Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1896-02-02 / 5. szám
2. TOLNA VÁRMEGYE. az támadást Bezerédj Pál tanácsos ellen, a kinek ügybuzgalma és érdemei, valamint ritka áldozat- készsége méltán megérdemlik úgy az illető hatóságok, mint a nagyközönség elismerését. Jól értesült helyről az 0. É. azt az információt kapja, hogy a szóban forgó jelentés a selyemtenyésztési ügy számvitelének rendezését s első sorban annak a kérdésnek tisztázását célozza, vájjon a selyemte- nyésztós előmozdítására létesült intézmény állami kezelés alatt állónak tekintendő-e, vagy az államtól különálló vállalatnak, mire nézve költségvetéseink eddigelé kételyt engedtek. A midőn az állami számvevőszék e kérdés fonalán többek között azt is kimutatja, hogy az állam évek óta mennyi költséget fordított a selyemtenyésztés előmozdítására s viszont a selyemtenyésztés mennyit jövedelmezett az idő alatt, ezzel csak törvónyszabta kötelességének tesz eleget, hogy igy jelentése alapján a törvényhozás teljesen tisztán lásson ez ügyben s igy annál öntudatosabbau és biztosabban tehesse meg azokat az intézkedéseket, a melyeket a selyemtenyésztés érdeke megkövetel. Egyébiránt úgy értesültünk, hogy a földmivelósügyi minisztériumban ebből folyólag már tartattak is értekezletek a kormány, az állami számvevőszók és Bezerédj Pál barátságos együttműködésével s az értekezletek megállapodásai alapján bizton remélhető, hogy a kérdés minden irányban kielégítő megoldást fog nyerni. VÁRMEGYE. Kendkivüli közgyűlés. Megyénk törvényhatósági bizottsága folyó évi február hó 8-án délelőtt 10 órakor, a vármegyei székház gyűlés termében rendkívüli közgyűlést fog tartani, az állandó választmány ülése pedig folyó évi február hó 7-én délelőtt 10 ói'akor a közigazgatási bizottság üléstermében fog megtartatni. A tárgysorozat 48 pontból áll, melyekből kiemeljük a következőket: Belügyministeri leirat, a vármegye közönségének, a magyar állam ezeréves fennállásának alkalmából, a koronázás évfordulóján rendezendő ünnepélyes hódoló felvonulásnál szereplő bandériumokban történendő kópviseltetése tárgyában. Vallás- és közoktatásügyi ministeri rendelet, a Szegzárdon létesítendő állami fögyninásiumra vonatkozó szerződési tervezetnek pótlása tárgyában, s Szegzárd község képviselő-testületének erre vonatkozó határozata. Kereskedelemügyi ministeri rendelet, a községi közlekedési és a tisztán községi közutak törzskönyoeinek felállítása tekintetében alkotandó törvényhatósági szabályrendeletre vonatkozólag. Kereskedelemügyi ministeri rendelet, az adony-szabolcs-paksi helyiérdekű vasút javára megajánlott törvényhatósági hozzájárulás fedezetét illetőleg. Dr. Matkovich Tivadar országgyűlési képviselőnek, a veszprém-dombovári h. ó. vasút létrejöttével kapcsolatban előállott veszteségeiért leendő kárpótoltatása iránti kérvénye. Az igazoló-választmány előterjesztése, a eikói •és gyulajováncai választó-kerületekben pótlólag megejtett megyebizottsági tag választások eredményére vonatkozólag. A tisztviselői nyugdíj-választmány javaslata, Németh N. János volt szolgabiró, néhai Csonka József vármegyei őrmester özvegyének és özv. Búzás Józsefnónek nyugdíjazás iránti kérvényére vonatkozólag. Az állandó választmányban Döry József bi- z .tttsági tag ur lemondása folytán megüresedett helyek betöltése iránt. A nemzeti bandériumban való részvétel tárgyában. A gyönki és bonyhádi algym- nasiumok részére tett alapítványok alapitó okirataira vonatkozólag. A veszprém-dombovári helyi érdekű vasút részvénytársaságnak, az említett vasút javára megszavazott törvényhatósági hozzájárulás leszámítolása ügyében előterjesztett kérvényére vonatkozólag. A kir. államépitészeti hivatalnál alkalmazott Hőd! Antal dijnok részére rendkívüli szolgálatok teljesítése címén