Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1896-02-02 / 5. szám

1896. február 2. 3. TOLNA VÁRMEGYE. — A kaszinó választmánya múlt kedden ülést tartott, melyen Bartha Kálmán, törvényszéki joggyakornokot rendes tagul felvették. Tórök Béla, igazgatónak a vigalmi bizottság megalakítására vo­natkozó jelentését jóváhagyólag tudomásul vették. A kaszinó február 1-től egy rendes szolgát foga­dott föl. Dr. Mayer Gyula és társainak azon indít­ványát, hogy az általuk összehivatni kért rendkí­vüli közgyűlés a mull közgyűlésen megejtett vá­lasztást a szavazási mód megváltoztatásával Vargha Lajos javára korrigálja ki: nem pártolja, mert az alapszabályok értelmében arra a rendkívüli köz­gyűlés nem illetékes; s igy azon javaslatot ter­jeszti a választmány a közgyűlés elé, hogy eme ké­relem figyelmen kívül hagyásával a dr. Mayer Gyula és társai által a választás ellen beadott föleb- bezés a megye alispánjához határozathozatal vé­gett fölterjeaztessók. — Kinevezés. A m. kir. igazságügyminiszter Boros Andor, szegzárdi kir. végrehajtói írnokot a dunaföldvári kir. járásbírósághoz végrehajtóvá ne­vezte ki. — Áthelyezés. Bereznay János, szegzárdi kir. járásbirósági aljegyzőt az igazságügyminiszter a lugosi kir. járásbírósághoz helyezte át. — A népkonyha ünnepe. Simontsits Béláné ő méltósága folyó hó 27-én dél­ben megjelent az általa alapított népkony­hában Döry Pálné, Simontsits Elemérné és Triebler Ilma kíséretében, s az nap ő maga osztotta ki az ebédet a szegényeknek, kik hálás szívvel látták viszont az ó nemes- lelkű jótevőjüket. — A néppárt Dunaföldvártt. Dunaföldvárról értesítenek bennünket, hogy ott is szerencsét akar próbálni a néppárt. Egy pár kétes existencia buz- gólkodik a taggyüjtések körül, de az értelmes pol­gárság hidegen utasítja vissza a katholikus érdekek köpenyébe burkolt szocializmust. Egy pár nap­számos ólálkodik az „iroda" körül, hogy a pénz- kiosztást várja, melyet lelketlen alakok helyeznek kilátásba azoknak, a kik nekik felülnek. Ezek ter­mészetesen, hogy a pónzkiosztást valahogy el ne mulaszszák, ott hagyják a munkát és engedik ma­gukat bolondokká tétetni a zavarosban halászni szerető kétes firmák által, kik a néppárt irodájá­ban, a mely — tudósítónk szerint — inkább ha­sonlít akolhoz, mint irodához, a szegény nép fejét mindenféle tóvtanokkal tömik meg s céltudatosan kergetik a szocializmus karjaiba — az igaz kath. hit kárára. — Községi élet. Szegzárd nagyközség kép­viselőtestülete január 25-ón és 30 án gyűlést tar­tott, melyeken a polg. isk. vagyonáról beállított 1894. évi számadásokat elfogadták. Tárgyalták Pártos Gyula építész cautiója atadása iránti kérvé­nyét. A képviselőtestület a cautiót feltételesen ki­adatni rendelte Velősi József nyilvántartó 25 frt jutalomdijért folyamodott. A. képviselőtestület a kórt jutalomdij kiadását rendelte el. A január 30-iki gyűlésen a kir. közalapítványi kerületi felügyelőség­nek a kisvásártéren levő korcsmaépület átengedé­sére vonatkozó átirata és ebből kifolyólag a kérdé­ses épület megvétele tárgyában a képviselőtestület azt a határozatot hozta, hogy az épületet a köve­telt ) 200 írtért megveszi. — Tárgyalták továbbá a vall. és közokt. ministernek a főgymnásium telkére s evvel kapcsolatban a főgymnásium épületének elhelyezésére vonatkozó leiratát. Erre vonatkozólag határozatba ment, hogy a főgymnásium épületének a homlokzata az első tervtől eltérőleg a keselyüsi úttal párhuzamosan, a sétatér felé nézőleg fog építtetni. — Jótékony adomány. A szegzárdi róra. kath. óvoda- és gyermekmenhely részére egy névtelen nemeslelkü jótevő 50 frtot küldött, melyért a kis­dedek nevében hálás köszönetét mond. Döry Pálné. — Fölolvasás. A református iskola termei­ben múlt szerdán este ismét népies fölolvasás volt, melyen Bodnár