Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1898-05-22 / 21. szám
2. TOLNA VARKEGYFévi ezredéves nemzeti ünnepségek sorozatában a tenyész-szarvasmarhák időleges kiállításán 24 drb bonyhádi tájfajta tehenet és üszőt állított ki. Eltekintve attól, hogy ez a vállalkozás nemcsak a legfelsőbb elismerést és a kitűzött dijak legelsejét szerezte meg gazdasági egyesületünknek: nagy és elvitathatatlan eredményű volt az gazdasági szempontból vármegyénk egész gazga- ságára is az által, hogy a nép kezén levő szarvasmarha-tenyészanyagot széles körben ismertté tette és ez által biztosította a szarvasmarha tenyésztés jövedelmező üzésé- nek egyik legfőbb föltételét: a productum értékesítését. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy vármegyénk kivitele a bonyhádi tájfajta szarvasmarhában 1897. folyamán meghaladta az 1895-dik év eredményének kétszeresét. Hogy ennek mekkora gazdasági jelentősége van, legyen elég hivatkoznom arra, hogy magáról a szakály-hőgyészi vasútállomásról 5979 drb tehén- és növendék tenyészállat hagyta el a vármegyét 1897- ben ; az idei eddig ismert számadatokból pedig bizton következtethető, hogy a folyó év még kedvezőbb eredménynyel fog záródni. Kétségtelen tehát, hogy a népünk kezén »bonyhádi tájfajta« néven ismert szarvasmarha élénk kereslet tárgyát képezi, jól értékesül és mint jelentékeny jövedelmi forrása a gazdaságnak, nagyon megérdemli a figyelmet abból a szempontból, hogy állománya szaporittassék, minősége fokozottabb mértékben fejleszt.essék már azért is ; mert vármegyénk egyes vidékein még mindig nem részesül ez az anyag abban a méltatásban, amelyet értékes voltánál fogva a gazda saját érdekeinek szempontjából föltétlenül megérdemel. Egy részt a tájfajta jobb értékesítését, más részt — ezen a réven — annak a vármegye belterületén is kívánatos gyorsabb elterjedését kivánja biztosítani a gazdasági egyesület azzal az aktiójával, amelyet most indított abban az irányban, hogy Hőgyészen havonként legyenek rendezhetők szarvasmarha vásárok. Ennek az aktiónak a sikere biztosítottnak tekinthető május 15-dike óta, a mikor a kistenyésztóink által Hőgyészre felhajtott nagy állatállomány élénk bizonyságot tett mintha azt mondaná : mentsetek meg egyszer! és mintha menten utána gondolná: majd másodszor ügyesebben cselekszem. Vele szemben ült a panaszos. Piros rózsa a tekete csokorban. Vájjon mi fájhat a lelkének jobban? Hogy megfosztották attól a néhány garasától, mit a varrógépen görnyedezve keresett, vagy hogy meg kell válnia attól, a kitől pedig megváltást remélt? Szerelme harcolt a gyűlölettel. És a mikor tanúság tételre hívták fel, csukló hangon mesélte el, hogy mily nagyon szerette a vádlottat. Reá bízta életét, vagyonát, becsületét, hiszen annyira bízott benne. Dolgozott kora hajnaltól és az éjszaka még ott találta munkája mellett, hiszen olyan édes volt dolgozni azért, aki jövőt alkot neki, rózsásat, bűvölőt, szerelmesét. És sohasem csüggedett, nem is panaszkodott. Pedig annyit szenvedett; a sok éjszakázás megrontotta gyönge szervezetét és egyszer már oly közel volt a pusztuláshoz, mikor elfáradt teste lezuhant a gép mellől. Tűrte a fájdalmat, tűrt nélkülözést, gyűjtötte a filléreket a boldogság édes reményében és amit keresett, félretette, hogy legyen majd a kedvesének. Es most megcsalta. Megcsalta szerelmével, vagyonával, becsületével. De azért megbocsájt neki. Könyhullatás közt rimánkodott, hogy ne büntessék meg a vádlottat, mert még mindig szereti és szeretni fogja örökké. a