javaslatba hozott jutalom - díjnak megállapítása iránt. Pappert Ferenc vármegyei fordítónak 120 frt tiszteletdijban leendő ró- szeltetése tárgyában. Rácz József pénztári könyvelőnek jutalomdijban leendő rószeltetóse iránti kérvényére vonatkozólag. Antal Ferenc könyvvivő tb. főpénztárnoknak évi 100 frt jutalomdijban leendő rószeltetóse iránt. Pappert Ferenc gyámpónztári segédköuyvvivőnek 100 frt jutalamdijban leendő részesítése tárgyában. Ezenkívül több községnek határozatára vonatkozó tiszti ügyészi vélemények tárgyában hozandó határozatok és végre a községi költségvetések és számadások. — Tolnavármegye igazoló választmánya február 7-én délelőtt 9 és fél órakor a megyeház kistermében Döry Dénes elnöklete alatt ülést tart. — A megyei tisztviselői nyugdíjalapot kezelő választmány Döry Pál, alispán, mint elnök vezetése alatt február hó 8-án d. e. 10 órakor a vármegyei székház kistermében ülést tart. Á pécsi püspök temetése. Dulánszky Nándor püspök temetésének gyász- szertartása január 29-én reggel 8 órakor csendes misével kezdődött. A misét a pécsi egyházmegye papjai a vártemplomban hallgatták meg. Időközben a püspöki rezidenciában a küldöttségek gyűltek össze : a városi képviselők testületileg gr. Pe- jacsevics Tivadar vezetése alatt, a megyei hatóságok, a katonaság élén gróf Schlippenbach István vezérőrnagygyal, az izraelita hitközség elöljárósága, az egyesületek, testületek és az ezrekre menő közönség. Mind, a kik megjelentek a temetésen, a vártemplomban és a templom előtti térségen foglaltak helyet. A rezidenciában ezalatt a holttestet második koporsóba tették s a palota előcsarnokában felállított ravatalra helyezték. Koszorút a ravatalra csak a család, a pécsi királyi tábla és a Dunagőzha- józási-Társulat elnöke tett. Kilenc órakor égő gyertyákkal vonultak fel a klerikusok. Utánuk a megyei papság s a káptalan tagjai következtek, ozmán Vajda Ödön zirci apát s a székes-fehérvári kápta'annak az a két tagja jött, aki a szertartásnál segédkezett. Legvégül pedig fényes segédlettel, gazdag oruátusban br. Hornig Károly veszprémi püspök járult a koporsóhoz. A püspök előtt meghajtotta magát a p pság és a közönség is. — Aztán elénekelték a Circum dederunt me-í, a püspök beszentelte a holttestet, mire a papság a szokásos halotti ének elzengése után az ezrekre menő közönség sorfala között a vártemplomba indult. A palota kapujában nyolc fiatal pap vette át a koporsót s ők vitték el » vártemplomba, melynek közóphajójában ravatalra tették. Mikor a papság a templomba érkezett, Hornig Károly püspök, Spiesz és Pozsgay kanonokok, Gadó és Vörös káplánok segédkezóse mellett Libe- rát tartott s újra beszentelte a koporsót. Autáu a papok a kriptába vitték le a holttestet s a főoltár alatt abban a fülkében helyezték el örök nyugalomra, melyet a halott püspök maga készíttetett magának. A gyászszertartásnak délelőtt 11 órakor lett vége. A Pécsi Napló az elhalt püspök saját feljegyzései alapján közli, hogy Dulánszky Nándor püspök tizenkilenc éves pécsi működése alatt félmilliót meghaladó összeget adott olyan jótékonycélokra, melyekről senki sem tudott. H i r e k. — Személyi hir. Simontsits Béla, szat- márvármegyei főispán, kedden délután Nagy- Doroghon meglátogatta gróf Széchenyi Sándor főispánt. — Államsegély. A görbopincehelyi izr. elemi iskolánál a tanítói fizetés kiegészítésére a vallás- és közoktatási miniszter 100 frt államsegélyt adományozott. 