Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1898-04-10 / 15. szám
A 48-diki törvénycikkek kihirdetése Tolnavármegyében. Közli: SZÉKELY FERENC. Az 1848-diki törvénycikkek szentesítésének ötvenedik évfordulója alkalmával tölelevenitem azokat a történeti eseményeket, melyek nálunk a törvények kihirdetésével kapcsolatosan előfordultak. Az 1848-diki törvények tudvalevőleg a törvényhatóságok szervezetét átalakították népképviseleti alapon; e végből tehát vármegyénk minden községe, a lakosság számarányához képest a me- gyegyülésre népképviselőket választott. Az első ilyen népképviseleti alapon tartott megyegyiilés május 1 -éré tűzetett ki, melyre a községek nagy lelkesedéssel választották meg képviselőiket. Szegzárd mezőváros 50 képviselői küldött a megyegyülésre, kiket az ápril 27-én tartott városi j közgyűlésen választottak meg s rendes megbízó levéllel látták el őket. A május elseji közgyűlésen a tisztviselők, nemesek és községi képviselők majdnem mind megjelentek és Augusz Antal első alispán »hazafi örömmel üdvözölte a részint meghívott, részint önkéntesen megjelent nagy számú közönséget« s egyúttal tudatta, hogy a miniszterelnök időközben meg- küldötte az uj törvényeket, melyek az ápril havában befejezett országgyűlésen alkottattak, s melyeket 0 Felsége április hó 1 lén szentesített; ezen hiteles alakban megküldött törvényeket aztán részben felolvasták, részben felolvasottaknak nyilatkoztatták ki, s ezzel a kihirdetés actusát befejezték. Az uj főispán székfoglalója. A közgyűlési jegyzőkönyv szavai szerint az elnöklő alispán ezenkívül bejelentette, hogy a belügyminisztertől éppen e pillanatban érkezett sürgöny utján e megye Egyeteméhez egy leirat, melyből Sztankovánszky Imre urnák a Nádor kir. helytartó ő Fensége által e megye főispánjává lett ki- neveztetése felöl mindenki örömmel értesült, — és pedig miután a magas kormány ezen szerencsés választása a megye általános és csak a múlt ápril 17-iki közgyűlésből a minisztériumhoz felterjesztett óhajtását töltötte be, — a kazárom legkitöröbb jele és folytonos éljen kiáltások közt. — Ezt követte Peresei Móric urnák nyilatkozata, melyben tudatta, hogy a kinevezett főispán ur édes anyjánk súlyos betegsége által házi boldogságára nehezült sajnos körülmények miatt e mai napon meg nem jelenhetett, — nemsokára azonban polgári kötelességérzetéből egész készséggel elfogadott főispáni széket elfogla- lalandja« — amiről, mint a közgyűlési jegyzőkönyv mondja — »a közönség igen kedvesen értesült.« _2 TOLNA VARMEGYP. Ezután bemutatták a volt rendi országgyűlésen résztvett két megyei követünknek, gyulai Gaál Eduárd és Forster Károlynak végjelentését, ami »miután a törvényho.és eredményét amúgy is mindenki tudja, — felolvasottnak vétetett.« Az országgyűlési képviselőválasztások foganatosítására is az uj törvény szellemének megfelelő- leg, ezen a gyűlésen tették meg az előkészületeket ; a vármegyét hat választókerületre osztották és megalkották s megválasztották a »választási ügy vezérletére rendelt középponti választmányt,« melynek elnöke lett Döry Frigyes másodalispán. Ugyanezen a gyűlésen létesítették az »állandó bizottmányt« is, melynek elnöke a főispán és első alispán lettek »oly megállapodással, hogy a tanács- kozniányokban minden községnek bírája és legidősb esküdtje, ennek akadályoztatása esetében pedig a sorban utánna következő részt vesz és szavazattal bir.