Tolnavármegye, 1897 (7. évfolyam, 1-44. szám)
1897-06-06 / 23. szám
Vll. évfolyam. 23. száui. Szegzárd, 1897. junius 6. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. ____________ El őfizetési ár: Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre . . . 3 * — » Negyed évre . . I » 50 » Egy szám ára ... 12 » Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kivül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Budai-utca 1066. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Dr. LEOPOLD KOHKTÉL. Segédszerkesztő: SZÉKELY FERENC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Pünkösdre. Sötét, nehéz föllegek tornyosultak tavasz óta a politikai szemhatáron mindenfelé; a derűs május hónap sem oszlatta el egészen ezeket fölöttünk. A zilált osztrák parlamenti viszonyok, a quota kérdés gordiusi csomója, a sajtó- szabadság veszélyeztetéséről szóló rémhírek mindig jobban össze kuszálták a helyzetet s a zavaros állapotok nem nyújtottak reményt arra, hogy a veszedelmes hínárból baj nélkül kibontakozhassunk. De a borús látóhatár végre már derülni kezd ; az osztrák parlament botrányos jeleneteinek véget vetettek az ülésszak bezárásával, s remélni lehet, hogy az őszig tartó szünet az éles ellentéteket némileg el fogja oszlatni, s a szomszéd állam parlamentje is a józan, komoly munka terére fog lépni. Az osztrák parlamenti pártok végre öntudatára fognak jutni absurd helyzetüknek s a mostani egészségtelen viszonyok megszüntetésére kell törekedniük. Föl fognak ocsúdni abból a kábaságból, melybe a felekezeti és nemzeti gyülölség, valamint a sociálizmus és reactió aknamunkája sodorta őket. Ausztriában a politikai elvadulás már olyan orgiákat űzött, hogy ott a helyzetnek ezentúl csak javulnia lehet; mert különTÁRCA. Leveleim. Egész csomó sárgult levél, Rendezgetem, olvasgatom, ügy fáj és mégis jól esik Merengenem a múltakon. Ez a piciny kedves levél Két kis leányom levele; Ártatlan gyermek-álmival: Most feslö bimbókkal tele. Ez itt szerelmes leveled, Jó anyjukom, ne is tagadd ! Minden betűje egy virág, Mely mátkaságunkból fakadt. Emezt baráti kéz irá Még szép koromnak reggelén ; Rég porlad ő, de a hűség Örökzöldként nyit levelén. Ezen egy kis fülemile zeng Hazát, szerelmet és hitet; Most kis madár siratja öt, Hogy dalos ajka már hideg. Harmatként e leveleken, Hugocskáim, könnyem ragyog: Liliom -hervadástokon Még most is sírva fakadok. ben a teljes elzüllésnek, vagy erősebb rendszabályok esélyeinek teszik ki magukat, melyek úgy az egyéni, mint a közszabadságnak is kiszámíthatatlan kárát vonnák magok után. A pártdühnek Ausztriában már tovább emelkednie nem lehet; kitombolta magát annyira, hogy most márkimerülve féktelenségében, a normális pártviszonyoknak kell bekövetkezniök. A Lueger-féle obscurus pártvezetők maguk meg fognak rettenni a romboláson, melyet esztelen agitációjukkal a közélet és a parlament terén végbe vittek, s be kell látniok, hogy további ily fajta működésükkel a monarchia tekintélyét és nagyhatalmi állását veszélyeztetik. A quóta fanyar gyümölcsének is a nyári szünet alatt meg kell érnie; édes ugyan az őszszel sem lehet, de talán akkorra már vackor sem lesz belőle! Az idő a legjobb gyógyító szer; a zavaros mát tiszta holnap követheti, s alapos reményünk lehet arra, hogy a nyári szünet alatt a bonyolódott constellációk tisztulni fognak s a megoldatlan kérdéseket is elfő- gadható alakban fogja megérlelni a pártszenvedélyektől és torzsalkodásoktól ment szünidő. Nálunk a borús föllegeket már jó részben elűzték a pünkösdöt megelőző örvendetes események. A tisztelet és szeretet vértjével