Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1898-04-10 / 15. szám

3.

1898. április 10.

________________

sz

éki közbiránk, Németh János birói alügyészünk, D u z s József ügyvéd, Br. Wimmersberg Emanuel, L a s k ó József várallyai jegyző — kiket tiszteknek — végre Todorovits Lajos alorvosunk, kit ezredi főorvosnak óhajtanánk.

Ugyanezen a közgyűlésen Miltenberg József, György és Mihály »német hangzatu nevüknek Mil- tényire leendő átváltoztatása iránti óhajtásuk sike- riért esedeznek,* amit a gyűlés szintén nagy örömmel vett tudomásul.

Nagy lelkesedéssel és szép reményekkel oszlott szét az első népképviseleti megyegyülés, és lázas sietséggel igyekeztek az uj törvényeknek megfelelő átalakulásokat foganatosítani.

S z e m e r e Bertalan belügyminiszter május 20-án elrendelte a honvédtoborzást s me gyénk P e r c z e 1 Miklóst küldte ki a toborzás vezetésére; a nyugdíjazott katonákat is összeírták, hogy az őrseregben és honvédségnél őket esetleg alkalmazzák.

Szegzárdon P e r c z e 1 Móricz lelkesítő agi- tációja folytán két nap alatt 130 önkéntes jelentkezett s általában megyeszerte nagy lelkesedéssel siettek beiratkozni a nemzeti őrségbe és a honvéd- újoncok közé; csak néhány német község tanúsított ellentállást; igy a várdombiakról jelentette Forster alezredes, hogy nem akarnak a nemzetőrseregbe fölesküdni; a györkönyiek pedig határozottan megtagadták a belépést, s azt mondták, hogy nekik mindegy, akár a török, akár a muszka kormányozza őket; hasonló tünetekről panaszkodott P e r c z e 1 Gyula bonyhádi főszolgabíró is, ki azt jelentette, hogy a kokasdiak, belaciak és majosiak sem akarják kiállítani a reájuk esett újoncokat, s a bonyhádiak közül is kevés jelentkezett, habár itt több mesterember és polgár jó példát mutatott, mert a fölhívásra azonnal önként beállottak ; azokat pedig, kik a népet ellentállásra bujtogatták, letartóztatták és Szegzárdon elzárták őket.

A tolnai nemzetőrségnek a délvidéken való működéséről más alkalommal szólok; most még csak fölemlítem, hogy a képviselőválasztások megyénk területén szép rendben folytak le; 5 kerületben egyhangú fölkiáltással választottak, csak a kólesdi kerületben volt szavazás, hol Peresei Miklós győzött 810 szavazattal Zsivora György 655 szavazata ellen. Bonyhádon Peresei Móricot, Ssegsárdon Be- serédj Istvánt, a ssakcsi kerületben Sünön Rudolfot, a paksiban Radnich Pált, a pincehelyi kerületben pedig Bartal Györgyöt választották meg egyhangúlag.

TOLNA VÁRMEGYE.

Peresei Móric a bonyhádi mandátumról lemondott, mert Budán is egyhangúlag választották meg képviselővé, s ő ezt a megbízást fogadta el; a bonyhádi uj választás julius 20-án ment végbe, melyen Peresei Móric helyett D'óry Frigyest választották meg képviselővé.

A hasa oltárára országszerte megindult gyűjtés nálunk is igen szép eredménynyel járt; az intelligencia úgy, mint az egyszerű polgárság vetekedve ajánlotta föl fölösleges pénzét, arany- ezüst- nemüit, ékszereit, fegyvereit, ruhafélét; a bonyhádi zsidó szabók 24 ottani önkéntes ruháját ingyen várták meg.

