Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1898-05-15 / 20. szám

Vili. évfolyam. 20. szám. Szegzárd, 1898. május 15. Előfizetési ár: Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre . . . 3 • — » Negyed évre . . I » 50 » Egy szám ára ... 12 » Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kirül elfogtad Krammer Vil­mos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Segédszerkesztő : SZÉKELY FERENC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető köz­lemények, valamint az előfize­tések és a hirdetések is a szer­kesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékeled megállapított 1 árszabály .«érint számíttatnak. | Dr, SZIGETH GÁBOR f | lk. Közéletünknek halottja van. Azok között, kik sorainkban mindenkor az elsők között állottak, egygyel ismét ke­vesebbet számlálunk. Szigeth Gábor nincs többé. Elköltözött az örök enyészet misztikus világába. Tettekben és érdemekben gazdag éle­tének napja korán leáldozott. Kidőlt akkor, midőn férfikorának deléig jutott csak. Egy az átlagos mértéken magasan fe­lülemelkedő tehetséggel megáldott, alapos tudással fölfegyverkezett, mindenért, mi he­lyes, jó és szép lelkesülni tudó és a köz­élet harcában fáradalmat nem ismerő fér­fiúnak pályafutása nyert befejezést Szigeth Gábor halálával. A legszebb szellemi adományok, mint j éles elme, gyors felfogás, kitűnő egyéni tu­lajdonságokkal egyesültek benne, melyeket kedélyvilágának arany csillámai ragyogó zománcként vettek kőiül. A munkának volt embere, annak a munkának, mely edz és nemesít s mindig a köznek is javára szolgál. Eleinte a politikai téren szerepelt, de annak szeszélyei és esélyei - sajnos - megfosztották attól, hogy ezen a pályán érvényesítse te­hetségét és munkaerejét, jóllehet mindenké­pen praedestinálva volt arra, hogy a tör­vényhozás kebelében foglaljon helyet és a politikában vezérlő szerepet vigyen. Sem az ügyvédi, sem a köztisztviselői pálya nem feleltek meg hajlamainak és csak­hamar a közgazdasági téren találkozunk vele, a hol hatalmas tevékenységet fejtett ki. De nemcsak a közgazdasági téren aratott maradandó sikereket. Nem kevesebb, mint busz vármegyei bizottságnak volt az évek hosszú sora óta tagja, részben pedig elnöke és mint ilyen a tör­vényhatósági életnek egyik kiváló munkása, ki okos, talpraesett, körültekintő, cikornya nél­küli, a gyakorlati élet igényeit soha szem elől nem tévesztő felszólalásaival és nézeteivel hasznos szolgálatot tett a közügynek. Társadalmi életünknek egyik erős tá­masza és oszlopa volt. A kit egyszer meg­kedvelt és megszeretett, annak hűséges ba­rátja és gyámolitója maradt mindvégig, különösen az ifjúság iránt viseltetett meleg rokonszenvvel és önzetlen jóakarattal. Való­sággal protektora volt az ifjúságnak, mely szívesen hallgatta kontempláló elméjének okos magyarázatait és bőven részesült jó szivének áradozó ragaszkodásában. Az ő támogatásának, serkentésének és buzdító szavának sokan köszönik előreme- netelöket és existencziájukat. Pajzán, jóizü, üde humora, zamatos magyarsággal párosulva, mindenkor a tár­saság központjává tették őt és az ő érde­kes s élvezetes elbeszéléseivel, élénk fantá­ziájából fakadó, gyönyörűen előadott meséi­vel lebilincselte hallgatóit, kik soha nem fogják felejteni az ő szellemes csevegését, kedves adomáit, elmés ötleteit és