztárnoki állás ne szerveztessék, szemben az 1886. évi XXII. t. c. 63. §-ában s kapcsolatosan az 1883. évi XLIV. tckben foglalt rendelkezésekkel, helye nem lehet.»

2. _____

_____________

— Körjegyzői földek adómentessége.

A m. kir. közigazgatási bíróság 1897. évi 4514. sz. határozatával kimondotta, hogy körjegyzői fizetés fejében élvezett, de a község telekkönyvi tulajdonát képező földek utáni adó a körjegyzőtől nem követelhető, még akkor sem, ha annak fizetését a iegyző magánjogi szerződéssel magára vállalta.

— Az országos és heti vásárok, továbbá vásáráthelyezések és pótvásárok engedélyezése iránt az egyes érdekelt községek által benyújtott kérvények és mellékletei — a keresk. miniszter 1897. évi 52303. sz. rendelete szerint — bélyegmentesek.

— Vitás úthasználati kérdések elbírálása — a foldmivelésügyi miniszter 1897. évi 38700 számú elvi jelentőségű határozata szerint — csak akkor utasítható a bírósághoz, ha a tényállás teljes kiderítésére szolgáló adatokat a közigazgatási hatóság saját hatáskörében meg nem állapíthatja.

— Minisztertanácsi döntvények. M. kir. minisztertanács 1897. nov. 24-én hozott határozata : Ünnepnapon templom mellett, isteni tisztelet alatt, élelmi cikk árusítással elkövetett kihágás elbírálása a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. — 1897. dec. 8-án hozott határozata: Szöllőtelepen alkalmazott felügyelő-vincellér hátralékos munkabére iránt indított ügy elintézése a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik.

A szegzárdi kaszinó közgyűlése.

Múlt vasárnap tartotta meg a szegzárdi kaszinó évi rendes közgyűlését meglehetős érdeklődés mellett.

Fórdos Vilmos, a kaszinó népszerű elnöke nyitotta meg az ülést, s felolvasta az elnöki jelentését, mely ekként szólott: «Tekintetes közgyűlés! Szívélyesen üdvözölve a határozatképes számban megjelent tagtárs urakat, a közgyűlést megnyitott- nak nyilvánítom. Van szerencsém a lefolyt évre vonatkozó elnöki jelentésemet következőkben megtenni. Örömmel jelenthetem, hogy egyletünk a múlt évben is sikerrel teljesité alapszabályszerü hivatását, tagjainak száma azonban ugylátszik, hogy elérte a Culminációt, mert amig 1897. január 1-én a tagok száma 306 volt, addig 1898. január 1-ig ezen szám 300-ra szállt alá. Ugyanis a múlt év folyamán elköltözött 40 tag, kilépett 3. Elhaltak hatan, u. m. Dr. Dicenly Pál, Kánig Lajos, Urtika Antal, Bach Jenő, Jasek Alajos, kiknek elvesztése feletti fájdalom-érzetünket jegyzőkönyvileg kifejezni indítványozom. Fölvétetett a múlt év folyamán 43 tag. Könyvtárunkra a múlt évben 266 frt 84 krt, hírlapokra 360 frt 78 krt költöttünk. Könyvtárunk szaporodon 96 művel 112 kötetben, jelenlegi állaga 1315 mű 2134 kötetben. 214 tag használta a könyvtárt 3054 mű olvasásával. Az átvizsgált és közszemlére kitéve volt 1897 évi számadás szerint volt a bevétel 9899 frt 41 kr, a kiadás 9789 frt 95 kr., bevételi többlet tehát 109 frt 46 kr., tagdíj hátralék 714 frt. Megjegyzem, hogy a számadásban 3500 frt kölcsön átfutó tételt képez. Az egylet vagyona leltári értékben 10784 frt 65 kr. Ezt terheli 6904 frt 34 kr tartozás és igy az egylet tiszta vagyona 3880 frt 31 kr. A pavilion került 4862 frtba, a kert rendezés 500 frtba. Számadásunkban a házi kezelés eredménye, bevétel 2250 frt 94 kr, kiadás 1602 frt 31 kr, tiszta nyereség tehát 648 frt 63 kr, a házalap 1251 frt 69 kr., a Garay szobor-alap 4597 frt 94 kr., a Hezerédj szobor-alap 753 frt 62 krt tesz ki. Az ezekre vonatkozó takaréktári betét könyveket van szerencsém bemutatni. A bemutatott költség- előirányzat szerint 1898 évi bevétel 6824 frt 46 kr, kiadás 5708 frt, tartozás törlesztésre marad 1116 frt 46 kr. Közgyűlést a múlt évben 2-őt, választmányi ülést 17-et tartottunk. December hó folyamán Simontsits Elemér ur leköszönt a választmányi tagságról, mit azon jelentéssel hozok a tek. közgyűlés tudomására, hogy az ez által megüresedett választmányi tagsági állásnak külön közgyűlésen betöltése a közeli tisztujitás miatt mellőztetett. A tagdíj hátralékok felszaporodásának megakadályozása céljából alapszabályaink módosítása vált szükségessé, mely tárgyban a választmány javaslata elő fog terjesztetni. Továbbá a jegyzői teendők fel- szaporodása miatt a választmány által javaslatba hozatott, hogy a közgyűlés két jegyzőt és még egy könyvtárnokot válasszon. Végül sajnálattal jelentem, hogy Szarnovszky szobrász ur, noha a Garay-szo- bor főalakját már elkészité, a mellékalakokkal máig sem végzett, reményt nyújtott azonban arra, hogy a szobor folyó év tavaszán felállítható lesz. A Garay óda pályadíjat megyénk kitűnő szülöttje Várady Antal országos színművészeti akadémiai igazgató nyerte el, ki az 50 frt pályadijat édesanyja emlékére alapítványul tette le, hogy ennek felszaporulta után a kamatokból Garay szobrára évenként koszorú tétessék. Ezek után állásainkat elhagyva, a választmány és tisztikar nevében is benső köszö- netünket nyilvánítjuk nagybecsű bizalmukért.

