Tolnavármegye, 1897 (7. évfolyam, 1-44. szám)
1897-10-31 / 44. szám
VH. évfolyam. 44. szám. Szegzárd, 1897. október 31. Előfizetési ár: Egész évre . . 6 írt - kr. Fél évre . . . CO V 1 Ne gyed évre . . 1 » 50 » Egy szám ára . . . 12 » Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kivül elfogad Krammer Yilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Budai-utca 1066. sz. Dr, Felelős szerkesztő és laptulajdonos : LEOPOLD KORISTÉL. Segédszerkesztő: SZÉKELY FEHEETC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékeljen megállapított árszabály szerint számíttatnak. A tisztesség. Nem akarunk a szegzárdi kaszinó választmányának kizárási verdiktjével érdemben foglalkozni. A kérdés személyes vonatkozásainak részletes taglalásába nem elegyedünk, mert egy embertársunknak erkölcsi tévelygései és bukása inkább sajnálkozást és részvétet ébresztenek lelkűnkben és emberi érzésünk az ember iránt tiltja, hogy boncoló késsel kezünkben foglalkozzunk a szóban forgó esettel, legfeljebb annyit, hogy azok,- kik a fölmerült kérdésben ítélkeztek, nyugodtan elmondhatják, hogy »nem az ellenség, hanem önmaga vágta sebét» — — — A modern élet zajos harcában, az embereknek a létért való elkeseredett küzdelmében, a bajvivó felek szörnyű versengése közben a tisztesség gyakorlása és e fogalom megítélése körül olyan vélemények képződnek és kerülnek forgalomba, melyeknek keletkezését és terjedését sajnosán tapasztaljuk. Olyan fogalomzavar uralkodik, olyan elméleteket hallunk, a melyek megdöbbentenek. Nemcsak jóhiszemű megalkuvás, hanem már valóságos alku és árlejtés tárgyát képezi a becsület kérdése. Hogyan ? Hát nem a becsület a legelső, a legszentebb ? Avagy talán elévült a régi társadalmi és erkölcsi jogrend és uj törvények léptek annak helyébe, melyeknek paragrafusait még a becsület fogalmának megállapításánál is | a most annyira divó kompromisszum szelleme lengi át ? Filantropikus érzésünk fellázad, ha kegyetlenséggel, igazságtalansággal, túlszigor- ral, merev hajthatatlansággal találkozunk. De nem kevésbbé hibáztatjuk, ha a méltányosság és jogosult elnézés legszélsőbb határait is messze túlhalaladva, a becsület fogalmának appreciálása alkalmával laza és frivol szempontok érvényesülnek. A becsület fogalma egy és megösztha- tatlan. Nincs külön főúri és nics külön polgári becsület. Nem létezik külön tisztviselői, külön ügyvédi, külön kereskedői és külön magán becsület. A becsület fogalmát nem lehet konvertálni és nem lehet kategoi iákba osztani. A ki nem tisztességes, mint tisztviselő, az nem lehet tisztességes, mint magánember, és viszont. A becsületen ejtett bármilyen folt egyaránt átható és ki nem törölhető. Nem létezik félig, részben és egészben becsületes ember. A becsület mivoltának ilyetén taksálása ellen tiltakozik tisztességérzésünk. Az »intaeger vir« fogalma hál’ Istennek nincs ranghoz, nincs vagyonhoz, nincs álláshoz kötve, annak egyedüli kutforrása: a tiszta, szeplőtlen becsület, melynek ragyogó zománcát egy árnyéksugár is képes elhomályosítani. A becsület fogalma érinthetetlen, szent és fenséges. E fogalomra alkalmazhatjuk és ráillenek a tévedező emberedhez intézett eme bibliai szavak: »Én vagyok az ut, az igazság és az élet;. és a ki követ engemet, az nem jár a setéiben, hanem életnek világossága lészen annak.» Aki, mint Horatius mondja, »intaeger» és »purus,» emelt fővel és biztos léptekkel halad az élet sokszor lejtős utjain, soha nem ingadoz, nem vét embertársai ellen, nem okozza másoknak kárát, nem törekszik felebarátjának megrontására, nem szegi meg a társadalom rendjét, nyugodtan jelenik meg bírái előtt, mert tudja, hogy