Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1896-03-22 / 12. szám
VI. évfolyam. 12. szám. Szegzárd, 1896. március 22 TOLNAVARMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési ár : Égési évre . . 6 frt — kr. Fél évre . . . 3 » — » Negyed évre . . I » 50 » Egy szám......................12» Elöfliotíi.ketás hirdetőieket a kiadóhivatalon kiről elfogad Krammer Vil- mos könyvkereskedése Szegzárdon. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Segédszerkesztő: SZÉKELY FERENC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapitot árszabály szerint számíttatnak. Megyénk tisztviselői és a millennium. Vármegyei tisztviselőink iránt tartozó kötelességet vélünk teljesíteni, midőn az ezredéves különféle tervek között ő róluk sem feledkezünk meg és ha fizetés emelésben, drágasági pótlékban nem is részeltethetjük őket, a megemlékezés más, szerényebb módjának óhajtunk kifejezést adni. Napok óta foglalkozik székvárosunk néhány független inegyebizottsági tagja azon — lapunk múlt heti számában fölvetett — eszmével, hogy vármegyénk szerényen dotált tisztviselői a milleniumi kiállítást megszemlélhessék, egy hónapi fizetésüknek megfelelő jutalomban vagy kivételes pótjavadalmazásban részesittessenek, annélkül azonban, hogy ez által a vármegye magára újabb terhet venne. Ezen ténye a vármegyének annyival indokoltabb volna, mert a vasúti kedvezményes utazáshoz való jogosuttságukat csak a napokban szavazta le a képviselóház, holott az állami tisztviselők egyszersmindenkorra arcképpel ellátott igazolványt s erre tetemes árleengedést kapnak. A jutalmazási terv, melyet a magunk részéről szívesen elfogadunk és magunkévá teszünk, a következő : A törvényhatóság folyó hó 17-én realizálta 268.000 forintnyi közművelődési kölcsönét a pesti kereskedelmi banknál ; illetékes helyről nyert információk alapján ismertetjük a leszámolási adatokat, mely szerint 4°/0 községi kötvényekben felvett 268.000 írtból árfolyam veszteség címén 10.720 frt, — folyó első félévi törlesztés címén 6555 frt 06 kr vonatott le a kölcsönből s a fenmaranó 250,724 frt 94 kr folyó számlára vitetett át; ezen folyó számla követelést május elsején fogja a törvényhatóság . felvenni és rendeltetésének átadni. A bárom gimnáziumnak — mint tudjuk — 200.000 forint adatik át, — 50.724 frt 94 kr valamint — az egész összeg május elsejéig számított havi 3342 frt 96 kr kamatja, együtt tehát 54.067 frt 90 kr a megye által tovább is mint kul- tur-alap kezeltetik s csak a kamatok használtatnak fel magyarositási célokra. Tisztviselőink egy havi fizetése, a segéd- és kezelő-személyzetével mintegy 5640 frtot tesz ki, hogy — az indítványként felmerült egy havi pótjavadalmazást megtelhessük, ennyivel volna szükséges a kultur- alapot megterhelnünk. Hogy pedig a kul- tur-alapot se vonjuk el tulajdonképpeni rendeltetésétől, annak tökéje csorbulást ne szenvedjen, az 5640 frt pótlására, a köz- művelődési kölcsön fedezetére kivetett l°/0 pótadó első félévi 6623 frtnyi — részletét a kultur-alapba számoljuk el, mi által az alap eredeti állagát mintegy 1000 írttal emeljük. A félévi pótadót azért fordítjuk az alap javára, mert az első félévi törlesztés magából a kölcsönből már levonatott, illetőleg a bank által visszatartatott. Azt hisszük, sikerült olvasóinkat a milleniumi jutalmazás lehetőségéről meggyőznünk ; abban sem kételkedünk, hogy midőn tisztviselőinknek lehetővé teszik, már csak az ismeretek gyűjtése szempontjából sem közömbös országos kiállítás megtekintését, tanulmányozását a jutalmazásnak tisztviselőink az anyaginál jóval becsesebb erkölcsi értéket fognak tulajdonítani; ezenkívül büszkék is lehetünk, — hogy Győr városán kívül a vármegyék között mi lehetünk a kezdeményezők s ha csakugyan határozatba menne indítványunk, körleveleink alapján az össze«- törvényhatóságok tisztikara csak hálával gondolhatna Tolnavármegye lelkes törvényhatósági bizottságára, a mely megragadva a kellő pillanatot, és ragyogó bandériuma mellett tisztviselőiről sem feledkezik meg, azoknak sem késik — tőle telhetőleg örömöt szerezni. Tolnavármegye törvényhatósági bizottságának humánus gondolkodó tagjait ismerjük, tudjuk, hogyha szépet, nemeset kellett cselekedni, a jó példával mindég elöl- jártak, főleg ha az elismerés adóját kellett bármely irányban lerónia; itt az elismerésre egy ritka ünnepi alkalom