Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1896-10-11 / 41. szám
VI. évfolyam. 41. szám. Szegzárd, 1896. október 11. Előfizetési ár: I Egész évre . . 6 frt — kr. | Fél évre . . . 3 » — > Negyed évre . . I » 50 » I Egy szám......................12» I Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- [ hivatalon kivül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik, minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Budai-utca 1066. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Segédszerkesztő: SZÉKELY FERENC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előflze-J tések és a hirdetések is a szer-: kesztőséghez intézendők. , Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Képviselőjelöltjeink. A választási küzdelmek megindultak. A pártok sorakoznak, előkészítik a csatatervet, hogy mire a döntő ütközet, mely vajmi közel áll, bekövetkezik, győztesen hagyják el a harcteret. Tolnavái megye szabadelviipártja, — a mint eddigelé Óvakodott attól, hogy idő- előtti izgalmakkal megzavarja a választók nyugalmát, úgy most, hogy a cselekvés ideje elérkezett, őszinte lelkesedéssel emeli föl a zászlót, hogy azt diadalra vigye. A szabadelvüpárt elvei, törekvései minden választó előtt ismeretesek, azokat a törvénykönyvek lapjai és Magyarország hatalmas fellendülése, amit elleneink sem vitathatnak el tőlünk, hangosan hirdetik. Az elért sikerek buzdítanak, a kitűzött nemes célok és elvek lelkesítenek bennünket. Tolnavármegye szabadelviipártja méltán és büszkén sorakozik ama kiváló egyéniségek és kipróbált politikusok mellé, kiket eddigelé jelöltjeinek tekinthet. A szabadelvű párt által az utolsó cyk- lus alatt birt három kerületben a volt képviselők lépnek fel újból. Nevezetesen : a bonyhádi kerületben Perczel Dezső belügyminiszter, a kölesdiben : Búsbach Péter és a szakcsiban: dr. Kämmerer Ernő, a szabadelvű párt nagyérdemű jelöltjei. Perczel Dezső nem vállal másutt, mint régi honossági kerületében mandátumot, ez által hálára kötelezi Tolnavármegyét, hogy alkalmat nyújt e vármegye és első sorban választó kerülete közönségének iránta érzett osztatlan tiszteletét és szeretetét fényesen dokumentálni. Az ő nevének és egyéniségének varázsa olyan, hogy megválasztatását pártkülönbség nélkül e vármegyében minden számot tevő ember szivből óhajtja. Ha akadna is egy elszánt ellenjelöltje — Perczel Dezső fényes győzelme minden kétségen felül áll. Búsbach Péter a szabadelvüpárt egyik legrégibb, buzgó, érdemes tagja, ki dacára, hogy állandóan a fővárosban lakik, kerületének s választóinak érdekeit attól a perctől fogva, hogy átvette a kölesdi mandátumot, a mai napigy pártkülönbség nélkül híven és lelki- ismeretesen istápolta, olyannyira, hogy úgy parlamenti tevékenységével, mint pedig a kerület érdekeinek felkarolásával nagy népszerűségre tett szert és győzelmét ezúttal is bizonyosra vehetjük. Kämmerer Ernő a szakcsi kerület szabadelvüpárti jelöltje szeretetreméltó egyéniségével, tiszta politikai és egyéni jellemével, a parlamentben főleg közművelődési irányban kifejtett közhasznú munkásságával és választói iránt állandóan tanúsított fáradhatatlan gondosságával méltán kivivta magának a közbizalmat. Bár az egyházpolitikai tárgyalások során a szabadelvüpártból rövid időre kilépett, minden utógondolat nélkül csatlakozhatnak hozzá a szabadelvüpárt hi vei és a szabadelvű elemek, hisz az ő szabadelvű, ségét mi sem igazolja jobban, mint az- liogv az ő kerületére erősen pályázik a néppárt és jelölet állít ellene. A ■pincehelyi és paksi kerületek jelöltjeire nézve a szabadelvű párt eddigelé nem jutott megállapodásra, mindkét kerületben erős talaja van a szabadelvű pártnak. A szegzárdi kerületben, be kell vallanunk, hogy a szabadelvű pártnak — sajnos — nincsen kilátása a győzelemre, mi- I ért arról is le kell mondania, hogy jelöltet állítson ebben a kerületben. E kerületben kizárólag az intelligencia számra nézve szerény csoportjából áll a szabadelvű párt és nem tagadható, hogy ezen intelligenciának közönye és nembánom- sága teremtette meg a mostani meddő helyzetet. TÁRCA. Béla bácsi szerelme. — A „TOLNAVÁRMEGYE“ eredeti tárcája. — Irta: Sándor József. Minden meg volt, ami az ábrándozáshoz kellett. A halavány tele hold sentimentális fényével világította meg a szoba bútorzatát. Szemben a