Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1896-11-08 / 45. szám
VI. évfolyam. 45. szám. Szegzárd, 1896. november 8. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. ____ El őfizetési ár: I Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre . . . 3 * — » I Negyed évre . . I > 50 » Egy szám......................12 > I Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadé- 1 hivatalon kívül elfogad Kramsier Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Budai-utca 1066. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Dr. LEOPOLD KORNÉL,. Segédszerkesztő: SZÉKELY FERENC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Perczel Dezső belügyminiszter Szegzárdon. A szegzárdi „Ferenc“-közkórház uj épületei és az ezekkel kapcsolatos bábaképző tanintézet hivatalos megnyitásának alkalma hozza Magyarország belügyminiszterét — Szegzárdra. Vajmi ritkán volt eddigelé alkalma és szerencséje városunknak a kormány valamelyik tagját falai között fogadnia. A legutóbbi miniszterlátogatás körülbelül ezelőtt 20 esztendőre esik, a mikor a boldogult Trefort Ágoston, a nagynevű néhai vallás- és közoktatásügyi miniszter, a közalapítványi uradalmak megtekintésére, rövid ideig városunkban tartózkodott. Annál nagyobb a mi ünnepünk és lelkesebb a mi örömünk, mert azt a kiváló kor- mányfárflut, ki ezúttal hozzánk érkezik, nemcsak azzal az úgynevezett hivatalos és szertartásos fogadtatással üdvözöljük, a melylyel az ilyen rövidke ideig tartó fogadtatások rendszerint járni szoktak — hanem a magas állami méltóság képviselőjét megillető szokásos tiszteletet, melegségben és bensőség- ben messze túlszárnyaló és túláradó érzelmekkel üdvözöljük Perczel Dezső belügyminisztert Szegzárdon. Mert Perczel Dezsőben Szegzárd lakossága nemcsak a minisztert tiszteli és ünnepli, ki temérdek elfoglaltsága közben szánt magának időt és fáradtságot, hogy egy áldásos hivatást teljesitő közintézetet személyesen fölavasson, hanem egyúttal ünnepli és viszontlátja benne az ó nagy szülöttjét és volt szeretett alispánját, ki férfikorának javából — családjával együtt — 10 évet töltött el városunk falai között. Annak, hogy ő városunkban született, szivből örülünk és büszkék vagyunk rá, de az a tiz év, melyet ő, mint a törvényhatóság első tisztviselője, mint városunk polgára és társadalmunknak tagja, városunkban és társadalmunkban a közügyek élén eltöltött, eltörölhetetlen drága emlékeket hagyott maga után és egy erős kapcsot teremtett, melynek gyűrűit a legőszintébb szeretet és nagyrabecsülés olyan szorosan kovácsolta össze, hogy azok tágulni vagy lazulni nem fognak soha sem. Fájó szivvel mondtunk neki búcsút, mikor a vármegyei székházat, a bonyhádi mandátummal kezében, ezelőtt 9 évvel elhagyta. A búcsú őszinte és benső, a válás fájdalmas volt, mert nemcsak a kitűnő alispán távozását fájlaltuk, kinek közhasznú működése és érdemei számos téren feledhetetlen nyomokat hagytak maguk után, hanem az ő kiváló, mindenkor előzékeny s szívélyes, szeretetreméltósága és szivjósága által egyaránt kimagasló, nemes egyénisége barátainak, tisztviselő társainak, tisztelőinek és a nagyközönségnek szivében ezen tiz év alatt annyira tért foglalt, hogy távozásában e városnak minden polgára, pírt- és álláskülönbség nélkül, a maga veszteségét látta . . . És most, a rövid kilenc