Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1896-10-25 / 43. szám

nveként, friss virággal. koszorúval megra­kott kocsin hagyhatta el a szeretet számta­lan nyilatkozataival elhalmozott képviselője­lölt a fala határát s még az nap Dombová- rott Döry József vendégéül megszállott. Ó-Dombovár község határánál bandé­rium és a választók kocsisora fogadta, melyeknek kíséretében lelkes éljenzések kö­zött vonult be Dombóvárra, a város végén lampionokkal felékesitett diadalkapu s emel­lett éljenző tömeg állott. Vasárnap délelőtt fél tízkor tartotta meg beszédét a község­házánál, mely alkalommal tartott beszámoló és programrabeszéde, a megjelent választó­közönség intelligenciájához képest még tar­talmasabb volt, mint a fentebb megjelölt községekben. Egyes néppárti közbeszólások nem zavarták higgadtságát, sőt a közbeszó­lásokra adott feleletei a közbeszólók hallga­tását s hívei lelkes éljenzését vonták ma­guk után. Itt a dombóvári 48-as polgárok ne­vében Dobó Mátyás, a dombóvári 48-as párt elnöke kérte fel a jelöltség elfogadá­sára, buzgó támogatást Ígérvén a 48-as párt részér öl a szabadelvű zászló diadalra jutta­tására. Ezen a délután Döbröközön beszélt, mely községnek választó polgárai egyhangú helyesléssel fogadták beszédét, melyet egy néppárti hang sem zavart meg s a polgárok kifejezett megelégedéséből következtetve itt sem fog a néppárt tért nyerni. Kämmerer a kerületében a nép ragaszkodásának és szeretetének megható nyilvánulásai közben folytatja körútját. Ellenjelöltje volt már egy féltucat, de a bizonyos bukás tudatában visszaléptek. De néhány vakbuzgó plébánosa a kerület­nek nem nyugodott és csütörtökön fellép­tették Kämmerer ellen néppárti jelöltül a kerületben teljesen ismeretlen Miller Józse­fet, ki az „Alkotmány“ cimü néppárti na­pilap igazgatója s a ki külseje után ítélve róm* kath. pap. Programmbeszédjét ma dél­előtt tartotta a dombóvári róm. kath. iskola lépcsőjéről, illetve akarta tartani, de csak pár általánosan ismert néppárti hangzatos frázis előadására szorítkozhatott, mert a meg­jelent szabadelvű választók közbeszólásai még akkor sem maradtak el, a midőn a szabad­elvű párt zászlajára felirt elveket kezdé han­goztatni, takarózni akarván ezzel, mint a mesebeli farkas a báránybőrrel. 11 óra táj­ban tovább indult körútja folytatására, mi­után prograrnmbeszédét Dombovárott be nem fejezhette. Miller József néppárti jelölt érdekében egy az „Alkotmány“ nyomdájából kikerült pamflettet osztogatnak a szakcsi kerületben, a melyben Döry Józsefet, a szakcsi kerü­let szabadelvű pártjának vezérférfiát és az ottani végrehajtó bizottság elnökét gyaláza­tos hangon ócsárolni és rágalmakkal meg­támadni iparkodnak. Döry Józsefnek tiszta hazafisága, puritán jelleme és a közügyek ön­zetlen szolgálata körül szerzett érdemei any- nyira köztudomásúak, hogy őt a néppárt otromba és ostoba támadásai hajszálnyira sem érinthetik. Csak dühösködjenek a t. néppár­tiak, nekünk elég hogy Kämmerer Ernő győzelme föltétlenül bizonyos. Pinczehely. A pinczehelyi kerületben lesz a leg­hevesebb és legnagyobb a mérkőzés. — Két hatalmas elszánt tábor áll egymással szemben. A kerület összes intelligenciája és a független érzelmű választók nagy tábora csoportosul Rátkay zászlója alatt, inig Ap- ponyi mellett szintén egy nagy tábor, me­lyet a papok, az uradalom tisztjei és temér­dek pénz istápolnak. A pincehelyi kerületnek csaknem min­den községéből elárasztanak bennünket lelkes tudósításokkal, amelyek Rátkay fé­nyes fogadtatásáról és beszédeinek elragadó hatásáról, másrészről pedig a rom. kath. 