Tolnavármegye, 1897 (7. évfolyam, 1-44. szám)
1897-04-11 / 15. szám
VII. évfolyam.______________ 15. szám. Szegzárd, 1897. április 11 TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Aj égj el éri ik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Budai-utca 1066. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő : Er. LEOPOLD KŐÉINÉL. SZÉKELY FERENC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési ár: Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre . . Negyed évre . Egy szám ára 50 f 2 Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. Előfizetési felhívás! Április hó 1-vel uj előfizetést nyitottunk lapunkra. Azon t. előfizetőinket, kiknek előfizetése múlt hó vegén lejárt, felkérjük, hogy az előfizetéseket mielőbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében fennakadás történjpk. Előfizetési ár: Egész évre . . . 6 frt — kr. Fél , . . . 5 „ Negyed évre . . 1 .. 50 „ Egy hónapra . . — „ 50 „ Hazafias tisztelettel A „TOL SAVAM EGYE“ politikai hetilap szerkesztősege és kiadóhivatala. Germanizáló tanítók. Vármegyénk tevékeny és a magyar kultúra lelkes bajnokaként ismert tanfelügyelője, a közigazgatási bizottság ülésein, több Ízben jelentette már azt a megdöbbentő és vármegyénk magyarosodására szomorú árnyat vető jelenséget, hogy egyes iskolákban, dacára a 18 év óta fönnálló törvénynek, a gyermekeket nem tanítják magyar szóra, annál kevésbbé magyar beszédre ! Első hallásra majdnem hihetetlennek tetszik az, hogy vármegyénkben akadjanak olyan hazafiatlan, s a magyar nemzeti eszme ellenségeként mutatkozó tanítók, tetszetősen »népnevelők«, kik a törvényben gyökerező legelemibb kötelességüknek semjfelelnekmeg, sőt a hazafiatlanság rút bélyegét sem szégyenük magukon száradni! Pedig sajnos, mint derék tanfelügyelőnk is több Ízben »szomorodott szívvel« jelentette, vármegyénk tanítói között vannak még olyanok,''akik egyáltalán nem is tudnak magyarul, s ezeknél több van olyan, ah rosszul tud; s ezek a gyászpaedagó- gusok természetesen nem tanítják magyar szóra a gondjaik alá bízott gyermekeket; fittyet hánynak a 18 év óta fönálló törvénynek ; az év néhány hónapjának néhány napján, unaloműzésképpen immel-ámmal egy-két jobb fölfogásu nebulót beoktatnak az irás, olvasás és számvetés elemeibe, s ezzel befejezték »magasztos« népnevelési feladatukat ; jobban már nem erőltetik meg magukat, nehogy kárt tegyenek saját testi és szellemi voltukban, valamint a gyermekek zsenge tehetségében. Kötelességérzetről és hazafias buzgó- ságról nincs paedagógiai fogalmuk, csak arról hogy a semmittevés nem irigylendő mesterségét háboritlanul űzhessék. Mellőzve a régebbi eseteket, ezúttal csak a legújabb »megrovási kalandokat« soroljuk el, melyeket Tihanyi Domokos tanfelügyelő a közigazgatási bizottság múlt és folyó havi ülésén terjesztett elő. íme az elszomorító és botrányos adatok: »A várdombi r. kath. iskola alsó három tanfolyamában, valamint a hanti r. k. iskola összes tanfolyamaiban a magyar beszédnek tanítása annyira csekély, hogy azzal megelégedni nem lehet. A möcsényi és par latincai r. kath. iskolákban a magyar beszédnek tanítása pedig minden kritikán aluli, mert a palatincai tanító magyarul önmaga sem tud, a möcsényi tanító pedig, ámbár képesített s már két éven át vezeti az iskolát, növendékeivel a magyar beszédből eredményt felmutatni nem képes! — A kis- doroghi r. kath. iskola IV—VI. tanfolyamaiban a földrajzot, természetrajzot és a magyarok történetét még mai napig is németül tanulják a gyermekek, s a magyar beszédben fölmutatott eredmény éppen nem kielégítő. A nagyvejkei r. kath. iskola összes tanfolyamaiban a tantárgyak a magyar irás- és olvasáson kívül német nyelven adatnak elő, minek következése az, hogy a magyar nyelv tanítását elrendelő 1879. évi 18. t. c. életbe léptét követő 18 évben fölmutatott magyar beszéddel megelégedni nem lehet. A medinai gör. kel. iskolában a földrajzot, történelmet, természetrajzot elő sem adják, az iskolai naplókat szerb nyelven vezetik, a gyermekek egy magyar dalt vagy éneket nem tudnak /« TÁRCA. Szerettelek, szeretlek. Szerettelek élve minden kis izedben, Minden gondbla'tbafi 'nhindenik érzetben i Reszkető örömmel, remegő kétséggel, — Elszántán, szilárdul — szűzien és kéjjel. Mikor szeretettel keblemhez simultál, Vagy ha indulattal tőlem