Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1898-04-10 / 15. szám
15. szánt. Szegzárd, 1898. április 10. Vili. évfolyam. tolnMrmegye POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Budai-utca 1066. szFelelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő : Dr. LEOPOLD KOSSTÉL. SZÉKELY FERENC. Előfizetési ár: Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre . . . 3 » — > Negyed évre . . 1 » 50 » Egy szám ára . . 12 » Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- | hivatalon kívül elfogad Krammer Vil- , mos könyvkereskedése Szegzárdon. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mértékeden megállapított árszabály szerint számíttatnak. 1898. április 11. Irta: TOTTH ÖUKDÜST. A szabadság az emberiség egyetemének eltörölhetetlen ősjava, — küzdésének őrölj célja, — és fejlődésének alapföltétele. Nincs eszme az emberiség eszmevilágában, mely az emberi eró vagy gyengeség sokszor baljós hatalmával győzelmesebben megküzdött volna, — és jótevő melegét — az őskor ködös légkörében, — a középkor szürkületében, — és ma, a haladás villanyfénye mellett is változatlanabbul megtartotta volna, — mint a szabadság eszméje. A népek életében olyan a szabadság, miként azt Csengeri Imre Bihar vármegye egykori hírneves jegyzője, egyik örökbecsű feliratában irta, mint a természet világában a nap, — mely el-eltünik időnként a láthatárról, — de valahányszor visszatér, feltartóztathatatlan örök útjában, mindenkor térden állva találja imádóit, a népeket. A tulmegerósödött egyesnek durva ereje, — a népek oktalan mérkőzései, — és tévtanai a népjognak: — el-elnyom- hatják időnként és helyenként a szabadság fényes napját, — mert hisz leigázott népekről szól az emlékezés és az irás, — de született rabnépet, és olyat, mely a szabadságot ne kereste, ne imádta volna, nem ismer a történelem. A rabság mindenkor csak időleges volt, — értelme és fogalma maga ma: a szabadság elvesztésének vagy eltiprásának gondolatában találja meg érthetőségét. Es a inig a rabság olyan, mint az égi homály, melyet elűz a virradat, — addig a szabadság útja feltartóztathatatlan, mint a fényes napé, — s a feltűnésébe fektetett megrendithetlen hit ott él imádóinak lelkében, nemzedékről nemzedékre, kiolthatatlanul. így a Pharaok pyramisainak láncravert munkásai, — a Porsenna hadaival küzdő Horatiusok, — Várna és Mohács terein lehullot dísze, virága nemzetünknek, — a mostoha anyaországgal harcoló gyarmatosai Eszak-Amerikának, — a párisi barrikádok sansoneottjai — és szabadságharcunk hős honvédéi, — mindannyian a visszatérő kelő napra függesztett szemekkel álltak harcaikban — és azzal a szent sejtelemmel dőltek ki a rabmunkában, vagy estek el a csaták mezején, hogy »jönni kell és jönni fog egy jobb kor, mely után buzgó imádság cpedez százezrek ajakán.« És félszázaddal ezelőtt 1848. nyíló tavaszán, megjött drága hazánkra a jobb kor hajnala, — feltűnt a szabadság fénylő napja — és térden állva találta egyik leghőbb imádóját, nemzetünket. E korszak nagy vívmányai, a jelentőségteljes, állami és társadalmi átalakulások — nagyok és örökbecsüek. A tényezők fen- költ és nemes szelleme a magasztos szabadelvtiség — mely az alakulásokban nyilvánult, — békés megoldása a legkényesebb állami és társadalmi kérdéseknek —- csaknem egyedül állónak tünteti fel nemzeti regenerátiónk történetét, — az emberiség történelmének lapjain. Rombolás nélkül épült fel e nagy napokban nemzeti létünk uj, egy második ezredévre szolgáló nagy épülete. Történelmi és törvényi kötelékei államiságunknak épségben maradtak. A feudalizmus válaszfalait önkényt, rázkodtatás nélkül, önmaga döntötte le, - az e falak védelmét élvezett kiváltságosok osztálya ; — igaz testvéri érzéssel nyitván meg az alkotmány sorompóit a nemzet teljessége és egyeteme számára. Szóval az 1848-ik év vívmányai, a közszabadság, egyenlőség