van, ennélfogva minden további indokolás nélkül újólag ajánljuk a tervet, mint indítványt Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága vezető férfiúinak szives figyelmébe. "Varga. István, 1837—1896. Március hó 6-án temettük el Varga Istvánt, a gyönki ev. ref. gimnázium igazgatóját. Véletlenül, váratlanul jött a csapás. Egy rövid betegség; s aztán megszűnt dobogni a szív, a melynek minden dobbanása nemes célokért dobbant; megszűnt gondolkodni az agy, amelynek minden gondolata fenkölt, magas röptű vala. Varga István azon kevesek közé tartozott, a kik a feltűnést, a zajos szereplést kerülve, csendes, zajtalan munkában érvényesítik a mindenható által nekik adott szép tehetségeket ; — a kik keveset beszélnek, de annál többet tesznek ; a kiknek az egyik kezük úgy ad, hogy a másik meg ne tudja ; akik a megérdemelt megtiszteltetés, kitüntetés elöl igyekeznek félrevonulni, — s működésük jutalmát egyedül önszivükben keresik és találják fel. — Varga István azon emberek közé tartozott, akiket kátéi jellemű férfiaknak szoktunk nevezni. Egyenes, szilárd jellem, a mely inkább megtörik, de soha meg nem hajol ; vas akarat, a mely céljaiban akadályt nem ismer, minden szépért, jóért, nemesért fellángoló szív, magas röptű, magas gondolkodású geniális ész, alapos képzettség összpontosultak az igénytelen külsejű férfiúban ; — s ha ezekhez még hozzá vesszük azt a páratlan kedélyt, amelyben a legnemesebb speciális magyar humor olyan páratlanul csillogott : előttünk áll az ember, akinek koporsója felett méltán raondá az Urnák szolgája; hogy a férfiú, a ki itt nyugszik, arany ember volt vaskeretben. Varga István született 1837-ben Bodajkon, Fehérmegyóben, szegény sorsú, köznemes szülőktől. Édes atyját korán elveszítvén : egyedül önmagára volt utalva, magát emberré tenni. Tizenkét éves korában ment be a pápai főiskolába, ahol csakhamar felismerték az egyszerű, szerény, igénytelen fiúcskában — úgy tanárai, mint rskolatársai — a kristálytiszta jellemet s a kiváló tehetséget. A hírneves főiskola legjelesebb ifjai méltatták őt benső barátságukra, köztük a később nagynevű Molnár Aladár, a kivel együtt suplikálta be az ország nagy részét. — De még tovább is mentek ; — ellátogattak Triesztbe, Velencébe. Ezt a tengeri supliká- tiót sokszor emlegette boldogult barátunk úgy bizalmas baráti körben, mindig édesen emlékezve vissza rá. A tbeologiai tanfolyam bevógeztével Kocsra ment akadémikus rektornak, majd később a mezőföldi egyházmegyében káplánkodott. Mint közép- bogárdi tanitó-káplán pályázott 1870-ben a gyönki tauári khatedrára. — Bocsor Laj s, a mostani somogyi esperes — akkor gyönki magyar pip és gimnáziumi tanár hívta fel a gimnázium fentartó testületének figyelmét a hajdani iskolatársra, s miután Varga Istvánt jó barátjának ájánlása mellett még kitűnő bizonyítványai is ajánlották—ő nyerte el a tanári széket. — Gyönkön csakhamar beletalálta magát uj helyzetébe s alig múlt el egy rövid év, már mindenki szerette, becsülte az egyszerű, szókimondó, puritán ifjú embert, a ki úgyis miut szónok a templomi khatedrán, úgyis mint ember mindenütt hatalmasan megállta helyét. — Mint tanár nem csak tanított, hanem nevelt is ; minden egyes tanítványát úgy tekintette, mintha saját gyermeke, vagy testvére lett volna. — Tudott buzdítani, tudott lelket önteni tanítványaiba, tudott büntetni, de tudott jutalmazni is, s mély igazságsze- retetéről, elfogulatlanságáról tesz bizonyságot az az őszinte szeretet, a melylyel őt tanítványai környezték, úgy a már férfi kort értek, mint a még lábainál ülők. Bocsor Lajos 1879-ben Tengődre távozván papnak, a gymnázium tanító testületé Varga Istvánt helyezte az igazgatói székbe. Majd a szerény férfiú ismételt lemondásit nem fogadván el, felkérte, hogy a gimnázium ügyeinek végleges rendezéséig — az iskola jól felfogott érdekében, viselné továbbra is az igazgatói tisztséget. — Varga István engedett a benne helyezett megtisztelő bizalomnak, s évek hosszú során keresztül lelkiismeretes pontossággal állott a gimnázium ügyeinek ólén. — Néhány évvel ezelőtt a külső-somogyi egyházmegye tanitói testületé választá meg elnökül, — majd pedig ugyancsak ezen egyházmegye ta- nácsbirói székbe ültető. Varga István családot nem alapított. Neki a gyönki gimnázium volt a családja, volt mindene. Ennek szentelte minden erejét, minden idejét. Az