kényelmes faiteuillel, amelyben inár órahosszat ült, vén festmény csüngött a falon, azt ábrázolta, a mint a havasi vadász átkarolja kedvesét. — Ezt a képet fixirozta. ügy szeretett volna ott lenni a vadász helyén, hogy átszoritsa Melanie derekát, bele nézzen azokba a sokat mondó szemekbe és azt olvassa ki belőlük : szeretlek téged, én is úgy, mint te engem, a szerelem mámorával, szerelmes szivem dobbanásával. — A festmény mellett függött Melanie képe. Nézte, nézte hosszasan, felülről végig, merengve bámulta azt a lecsüngő aranyhajat, a mely betakarta a lányka alabástrom homlokát, az ö gondolatainak örök helyét. Azokat a szerelmes gondolatokat. Miért is állott útjukban a véletlen ? Miért nem lehetnek egymáséi, amikor úgy imádja ezt a leányt, mint istenét ? A mikor érzi, hogy elete az ő életével van összekötve ? Hogy meghalt az anyja, ezt mondotta neki utoljára: „Hamari ur, legyen apja a lányomnak. Magára bízom, férjem egyetlen rokonára. Látja, Magának nincs gyermeke, felesége, felnevelheti Me- laniet. Legyen neki mindene.“ Igen, mindene. Volt az apja, a lányka felnőtt, a bimbóból rózsa lett, halvány piros viruló szépséges rózsa. Hát most szeretne lenni mindene, üdvössége, élete megrontója és a lányka legyen Édene gyöngyp, hűséges kis felesége. Hogy együtt lehessenek továbbra is, hogy oda ültesse a szépséges gyermeket ringó térdeire, aztán lovagoltassa, mint régen, mikor pici pajzán lányka volt. S ha tágra nyílt szemeivel mosolygott, kapja fel ölébe, csókolja százszor, meg százszor. Most elviszik. Gyermekét, egyetlenét, szive min- densógót. Mi is marad öröme a kastélyban ? A kerti lugas, hol együtt játszott vele? A kis lányka boudoirja. a hol annyiszor ráijesztett, amikor egymagában dolgozott kézi mánkájáu ? Vagy a szalonban a zongora? Ahányszor látja, mindig eszébe jut, hogy mennyire szivéhez szokta játszani: „Megvert engem a teremtő áldást adó két keze.“ Nem. Akkor már neki sincs élete, reménye. Akkor ő is elmegy; elmegy oda, ahová Melauiet viszik és akkor is imádja titkon, örökké. Fájdalmas merengésében kopogás zavarta meg. Melanie jött be. Hamari Béla összerezzent. Előtte állott a lányka, akiről e pillanatban, mint örökkön, ábrándozott. A tizenhét'éves viruló lányka, szemében az élet örömeivel. Ott nőtt fel Béla bátyja térdein, az ő védő szárnyai alatt, ügy is szerette, mint apját. Titkon epedő vágyát neki mondta el, neki minden örömét, kevés baját. A gyermekből komoly leány lett, a kis csemetéből remek virág. Es Hamari lelkében is változás ment keresztül. A még mindig ifjú szivü ember szeretete lassanként valami sajátságos sejtelmes érzéssé változott át. Akkor vette észre a hadgyakorlatokon. Andor Benes, a dandárparancsnok adlátusa udvarolt a leánynak és a fiatalok megszerették egymást. Hamari Béla csak akkor tudta meg, hogy nem a szeretet fűzi a leányhoz, hanem mélységes szerelme, amikor Melanie elmondta, hogy szerelmes Andor Dó- nesbe és megfogadták, hogy várnak egymásra, akár örökké is. Hamari a leányka mély szerelme előtt meghajolt. De azóta oly beteg! Éjszakája nincs, álmai kegyetlen rémek. Kerüli Melaniet, a kit úgy imádott, oly nagyon szeretett. Az esküvőt egyre halogatta. Szerette volna elhalasztani örökre. Most is azért jött Melanie, hogy megzavarta csendes merengésében. „Béla bácsi, Dénes megint irt. Azt kérdezi, hogy mikor lesz már az esküvő ? Ugy-e Béla bácsi, most már nem sokára megtartjuk, hiszen úgy is oly régóta várunk rá?“ • „Meg, lánykám. — De miért sürgeted oly nagyon ? — Ugy-e szeretnél már megszabadulni a te vén Béla bátyádtól ? Mond csak gyermekem, ! kit szeretsz jobban : engem, vagy Dónest?“ „De Béla bácsi, minő kérdés ez ? — fakad könnyekre a lányka — hiszen azért én szeretem magát is! De hisz ön férfi, tudja jól, hogy engem más érzelmek fűznek Dóueshez, mint a Béla bácsihoz ! Maga az én drága atyám, akit ezután is csak úgy szeretek, mint eddig, a gyermek hálás szeretetével. Dénes pedig a férjem lesz, a kit — hiszen maga is tudja — másképen szokás szeretni.“ Hm, másképen. Úgy érezte, hogy szétszakad a szive. Minél közelebb volt az elválás ideje, szerelme uőttön nőtt és nem volt mentő gondolata, hogy megszabadítsa lelkét a szorongató kínoktól. Fegyvert nem foghatott maga ellen, akkor többet Hátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeiii szíveskedjenek.