mellett, hogy anyaga lesz a vásároknak. — Ez egyik eredménye a czimgyanánt kiirt napnak. A délvidéki kirándulók azzal a szándékkal jöttek, hogy 140 drb állatot vásárolnak és erre a célra 10.000 frtot szántak. A tény pedig az, hogy elvittek 240 darabot j és itt hagytak azért 30.00» frtot. Soha olyan vételkedvet nem láttam, mint ezek a nagy területen, extensiv viszonyok között gazdálkodó polgár emberek tanúsítottak a Hőgyészen bemutatott kép látása és a závodi vajtermelő szövetkezet, a závodi, teveli és hőgyészi tenyészbikák megszemlélése után. * Mikor az általuk összevásárolt állatokat egy falkában a vasútra szállították, a boldogság sugárzott arcukról abban a tudatban, hogy ez az övék. Mint gyermek az uj játéknak: úgy örültek annak a jószágnak, melynek az értékét akkor tanulták megismerni, amikor látták a mi kis gazdáink kedvezőtlen talaj viszonyait az övékéhez képest; mikor látták, hogy a tisztességes megélhetéshez nem okvetlen szükséges legalább is 100 kát. hold bánáti szántóföld ; hanem legrosszabb esetben elégséges az is, ha az utak és árkok mentén jó fű terem, amiből sarlózhat és lepedőben haza viheti a takarmányt a község legszegényebb zsöllérjének felesége, vagy gyermeke is annak a tehénkének, amely különb a bánáti gazda legszebb szarvasmarhájánál Volt a kirándulók között, akik egyéb- ! ként kivétel nélkül értelmesek, tanulni vágyók voltak, néhány szántó-vető, nem kevesebb mint 600—800 hold tulajdonosa. — Ezektől hallottam, hogy nem lehetnek betegesek a gazdasági állapotok ott, ahol ; három — az ő viszonyaikhoz képest — apró községbe egy nap alatt 30.000 írt folyhat be állatokért, anélkül, hogy az eladottak hiánya szembe ötlőleg érezhető volna. — Ez a másik eredménye a május 15-ikének. Sokat beszéltek, sokat tanácskoztak és még többet ittak a gazdaválság orvoslása, a munkás socialismus megszüntetése érdekében. Az igazi orvosságot talán még is az a torontáli gazdag polgár találta el, aki körül a máskor még mindig elég jó módú nép ma az éhen hálással küzködik. Tanítsuk meg a népet arra, hogy megélhetését a saját szorgalma utján akarja akarja biztosítani; adjunk neki teret ahol ezt nem szolga minőségben, hanem mint a maga gazdája érvényesítheti: és megszűnik a munkás socialismus. A Hőgyészen szerepelt kis gazdák megmutatták, hogy az miként lehetséges, az okos tanács követése révén. Munkáljunk oda valamennyien, hogy a gazdasági egyesületnek eredmények által igazolt üdvös törekvése minél hatékonyabb eszközökkel haladhasson a cél felé. Molnár József. VÁRMEGYE. — A katonaköteleseket érdeklőleg a pénzügyminiszter 1896. évi 25,547. számú elvi jelentőségű határozatával kimondotta, hogy 36 évet túlhaladott egyént ,sem utóállitani, sem hadmentességi díjjal megróni nem lehet. — Mezőgazdasági munkának vasárnapon való teljesítése — am. kir. minisztertanács 1898. évi február 2-án hozott határozata értelmében — nem vasárnapi munkaszünetsértést, hanem esetleg vallás elleni kihágást képezvén : elbírálása a kir. bíróság hátáskörébe esik. — A közigazgatási bizottság május havi ülését folyó hó 14-én tartotta meg gróf Széchenyi Sándor főispán elnöklete alatt. Az ülésen részt vettek : Simontsits Elemér főjegyző, Kurz Vilmos árvaszéki elnök, Fórdös Vilmos tiszti ügyész, dr. Hangéi Ignác tiszti főorvos, Fink Kálmán pénzügyigazgató, Tihanyi Domokos tanfelügyelő, Krcsmank Pál kir. ügyész, Perszina Alfréd kir. főmérnök, Mayer Ferenc Andor közgazdasági előadó, Dóry Dénes, Bernrieder József, Kovács Sebestyén Endre, dr. Kraviolin Emil, Perczel