Tolnavármegye, 1897 (7. évfolyam, 1-44. szám)

1897-04-11 / 15. szám

2. TOLNA VÁRMEGYE. Azt hisszük, hogy mutatványul elég ennyi is a »népnevelők« sáfárkodá- saiból! Ezek a szomorú tünetek bizonyára meg­botránkozást keltenek vármegyénk intéző köreiben, hol a magyar kultúra és az állami nyelv terjesztésének gondozása kell, hogy gondos és kötelességszerü istápolásra ta­láljanak. Törvényadta hatáskörükben meg is te­szik a hiányok megszüntetése iránti lépéseket. Megkeresik az illető felekezeti iskolák fölöttes hatóságait, hogy a botrányos mu­lasztásokat a törvény rendelkezésének meg­felelőiig orvosolják. De intézkedésüknek, mint a múlt és jelen év tapasztalata is bizonyítja nem igen van foganatja; mert a felekezeti iskolaszé­kek, mint a hazafiatlan tanítók legközvet­lenebb fölöttes hatóságaik, bűnös közönynyel szemlélik közegeik hanyagságát és legke- vésbbé som igyekeznek törvényben gyöke­rező kötelességeik megtartására szorítani ezeket a germanizáló -»népnevelőket-» ! Minden iskolaszéknek tagjai a lelkészek, jegyzők és az intelligenciához számított egyéb tagjai a községnek és ezek behunyt szem­mel nézik ezeket a visszaéléseket, s akik az ezeréves Magyarország szégyenére a múltak bűneit és hibáit nem sietnek meg- reperálni, hanem vétkes közönynyel meg­tűrik azt, hogy tanítóik a magyar kultúra és állami nyelv elsajátításának alkalmától megfosztják a különben hazafias érzésű pol­gárságot, mely szívesen és készséggel sajá­títaná el az édes hazai nyelvet, ha az arra hivatottak alkalmat és módot nyújtanának nekik a magyar nyelv megtanulására. Nem szabad tehát tovább is kíméletet, elnézést és gyöngeséget tanúsítani a köte­lességmulasztó tanítók irányában, hanem a törvény nyújtotta szigorral kell föllépni el­lenék, mert mint a szomorú tapasztalat mu­tatja az ő jóindulatukban és hazafiui érzé­kükben bízni alig lehet. rálgatjuk, előttünk különösen egy szempont bír nyo­matékkai, hogy tudniillik mi az erkölcsi rugója an­nak a cselekedetnek ? Ha e rugó nemes, igazolva van előttünk a tett, s ha kicsiny dologért a lelke­sedés nagy, úgy annak okát mi abban látjuk, hogy azt a dolgot csak mi tekintjük kicsinynek és nem az, aki érte annyira lelkesülni tud. Horváth Mihály előtt kicsiny dolog lehet, hogy Tolnavármegye föl­vesz-e zsidó joggyakornokokat vagy nem ? Beze- rédj István előtt ez elég nagy dolog, hogy hatal­mas beszédben ünnepelje az egyenlőség eszméjét. Igazság csak egyféle van. És ha valaki az igazság harcába egész lelkét beleviszi — miként a villamos áram bármely pontja erős keringésbe hoz­hatja^ vérünket, úgy az igazság bármely csekélynek látszó ügye is hatalmas lelkesedést idézhet elő szi­vünkben. Mi éppen abban látjuk Bezerédj István nagy­ságát, hogy lelke nem a pillanat sikerét, hanem csupán az igazságot kereste, s az igazság diadalá­ért küzdött akkor is, mikor a többség az ügyet még csekélynek tartotta. Ennek a férfiúnak az emlékét akarjuk e so­rokban föleleveniteni. Úgy tűnik fel nekünk, mintha újabb történelmünk három óriása mellett — miként nap mellett a csüngök —■ egyéb nagy férfiúink emleke elhalaványodnék. Az idő is évről-évre sű­rűbbre szövi a feledés fátyolát s igy már nagyon kevesen látják azon keresztül azt a munkát, melyet a modern magyar állam építésében hazánk legjobb­jai között Bezerédj István végezett. Törjük át e fátyolt s lássuk az örök igazság apostolának működését. Erezzük a föladat nagysá­gával szemben erőnk csekélységét, bár vigasztal lelkesedésünk és az a tudat, hogy oly férfiak tá­mogattak bennünket adataik közlésével, akiknek tá­mogatására büszkék vagyunk és akiknek első sor­ban köszönhetjük, ha fáradságunk nem volt egé­szen haszon nélküli. A vármegyénk közönsége által nagy áldozattal létesített kulturalapnak