4. _________________________________' pa pság határt nem ismerő, a fanatizmust is túlhajtó korteskedéséről szólallak. Tudósí­tásaink nagyjában a következők: Rátkay már befejezte körútját az egész kerületben. Szavai, melyek az igazi függet­lenség és szabadelvüség eszméit meggyőző ékesszólással hirdetik, hódítanak és lelkese­dést keltenek. A néppárt elvesztette a fejét, annyira frappirozta Rátkaynak nagy sikere. Még azokban a községekben is, hol a pa­pok már egy év óta fáradhatatlanul szer­vezkedtek, Rátkay beszédeivel nagy hódí­tásokat tesz. így Tamásiban, a néppárt fő­fészkében, annyira hódított Rátkay, hogy mikor Apponyi vasárnapon megtartotta prog- rammbeszédét, a hallgatóság folyton „Éljen Rátkay !“ kiáltásokkal szakította félbe Ap­ponyi beszédét. Ez a tamásii esperes urat annyira kihozta a sodrából, hogy dühtől kikelt arccal kiáltotta a Rátkay választók felé: „Sakter pártl\ mire még hangosabb éljen Rátkay! következett. Különös lelkese­déssel fogadták Rátkayt Tamásiban, Höqyé- szen is bandériummal, Nagy-Szokolyban, Felső- Ireyhen, F,-Nyéken, Nagy-Székelyen, Miszlán, Némediben, Simontornyán. A legnagyobb lelkesedéssel ünnepelték Rátkayt Nagy-Szokolyban és Ireghen, a hol beszédei elragadták az összes választókat. Rátkayt választókkal tömött 100 kocsiból álló menet kisérte útjában. Simontornyán kedden volt Rátkay. Már Némedibe eléje mentek a simontornyai vá­lasztók 17 kocsin, a hol Horváth Imre a simontornyai függetlenségi és 48-as párt nevében szép beszéddel üdvözölte. Némedi- böl 40-re menő kocsisor kíséretében ment Simontornyára. A hölgyek is küldöttség^'' menesztettek Rátkay elé és YR’agcs0kr0k- kai árasztották el hintáját^ simontornyai hölgyek nevében: Hecfcmann Mariska üdvö­zölte beszed kiseret^)en nagy csoKrot nyúj­tott at Rattan^ ki a Kossuth-térre érve, megtartó* ^ hatalmas prograrnmbeszédét, mely leírhatatlan hatást keltett. Este ban­ketten ünnepelték Rátkayt. A bucsuzásnál Blau Frida k. a. csokrot nyújtott át Rát­kaynak. Érdekes találkozás volt F.-Ireghen ; egy napon beszéltek Apponyi és Rátkay; dél­után a kaszinóban találkoztak és bemutatkoz­tak egymásnak. Minden katholikus községben egy a káplán vagy plébános által szer­vezett kompánia akarja megzavarni Rátkayt beszédeiben. így Reyölyön egy fanatikus heco- káplán Rátkay beszéde alatt folyton izgatott, mire Rátkay sodrából kijőve a következő­képpen válaszolt: „Szeretem én a kath. lel­készt, ha a templom oltáránál lelkemet az istenhez segíti emelni, szeretem lelkészemet, ha megvigasztalja a szenvedőket, becsülöm, ha a haldoklónak adott szentséggel megkö- nyiti lelkét, de nem szeretem, megvetem, ha kilép a templomból és ide jő, hol világiak­nak rendelt politikai téren besározza csiz­máit, kortes dalokat énekel és feláll a boros hordó tetejére. “ Zúgó éljenzés követte e sza­vakat. E beszéd után szétoszlott a közönség. Rátko,y kíséretéből Lakner Lajos tamásii gyógyszerész épen akkor lépett ki a nép közé, mikor a káplán azt mondta a népnek, hogy kérdezzék meg ezeket az urakat, hogy mikor gyóntak utoljára? mire Lakner igy válaszolt: „Bizony mi ritkábban gyónunk, mint tisztelendő ur, de kevesebb is a bű­nünk, mint a tiszt, urnák, ki most is vét­kezik, mikor a népet bujtogatja.