Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1896-09-13 / 37. szám
TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Budai-utca 1066. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Segédszerkesztő: Dr. LEOPOLD KO HITEL. SZÉKELY FERENC. VI, évfolyam, ______________37. szám. Szegzárd, 1896, szeptember 13 Ké ziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított! árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési ár : [ Egész évre . . 6 írt — kr. Fél évre . . . 3 » — » Negyed évre . . I » 50 » Egy szám......................12 » I E lőfizetőseket ás hirdetéseket a kiadó- I hivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. Felhívás Tolnavármegye szabadelvű pártjához. Nap nap után élénkül az érdeklődés a közelgő képviselő választások iránt és mindinkább nagyobb hullámokat kavarnak fel a választási előkészületek. Kevés kerülete van az országnak, melyben a pártszervezkedés és a vele járó választási mozgalmak meg nem indultak. E sorok írója korántsem helyesli a korai választási előkészületeket és legke- vésbbó találja ezt a szabadelvű párt érdekében állónak, mert ennek csak javára szolgáland, ha a többi pártok az időelőtti csatározásokban elfogyasztják a puskaport. Ámde a mennyire elitélem a korai szervezkedést, épannyira hibáztatom és fájlalnám, ha a szabadelvű párt épen a mi vármegyénkben a legvégső időre, a tizenkettedik órára hagyná a szervezkedést. Epen azért már legfőbb ideje elérkezett annak, hogy pártunk vármegy es sert e, kerületenként és községenként szervezkedjék, nehogy az uj választásokat hirdető harci riadó teljesen készületlenül találja. Mert akár már október végén, akár pedig az országgyűlés lejártakor, vagyis öt hónap múlva legyenek a választások — a szabadelvüpárt szervezkedésének ideje mindenképen elérkezett. Ha nem is félelem, de mindenesetre hazafiui aggodalom szállja meg lelkemet, ha arra gondolok, hogy épen Tolnavármegyében a szabadelvű párt, amelyhez e vármegyének eliteje és értelmisége csaknem teljes számban őszinte meggyőződéssel és igaz lelkesedéssel csatlakozik, nem ad magáról életjelt, hanem egyhangú közönynyel kiséri a többi pártok előkészületetet. Nem féltem én a szabadelvű pártot, különösen most, hogy a szabadelvű eszmék fényes diadaláért vívott önfeláldozó harcok után nyugodt önérzettel léphet a nemzet ité- lőszéke elé, hanem azt is tudom, hogy népünket a politikai viszonyok és pártok tekintetében felvilágosítani, irányítani nagyon is szükséges. Ez pedig időbe és kitartásba kerül. íme vármegyénkben az ellenzéki pártok már rég akczióba léptek és szervezkedő munkájukat nagy buzgósággal folytatják. A függetlenségi és 48-as párt már a múlt évben Kossuth, Ferenc közreműködé- j sével megtartotta pártszervezkedő ülését, azóta is folytatja működését, így a végrehajtó bizottság e hó 6-án ülésezett Szegzárdon. A néppárt részben titkos konventiku- lumok alkalmával, részben az úgynevezett nagygyűléseken szervezkedik a választásokra. Népgyüléseket és értekezleteket tartott Tamásiban, Högyészen, Tevelen, Mözsön, és legutóbb Tolnán ; azt mondom, kétségtelen joga van hozzá, ha elveinek törvényes és tisztességes eszközökkel propagandát csinálni törekszik, de ebből csak az a feladat és tanulság vár a szabadelvű pártra, hogy álljon ő is ki a sorompóba és vegye fel a harcot az egész vonalon és vigye győzelemre zászlóját, melyre Magyarország jóléte, szellemi és anyagi előrehaladása, szabadsága és biztonsága van írva. A komoly munkának és tetteknek ideje elérkezett. A szervezkedést, a harcot elleneink keresték — nem mi. Ezzel szemben tétlenek, ölbe tett kezekkel mi: a szabadelvű párt hívei nem maradhatunk. Tolnavármegyében az igazi szabadéi- vüség nemes hagyományként maradt a mai nemzedékre, mely úgy a vármegye közgyűlésén, mint a megyei liberális gyűlésen ékes szavakban fejezte ki rokonszen- vét a szabadelvű törvényeket megalkotó párt és kormány iránt. Meggyőződésem, hogy ez a szent hagyomány meg fogja teremni az ö nemes gyümölcseit — hogy a szabadelvű párt hi- ! vei tömör hadi sorokban fognak megjelenni