Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1898-05-22 / 21. szám
Vili. évfolyam. 21. szám Szegzárd, 1898. május 22. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. r Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő : Dr. LEOPOLD KO RITE L. SZÉKELY FERENC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mér.ékel'en megállapított árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési ár: Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre . . . 3 » — » Negyed évre . . I » 50 > Egy szám ára ... 12 > Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. 1898. május 15-ike. Vármegyei gazdasági egyesületünk rövid és mégis viszontagságos történetében határt jelez a cimgyanánt felirt naptári adat- Ezen a napon, éppen tizedszer, mutatta be a gazdasági egyesület eredményét annak a munkának, amit — feladatához híven — a közvagyonosodás előmozdítása érdekében folytonosan kitartó és zajtalan tevékenységgel végez a szarvasmarha tenyésztés népies irányának céltudatos fejlesztése utján. Fönállásának 25-dik évét már 3 éve túl élte a gazdasági egyesület — jubileum nélkül; mert a gazdák helyzetével már akkor nem lett volna öszhangba hozható az ilyen ünnepség rendezése. De, ha szokásban volna a 9-es szám ünneplése: a folyó hó 15-én Hőgyészen rendezett tehén- és üsződíjazás a gazdasági egyesület jubileumának volna tekinthető. Meg volt ahhoz minden kellék, ami az ilyen szabású és célú mozgalomnak a jubileumi jelleget kölcsönözheti: illustris társaság, mely az eredményt megbírálni és ennek alapján a munka értékét mérlegelni hivatott lehet; ünneplő társaság, melyet a tudás vágya indított arra, hogy a gazdasági egyesületet látogatásával megtisztelje ; bemutatott eredmény, olyan, amely nemcsak a várakozókat csodálkozásra ragadta, hanem magát a szereplőt: a gazdasági egyesületet is nagymértékben lepte meg kellemesen. Csak egy hiányzott: az évszám, hogy jubileum nem lehet egyesületünknek ez az ünnepe. Az illustris társaságban ott láttuk Pirk- ner János orsz. állattenyésztési főfelügyelőt, Sierbán János, Halász Gyula és Jakab ffy Imre kér. állattenyésztési felügyelőket, mint a föld- mivelésügyi minisztérium küldötteit; Forster Géza igazgatót és Jeszenszky Pál titkárt, mint az Országos magyar gazdasági egyesület küldötteit; akiken kívül látogatásuk- | kai tisztelték meg gazdasági egyesületünket j a pestmegyei gazdasági egyesület 30 tagból állott gazda-társasága Serfőzd Géza, I egyesületi titkár; továbbá a délvidéki föld- mivelök 4 vármegyére (Temes, Torontál, Krassó-Szörény és Bács-Bodrogh) kiterjedő gazdasági egyesületének 100 tagból állott gazda-társasága B/askovits Ferenc orszgy. képviselő, g. egyl. elnök, Godinus báró egyl. alelnök és Krauszhaar Károly egyl. titkár vezetése alatt. — Azt talán mondanom sem kell, hogy vármegyei gazdasági életünk ismert és tisztelt alakjai majdnem kivétel nélkül emelték jelenlétükkel és activ szereplé- | sükkel az ünnepség fényét. Kis gazdáink pedig, mintha csak egy lélek volnának a gazdasági egyesülettel, olyan derekasan viselek magukat egyesületünknek ebben a vállalkozásában, hogy tőlük az elismerést nemcsak megtagadni nem lehet; hanem a társas ebédnél sokszor méltatott érdemből is joggal követelhetnek részt azért az igyekezetért, amivel a gazdasági egyesület intentióit megérteni, törekvését támogatni készségesnek bizonyították i magukat a több, mint 2000 drbot kitevő értékes állatcsoport bemutatása által. Ez a legközelebb lefolyt tehén- és üsződíjazás egyik eredménye. A második eredmény az, hogy a délvidéki földmivelők gazdasági egyesülete által szervezett tanulmányi kirándulás résztvevői, a kik egyúttal vásárlás céljából is jöttek hozzánk, 240 drb állatot vásároltak és ezért több, mint 30,000 frtot hagytak Hőgyészen, Tevelen és Závodon, a hol vásárlásaikat eszközölték. Ezekből az eredményekből szándékozom levonni azt a következtetést, a melynek fejtegetése révén igényt támasztok az iránt, hogy cikkem egy a mezőgazdaság