óv alatt dicsőségesen befutott politikai pályafutása után, hogy a mi alispánunk, mint Magyar- ország belügyminisztere hivatalos funkció teljesítésére körünkbe érkezik, a közelmúlt idők visszavarázsolása mellett — a viszontlátás lélekemelő örömünnepén, megnyugvásunkra és nagy elégtételünkre szolgálhat, hogy a kitől ezelőtt kilenc évvel, lelkünk túláradó meleg érzelmekkel eltelve, szorongva búcsúztunk. — most a korona tanácsában és az ország kormányzásában az elsők között áll és a ki ezelőtt 9 évvel a mi vármegyénknek állott ólén, most, mint az ösz- szes vármegyék ólén álló belügyminiszter jelen meg körünkben. A régi, őszinte, szeretetteljes ragaszkodással üdvözöljük városunk szülöttjét, volt alispánunkat, mint Magyarország belügyminiszterét Szegzárdon! E város és az egész vármegye minden lakosának érzelmét hi ven tolmácsolva, változatlan tisztelettel és nagyrabecsüléssel, egyszerű és keresetlen, de szivünk mélyéből fakadó szavakkal mondjuk neki: Isten hozott 1 VÁRMEGYE. — A közigazgatási bizottság november havi ülése a közbejött ünnepségek miatt folyó hó 17-dikéro halasztatott. — Millennáris ajándék. A belügyminiszter jóváhagyta a törvényhatósági bizottság azon határozatát, hogy a megyei tiszti, segéd- és kezelő, valamint a szolgaszemélyzetnek az 1896. millennáris évben eltöltött szolgálat ideje nyugdíjjogosultság tekintetében h á r o m szorosan szá- mittassék. — Közigazgatási elvi jelentőségű határozatok. Belügyminiszter 84962/1896. szám. Magyar állampolgárnak az 1895. évi XLIIl. t. c. életbelépte előtt az izraelita vallásra történt áttérése érvénytelen. — (Belügyminisztériumnak 63,234/96 sz. a.) Ételek, italok, élvezeti cikkek stb. hamisítása esetén nem csupán kihágási Ítélettel, haTÁRCA. Választási visszhang. Elhangzott a kortes nóta, Elfogyott a lőre is, A ki adta, a ki itta Ámító is, dőre is. Nem bor volt az, — csak spiritusz, Nem volt benne semmi virtus, Híjába' volt a nagy nesz, Vízzé vált az erős szesz. Muszka gróf, nagy papi vagyon Kevés ezekből a haszon, Pohos, kövér, tele papzsák Nagyot bukott a Zelenyák. Bizony bolond munka ez! ... . Hires néppárt ne neked. — Kiesett a feneked. Amott van egy tépett zászló, Rongy a selyme, — tört nyele, Isten engem ! Megsirattam, Bár nem tartottam vele! Függetlenség, testvériség, Egyenlőség szabadság! Ezt kiálták, ezt hirdették, Kik e zászlót hordozák, Ámde a kik ezt hirdették, A nagy eszmét félretették, S meghordozták azt a zászlót Sárban, porban szerteszét. Durva, szilaj, erőszakos, Türelmetlen volt e nép! Mig szájából hangzott a Jus“ — Maga szilaj vad, tyrannus, Legyen rajta, sacco, vágj szűr, Ellenvéleményt soh'sem tűr! — — Selyme tépett, tört nyele, Ne dicsekedj hát vele! Megharsant a Lehel kürtje, Megrendült a föld bele, Feltámadtak a halottak, Kiket a fold eínyele. És e jámbor siri lelkek, Mindnyájait szavazni mentek / De ki meghalt az nem ,.plus." Pórid járt az Albertus. Ki jón amott csüngő bajszseal, Hosszú úrral, tépett hajjal ? Szeme dagadt, lába sánta. Rajta a sors nagyot ránta ! Elhangzott a „zsivió," „Szetriászka" az se jó. Universell a szüffrázs, Nesze Gabi a blamázs ! Ide, ide hű testvérek Magyar szivek, magyar vérek, Ide, kinek nyelve más tán, De jó magyar szive táján. Felhangzik a riadal, Mienk már a diadal, Alig küzdtünk, győztünk már is, Éljen a ki liberális! R-s.