tréfáit. A születés előkelősége és befolyásos pártfogók kegye nélkül, a maga erejéből, saját megfeszített szorgalmával és lankadást nem ismerő munkásságával haladt és emel­kedett fokról-fokra előre Elhunyt becsületes és fáradhatlan mun­kássággal s közhasznú tevékenységgel be­töltött, sikerekben és érdemekben egyaránt bővelkedő pályafutás után, a nélkül azon­ban, hogy nemes ambicziói teljes megvaló­sulást nyerhettek volna. — — Azokba a koszorúkba, melyek ravata­lát borították, nemcsak a közrészvét fonta virágait, hanem azok egyúttal hirdették sze­rzetünket az ő egyénisége és tiszteletünket az ő emléke iránt. Tisztelettel és szeretettel hajolunk sírja fölé. Nevét sokáig, igen sokáig meg fogja őrizni a kegyelet és az emlékezés. VÁRMEGYE. — A közigazgatási bizottság tegnap délelőtt gróf Széchenyi Sándor főispán elnök­lete alatt tartotta meg május havi ülését, melynek lefolyásáról az idő rövidsége miatt lapunk jövő számában hozunk értesítést. — Vasúti pályatesten való tilos járkálás miatt indított ügy elbírálása — am. kir. minisz­tertanács 1897. évi deczember 24 én hozott hatá­rozata értelmében — nein a közigazgatási hatóság, hanem a kir. bíróság hatáskörébe tartozik. TÁRCA. —+38+— Horváth Pál és Fördős Emmika lakodalmán. — Űzd, 1898. május 7-ón. — Míg lassan elhallgatnak a köszöntők, S visszhangjuk kél csak szívben elhalón : Én bikavért habzó pohárba öntök, S menyasszonyról zeng bucsukép dalom. Panasztól hangzik majd e szép vidék, Ha a menyasszonyt innen elvivék. Poéta, zengd el ezt a bús panaszt Arról, a kit mindenki úgy maraszt. * * * Zöld vetésben a fúrj így szól: Pitypalatty, pitypalatty. Mit jelent e szó most nálunk ? Azt, hogy Emmi virágszálunk Itt maradj! Itt maradj ! Kies hely ez. Ölelkezik „ A föld itt a menynyel. Mint kis leány, itt játszottál, Mint virág, itt virágoztál, E hely kér: Ne menj el! Nótáját okos kanárid Nem fütyüli végig; Szomorú a gondolatja: Cukros szájjal ki itatja ? Így esd : Maradj még itt! Kis fejőket a virágok Nagy búnak eresztik: Mind csak érted siránkoznak, Reggel-este harmatoznak, Magukat epesztik. Mi pótolná — szülők esdnek — A mi hűségünket?! Kik ápoltunk, kik neveltünk, Kik tégedet úgy szerettünk: Elhagynál e minket ? A szivünket a nagy Isten, Az kötötte össze — Vőlegény szól s büszke rája, Hogy hozzá hajói arája, Mátkám, velem jösz-e ? Sír s mosolyog a menyasszony : Veled megyek, férjem ; Követlek a nagy világba, Tűzbe, vízbe, a halálba, Mert szeretlek mélyen ! Nincs semmi már, mi téged itt maraszszon, S a poharunkba egy könnycsepp esett; Te távozol majd ifjú, szép menyasszony — Vidd vőlegény, legdrágább kincsedet! Miként a május, éltetek mi szép ! Halmozza rátok áldását az ég ! Búcsúra csengjen össze a pohár: Éljen soká a boldog ifjú pár 1 SÁNTHA KÁROKY. Mikor imádkozom! Oh mennyit kellett már szenvednem, Oh, mennyi keserv ért már engem És mennyi bántalom ! Fájdalomtól vonaglik ajkam, Sóhajtva tör ki minden szavam : Mikor imádkozom! A bánat könyüt csal szemembe, Mely egyre sűrűbben pereg le, Végig foly arcomon ! Majd átcsap forró zokogásba, S fullaszt a kinos könyek árja: Mikor imádkozom! Az örömöktől messze, távol, Minden, de minden boldogságról Le kelle mondanom ! Lehajtom főmet megadással S Istennel vagyok semmi mással: Mikor imádkozom ! F. LÁNYI IRMA.

Next

/
Thumbnails
Contents