Az éljenzésekkel kisért elnöki jelentés után Bodnár István, az egylet jegyzője felolvasta a választmány azon javaslatát, mely a tagdijbefizetések szabályozására vonatkozott. A választmány javaslata szerint aki 3 havi tagdíjjal hátralékban marad, annak a pénztárnok az esedékes nyugtákat postai megbízás utján kézbesíti, s ha azok egy hónapon belül

1898. január 16._

tes dolgokat, hogy tisztára azt hiszem, valami reszelővei cirógatnak, ha csak rágondolok is. De hát mit tehetek, ha még sincs senkim más, akihez forduljak ? Pedig most megint pénz kell: holnap lakbérnegyed, nekem pedig sok az előlegem és most is alig van öt frtom s ami még ennél is rosszabb, még csak kilátásom sincs rá, hogy mostanában valahonnan kapjak. Hol vegyek tehát? Megint a nagynénitől kérjek ? Olyan nincs 1 Oda nem megyek, akárhogy lesz is. Még most is a fülemben csengenek drága szavai, melyekkel legutóbbi látogatásom alkalmával tőlem búcsút vett: »Viszontlátásra, édes öcsém, de minél később 1« S én ehez forduljak ? Nem, nem és ezerszer nem 1 De különben is tennünk kell valamit, hogy nemcsak ebből a mostani hínárból kigázoljunk, hanem jövőben általában rendezett viszonyok közt élhessünk, még pedig a magunk becsületéből. Nem akarok én többé rászorulni senkire, de senkire, legkevésbbé pedig a nagynénire.

Asszony (bánatosan). Igaz, igaz 1 már magam is sokszor gondoltam, hogy ez nem jól van igy. Kellene valamit tennünk, hogy ezektől az örökös gondoktól szabaduljunk. Csak az a kérdés, mit ?

Mit ? hát először is azon kezdjük, hogy takarékosabban fogunk élni. Összehúzzuk magunkat, a hogy csak lehet; szigorúan tartózkodunk minden felesleges kiadástól s aztán, aztán . . . majd meglássuk.