István „A leczke“ és „A bánya“ címen a nép életéből merített tanulságos, erkölcsi elbeszélést olvasott föl nagy tetszés mellett. — Nőegyleti gyűlés. Az „Egyesült szegzárd - tolnamegyei nőegylet“ január hó 30-án délutáu né­pes választmányi ülést tartott özv. 7hoiiorovits La- josnó elnöklete alatt. Elnök megnyitván az ülést, bejelentette, hogy a lefolyt nőegyleti bál bevétele 308 frt 51 kr volt, kiadása pedig 162 frt 28 kr, s igy a tiszta jövedelem kitett 146 frt 23 krt; — bejelentette továbbá, hogy a karácsonyi ünnepek alatt a helybeli szegények közt, vallás különbség nélkül, 64 frtot osztott ki. Az évi zárszámadások meg­, vizsgálására a számvizsgáló-bizottság tagjaivá meg­választattak: Länderer Arthurnó, Ágoston Károlyné és Krammer János titkár. Az idei tisztújító köz­gyűlés határidejéül ez évi március hó 12-ike tűze­tett ki. Ezután jelentette elnök, hogy Abaffy Gyu- láné választmányi tag 5 frtot küldött báli jegyének megváltása céljából, — továbbá, hegy a szegzárdi menházak karácsonyfájára 5 frtot utalványozott. Ezután a nőegylet tagjaiul folytatólag fölvétettek: Gráber Árminné, Somogyi Paula, Steinfeld Béláné, özv. Scherer Konrádné, Gerőfi Lipótné, Gerseha Henriknó, Kiss Malvin, Oláh András, Szigeth Nán­dor, Matzon Kálmán, Ellmann Ödön, Varjas Ödön. Miután még egyszersmindenkori segélyeket szava­zott meg az ülés, — elnök végezetül jegyzőkönyvi köszönetét szavazott a bálrendező bizottság összes hölgy és fórfitagjainak, kiknek nemes ügybuzgal­mából kifolyólag oly szép erkölcsi és anyagi sikert ért el a nőegylet. Ezzel az ülés véget ért. — Népies bál. Ma este a református iskola helyiségében népies bált tartauak 1 frtos belépti jeggyel, melyben a vacsora ára is benfoglaltatik. Az estélyen a szegzárdi dalárda, s több úri em­ber is résztvesz, — mert a tavaly megtartott né­pies bál is igen jól sikerült, s a népnek kellemes mulatságul szolgált. A bálon a ref. énekkar is köz­reműködik, az esetleges jövedelem a ref. egyház és az énekkar közt oszlik meg. — Felfüggesztés. Gib'# Ferencz, paksi főazol- gabirósági Írnok többrendbeli súlyos természetű mulasztás miatt állásától felfüggesztetett, s ellene a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálat elrendeltetett. — A szegzárdi kaszinó február 9-éu délután 5 órakor rendkívüli közgyűlést tart, melynek tagjai: 1. A megejtett tisztujitás ellen dr. Mayer Gyula és társai által be­nyújtott kérvény, illetve felebbezés ügyében hozandó határozat. 2. Választmányi előter­jesztés a házszabályban megállapított bil­liard használati dij leszállítása, ehhez ké­pest az árszabályzat módosítása. — A szegzárdi temetkezési és betegsegélyző egylet mindinkább kezd tért foglalni; legutóbb már az intelligens osztály több tagja belépett az egyesületbe. Az eddigi befizetési módszert akként változtatták meg, hogy az 50 kr beiratási illetőkön felül hetenkint 10 krt kell fizetni a tagoknak, mindaddig, mig a befizetések összege 40 frtrarug; azontúl már többé a heti befizetésektől föl vannak mentve. Elhalálozás esetén az egylet 70 frt teme­tési járulékot fizet. Jeleuleg az egyletnek 1300 tagja van. — Kérelem. l>zabolcska Mihály, szászrógeni lelkész és Baki András gondnok meleg hangú fel­hívást intéztek a közönséghez, hogy a felfalusi ev. ref. templom felépítésére bármely összeget adakoz­zanak. A felfalusi ev. ref. egyház község az oláh és szász nyelvű lakosok közt nemzeti missziót tel­jesít s igy pártolása valóságos hazafias cselekedet. Az adományok Szabolcska Mihálynak Szászrégenbe küldendők. — Feri nagyon fog örvendeni, ha haza jön a hivatalból, mondá az asszony és bevezetett a szobába. Körülnéztem a lakásban, abban a titkos re­ményben, hogy kifogásolni valót találok ; de nem 1 Mindenütt a legtökéletesebb rend és tisztaság. Az­után a falakat néztem, az ismerős képeket és meg­döbbentem: férjem Íróasztala fölött díszes keret­ben a saját képmásamat láttam mester kezétől megfestve. De milyen más volt ez a kép, mint az eredetije 1 Amott a fiatalság, a szépség és a bol­dogság, emitt egy rom, amelyben csak a fájdalom érzése tartja még fenn az életet. Az asszony észrevette, hogy nézem a fest­ményt és igazi meghatottságtól remegő hangon igy szólt: — A férjem első felesége. En nem ismertem, de mondják, hogy csodálatosan jó és nemesszivü asszony volt. — Hát meghalt? ügy nézett rám, mint aki eszelősnek tart. — Természetesen! — válaszolt — hogy is volnék én különben a Feri felesége. Kimondhatatlan harag és fájdalom tombolt a szivemben. — Egészen bizonyos ön abban ? — kérdez­tem szenvedélyes hangon. Megint az a bámuló tekintet. — Nem tudom, asszonyom, •— mondá végre szelíden — mi oka lehet önnek arra, hogy férje­met előttem gyanúsítsa. De előre kijelenthetem, hogy kárba vész minden fáradsága, mert az én Ferim a legbecsületesebb és legeszményibb férfiú, akiben ón feltétlenül bízom. Ebben a pillanatban a szomszéd szobában gyermekhang csendült meg. Az imént még erélyes asszonyka erre ismét szelíd lett és mosolyogva folytatta: — Különben hagyjuk ezt!... A gyerme­keim megjöttek az iskolából és nagyon örvendenek majd a néni látogatásának. Az ö gyermekei! »r . . . Megláttam őket hosszú idő múlva. 0 vezette be mindakettőt. Anya szeme nem tévedhet ebben az egyben: ez a két gyermek igazi szere­tettel csüngött a mostoháján. „Édes anyácska“ csa­csogott a fiú, „alanyos mamácska“ volt a leány minden második szava. S én, az igazi anyjuk, aki szültem őket, ott ültem némán, mereven és éreztem, mint vonaglik bennem a szilaj szenvedély, amely egykor Medeát a pokollal eljegyezte . . . — Csókoljátok meg a nénit, — figyelmeztette őket az én utódom. Lehet, hogy a merev nézésemtől ijedt meg a két gyermek. Vagy puszta hazugság az, amit a vér szaváról mondanak. Húzódtak tőlem, nem akar­tak közeledni és belekapaszkodtak annak az asz- szonynak a ruhájába és karjaiba. Éreztem, ho^y valami szörnyüt teszek, ha még tovább itt maradok. Felállottam tehát és csak ennyit hebegtem: — Délután majd ismét eljövök. Most sürgős dolgaimat intézem el. Az asszony utánam kiáltott a lépcsőházban : — A nevét nem mondta ... Kit jelentsek be a férjemnek? Megálltam egy pillanatra és fölnéztem. Ab­ban a szép arcban annyi jóság és igaz aggodalom volt kifejezve, hogy fölengedett a jég a szivem körül. — Mondja neki, hogy egy kísértet járt itt .. De megijedt a napfénytől, a világosságtól és vissza­tért ismét az árnyak országába, ahova való. Azután be sem vártam a válaszát, hanem a vas­úthoz siettem . . . S ime itt vagyok ismét. IV. — Mit szándékozik tenni ? — kérdeztem tőle hosszú szünet után. — Még kérdezheti? Itt maradok és az le­szek a világ számára, ami eddig voltam: egy lélek nélkül való árnyék, amely azonban nem kisértget többé. Csak ön tudja, hogy felgyógyultam, de nem fogja megmondani senkinek. Legkevésbé a fér­jemnek ! — Meggondolta? — Meg. Azok az emberek most szeretettel gondolnak rám . . . Nem akarom, hogy meggyü- löljenek ... Ha férjem eljön s bizonyára el fog jönni a mai események után, tagadja el, hogy künn voltam az intézetből. Hazudjék az egyszer a kedvemért, az Isten is megáldja érte. Ugy-e meg­teszi ? Hajlottam a szavára és eljátszottam a férjjel szemben a komédiát, amikor másnap eljött. Meg­nyugodva távozott. Máig is azt hiszi, hogy meg akarták tréfálni. — S mi lett az ön betegéből? — kérdezte valaki a társaságból. — Csendesen elélt néhány esztendeig. Ápolta a nálánál betegebbeket és aztán elmúlt, mint aki­nél letelt a inartiromság ideje. De annyit mondok önöknek: ennek az asszonynak köszönhetem, hogy hiszek a nőben.

Next

/
Thumbnails
Contents