Tolnavármegye, 1897 (7. évfolyam, 1-44. szám)
1897-10-17 / 42. szám
TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Budai-utca 1066. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő : Dr. LEOPOLD KOHITÉL. SZÉKELY FERENC. Vll. évfolyam. 42. szám. Szegzárd, 1897. október 17. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékeljen megállapított árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési ár: Egész évre . . 6 írt — kr. Fél évre . . Negyed évre Egy szám ára 3 » — I » 50 . . 12 Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. Acél)len világítás és fürdő. Mint lapunk más helyén közöljük, a múlt héten nálunk bemutatott acetylengáz világítás általános tetszésben részesült. Úgy halljuk, hogy már kérvény fekszik városunk képviselő-testülete előtt, a melyben egy gyáros engedélyt kér az acetylen gázvilágitás- nak Szegzárdon való bevezetésére és azzal együttesen hidegfürdővel összekötött gőzfürdő- telep felállítására. Merőben fölösleges annak bizonyításával foglalkozni, hogy a jelenlegi állapot, a melyben Szegzárd úgy a közvilágítás tekintetében, mint a fürdő hiánya miatt sin- lik, tarthatatlan. Hiába épül és szépül a város, egyes szebb köz- vagy magánépületek keveset lendítenek annak kisvárosias jellegén mindaddig, inig nincsen rendes világítása és nincsen fürdője. A mostani hiányos, szomorúan pislogó petrőleumvilágitás alig ér valameíyicskénél többet a semminél. Fürdőnk pedig egyáltalán nincs, a mi egyenesen a legfontosabb és legelemibb közegészségügyi törvénybe ütközik. Évek óta napról napra panaszoljuk és érezzük e hiányokat, de azok orvoslása érdekében nem történik semmi, de semmi. Ha néhány tagból álló úri társaság összeverődik, alig van együtt pár percig, hogy ne ezekkel a kérdésekkel foglalkozzék. Miért? Mert közszükségletröl van szó, mely sürgős kielégítést követel. Szegzárd lakosainak száma több mint tizenötezer, a vármegyének székhelye, van igen sok hivatala, számos közintézménye és közintézete, nagy az értelmisége, jelentékeny az idegenforgalma. Nemcsak praedes- tinálva van, de egyenesen mindennapi szükségletet képez, hogy legyen jó világítása és egy rendes fürdője. Most megint van rá alkalom, a kérdés ismét napirendre került, ne engedjük azt onnét levenni, inig az a legrövidebb idő alatt mer nem valósul. o A sok halogatás, tétovázás ellensége minden reformnak. Ha erélyesen, komoly elhatározással kezébe veszi a város az ügyet, akkor nem fog le nem küzdhető akadályokkal találkozni. Hanem első sorban akarni kell és a megvalósítására hivatott tényezőknek át kell hatva lenni e kérdés, szükséges és fontos voltától, különben nem megyünk semmire és ez is abba a kátyúba jut, a hol a vil- lamvilágitás kérdése megrekedt. Nagy dolgokat közönynyel, vagy lanyha érdeklődéssel, nembánomsággal, örökös bizottsági ülésekkel, melyek egyszer határozatképesek, máskor meg nem, harmadszor meg azt határozzák, hogy majd máskor határoznak, megcsinálni nem lehet. Akár az ajánlatot tevő céggel, akár mással, az mellékes, de végre nyélbe kell ütni a dolgot. Aki mer, az nyer. Ez ugyan nem azt jelenti és mi állunk ettől az állásponttól a legtávolabb, hogy a város és a nagy közönség érdekeinek hathatós megóvása nélkül menjünk bele a dologba, azt is igen jól - tudjuk, hogy az anyagi kérdés ez ügyben nagyon fontos és hogy ez Szegzárdon a jelenlegi viszonyok között kétszeres figyelmet és megfontolást igényel, de mindezek dacára, ha meg van az ügy iránt a jóakarat és odaadás, rövid idő alatt alaposan és jól meg lehet oldani e kérdést. Száz meg száz intelligens család kérve kéri, várva várja a nehezen nélkülözött gőz- türdő felállítását, a mire nézve pompás alkalmat nyújt az acetylengáz világításnak berendezése. Az acetylen világítás hasznos, kellemes ! és veszélytelen volta már kétségtelenül meg van állapítva. Maga az acetylen színtelen, gyújtható gáz, fényesen fehér lánggal ég, égésnél teljesen szagtalan. Azelőtt az ace- tylent, mert kormosán égett, levegővel ke- | verték, ma már nem, mert már teljesen megfelelő égőket tudnak készíteni, a melyek 1 a kormozást meggátolják és mely égőkön az acetylen nyugodt, sima, fehér, kápráztató lánggal ég és sokkal nagyobb fényt ad, mint a gáz, vagy az Auer-lámpák fénye, j Az acetylen előállítása igen egyszerű móTÁRCA. —íSS*— A N Ö.