szoros érdekkörén kívül álló lap élén foglalhasson helyet. A vármegyei gazdasági egyesület az óta, hogy az állattenyésztés, különösen pedig a szarvasmarha tenyésztés régen fölismert gazdasági fontosságának tudatában a cselekvés terére léphetett: a rendelkezésére állott eszközöket mindenkor igénybe vette és következetes munkával törekedett a szarvasmarha tenyésztés népies irányának fejlesztésére. Eleinte a községek bika-szükségletének közvetítése, majd a tehén- és üsződíjazások, később tejelő versenyek rendezése, állattenyésztési szövetkezetek létesítése és gyámolitása utján iparkodik hóna alá nyúlni a népnek, hogy megmentse a mező- gazdaság válságos helyzete közepette reá nehezedő terhek roskasztó hatásától. Amiket ezen a téren részint statisztikai adatokban, részint szemléltető kiállításokban itthon produkált, azokat csak annyiban tekinti maga is eredménynek, a inennyiben szükségesnek látja azok tüzetes ismeretét abból az érdekből, hogy munkájának irányát folytonosan a helyes mederben tarthassa. Első vállalkozása, a mikor eredményt akart bemutatni az volt, hogy az 1896-dik TÁRCA. — Visszhang nélkül. Mily szomorú sors az, Mindenkit szeretni, Ha téged nem szeret A világon senki. Szivednek visszhangját Keresni hiába, Mikor nem felelhet Senkieem reája. Milliárd szív közül Kern akadni egyre, A tiednek hangját, A mely visszaverje. Csak őrökké élni — Olthatatlan vágyban, Kiáltó szó lenni Sivár pusztaságban — VESZ ELEI KÁROLY. Yégtárgyalási naplómból. — A .TOLNAVÁRMEGYE, eredeti tárcája. — Irta: SÁND0E JÓZSEF. XIX. Ez itt sokáig a teljes sikerek embere. Xyu- lánk, megtermett alak, férfiasán fejlődött arc, magas homlok, ritkuló szőke hajzat, csúcsosodó koponya. Előzékeny és hóditó egész valójában. Megjelenésében van valami különös, valami nagyra emlékeztető. Boldog, kivel foglalkozik. Férfi és nő egyaránt. Annak beszél a műveltség legmagasabb stérájából. Otthonos a Ramajanában és a balneológiában. Leonardo da Vinci és Verestsagin. Spiri- tizmus és Comte Ágost. Emezeknek az érdekesség bájos hangján, a zsurok otthonos tónusában. Diadalt aratott sokáig. Ismertem jól. Előttem áll a gyermeknek — hisz 6—8 esztendős iskolás fiuk voltunk — az alakja, modora, lelke, mindene. Okos, csintalan fiú volt, első eminens, de első a legrosszabbak között. Emlékszem hatalmas képzelődő erejéie, büszke öntudatára, mintha érezte volna, hogy bennünket az élet eltörpít mellette, kinek nagy vala a vágya és nagy az ő eszének ereje. És ahogy elhagytuk egymást, mi jobbra tértünk, ő még jobbra; minket a vágy vezetett, hogy a közönséges halandók becsületes munkáját végezhessük, ő nagy akart lenni, vezette vágyódó ambíciója, korán zsibongó agya, a nagyság lidérce. Hamar bukott bele, hiányzott a mindenek fölött álló erkölcsi alap. Az élet kétszer hozott össze vele. Másodszor már a végtárgyalási teremben. Egy szegény, kopott iskolatársamat vigasztaltam a fővárosban s a hogy együtt jártunk, szem- bentaláltuk ezt a megbénult agyú urat. Áhítozó vágyódással néztük az előkelő megjelenésű, nyílt hom- loku, de borongó tekintetű ifjút. Nagyitott, mint a gyenge lelküek. Beszélt kápráztató mesét, boldog életéről, hatalmas fizetésről, rendes-vous-ról egy fiatal asszonynyal és mi hittünk a szavaiban. Ki sejtette volna ? A megtermett alak birái előtt összezsugorodott. Mint az ágán felejtett satnya gyümölcs. Virágcsokor, kinek a szirmai lehulladoztak. Aljas büncselekvéssel vádolták. Meglopott egy leányt, akinek házasságot ígért. A legaljasabb motívum. Mintha látnám, hogy rendre szedi le arca hamvas pirosságát, elrabolja éjjele nyugalmát, belesző a leikébe bolonditó álmokat, test az agyába tarkító képeket és aztán végezetül ellopja gyönge kezekkel gyűjtött apró fillérjeit. Talán egy üveg Bouquet-ideálért. — Vagy a séparé újonnan jött pénztáros kisasszonyáért. Szaggatottan, vontatottan felel. Mintha a carrier elveszített boldogságát aposztrofálná tétovázó szemeivel. — Mintha könyörületességre appellálna,