« Sztankovánszky Imre főispán székfoglalója a május 8 án és 9-én tartott »bizottmányi nagy gyűlésen« ment végbe. A főispánt a közgyűlésre Be- zerédj István elnöklete alatt egy küldöttség hívta meg, s a székfoglalás előtt az egész gyűlés a belvárosi templomba vonult >Veni Sanetec-ra. Visszatértük után a vármegye akkori főjegyzője Hegyessy János fölolvasta István Nádor ápril 22-én kelt kinevező oklevelét, valamint Szemere Bertalan belügyminiszternek a megyéhez intézett következő leiratát: »Az 1848. XXIX. törv. cikk erejénél fogva 0 Fensége a nádor s kinályi helytartó által a megye főispánjává Sztankovánszky Imre ur neveztetvén ki, midőn ezt hivatalosan tudtokra adom, egyszersmind értesítem: 1-ször. A kinevezett főispán ur minden ünnepélyes beigtatástól fölmentetett. 2-szor. Az alkotmány szelleméhez módosított uj esküt aláírásom alatt ide mellékelem a végett, hogy a közgyűlés vagy az 1848-ik XVI. t.-cikk értelméhez képest a bizottmány előtt főispán ur által a hit nyilvánosan a szerint tétessék le. Reményiem, hogy a főispán ur és önök közti ez uj szövetség az alkotmányos és nemzeti szabadság alapján köttetvén, záloga azon boldog fejlődésnek és jólétnek, mely elmarad- hatatlanul bekövetkezik mindenütt, hol az elöljárók és vezérlettek közt az egyetértés, a bizodalom, a közös hazaszeretet jótékony szelleme uralkodik. — Ő Felsége a főispánokat a megyéknek első tisztviselőül adja. — Joguk sok, de kötelességük még több. — Megkívánja tőlük, hogy tisztüket betöltsék, de megkívánja azt is, hogy őrködő kötelességük gyakorlásában edgedelmességgel viseltessék erántok a megyében mindenki. A törvény és 0 felsége akarata szerint ők védei úgy a szabadságnak, mint fentartói a rendnek. — Budapest április 22-én 1848. Belügyminister Szemere Bertalan mk.« A főispán ezután az alispáu által előolvasott következő esküt tette le: >En Sztankovánszky Imre az élő Istenre esküszöm az alkotmánynak s királyTÁRCA. —+3S+— Husvétkor. Egy szál virágot ültet bár kezed A drága sírra, hol a kedves alszik, Ha könnyeiddel megöntözgeted, Az az egy szál virág ott megfogamzik. A könny, borongó lelked harmata A porló szívhez lassan leszivárog: Megérzi a holt, nyílik ajaka, S vigasztalását nemhiába várod. Sírnál erösb az igaz szeretet, Lángját halál fuvalma el nem oltja; A lélek, ez a felsőbb eredet Oda fölebbez amaz égi boltra. A sír mellett emlékezet s remény Ölelkezik édes találgatásban És bíztatásukban, úgy érzem én, A síron innen is feltámadás van. Jösz oh húsvéti angyal, drága hit, Oda mutatsz az Ur üres sírjára S hordozva ez élet fájdalmait, Édesen omlik könnyeimnek árja. SÁNTHA KÁROLY. SÓHAJAIM. Mint mikor felhőnek Könnyedén libben meg Rózsaszín uszálya Halk szellő csókjára, Szerelem s dal reggelén : Ah, épp igy sóhajtok én, Boldogan sóhajtok én! Hisz’ a múlt virágos Kertjéről emlékezém! S mint mikor sirálynak Zord szél ad gyors szárnyat, Hömpölygő, rémes hab Habtaraj fölé csap, Viharok vad éjjelén: Ah, épp igy sóhajtok én, Kínok közt sóhajtok én ! Hisz’ a múlt tövises Útjáról emlékezém . . . TATJÁNA. nek hűségei, a törvénynek engedelmességet ígérvén, és fogadván kötelességemet törvény és igazság szerint részrehajlatlanul és lelkiismeretesen teljesíteni. Isten engem úgy segéljen.