“ Erre a kis hecckáplán elsomfordált. Tót- Kesziben a káplán szintén jelen volt Rátkay beszéde alatt és izgatott. Mikor Rát­kay befejezte beszédét, a káplán jelentkezett szólásra, hogy néhány megjegyzést tegyen Rátkay beszédére. Rátkay kérelmére megen­gedték a papnak a szólást, az egyházpolitikai törvények ellen kikelve, hosszú beszédbe bo­csátkozott, melynek véget szakítottak azzal, hogy a káplán urnák nem volt bejelentve a programbeszéde, kkáplán beszédére Rátkay TOLNAVÁRMS^YE. __________ válas zolt röviden, hogy ő tiszteli az egyházi állását, de nem tartja ezen álláshoz valónak a piacon való prédikálást, végezze el azt az Isten házában. A káplán ur mai szereplése — folytatta Rátkay — is mutatja, hogy szükség volt az egyházpolitikai törvényekre, mert ezek hivatva vannak a papokat vissza­adni az egyháznak és igazi hivatásuknak : a nép lelki nevelésének. Appongi híveit annyira consternálja a Rátkay párt népszerűsége és napról-napra való szaporodása, hogy a legnevetségesebb dolgokat kolportálják Rátkay ellen. így rá­fogták, hogy kikeresztelkedett zsidó stb. Ap­ponyi még azokban a községekben is, hol ő eddigelé erősebben állott, mint Miszlán, Tamásiban, Tótkesziben, beszédével semmi­féle hatást nem tud kelteni, hangja gyenge, előadása rossz, kiejtése idegenszerü és azok a néppárti agrár frázisok, melyeket a nép­párt uton-utfélen terjeszt, Apponyi á'tal fel­olvasva, hidegen hagyták a hallgatóságot, — mig Rátkaynak talpraesett, hazafias és gyújtó szónoklatai a különben is független­ségi érzelmű választók között a legjobb ha­tást kelti. Rátkaynak győzelme Apponyival szemben — hacsak az utolsó napokban meg nem változik a helyzet — bizonyosra vehető, dacára a papság és az uradalmi tisztek óriási presszójának és határtalan elkeseredett roppant erőlködésének. Appo- nyi egyik régi főtisztjét, mert nem akart nóppártoskodni, felmondás nélkül azonnal elbocsájtotta. Pincehelyen a káplán és a közgyám ójjelenkint járnak házról-házra, hogy gyűjtsék az Apponyi szavazókat. ....RftíHsy mellett a többi között a követ­kező csinos kis kortesdal jelent meg : Zichy Nándor, s a fiai, Meg Apponyi, mind néppárti! Csupa gróf — egy bokrétába . . . Tűzd az ördög kalapjára Éljen Rátkay ! Minek neked grófi követ, Aki szóba sem áll veled. Válassz véredből való vért, A ki szivet ad szivedért Éljen Rátkay ! A 48 rózsák kertje Kossuth apánk ültetgette. Itt is nyíljék a virágja Édes hazánk áldására Éljen Rátkay ! A kölesdi kerületiben. Ebben a kerületben a választási moz­galmak sokkal nagyobb hullámokat kavar­tak fel, mint azt várni lehetett. Már múlt számunkban utaltunk rá, hogy minő ellen­tétekkel küzdenek az egymással szemben álló jelöltek. Mig Busbach Pétert, a kerü­let volt képviselőjét, higgadtság, komolyság, alaposság jellemzik, mögötte tisztetetremóltó múlt és hasznos, hosszú parlamenti tevé­kenység, ki azt is bőven kimutatta, hogy kerületének ős választóinak érdekeit odaadó készséggel támogatta, addig Pichler Győző, a nagy szavaknak, Ígéreteknek, frázisoknak barátja, minden második szónál Kossuth apánkra hivatkozik, a választókkal frater- nizál és kétségtelenül sikerült neki ezekkel az eszközökkel és főleg a Kossuth nevének némely községben uralkodó nimbusával nem várt arányokban tért hódítani. Külső meg­jelenésében sem valami túlságosan rokon­szenves a képviselőjelölt ur, de a nép egy része ragásszkodik hozzá, mondván, hogy a „Kossuth íródeákja“ megérdemli bizalmu­kat. Hisszük, hogy a választók jól meg fog­ják. fontolni azt, hogy kit ajándékozzanak meg bizalmukkal, hogy mérlegelik majd, mi ér többet a szép szó és sok ígéret, yagy a tapasztalásokon nyugvó önzetlen munkás­ság és képzettség, melyekre Busbach mél­tán hivatkozhatik és ezek alapján győze­lemre fogják vinni az arra mindenképpen méltó Busbach Péternek a szabadelvüpárt elveit régóta hirdető zászlaját. Szó van róla, hogy Kossuth Pichler érdekében kedden Kölesdre érkezik. 1896. október 25.

Next

/
Thumbnails
Contents