az ártatlant nem sújtja büntetés. Az intelligens társadalomnak feladata, joga és kötelessége őrködni a felett, hogy tagjai meg ne sértsék a társadalmi törvényeket és még kevésbbé az erkölcsi jogrendet. A társadalom itélőszékének verdiktje lehet fölemelő és lehet lesújtó, a szerint, a mint egyeseket bizalomban, becsülésben és elismerésben részesít, avagy pedig kimondja a vétkességet és elitéli a vétkezőket. Legyen ez a verdikt minden esetben igazságos, ne jutalmazzon érdemetlent és ne sújtson ártatlant, viszont ne fukarkodjék, ha valaki a bizalomra érdemes és ne támaszsza fel az erkölcsi sebesülteket. VÁRMEGYE. — A közigazgatási bizottság jövő havi ülését november hó 13-án fogja megtartani. — A vármegyei fillokszéra bizottság november 2-án ülést tart, melyen az amerikai szől- lőtelepnek az állam részére leendő átadása tárgyában fognak határozni. TÁRCA. —+3S+— Pacsirta-ének. Hallgasd meg e dalt, Te feléd s~áll, Ki nékem adád a földet, eget. Csak szív vagyok én, ki örökke Dalolom a te dicső nevedet! Hallgasd meg e dalt, mely imádság : lm, ezer éve oltalmazád, Istenem álld meg, védd ezután is A magyar népet és a hazát I Nézzed a rónát, a búzavetést, Olyan üdén, szépen mosolyog. Ezer év óta öntözik vérrel Ezt a kis földet a magyarok . . . Hallgasd meg e dalt, mely imádság : Istenem, álld meg e drága hazát ! — Jertek, óh jertek, jól megtanuljuk, El ne feledjük a pacsirta dalát . . . Halottak napján. — A »TOLNAVÁRMEGYE« eredeti tárcája. — Irta : SÁNDOR JÓZSEF. Háromszázhatvannégy nap a miénk, egy az övöké. Háromszázhatvannégy nap mi versenyzőnk itt a létért, ők pihenik az örök béke álmát, egy napon kinnt járunk közöttük, vágyódunk a rögös párnák után és ők háborognak, háborítjuk őket. Mintha az örök feledni nem tudás, a szerető kegyelet annál hatalmasabban fénylene a gyertyák kápráztató világánál ez egy napon, — mintha az ember szivében elrejtett fájdalmas emlékezet takarékoskodnék kifejezéseivel és egy hittől megszentelt napra érzi meg a bánat megnyilatkozását. Jól is van igy . . . Csak hadd pihenjék örökös nyugalmukat azok a poros csontok, a mi szomorúságunk csak múló keserve szivünknek. Mi érezünk, ő nyugszik; mi siratjuk, ő hallgat örökre; mi türjük a válás elviselhetetlen fájdalmát és ő boldog, mig mi bánkódunk ... Örökre nyugovók siralmas hazája, bejárom ma én is édesitő, bánatot szüntető földedet. Ám nekem nincs halottam, aki benned nyugszik. Ám az én halottam nem a békét hirdető pálmafák árnyékában pihen, csak az egyik én-je halt meg, a másik itt rágódik bennem szüntelen, kegyetlenül. Én nem az én halottamat keresem, hanem a | temetőét! Itt nincs enyém, tied, övé ! Az egyik bíborban született, királyasszony szülte, tündér daj- j kálta, tudós nevelte és koporsóba tették. A másik vályogvető cigány magzata, zugó vihar dajkálta, a mindenség nevelte és őt is koporsóba tették. Ez j az egyenlőség, testvériség és szabadság terve, amit nem emberirtó harcok tettek azzá, hanem a vallásos szellemben megvénhedett századok! Itt nincs szegény, itt mind gazdag, van egy kis házikója, egy kis földje, üt mind piheni múltja fáradalmait i és nincs gondja, nincs bánata, csak irigyei vannak. Megállók egy sírnál. Bánatos férj gyújtogatja kegyelete fáklyáit a szomorú, egyhangú hantokon és könyáztatta szemeivel néz le mélyen a domborulatra, mintha felrázni akarná nyugovó hűséges feleségét. Sirhalma egyszerű : nefelejts bokrok díszítették a tavaszszal, most már elsárgultak, mintha ők is gyászolnák a rög alatt nyugovót. Odébb 1 megy, ott is az övé pihen, itt is. Öt gyermeke KENÉZY CSATÁÉ. Hátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek.