* Oh szép a nő, a háznak gerlieóje, Ha anyja térdén turbókol, nevet; Kezemet áldón emelem fejére, S ez érzelemnek ajk nem lel nevet: Éden, a melyből egy rósz itt maradt ! Ez a te üdvöd, a te sugarad ! Oh szép a nö, ha arcán a szemérem Pirosló hamvas rózsákat fakaszt; Ha felvont nyíllal Ámor til szemóben, S hu szív a czél s édesen sebzi azt: Égből lehangzó titkos, szép zene — A szív örökké bár igy érzene ! Oh szép a nö, ha édes gondba’ tölti, Mint hitves az elsuhanó időt, S hűsége, férjét uj-uj üdvre költi S a kedves házi baj leköti őt. Gyöngéd kezétől a gond elpihen, S erőt merit a férj, ktizdelmiben, Oh szép a nő s tisztelt, ezüst hajával. Gyermekeit ki hűn nevelte fel; Sarum leoldom, úgy kulcsollak által, Emelj magadhoz, oh áldott kebel! Oh kedvosim ti, életem nyarán : Lánykáim, nőm s te, édes jó anyám ! SÁNTHA KÁBOLY. * Mutatvány a kiváló poéta, lapunk t. munkatársának legközelébb megjelenő kötetéből. Az ügyvédnő. — Kép a XX-ik századból. — Rajzolta: Ifj. Hombár Mihály. — A »T Ob NAVÁR MEGY E« eredeti tárcája. — Dr. Fényi tó Aurélia, a hirneves fő- és székvárosi kriminálista irodájában volnánk, mely a rég lebontott lipótvárosi bazilika helyén épült tizenkét emeletes bérpalota első emeletének a régi váczi- körut, de ma már II. Vilmos császár útjára néző egész frontját foglalja el. A legöregebb emberek emlékezni fognak még a boldogult bazilikára, a mely kimúlt, mielőtt megszületett volna. Negyven egynéhány esztendeig épült, kidőlt, bedöLt, mig végre az illetékes körök belátták, hogy soha sem lesznek készen vele, s igy különös tekintettel arra, hogy ma napság a telkek ára ötszöröse a múlt századbelinek, magát a bazilikát a feledésnek, a fundust azonban még 1903-ban adták át hallatlan áron az ifj. Haas és Deutsch cégnek, a mely cég úgy néz évben, az építő művészet nem remélt tökéletességénél fogva háromszor 24 óra alatt oda varázsolta az ótiási berka- szárnyát. II. Vilmos császár utján, dacára hogy délutáni hármat mutat az Andrássy ut végere, a mult századbeli disz-fogpiszkáló helyén emelt központi idő- j torony tetején levő óriási villamos óra, de 'magában ez egész világvárosban is, mely ama körülmény folytán, hogy a királyi udvar manapság 1897 év óta évenként 6 hónapot a budai palotában tölt, i immár két millió lakost számlál, nyomasztó csend uralkodik. Az utakon és utcákon egyetlen egy u. n. kocsit nem láthatni, ami különben nem is csoda, mert a középkorra emlékeztető ez eszközök réges- régen kimentek a divatból, velük együtt az utcai zúgás, zűrzavar is. A villamosok csengetése, a ló- vasutak mélabus tülkölése, a konflisok és íiakkerek »héopp«-ja, mind-mind elmulának, el az utcai elgá- zolások is. A múlt századbeli idegbontó lárma helyett valami rejiebnes suhogást hallunk felülről. Léghajók azok, mert kell e mondanom, hogy a kormányozható léghajót már régen feltalálták, tökéletesítették, sőt mi több: egynéhány újfajta repülő-gépet is láthat a figyelmes, szemlélő a légürben. A »közúti vaspálya« és a »városi villamos« egyesültek és rég megalakították a »székes-fővárosi köz-léghajó- zási társulatot,« melynek részvényei ma már oly magasan állanak, hogy az már egyenesen csoda. De mit is beszélek csodáról ? Ezt a fogalmat rég nem ismerjük már! Micsoda csoda lehetne ma még? Ma, mikor a régi m. á. v. gyorsvonatait kizárólag teherszállításra használják, ma midőn egy vizi-lovat, mely állat faj sajnos nagyon is kiveszőben van, a Nílus mellől külön luxus-vonaton hoztak az »Állatkert Részvénytársaság* pávián-utcai fő-telepére, ma midőn 12 emeletes házak épülnek gombamódra — lépcsőzetek nélkül. Mert mire való volna lépcsőket készíteni ? Minden valamire való »partáj«-nak meg van a saját külön házi léghajója, melyet hitvány j ötven koronáért veszteget darabonként az óriási »Kohn«-féle léghajógyár, a borzalmas konkurrencia ! folytán és ki hallott valaha még arról, hogy az ember léghajóval lépcsőn menjen fel a tizedik eme-