« A főispán erre a »járásbeli 4 főszolgabirák által ősi szokás szerint elnöki székén a mindinkább lelkesült bizottmányi tagok örömkiáltásai között háromszor felemeltetvén,« nagyhatásn beszédet mondott, melyre a gyűlés nevében Hegyessy János főjegyző, a »közpolgárok« nevében pedig Bezerédj István üdvözölte lelkes szavakkal az ünnepelt főispánt. »Sztankovánszky Imre székfoglaló és a főjegyző üdvözlő beszédét, Gindly Antal indítványára, kinyomatták és megye- szerte szétosztották. 1898. április 10. Augusz Antal alispán előterjesztésére a nemzeti őrsereg haladéktalanul leendő rendezése végett képviselő választási kerületekként egy-egy választmányt létesítettek, mely az őrsereg összeírásával bízatott meg; az »öszveszerkesztéssel és rendezéssel« pedig Forster Antal alezredes elnöklete alatt: Peresei István, ifj. Döry Vince, gróf Viezay Adolf és Bene Imre bízattak meg. Megalkották továbbá Duna-Földváron, Ozorán, Hőgyészen, Bonyhádon és Szegzárdon a polgári büntető, számvevő ésj csődületi törvényszéket és azok tagjait nyomban megválasztották.! Forster Antal alezredes másnap már bemutatta a bizottmánynak a »nemzeti őrsereg számára például általa készitett lándzsát;« mire a közgyűlés azt határozta, hogy »ezen alkalmasnak talált mustra szerint még 1000 darabnak lehető legjutá- nyosabb áron leendő kiállítására jelentő alezredes ur utasittatott.« A nemzeti őrsereg tisztikarának összeállítása érdekében a bizottmányi gyűlésből a következő föl- terjesztést intézték Mészáros Lázár hadügyminiszterhez : »Nem célunk sem szándékunk Miniszter urnák a hadi ügyek rendelkezési jogán sérvet ejteni, a midőn némelly polgártársainknak az alakulandó őrsereghez tiszti rangra leendő emeltetése melleit fel- szólamlunk — és amidőn ezt tesszük, egyedü kötelességünknek felelünk meg — mellyel irántok hazafi érzésüknél fogva viseltetünk — ugyan azért engedjen meg minister ur, hogy e végből több lelkes fiainkat figyelmébe ajánlani bátorkodunk ; ilyenek: Forster Antal cs. kir. nyugalmazott alezredes, kit Ezredesnek — P e r c z e 1 Miklós és Forster Ernő, ez utóbbi nyugalmazott százados kapitány — kiket Stabalisoknak — továbbá F e r- d i n a n d József nyugalmazott kapitány és Auer- h am mer Alajos fiók hadfogadó főhadnagy — kiket kapitányoknak ; — B a r t a 1 György t. főjegyzőnk, Per ez el Pál, Ujfalusy Imre t. Aljegyzőnk, P a c z o 1 a y György föbiránk, Poz- ner Lajos esküdtünk, S p á n y i Antal törvényArany J“ános élete és költészete. Irta és felolvasta: Batiué Stancsics Fauui, a szegzárdi polgári leányiskolában 1898. márczius 25-én rendezett matinéén. — A »TOLNAVÁRMEGYE« eredeti tárcája. — (Folytatása és vége.) Erről szólva el nem mulaszthatom, hogy Toldiból egy-két szép helyet bemutassak. Midőn Toldi Miklós akarata ellenére egy kő darabbal bátyjának egyik szolgáját agyon sújtja és e miatt titkon a szülői házat elhagyva, az első éjét a közeli nádasban tölti s midőn ott a mardosó lelkiismeret vádja ezer rémképet rajzol elébe, mely álmát elűzi, ezt a mozzanatot Arany következő képes beszédben írja le : »Majd az édes álom pillangó képében Elvetődött arra tarka köntösében, De nem mert szemére szállni még sokáig, Szinte a pirosló hajnal hasadtáig. Mert félt a szúnyogtól, félt a szúrós nádtól, Jobban a nádasnak csörtető vadától, Félt az üldözőknek távoli zajától, De legis-legjobban Toldi nagy bajától.« »Hanem a midőn már szépen megpitymallott, És elült a szúnyog és a zaj sem hallott, Akkor lelopódzott a fiú fejére, Két szárnyát terité annak két szemére; Aztán álommézet csókolt ajakára, A kit mákvirágból gyüjte éjszakára,