Helyes, helyes, ehez magam is szívesen hozzájárulok. Hát lássuk, melyek is azok a felesleges kiadások ?

— Melyek ? hát először is én kilépek a kaszinóból. Ez lesz az első. Mert ha az ember csak beteszi a lábát oda, a kompánia mindjárt lefüleli, le kell ülni velők kártyázni és én a milyen peches ember vagyok, ha tiz forint van nálam, kilencet biztosan elveszitek belőle. — Ha csak még többet nem. így pedig, ha töröltetem magamat . . .

Igen, igen, akkor többet is leszel idehaza nálam, ugy-e Lajoskám? Jaj beh jó is lesz az! (kissé elgondolkozva.) Az az, hogy még sem lesz ez jó. Az emberek irigyek és gyanakvók. Ha az igaz okát mondod, nem hiszik el, hanem tudja Isten, mi más okot keresnek alatta s mi híreket terjesztenek aztán rólad. S ez talán még a carrierednek is megárthatna. Nem, nem, erről tégy le. De e helyett én abban hagyom a csütörtöki jourokat s teaestélyeket, mert ezek sok pénzbe kerülnek s igen jól meg lehet nélkülük lenni. Itt már lehet okot találni a visszavonulásra. Ugy-e Lajoskám ?

Csak úgy, mint az én kaszinói kilépésemre. Meg aztán mig én egész nap az irodában vagyok, te itthon örökké egyedül ülsz és halálra unatkozol, s még az a kis szórakozásod se legyen, hogy egyszer egy héten jó barátnőidet magadnál lásd ? Nem, ebből már nem lesz semmi! Az a néhány pár find- zsa kávé vagy tea nem tesz bennünket koldussá, téged pedig ez a társaság igen kellemesen szórakoztat. Halálos vétek volna, ha én ,ettől megfosztanálak. Hanem tudod mit? Én abbahagyom a szivarozást. Ez már csakugyan fölösleges kiadás. Rossz szivart nem szeretek, a finom szivar pedig igen sok pénzbe kerül. Különben is sokszor panaszkod- j

tál, hogy tönkre füstölöm drága csipkefüggönyeidet; aztán a szoba levegője is tisztább lesz. Szóval, ez egészen jó lesz igy.

Jó, jó, hogyne ? Az az egypár szivar, meg az a néhány forint, a mit minden évben a függönyök tisztításán megtakarítunk, egyszerre kihúz bennünket minden bajból. Nem, ha már teszünk valamit, tegyünk valami okosat. Én azt hinném, azon kellene kezdenünk, hogy kisebb lakást vegyünk, a bútorok egy részét eladjuk, az egyik cselédet elküldjük . . .

Igen, és te magad fogsz sütni, főzni, mosni, nemde ? Ugyan kérlek; még talán azt akarnád, hogy ebédlő, vi itszoba stb. mind együtt legyen az én dolgozó szobámban ? Hahaha! hát még miről nem mondanál le, te kis szent ? Nem maradnál itthon a színházból is, ahonnan mindig oly sugárzó arccal s fellelkesülve szoktál hazajönni ? hisz az is pénzbe kerül ? Nem, nem, kedvesem, neked semmiről sem szabad lemondanod, mert úgy is én vagyok a költekező, tehát nekem kell áldozatot hoznom. Nos hát én . ; . én nem megyek többé vadászni. Múltkor is, mikor Breznay bárónál vadásztunk, vagy 80 frtom ment el két nap alatt, pedig épenseggel nem gavalleroskodtam. — Igen, eladok fegyvert, kutyát, mindent s szépen itthon maradok. Itt már lehet takarékoskodni. így lesz !

Oh szegény, szerencsétlen flótás te ! A vadászatról akarsz lemondani? Te? Ha nekem a jour, meg a színház az éltető elemem, úgy neked még tízszeresen inkább a vadászat az. Hiszen a s/ivem | szakadna meg, ha látnám, mikor vadászatra hiv-