1896. február 2. Van bennem sok megfigyelő képesség, ami csak természetes olyan emberben, akinek foglalkozása is magával hozza, hogy tanulmányozza a lelkeket. S úgy tetszett abban a pillanatban, mintha látogatóm aggódva lesné a feleletet, mintha attól félne, hogy jó hirt mondok neki. Szókimondó természetemnél fogva nem is csináltam titkot nézetemből, mire a férfiú busán mosolygott. — Igaza van, uram, — mondá némi habozás után — s már ebből is látom, hogy betegem a legjobb kezekben van. De nehogy gonosznak tartson, elmondok önnek mindent. Lássa, erre az asz- szonyra nézve a legnagyobb csapás volna, ha kigyógyulna. — Mit beszél ? — A való igazat! Tudja hát meg, hogy 5 már nem feleségem. Mikor az a nagy szerencsétlenség ért, három esztendeig vártam, dacára annak, hogy családom folyton nyakamra járt, és egyre ösztönzött, hogy váljak el tőle. Sokáig küzködtem magammal, mert én ezt az asszonyt nagyon szerettem. Végre azonban győzött a bölcs belátás: két gyermekem nem lehetett el tovább anyai ápolás nélkül, társadalmi pozícióm is megkövetelte, hogy nyílt házat tartsak és azonkívül szerencséin is akadt. Egy jó családból való, szép és kedves leány belém szeretett és ón sem maradhattam érzéketlen jósága előtt. Megtettem hát a döntő lépést és 8 esztendő óta újból van hitvesem. A második házasságból is született gyermekem, de a feleségem, ennek dacára fényesen cáfolta meg a mostohákról szóló ostoba előítéletet. Jobb anyát képzelni sem lehet . De ugy-e megérti már most, miért nem kívánhatom, hogy első feleségem kigyógyuljon elmebajából. Rettenetes helyzet volna ez hármunkra nézve 1 III. A sors néha megtrófálja az embert és nem ismer kíméletet, mikor humoros hajlamai támadnak. Másfél évig voltam az intézet igazgatója, mikor egy éjjel tűz támadt a pavillonban, amelyben érdekes betegem lakott. Szerencsésen elfojtottuk a tüzet, de lehet, hogy az ijedtség okozta lelki megrázkódtatás hatott a betegre, mert mikor reggel meglátogattam, először szólalt meg a hetedfél esztendő óta, amelyet ott töltött. — Orvos ur, szeretném látni a férjemet, meg a gyermekeimet. Ezeket mondta nekem. Az első pillanatban elfogott a tudós hiúsága, akinek olyasmi sikerült — habár csak véletlenség- ből — amiben más valaki kudarcot vallott. De aztán elgondoltam magamban, hogy mi következményei lehetnek ennek a véletlennek és borzongott a hátam. — Erősen megvizsgáltam a beteget, abban a reményben, hogy a javulás csak pillanatnyi és beáll majd röviden a visszaesés, de csakhamar meggyőződtem, hogy elődömön emberi dolog esett meg. Tévedett. Ez az asszony rácáfolt a leghíresebb elmegyógyász diagnózisára és tökéletesen kigyógyult elmebajából. Egyre türelmetlenebbül követelte, hogy vezessem vissza családjához és kétheti halasztás után beláttam, hogy kötelességem ellen vétenék, ha még tovább tartanám az intézetben. Arra is gondoltam, hogy elmondok neki mindent, de ehhez már nem volt bátorságom. Rábíztam hát sorsára és csak a vasutig kisértem el, mert intézetem mintegy másfél óráuyira volt a fővárostól. Reggel indult el, este jött vissza. Végtelenül fáradtnak és kimerültnek látszott. Alig tudott elvánszorogni szobájáig és amikor oda érkezett, sokáig nézett maga elé. Megijedtem ettől a rémlátó nézéstől. — Mi baja asszonyom? — kérdeztem tőle. — Doktor! Doktor! miért tette ezt velem? — kiáltott erre szivet facsaró hangon. Miért nem mondott el nekem mindent ? — De asszonyom . . . — Tudora ! tudom 1 . . Nem volt hozzá bátorsága. Nem akarta bevallani, hogy én már halott vagyok és nincs jogom többé újból feltámadni. Ha ezt tudtam volna . . . Mi történt ? Mondja el, az égre kérem. Hát csak az történt, hogy amint megérkeztem . . . férjem lakásába, egy nő fogadott. Olyan otthonosan fogadott, hogy azonnal kitaláltam magamban: annak az asszonynak van joga itt lenni. De arra nem gondoltam, hogy törvényes joga is lehet. Az első pillanatban feltámadt bennem a féltékenység és kíméletlen akartam lenni helyem bitorlója iránt, de aztán meggondoltam, hogy szegény Ferim tán csak kényszerűségből cselekedett igy. Bemutattam tehát magamat, mint távoli rokonát, aki átutazóban van.