Lajos, 7otth ÖJön, Őrffy Lajos ; távollétüket kimentették: Boda Vilmos és Jeszenszky Andor. Az ülés megnyitása után az elnöklő főispán meleg szavakkal emlékezett meg dr. Szigeíh Gáborról, ki a közigazgatási bizottságnak egyik kiváló tagja volt. Az alispáni jelentés szerint március végével hátralékban maradt 174 drb, áprilisban beérkezett 2565 drb, feldolgozandó volt tehát 2739 drb, közgyűlési tárgyalásra vár 27 drb, igy ennek leszámításával 183, ezzel együtt pedig 210 drb maradt a múlt hó végével elintézetlenül. Április hó végével tehát 9 darabbal több az alispáni hivatal hátraléka mint március hó végével volt; e jelentéktelen különbség azonban a jegyzői kar fokozott munkássága mellett tanúskodik, mert a március hó végével tartott rendes tavaszi közgyűlés igen nagy anyagának jegyzőkönyvbe foglalása a múlt hó folyamán kiválóan igénybe vette az előadók tevékenységét. A közbiztonságot és közrendet nagyobb sérelem nem érte. Letartóztattatott lopásért 15 egyén, orgazdaságért 2, és pedig egy eset kivételével va- lamenynyi a d.-földvári járás területén. Fegyelmi eljárás indíttatott 4 esetben, kivétel nélkül községi elöljárók ellen, rendbírság pedig 2 községi jegyző ellen alkalmaztatott. Az árvaszéki elnök jelentése, mely szerint a múlt hó folyamán érkezett 1946 ügydarab, melyhez hozzáadva a márciusi 683 darab hátralékot, elintézésre várt 2629 drb, melyből földolgoztatott 1974 darab, elintézetlen maradt 655. A pénsiigyigazgató jelentése szerint a múlt hó folyamán adókban és illetékekben befolyt összesen 147,190 frt 55 kr, vagyis 14534 frt 48 és fél krral több, mint a múlt év ezen időszakában. Az államépitészeti hivatal főnök jelentése szerint az állami és törvényhatósági utak jó karban voltak, csak a kölesd—pinczehelyi ut gyönki hegyi szakaszán kellett a források által veszélyeztetett ut- részletet szivárgók által vizteleniteni. A kir. ügyész jelentése szerint a szegzárdi törvényszéki fogházban múlt hó folyamán 102 egyén volt letartóztatva, kik közül fegyházra volt Ítélve 8, börtönre 60, fogházra 14, vizsgálati fogoly volt 12, föllebbezés alatt állott 8 ; a fogházi kórházban 1 l egyén ápoltatott, kik közül 3 felgyógyult. A tanfelügyelő jelentése szerint a múlt hóban 11 iskolát és 3 állandó menedékházat, 7 nap alatt, 22 tanteremben látogatott meg. A meglátogatott iskolákban elért eredményt jeles és kielégítő közötti- nek minŐLiti. Megemlíti azonban, hogy a szegzárdi bátaszéki-utcai róm. katb. iskolának szekrénynyel és szemléleti képekkel, a dunaszentgy'órgyinek falitáblákkal és szekrénynyel, az alsónánai gör. kel. iskola mellett levő konyha elrendezése, valamint a szegzárdi izr. iskola padjainak befestése iránt saját hatáskörében intézkedett. Továbbá jelenti, hogy az alsónánai ág. ev. iskola második tanítói állomása a tanítónőnek időközben történt elköltözése következtében betöltetlen ; hogy a szálkai gör. kel. iskola padjai, úgy tanügyi mint egészségügyi tekintetben meg nem felelnek, a tanítónő szobája padolatlan, Magyarország térképe teljesen használhatón állapotban van ; hogy a szegzárdi három községi állandó menedékház vezetőnő mellett, dacára hogy az 1891. évi 15. t. c. 7. §-a elrendeli, hogy ha a menedékházakba 40-nél több gyermek jár, nőcseléd alkalmaztassák, ez mai napig alkalmazva és a szegzárdi ref. negyedik menedékháznál sátor felállítva nincsen. Végre jelenti, hogy a hazánk önállósi- sitását biztositó törvények 50 éves iskolai ünneplése részben már megtartatott, részben pedig megtartatni fog. 1898. május 22.