a. hivó_ szózatra, és önzetlenül fogják teljesíteni honpolgári és hazafiui kötelességeiket. Tisztelettel kérem a vármegyei szabadelvű párt általam mélyen tisztelt vezéregyéniségeit, hogy a szabadelvű pártnak vár- megyeszerte eszközlendő szervezkedése érdekében a kezdeményező lépéseket mielőbb megtenni szíveskedjenek. Mi közkatonák örömmel várjuk a riadót — a sorakozásra. Egy szabadelvű párti választó, T A R C A. —+$K*+— Personiánismus. — A „TOLNAVÁRMEGYE“ eredeti táreája. - Irta : KÁLMÁN DEZSŐ. Personiánismus! Hát ugyan micsoda csodabogár ez már megint? — kérdi a nyájas olvasó. Liberalismus, ultramontánismus, jesuitismus, socia- lismus, democratismus, áristocratismus, professoris- mus, — mind ismeretes fogalmak, de hol veszi magát a personiánismus. Mit jelent ez magyarul. Hát bizony kérem alássan, az igazat megvallva, magam sem tudom ezt a latinos szót egy megfelelő jó szóval magyarra átteni s azt hiszem, hogy más sem! Addig is azonban, a mig akadna egy nálamnál ügyesebb műfordító, megpróbálom a rejtélyes szó értelmét egy kis körülírással megfejteni, akként magyarázván azt meg, hogy a personiánismus nem egyéb, mint a „különleges észjárású, úgynevezett personiás emberek szájából kiszármazó magyar vad beszéd.“ A „magyar“ jelzőt nem szabad elhagyni, mert a perso- nianismus kiválóan tiszta magyar specialitás. Érdemes lesz hát egy kissé megszellőztetni. A múltkoriban egy jó ismerősöm nagy mosolyogva figyelmeztetett, hogy az én általam kifun- dált és világgá eresztett szólamok közül egynóine- lyik kezd már valóságos polgárjogot nyerni, és 1 nemcsak a humoros tárcákban, hanem a komoly vezércikkekben is szerepel. Tüstént a szemeim elé is tartott egy vezércikket, a melyben az KÖsszekü- l'ónbdzés,« uj magyar szó, két, három helyen is ott díszelgett. Siettem magamat excusálni. — Igaz, hogy ón hoztam forgalomba, de nem ón csináltam, mert én nem vagyok különleges észjárású ember. Én csak megfigyelem a personiás embereket, s aztán, úgy a magam, mint a mások mulatságára, köz- kincscsé teszem azokat a cifrábbnál .cifrább mondásokat, amelyeket mondva csinálni nem lehet. — Ész kell ide. Az összekülönbözésnek a következő hüb- nere van. Néhány évvel ezelőtt Budapestről hazafelé jövet a népélet tanulmányozása céljából a harmadik helyen utaztam. — Vagyis jobban mondva a budapesti élet túlságos tanulmányozása következtében kónytelenittettein a népéletet tanulmányozni, azaz: a harmadik helyen utazni. Megtellett a kupéta egészen. Volt ott a koloni- páros cigánytól kezdve mindenféle gattungbeli pasasér. Egy szabadságra haza utazó, kifent bajuszu manipulans huszár őrmester adta a hangot. — Még is csak szép dolog — mondá — mikor ennyi különféle irányitmány összekeveredik, és van közöttük sarzsi is. Mindjárt folyékonyabban 1 megy a szórakozás. Megkérdeztem aztán tőle, hogy mi járatban utazik ilyen tólviz idején. — Hát jó Uram — feleli — ón meg a testvér bátyám alkalmatosság közé kerültünk a telekkönyvezési sor miatt, aztán meg lett közöttünk az összekülönbözós és költségbe kerültünk ügyvéd által 1“ Na hát nem gyönyörű, tiszta, világos, okos beszéd ez ? — kivált a vége. Sehol széles e világon nincs annyi tarka-barka beszédű ember, mint nálunk nagy Magyarországon. Vannak emberek, akik a legegyszerűbb dolgot is olyan kifordított bundájú stylusban adják elő, hogy megáll az ember esze, s el nem tudja gondolni, honnét veszik, kitől tanulják ezt a rém- séges tudományt. A néphumor personiás, vagy personiátus embereknek nevezi az ilyeneket. — Ezek aztán állaudó rémei a főszolgabírói, járásbirói hivataloknak, otthon meg a papnak, jegyzőnek, tanítónak. A sz—bú árvák atyja egy árva fiú ügyében ekkép figyelmeztette a községi jegyzőt: — Az holott hozzá, hogy édes jegyző uram, ezen árva gyermek még csak nyolc esztendős lóvén, nem tudja a léteit oda szorositani, hogy a maga emberségéből megéljen, kellene tehát egy olyan észjárást kitüntetni, a mely a felviiágusult- sági egyensúlyt ne kompromittálhatná. — Ne arról beszéljünk most Zsinkó bácsi — j viszonzá a jegyző — hanem azt mondja meg ne-