védett magyar király, a mi legalkotmányosabb uralkodónk, nemes lelkének suggallatát követve, a nemzet régi mulasztását tette jóvá akkor, midőn a nemcsak elődeinek, hanem valódi őseinek nevezhető, III. Béla király és neje tetemeit illő módon helyezteti nyugalomra a koronázási templomban, ahol hű magyarjai 30 évvel ezelőtt az ő fölkent fejére tették Szent István koronáját. Az ősök iránti kegyeletes érzés s a főnkéit gondolkodás egyik legszebb megnyilatkozása ez fölséges királyunk résziről, ki a nemzet érzésének, sejtelmének és kívánságának kifejezője lett akkor, mikor a boldog emlékű királyi pár földi maradványainak nyugalomra tételéről gondoskodott s emlékük megörökítését is királyi bőkezűségével elrendelte. Szeretetébe, szivébe még erősebben bezárja a nemzet nemeslelkü uralkodóját, ki e tettével a nemzeti érzés és hazafiasság terén is a legmagasztosabb példát mutatta meg alattvalóinak. Hasonlóan nagyjelentőségű és örvendetes eseményként üdvözölhetjük a német király őszi látogatását is, a mikor Buda várában, a magyar király vendégeként fog körünkben tartózkodni a németek geníális uralkodója, s ittlétével Magyarország tekintélyét emelni s a monarchiában elfoglalt fontos szerepét pedig dokumentálni fogja. Hogy’ csillog e leveleken Az elme, humor s ifjúság! Korán hajt a sírotokon Testvéreim, a czipruság! Illatját veszti a virág, De nem a lelked, e tavasz; Uj-uj hajtása szeretet — Szép rózsalevél te vagy az. Én nyugvó édes jó anyám, A melyen hálám s könnyem ég : E szent emlékű leveled Az áldást most is termi még. Ti kedves, drága levelek, A sírba hulltok majd velem; De ott sem érhet hervadás : Hűség, barátság, szerelem! SÁNTHA KÁROLY. IEg-y képről— A »TOLNAVÁRMEGYE« eredeti tárcája. — Irta: Szarvas Mariska. Egy képet láttam a múlt héten valami kirakatban, egy kicsiny halavány képet. Más tán észre se vette volna ott a többi között, mert igazán nem volt a képen semmi feltűnő, semmi olyan, a mi a figyelmet hirtelenében megkapja, de en azért nem bírom elfeledni talán soha. A kép valami csöndes dunántúli vidéket ábrázolt, legalább a hullámos hegyes erdős táj után Ítélve annak tartottam. 1 8 Havas, ködös levegő nehezült a távolban látszó hegyekre, fehér erdőkre egyaránt, szomorú sötétes köd gomolygott fönn a színtelen ólmos felhők között. Valahol az ut mellett egy hóba süppedt, vihartördelte kereszt, alatta apró s itt-ott elvesző lábnyomokkal, egy kicsit távolabb valami sötétes épület, egy kicsike malom, hosszan nyúló patakjával, melynek simára fagyott lapján csillogott a zúzmara s távolabb, a hol az alvó patak egy kis ütött-ko- pott hid alá vezet, a száraz havas összeboruló cserjék között ott állt a tanya. . Különös, de élethű alakú, formájú düledező házak, apró jégvirágos ablakokkal, pici kéményekkel, roskadozó félben levő kis «színek», görbe fedelű hóba lapuló akol, pici alacsonykeritésü kertek. Az egész kép felett olyan hóval kevert, vöröses hamvas szinü éjjeli köd, mélységes mély csöndesség. Ebben a ködös, nyugalmas téli éjszakában, mely szomorú poétikus borongásával ráborult a «csöndes vidékre, lassan, észrevétlen közeledett a katasztrófa egy farkas képében, a ki az erdő felőli zsambékból sompolygott a kis fehér tanya felé, a hol biztosan aludtak már az emberek a fárasztó nappali munka után. Elnéztem a képet s magamban isten tudja hányféle címet, nevet adtam neki. Köréin csoportosultak asszonyok, leányok, mosolygó szemű férfiak s kiváncsi pillantásokkal keresték a bámulni valót, a csillogó üveglap mögött. Meg is találták másban; a kicsi színtelen kép, melynek ködös, havas levegője, borult égboltja