és testvériség szent elvei, beillesztettek ősi alkotmányunk ezer éves talapzatába és nemcsak tovább fejlődésünk erős alapjaivá lőnek; — de áthatva a nemzeti szervezet minden rétegeit, az összeforrt közérzületben, biztos paizsul szolgáltak a megpróbáltatás idején is. Az 1848-ik év nagyfontosságu eredményei, — lényegük és alkalmazásuk tekintetében, — a béke és hűség művei voltak. A korszellem és a nemzet jellemében rejlő igazság szülte azokat, — megteremtésükhöz a nemzet cs a király egyetértőleg hozzájárulván, lényegileg azok az ősi alkotmány szabadelvű kiszélesítése lévén, áldásaikban — vallás és nemzetiségre való tekintet nélkül — egyenlően részesittetett a haza minden polgára. Nincs bennök egy jog sem, mely kicsikartatott volna és nincs egy kötelesség, mely a legteljesebb egyenlőség elvein nem alapulna. A nemzeti akarat és az alkotmányos király együttes ténye — iktatta törvénybe a nagy idők ez áldásos eredményeit, — a tisztelet és ünnepelés tehát egyenlően megilleti e két alkotmányos tényező együttes alkotásainak lelkesítő emlékét.. Azért, ha 1848-ik év márciusának idusa — a szabadelvű, átalakulásnak hajnalhasadását jelenti, — akkor ugyanazon év április 11-ke, midőn az ige testé vált, s az alkotmányunk sarkköveit képező törvények a király által szentesittettek, — a virradat délpontjává lett. Félszázad derűje és borúja áll előttünk ma. dús tapasztalataiban e hosszú időnek. A haladás rohanó árja kipróbálta már e nagy idők nagy eredményeinek maradandóságát, erejét és hatását. Emberileg lehető biztossággal, és aggódó hazaíiui gondossággal mérlegelhetjük ma már: hogy a márciusi nemes eszmék épségben vannak-e még? hogy a rohamosan fejlődő civilizatió és a társadalmi viszonyok tulfejlódése, nem hajtotta e már túl e nagy eszméket azon sphürákon, melyekben azok az emberiség valódi javára egyedül szolgálhatnak; — és egyszersmind azt is számba vehetjük: hogy az április 11 -dikének szelleme, — a nemzeti alkotmány féltékeny megőrzésében — nem képezi-e ma is még a nemzeti lét legerősebb biztosítékát ? Az elfogulatlan felelet nem lehet ment bizonyos hazaíiui aggodalom hangoztatásától, — az első irányban, — mig a másik kérdés tekintetében csak igenlő meggyőződést nyújthat a szemlélet. Mert lehetetlen elzárkóznunk azon tapasztalat aggasztó hatása elől: hogy a szabadság, egyenlőség és testvériségnek szent eszméi — a haladás izzó atmospherájában — és a társadalom rétegeinek lázas forrongásában, — magas és az emberiség javára vezető színvonalaikról, — gyakran önző érdekek és kicsinyes párttusák szolgálatára szállíttatnak le, és elhomályosittatnak, mint az égbolt fénylő bolygói az alant járó fellegek által. Mig viszont, — látására azon baljós áramlatoknak — melyek az emberjogok beteges tulhajtásában, — az embériségnek éppen legszebb és legmagasabb ideáljait, az istenség és haza szent fogalmait — fenyegetik legveszélyesebben — erősen előtérbe tolul azon meggyőződés, hogy könnyen eljöhet az idő, a melyben nemzeti létünk legerősebb palládiumát éppen azon magasztos egyetértés képezendi, mely az 1848-ik évi törvények meghozatala és szentesítésében nyilvánult. Az ünnep tehát, melyet nemzeti törvényhozásunk a jövendő évek április 11-ikéhez kötött, nemcsak ünnepe leend a törvényesség és alkotmányhűség magasztos fogalmainak, de egyúttal ünnepe lesz a békülékenység szent és hazaüui érzületének is, — mely mint olyan, századokról századokra hirdetni fogja az 1898-ik év magyar nemzetének hazája és királyához való hűségét és a jövő tornyosuló politikai és társadalmi zivatarjai közt összegyűjteni fogja a valódi szabadság, egyenlőség és testvériség igaz hívőit a magyar állameszme imádatában. Hátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, beküldeni hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb szíveskedjenek. JUT" Lapunk mai száma IS oldalra terjed.