elfordultál, Ha hited megingott s szivem’ elitólted, — Mindig szerettelek s egyedül csak téged ! Nem, nem is csak akkor szerattelek én meg, Mikor megláttalak és megismerólek : Titkos sugallatból sejtelmes jövőre Szerettelek ón már régente előre ! Vártalak, hogy eljösz, tudtam, hogy nem késel, Vártam rád epedő, hivő öleléssel á te bánatodat, a te szépségedet, — Szerettem azt a te nemes, nagy szivedet! De most is szeretlek, sírodban, porodban, Máskép’ mint valaha, évről évre jobban ! Mikor már belőled semmi sem eleven s a halott nem tudja, hogy igy is szeretem 1 Révedező álom — tördelt emlékezés, — Oh a gazdag múltból, mily iszonyú kevés 1-----Dj ra alkotnálak óló kísértetnek, — Nem vagy, nincsen ez se’... de azért s eretlek. REGÖCI GYŐZŐ. ZBezeréclj István-* Irta : Leopold Saro/u.— Bevezetés. — . . . Klió feljegyezte már halhatatlannak, Mert »Örök Igazság« volt szavajárása, Az neve, az tette, az példaadása . . . Arany János Bezerédj Istvánról.1 A7. 1843—44-iki országgyűlés egyjk kerületi ülésén2 Zsedényi Eduárd, a conservativeknek ez a nagy tehetségű tagja, arra figyelmeztette Bezerédj Istvánt, Tolnavármegye követét, hogy Mirabeautol kezdve Camille Desmulins, Saint-Just, Danton és La- mennais-ig mind az ő utján haladtak, melynek kezdete a humanizmus volt, a végén pedig embervér áztatta a haza földjét. Az általános fölháborodás csil- lapodtával fölállott Beöthy Ödön és megbotránkozással utasította vissza Szepesmegye követének hasonlatát. Bezerédj és Saint Just! »Hallják uraim, — kiált föl Beöthy — ilyen hasonlatokkal merészeli illetni Szepes követe Tolna követét! Tolna követét, kinek igéje reggeli imádságától napestig tiszta, örök igazság.« * Eme kitünően megirt. nagyobb terjedelmű essay, mely j Bezerédj István nagy jellemének és áldásos működésének hű I képét adja, megjelent a Magyar Tud. Akadémia megbízásából Gyu/av Pál által szerkesztett ->Budapesti Szemle,* a ^ magyar irodalom legtekintélyesebb közlönye, 1897. évi április havi kötetében ; a nagy érdekű tanulmány folytatása a »Budapesti Szemle« további köteteiben lát napvilágot. Mutatványul közöljük az essay bevezető részét, mely maga is eléggé tájékoztathatja lapunk művelt olvasóközönségét a mű irodalmi belbecséről. A szerk. 1 Arany János': A jóságos özvegynek. (Bezerédj özvegyéhez. 2 Magyarország közgyűlésének naplója a' tekintetes Karoknál és Rendeknél 1844. julius 9. 232. kér. ülés. Örök igazság névvel koszoruzták kortársai Be- zerédjt. Ez volt jelszava, s minden tettének rugóját e két szóban fejezte ki : Örök igazság. Az idők végtelen folyamában századokon és ezredeken keresztül a megmérhetetlen fövény között leüllepedik pár arany szem . . . Vagy ahogyan Taine mondja: »Kavarják, kavarják az emberek az idő tégelyében a nagy masszát, s a mit minden időben jónak és nemesnek találnak, az ott marad a tégely fenekén. Neve : Örök igazság.« Megengedjük, hogy a ki idealizmusában csak az örök igazság elvének hódol, nem felel meg a politika követelményének, mely természeténél fogva a megalkuvás terén áll. És szinte igazat adnánk Horváth Mihálynak, ki Bezerédj fényes tulajdonságait elismerve, azt állítja róla, hogy ©nthusiasmusa nem ritkán a kivihetőség határain túlcsapongott. De kérdjük, hol van az a határ, a melynél a kivihetetlenség kezdődik? Meg tudta volna-e mutatni a hires történetiró, hogy hol volt ez a határ a francia forradalom előtt és az után ? Mert a mi hitünk szerint minden kivihető, aminek az örök igazság az alapja. Ami a harmincas években utópiának látszott, az valósággá vált a negyvenes években. A miért Bezerédjt 1844-ben kigúnyolták, annak diadalát hirdette 1848. Igaz, Bezerédj nagy eszméiből még nem egy a jövőé, (le épen az mutatja e sorok hősének nagyságát, hogy eszméivel egy századdal haladta meg kortársait. Horváth Mihály, ki Bezerédjről bevallja, hogy mint szónok, ember és törvényhozó egyike ujabb- kori történehnünk legkiválóbb alakjainak, azt is árnyoldalai közé számítja, hogy humanismusi hevében a kevésbbé fontos dolgot is feszitett buzgalommal támogatta.3 Ha az emberek cselekedeit bill Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország- történetéből I. kötet 298. lap. Hátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos beküldeni szíveskedjenek. összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb
