Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1896-02-02 / 5. szám
1896. február 2. 3. TOLNA VÁRMEGYE. — A kaszinó választmánya múlt kedden ülést tartott, melyen Bartha Kálmán, törvényszéki joggyakornokot rendes tagul felvették. Tórök Béla, igazgatónak a vigalmi bizottság megalakítására vonatkozó jelentését jóváhagyólag tudomásul vették. A kaszinó február 1-től egy rendes szolgát fogadott föl. Dr. Mayer Gyula és társainak azon indítványát, hogy az általuk összehivatni kért rendkívüli közgyűlés a mull közgyűlésen megejtett választást a szavazási mód megváltoztatásával Vargha Lajos javára korrigálja ki: nem pártolja, mert az alapszabályok értelmében arra a rendkívüli közgyűlés nem illetékes; s igy azon javaslatot terjeszti a választmány a közgyűlés elé, hogy eme kérelem figyelmen kívül hagyásával a dr. Mayer Gyula és társai által a választás ellen beadott föleb- bezés a megye alispánjához határozathozatal végett fölterjeaztessók. — Kinevezés. A m. kir. igazságügyminiszter Boros Andor, szegzárdi kir. végrehajtói írnokot a dunaföldvári kir. járásbírósághoz végrehajtóvá nevezte ki. — Áthelyezés. Bereznay János, szegzárdi kir. járásbirósági aljegyzőt az igazságügyminiszter a lugosi kir. járásbírósághoz helyezte át. — A népkonyha ünnepe. Simontsits Béláné ő méltósága folyó hó 27-én délben megjelent az általa alapított népkonyhában Döry Pálné, Simontsits Elemérné és Triebler Ilma kíséretében, s az nap ő maga osztotta ki az ebédet a szegényeknek, kik hálás szívvel látták viszont az ó nemes- lelkű jótevőjüket. — A néppárt Dunaföldvártt. Dunaföldvárról értesítenek bennünket, hogy ott is szerencsét akar próbálni a néppárt. Egy pár kétes existencia buz- gólkodik a taggyüjtések körül, de az értelmes polgárság hidegen utasítja vissza a katholikus érdekek köpenyébe burkolt szocializmust. Egy pár napszámos ólálkodik az „iroda" körül, hogy a pénz- kiosztást várja, melyet lelketlen alakok helyeznek kilátásba azoknak, a kik nekik felülnek. Ezek természetesen, hogy a pónzkiosztást valahogy el ne mulaszszák, ott hagyják a munkát és engedik magukat bolondokká tétetni a zavarosban halászni szerető kétes firmák által, kik a néppárt irodájában, a mely — tudósítónk szerint — inkább hasonlít akolhoz, mint irodához, a szegény nép fejét mindenféle tóvtanokkal tömik meg s céltudatosan kergetik a szocializmus karjaiba — az igaz kath. hit kárára. — Községi élet. Szegzárd nagyközség képviselőtestülete január 25-ón és 30 án gyűlést tartott, melyeken a polg. isk. vagyonáról beállított 1894. évi számadásokat elfogadták. Tárgyalták Pártos Gyula építész cautiója atadása iránti kérvényét. A képviselőtestület a cautiót feltételesen kiadatni rendelte Velősi József nyilvántartó 25 frt jutalomdijért folyamodott. A. képviselőtestület a kórt jutalomdij kiadását rendelte el. A január 30-iki gyűlésen a kir. közalapítványi kerületi felügyelőségnek a kisvásártéren levő korcsmaépület átengedésére vonatkozó átirata és ebből kifolyólag a kérdéses épület megvétele tárgyában a képviselőtestület azt a határozatot hozta, hogy az épületet a követelt ) 200 írtért megveszi. — Tárgyalták továbbá a vall. és közokt. ministernek a főgymnásium telkére s evvel kapcsolatban a főgymnásium épületének elhelyezésére vonatkozó leiratát. Erre vonatkozólag határozatba ment, hogy a főgymnásium épületének a homlokzata az első tervtől eltérőleg a keselyüsi úttal párhuzamosan, a sétatér felé nézőleg fog építtetni. — Jótékony adomány. A szegzárdi róra. kath. óvoda- és gyermekmenhely részére egy névtelen nemeslelkü jótevő 50 frtot küldött, melyért a kisdedek nevében hálás köszönetét mond. Döry Pálné. — Fölolvasás. A református iskola termeiben múlt szerdán este ismét népies fölolvasás volt, melyen Bodnár István „A leczke“ és „A bánya“ címen a nép életéből merített tanulságos, erkölcsi elbeszélést olvasott föl nagy tetszés mellett. — Nőegyleti gyűlés. Az „Egyesült szegzárd - tolnamegyei nőegylet“ január hó 30-án délutáu népes választmányi ülést tartott özv. 7hoiiorovits La- josnó elnöklete alatt. Elnök megnyitván az ülést, bejelentette, hogy a lefolyt nőegyleti bál bevétele 308 frt 51 kr volt, kiadása pedig 162 frt 28 kr, s igy a tiszta jövedelem kitett 146 frt 23 krt; — bejelentette továbbá, hogy a karácsonyi ünnepek alatt a helybeli szegények közt, vallás különbség nélkül, 64 frtot osztott ki. Az évi zárszámadások meg, vizsgálására a számvizsgáló-bizottság tagjaivá megválasztattak: Länderer Arthurnó, Ágoston Károlyné és Krammer János titkár. Az idei tisztújító közgyűlés határidejéül ez évi március hó 12-ike tűzetett ki. Ezután jelentette elnök, hogy Abaffy Gyu- láné választmányi tag 5 frtot küldött báli jegyének megváltása céljából, — továbbá, hegy a szegzárdi menházak karácsonyfájára 5 frtot utalványozott. Ezután a nőegylet tagjaiul folytatólag fölvétettek: Gráber Árminné, Somogyi Paula, Steinfeld Béláné, özv. Scherer Konrádné, Gerőfi Lipótné, Gerseha Henriknó, Kiss Malvin, Oláh András, Szigeth Nándor, Matzon Kálmán, Ellmann Ödön, Varjas Ödön. Miután még egyszersmindenkori segélyeket szavazott meg az ülés, — elnök végezetül jegyzőkönyvi köszönetét szavazott a bálrendező bizottság összes hölgy és fórfitagjainak, kiknek nemes ügybuzgalmából kifolyólag oly szép erkölcsi és anyagi sikert ért el a nőegylet. Ezzel az ülés véget ért. — Népies bál. Ma este a református iskola helyiségében népies bált tartauak 1 frtos belépti jeggyel, melyben a vacsora ára is benfoglaltatik. Az estélyen a szegzárdi dalárda, s több úri ember is résztvesz, — mert a tavaly megtartott népies bál is igen jól sikerült, s a népnek kellemes mulatságul szolgált. A bálon a ref. énekkar is közreműködik, az esetleges jövedelem a ref. egyház és az énekkar közt oszlik meg. — Felfüggesztés. Gib'# Ferencz, paksi főazol- gabirósági Írnok többrendbeli súlyos természetű mulasztás miatt állásától felfüggesztetett, s ellene a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálat elrendeltetett. — A szegzárdi kaszinó február 9-éu délután 5 órakor rendkívüli közgyűlést tart, melynek tagjai: 1. A megejtett tisztujitás ellen dr. Mayer Gyula és társai által benyújtott kérvény, illetve felebbezés ügyében hozandó határozat. 2. Választmányi előterjesztés a házszabályban megállapított billiard használati dij leszállítása, ehhez képest az árszabályzat módosítása. — A szegzárdi temetkezési és betegsegélyző egylet mindinkább kezd tért foglalni; legutóbb már az intelligens osztály több tagja belépett az egyesületbe. Az eddigi befizetési módszert akként változtatták meg, hogy az 50 kr beiratási illetőkön felül hetenkint 10 krt kell fizetni a tagoknak, mindaddig, mig a befizetések összege 40 frtrarug; azontúl már többé a heti befizetésektől föl vannak mentve. Elhalálozás esetén az egylet 70 frt temetési járulékot fizet. Jeleuleg az egyletnek 1300 tagja van. — Kérelem. l>zabolcska Mihály, szászrógeni lelkész és Baki András gondnok meleg hangú felhívást intéztek a közönséghez, hogy a felfalusi ev. ref. templom felépítésére bármely összeget adakozzanak. A felfalusi ev. ref. egyház község az oláh és szász nyelvű lakosok közt nemzeti missziót teljesít s igy pártolása valóságos hazafias cselekedet. Az adományok Szabolcska Mihálynak Szászrégenbe küldendők. — Feri nagyon fog örvendeni, ha haza jön a hivatalból, mondá az asszony és bevezetett a szobába. Körülnéztem a lakásban, abban a titkos reményben, hogy kifogásolni valót találok ; de nem 1 Mindenütt a legtökéletesebb rend és tisztaság. Azután a falakat néztem, az ismerős képeket és megdöbbentem: férjem Íróasztala fölött díszes keretben a saját képmásamat láttam mester kezétől megfestve. De milyen más volt ez a kép, mint az eredetije 1 Amott a fiatalság, a szépség és a boldogság, emitt egy rom, amelyben csak a fájdalom érzése tartja még fenn az életet. Az asszony észrevette, hogy nézem a festményt és igazi meghatottságtól remegő hangon igy szólt: — A férjem első felesége. En nem ismertem, de mondják, hogy csodálatosan jó és nemesszivü asszony volt. — Hát meghalt? ügy nézett rám, mint aki eszelősnek tart. — Természetesen! — válaszolt — hogy is volnék én különben a Feri felesége. Kimondhatatlan harag és fájdalom tombolt a szivemben. — Egészen bizonyos ön abban ? — kérdeztem szenvedélyes hangon. Megint az a bámuló tekintet. — Nem tudom, asszonyom, •— mondá végre szelíden — mi oka lehet önnek arra, hogy férjemet előttem gyanúsítsa. De előre kijelenthetem, hogy kárba vész minden fáradsága, mert az én Ferim a legbecsületesebb és legeszményibb férfiú, akiben ón feltétlenül bízom. Ebben a pillanatban a szomszéd szobában gyermekhang csendült meg. Az imént még erélyes asszonyka erre ismét szelíd lett és mosolyogva folytatta: — Különben hagyjuk ezt!... A gyermekeim megjöttek az iskolából és nagyon örvendenek majd a néni látogatásának. Az ö gyermekei! »r . . . Megláttam őket hosszú idő múlva. 0 vezette be mindakettőt. Anya szeme nem tévedhet ebben az egyben: ez a két gyermek igazi szeretettel csüngött a mostoháján. „Édes anyácska“ csacsogott a fiú, „alanyos mamácska“ volt a leány minden második szava. S én, az igazi anyjuk, aki szültem őket, ott ültem némán, mereven és éreztem, mint vonaglik bennem a szilaj szenvedély, amely egykor Medeát a pokollal eljegyezte . . . — Csókoljátok meg a nénit, — figyelmeztette őket az én utódom. Lehet, hogy a merev nézésemtől ijedt meg a két gyermek. Vagy puszta hazugság az, amit a vér szaváról mondanak. Húzódtak tőlem, nem akartak közeledni és belekapaszkodtak annak az asz- szonynak a ruhájába és karjaiba. Éreztem, ho^y valami szörnyüt teszek, ha még tovább itt maradok. Felállottam tehát és csak ennyit hebegtem: — Délután majd ismét eljövök. Most sürgős dolgaimat intézem el. Az asszony utánam kiáltott a lépcsőházban : — A nevét nem mondta ... Kit jelentsek be a férjemnek? Megálltam egy pillanatra és fölnéztem. Abban a szép arcban annyi jóság és igaz aggodalom volt kifejezve, hogy fölengedett a jég a szivem körül. — Mondja neki, hogy egy kísértet járt itt .. De megijedt a napfénytől, a világosságtól és visszatért ismét az árnyak országába, ahova való. Azután be sem vártam a válaszát, hanem a vasúthoz siettem . . . S ime itt vagyok ismét. IV. — Mit szándékozik tenni ? — kérdeztem tőle hosszú szünet után. — Még kérdezheti? Itt maradok és az leszek a világ számára, ami eddig voltam: egy lélek nélkül való árnyék, amely azonban nem kisértget többé. Csak ön tudja, hogy felgyógyultam, de nem fogja megmondani senkinek. Legkevésbé a férjemnek ! — Meggondolta? — Meg. Azok az emberek most szeretettel gondolnak rám . . . Nem akarom, hogy meggyü- löljenek ... Ha férjem eljön s bizonyára el fog jönni a mai események után, tagadja el, hogy künn voltam az intézetből. Hazudjék az egyszer a kedvemért, az Isten is megáldja érte. Ugy-e megteszi ? Hajlottam a szavára és eljátszottam a férjjel szemben a komédiát, amikor másnap eljött. Megnyugodva távozott. Máig is azt hiszi, hogy meg akarták tréfálni. — S mi lett az ön betegéből? — kérdezte valaki a társaságból. — Csendesen elélt néhány esztendeig. Ápolta a nálánál betegebbeket és aztán elmúlt, mint akinél letelt a inartiromság ideje. De annyit mondok önöknek: ennek az asszonynak köszönhetem, hogy hiszek a nőben.