ezekkel' a tanítókkal szemben nincs foganatja és nem érdemesítik arra magukat, hogy annak áldásaiban részesittessenek. Ha a magyar állami nyelv terjeszté- • sének hazafias munkája iránt ily vétkes kö­zönyt tanúsítanak a német községekben mű­ködő tanítók, akkor a kultur alap létesítése illuzioriussá válik. Pedig az 50000 frt alapitványnyal lé­tesített kulturalap kamatainak szétosztása I a folyó évben már lehetővé válhatna, mert a törvényhatósági bizottság a múlt évi őszi : rendes közgyűlésen az alapra vonatkozé) sza­bályzat kidolgozása végett bizottságot küldött ki s ez a bizottság reméljük, hogy most l -már az iskolai év befejezése előtt a reá bizott feladatnak meg fog felelni, mert különben a magyar nyelv terjesztésére szánt alapítvány j gyümölcseit csak a jövő évben lehetne szétosztani az arra érdemes tanítók és gyer­mekek között. Ezzel késlelkedni pedig, mint a felho­zott elszomorító példák is mutatják, nem szabad, mert a magyar kultúra terjesztésé­nek előmozdítására a legnagyobb erélylyel és a múltak bűneit kiengesztelő gyorsaság­gal minden tőlünk telhető intézkedést mi­hamarabb meg kell tennünk, hogy legalább anyagi jutalmazással igyekezzünk serkenteni a közönyös és gyönge kötelességtudás hi­bájában szenvedő »népnevelőket« a magyar nyelv terjesztésére. A magyar kultúra lelkes munkásaként jelentkező tanfelügyelőnk önzetlen és haza- j fias fáradozásának csak akkor lesz ered­ménye, ha vármegyénk is kettőzött erélylyel és gyorsasággal iparkodik a reája bizott alappal segítségére lenni a magyar állami nyelv terjesztésének nehéz munkájában, mert különben pártolás és támogatás hiányában az ő üdvös intézkedéseinek nem lesz foga­natja, s a magyar nemzeti eszme megvaló­sításának előmozdítása vármegyénkben csak a hazafias érzelemtől áthatott idealisták, »jámbor óhajtása« marad az uj ezredév hajnalán is. Ezt a szemrehányást pedig el kell hárítanunk magunkról, mert örök tör­ténelmi igazságként kell szivünkbe vésnünk azt az igét: »Nyelvében él a nemzet!« VÁRMEGYE. — A közigazgatási bizottság múlt ked­den tartotta április havi ülését Dóiy Pál alispán el­nöklete alatt. A bizottság tagjai közül jelen voltak: Simontsits ' Elemér főjegyző, Vargha Lajos árv. h. elnök, Fördős Vilmos tisztiügyész, Fink Kálmán pénzügyigazgató, dr. Hangéi Ignác tiszti főorvos, Krcsmarik Pál kir. ügyész, Tihanyi Domokos kir. tanfelügyelő, Perszina Alfréd kir. főmérnök, Kramo- lin Emil, Jeszenszky Andor, Totth Ödön, dr. Szi- geth Gábor, Mayer F. Andor. Az alispán jelentése szerint a múlt hónapban a közigazgatás menete általában zavartalan és rend­szeres volt. -- A fősorozás a tamásii, dombóvári, völgységi és központi járásokban mindenütt kielé­gítő eredménnyel végződött. A latin és görög szer­tartása rom. kath. lelkészek és segédlelkészek jöve­delmei összeírásának felülvizsgálata, a törvényha­tósági felülvizsgáló bizottság által be fejeztetett. — A központi ügyforgalom a következő adatokat tün­teti fel: február hó végével hátralékban maradt 416 ügydarab, március hó folyamán beérkezett 2492, s igy feldolgozandó volt 2908, ebből feldolgozta­tott 2646, hátralékban maradt 262, mely szám 3 napi időszak átlagos ügyforgalmának felel meg. — Igaz ugyan, hogy a mezőgazdasági előadói állásnak Molnár József kineveztetésével történt betöltése ál­tal a központi fogalmazói munkaerő fokoztatott, de tekintetbe véve azon körülményt, hogy a múlt hóra esett fősorozási munkálatok, a tamásii járást kivéve, egy előadónak rendszeres foglalkozásától való elvo­násával jártak, s hogy a congrua ülések, valamint a múlt hó 30-án tartott rendes tavaszi közgyűlésnek előkészítési munkája is a múlt hónapra esett hiva­talos teendők súlyát növelte, akkor egész határo­zottsággal constatálható, hogy a pusztán 3 