A május 27-én tartott megyei gyűlésen kimondották, hogy a haza védelmére az urbér meg- -szünésével fönmaradt majorsági birtok minden holdja után két garast vetnek ki, s ez alkalommal a közgyűlési jegyzőkönyv szerint Brzerédj István kijelentette, hogy ő «Ámbár a szerint csak mintegy 400 frt esnék saját és Pál testvére birtokára, mégis azt jelenben felemeli 1200 pőngö frtra és ezen summát a haza védelmére kölcsön gyanánt azonnal lefizetni kész, ezen kívül elengedi medinai és szed- resi adósainak e részbeni adakozását és követeléseit erántok bészámitja —kijelentvén mindazonáltal, hogy ezen ajánlata csak mint az első ministeri felszólítás következése tekintessék, melyet ha kell még többre emelni, — legnagyabb szükségben pedig mindenét a haza oltárára letenni és utolsó csepp vérét is kioltani kész. Ezen közlelkesedéssel fogadott beszédet követte Ujváry József t. kanonok és Peresei Miklós, valamint Ujfalusy Imre, ez utóbbi aljegyző és végre Bartal György főjegyző uraknak a nagyszámmal jelenvolt polgárokat a haza megmentésére áldozatok tételére buzdító lelkes előadásaik, — miket óhajtott siker is követett, — mert elnöklő főispán ur vonzó példája után, — ki az eddigi adóztatási mértéket birtokára nézve tetemessen felemelte: 1000 pöngőforintokat ajánlott és azon bejelentés következésében, hogy a ministeri felszólítás megértésére az Őcsényiektől lelkészük buzdítása mellett ascnnal 1200 frtok gyűltek össze és miután a decsi Balázs testvérek által adott 4 drb aranyok béadattak volna, — igen számosán tettek adakozásokat, jelessen: Simich Ambrus a grábóci g. n. e, zárda igazgatója a bizottmánynak pirulva túdtul adott 36 vfrtnyi évi fizetéséből 3 esztendőre évenként 3 pengő forintokkal ígérkezett a hon védelmére járulással, az említett zárda részéröl pedig évenként 20 pengő irtokat kötelezett. Egyed Antal földvári plébános és apát 500 pgő irtokat, a medinai görög n. e. lelkész maga részéről 3 évre évenként 10 Irtokat, hivei közös pénztárából pedig évenkint 5 pgö irtokat olykép ajánlván, hogy az

A költemény utolsó énekében kedves benső- séggel írja le a költő anya és fiú találkozását a hosszú távoliét után, ama nevezetes pillanatban, midőn Toldi Miklós a király előtt bemutatja vitézségét, a rettenetes cseh bajnok legyőzésével, ki ennek folytán kegyeivel halmozza el és saját kardjával ajándékozza meg őt — a következő sorokban:

»És hogy örömében ne maradjon hiány,

Hogy beteljék mindaz, a mit szive kiván,

Épen mintha álma kezdődnék most elöl,

Anyját látja jönni a korlátok felöl.

Elfelejtett minden} és futott elébe,

Kiméivé szoritá páncélos ölébe,

Nem szőlőit egyik sem, nem sirt, nem nevetett,

Csak az öreg Bencze ritt a hátok megett.

Végre a nagy öröm, mely szivöket nyomta,

Mint a terhes fölleg, mérgét kiontotta,

Szemőkből a zápor bőségesen hullott,

Akkor könynyült szívvel Toldiné igy szólott : »Lelkemtől lelkezett gyönyörű magzatom,

Csakhogy szép orczádat még egyszer láthatom:

Be szép vagy! be nagyon illel leventének;

Isten sem teremtett tégedet egyébnek.*

Bár Arany legnagyobb előszeretettel az epikai költészethez vonzódott s bár ez legjobban látszott összhangban lenni az ő egész költői egyéniségével, mégis azt látjuk, hogy ép oly nagy volt ő a lyrai költés terén is. Mig ugyanis elbeszélő műveiben érzelmeinek melegsége, nemessége és kedves változatossága csak alakjaiban, tehát közvetve jelentek meg; addig a lyrában közvetlen és élénkebb világításban nyilatkoznak meg előttünk és azért ezek

annál mélyebb bepillantást engednek a költő csodás lelki világába.

Ezekben jut híven kifejezésre mindaz, mi nagy szellemét foglalkoztatja s mi érző szivének húrjait élénkebb rezgésbe hozza.

E nemben irt nagyszámú remek költeményeit és általában lyrai költészetét jellemzi a kidolgozás szigorú szabatossága, a közvetlenség melege, a tiszta világítás és a nyelv zenei tökélye; s bár ritkán találjuk bennük az örömnek, bánatnak és fájdalomnak azt a szenvedélyes kitörését, a mi általában szinte egyik alkotó elemét látszik képezni a lyrai költésnek, ez a hiány nem hibája az ő dalainak ; mert a gondolatok behízelgő kedvessége, mélysége, meggyőző ereje és igazsága dúsan kipótolják azt bennök, sőt hatásuk épen ez oknál fogva erőteje- sebb és tartósabb.

Arany a lyrai költéssel csak élte delén és főleg a politikai élet heves hullámzásának hatása alatt kezdett foglalkozni, midőn a hazájának sorsában mutatkozó ingadozások az ő lelkét is kiragadták nyugodt egyensúlyából. A haza aggasztó sorsa, a nemzet diadala, veszedelme, erős hullámzásba hozták az ő lelkének sima tükrét is, és az igy keletkezett, emelkedett hangulatok nyertek kifejezést a gyönyörű ódákban, elégiákban és balladákban.