napi ügyforgalomnak megfelelő hátralék nemcsak hogy nem kifogásolható, hanem inkább annak csekély volta, a központi előadói kar múlt hóban kifejtett rendkívüli nagymérvű tevékenységét igazolja. A köz- biztonsági állapot egy zombhi szatócsbolt feltörése és a paksi vasúti építkezések céljaira raktározva volt 9 klgr. dinamittöltények eltolvajlása által szen­vedett nagyobb mérvű megzavartatást, mindkét irányban a legnagyobb eréllyel indíttatott meg a rendőri nyomozás, melynek eddigi eredménye an­nak kiderítésében áll, hogy a dinamittöltényeket és és gyujtózsinort 6 gyermek lopta el, kik közül 5 letartóztatva van. Az eltolvajolt robbanó anyagok­ból ez ideig csak egy töltényt, állítólag nem rob­bantási szándékból, a kömlődi hid alatt találtak meg. A hatodik tettes letartóztatása iránt Baranyavárme- gye törvényhatósága kerestetett meg. A nyomozás folyamatban van. Fegyelmi vizsgálat a múlt hó fo­lyamán nem rendeltetett el, rendbírság 5 esetben alkalmaztatott. Az árvaszéki elnök jelentése szerint március hóban beérkezett 2033 ügydarab, melyhez a múlt hó végén maradt 843 drb hátralékot hozzászámitva, elintézésre várt 2876 drb, Ebből 2163 drb feldol­goztatván, a hátralék 713. A tanfelügyelő jelentése szerint március hóban 14 iskolát és 2 állandó menedékházat, 28 tante­remben látogatott meg, melyekben jeles, jó kielé­gítő eredményt talált. Nagyobb hiányokat észlelt a felsőnánai és kétyi ág. ev. iskoláknál, előbbinél a másodtanitói állás már egy év óta betöltetlen, és a 6—9 éves gyermekek iskolába nem járnak; hiá­nyos a medinai gör. kel. iskola is. Elszomorodott szívvel jelentette a tanfelügyelő, hogy a kisdoroghi rom. kath. iskola IV—VI. tanfolyamaiban a föld­rajzot, természetrajzot és a magyarok történetét még mai napig is németül tanulják a gyerme­kek, s hogy a magyar beszédben fölmutatott ered­mény ezen iskola említett tanfolyamaiban ki nem. elégítő. Továbbá, hogy a nagyvejkei rom. kath. is­kola összes tanfolyamaiban a tantárgyak, a magyar irás és olvasáson kívül, német nyelven adat­nak elő, minek következése az, hogy a magyar nyelv tanítását elrendelő 1879. évi 18. t. c. életbe léptét követő 18 évben felmutatott magyar beszéd­del megelégedni nem lehet. A medinai gör. kel. iskolában a földrajzot, történelmet és tetmészetraj- zot elő sem adják, az iskolai naplókat szerb nyelven vezetik, a gyermekek egy magyar dalt vagy éne­kei nem tudnak/< Reizner Károlyné a kétyi mene­dékházvezetőnője ellenben a magyarnyelv tanítása körül elismerésre méltó eredményt ért el. A pénzügyigazgató jelentése szerint a múlt havi adóbefizetés a múlt év hasonló időszakában elért befizetési eredménynél 2668 frt 88 krral ked­vezőtlenebb. A tiszti főorvos jelentése szerint a közegés- ségi állapot az elmúlt hóban kedvezőtlenebb volt, ilyenné alakult a fertőző betegségek nagyobb számú fellépte által. A központi, völgységi és • simontor- nyai járásokban a difteritisz nagyobb számban mu­tatkozott. A hólyagos himlő a tamásii és dombó­vári járásokban, a kényszeroltás folytán megszűnt, de a szomszédos Görbő községben lépett fel, hol szintén kényszeroltást kellet elrendelni. Faddon Pest_ megyéből egy 4 tagból álló t r a c h o m á s család telepedett le ; a baj tovaterjedése ellen szigorúan rendelkeztek. A szegzárdi bábaiskolában jelenleg 15 növendék nyer kiképzést. A Ferenc közkórházban a múlt hó folyamán 440 egyén ápoltatott; gyű' gyűlt 102, javult 27, gyógyulatlan elbocsátatott 9, meghalt 5. A kir. ügyész jelentése szerint a szegzárdi törvényszéki fogházban a múlt hónapban le volt tartóztatva 144 egyén, kik között fegyházra itűű volt 8, börtönre 90, fogházra 28, elzárásra 1, v‘zs' gálati fogoly 14, a kórházban 11 egyén ápoltatott. 1897. április 11.

Next

/
Thumbnails
Contents