Ezek közül az 1848-ban irt «Álam-valói cimü ódájában megkapó erővel festi honfiúi aggodalmait, midőn lelkében harcok rémképeit látja feltűnni s igy szól:

ennek megadásátóli nem reménylett vonakodása esetében ő teendi le helyettök az igért öszletet. Kurcz György 400 pengő, — Georgeovits Pál maga helyett évenkint 100 irtokat — ezen kívül 2 ezüst gyertya tartót, — Dóry Ilka kisasszony részéről 2 borítékban levő értékes ékszereket, Radovich tolnai kereskedő évenkint 10 pgö irtokat és egy pecsétnyomó arany gyűrűt — Badits István szt.-lőrinci lelkész 40 pgö, — Fórdös István szinte 40 irtokat ajánlván és ezen sommát, valamint a hőgyészi izraeliták által e célra kezeihez tett 200 pgö frtokat azonnal lefizetvén, — Perczel Gyula 500 frtokat és egyéb pénzzé fordítható szereket. Angyal István az önkéntes sereghez már beállott fián kívül még évenként 10 frtokat és 40 lat ezüstjét oda ajánlván, — Forster Antal alezredes pedig 2 önkéntesnek, Ernő testvére helyett pedig egynek, továbbá Friedrik György és Ujváry József urak külön-külön szinte egynek-egynek tartására magokat lekötelezvén.»

A gyűjtést járások és községek szerint bizottságokra bizták, s a begyült készpénzt és ékszereket a dunaföldvári sóhivatalba szállították be. A központi járási gyűjtő-bizottság elnöke Ujváry József, szegzárdi esperes plébános volt, ki hazafias lelkesedéssel és buzgósággal igyekezett mindenkit reábirni az adományozásra, s fáradozását nagyon szép siker is követte, mert Szegzárdon az úri és iparos osztály tekintélyes összeget és nagy mennyiségű ékszert, arany- és ezüstnemüt ajánlott föl a haza védelmére.

A hazafias lelkesedés lángja mind jobban terjedt megyeszerte s a nemzetőrség kiállítása is ezentúl már nem ütközött sehol nehézségbe; mindenki sietett az alkotmány megsemmisítésére törő ellenség ellen fegyvert fogni, vagy egyébként tehetsége szerint anyagi áldozatot hozni a haza megmentésére.

VÁRMEGYE.

— Közgyűlési interpelláció tárgyában hozott határozat ellen --a belügyminiszter 1897. évi 103.303. sz. határozata szerint — föllebbezés- nek helye nincs.

— Kir. ügyészek a legtöbb adófizető törvényhatósági bizottsági tagok névjegyzékének ösz- szeállitásánál — a közigazgatási bíróság 1897. évi 1267. számú határozata szerint — államadójuknak kétszeres beszámítását igényelhetik.

— A tisztviselők szolgálati idejének beszámítása ügyében a belügyminiszter 1897. évi 72614. sz. határozatában kimondotta, hogy az idegen törvényhatóság szolgálatában eltöltött idő beszámi- tása és a szolgálat folytonosságának elismerése, mint a megállapítandó nyugdijösszeg kérdésével kapcsolatos ügy, — a közigazgatási bíróság hatáskörébe tartozik.

»Vérpadokat lótok, mindenfelé sokat Indulok keresni fel a forrásokat,

Keresem, keresem rebegő szememmel,

És óh! megnyílt honfi szivekben lelem fel.

Kölkacagok bambán, és dühömbön sírok Értetek, zsengéül elesett mártírok!

Szivem fáj. Erősen megtörlöm szememet:

Ébresztem magam, de nem lehet, nem lehet!«

Majd gyönge szála a reménynek vonul be szivébe, melyet előbb csak vágyként, hő óhajként fejez ki a következőkben:

»Istenem, istenem, mily jó volna ennyi Gyötrelmes valóból szebb álomra kelni!«

De határozottabb alakot ölt az, midőn a költő a nemzet önérzetes haragjában látja biztosítékát a felszabadulásnak és ezeket mondja:

»De midőn a remény oly igen tünékeny,

A kétségbeesés az én reménységem:

E ketté szakított oroszlán kebele Szebb remények édes mézivei van tele.

Ama szent haragban, mely soha nem számit,

Midőn szórja méltó dühének villámit,

Haragodban bizom és hiszek, oh nemzet,

Hogy ellenid sírja a te sírod nem lesz.«

Mig e költemény végső soraiban már erős hitét, bizalmát helyezve a győzelembe, igy fejezi azt be :

»Én hiszek — gyalázat volna kételkednem —

Kelő nagyságodban és dicsőségedben.

Koszorúkat ide, veszteglő cserágat!

Hősök nemzedéke emelkedik ott;

Hol ily tűz az ifjú, s hol ily ifjú a vén,

Nem lehet a nemzet, nem, élve halott.«