Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1896-09-06 / 36. szám
VI. évfolyam. 36. szám. Szegzárd, 1896. szeptember 6. Előfizetési ár : Egész évre . . 6 írt — kr. Fél évre . . . 3 » — » Negyed évre . . I » 50 » Egy szám ......................12 » El őfizetéseket és hirdetéseket a kiadó-1 hivatalon kívül elfogad Krammer Vil- I mos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Meg-jelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Budai-utca 1066. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Segédszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. SZÉKELY FERENC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét Illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Az uj ülésszak elején. A képviselőház utolsó ülésszaka megnyílott, s a honatyák szép számmal jelentek meg az elég hosszú cyclus végső küzdelmére. A nyári szünidő folyamán az ellenzéki képviselők mindenütt megkezdték az elő- csatározást, mert az uj választások uj ao- tióra sarkalták őket a kétes mandátumok érdekében. A parlament időelőtti feloszlatásának réme idegessé tette azokat, kiknek volt alapos okuk félteni a választó-kerület nehezen megszerzett bizalmát, mert tudták, hogy választóik nagy része nem egészen olyan véleményben leledzik, aminőben az ö képök viselője időnkint különféle elvek és manőverek változtatása mellett iparkodott a kormánybuktatás nehéz munkájában sikertelenül közreműködni. Most is époly bizonytalanságban vannak a nemzeti párt és Ugronpárt nyugtalan hívei, mert a bölcsen tartózkodó kormányból nem tudják kicsalni a nagy titkot: lesz-e októberben választás vagy tavaszra marad? Lenni vagy nem lenni ; a lét nagy kérdése ez különösen rájuk nézve, akik jórészt eljátszották választóik bizalmát és politikai elveiknek hitele igen megcsappant. A képviselőházon kívül várakozási álláspontot foglaló néppárti-recte pappárti-kép- viselőjelöltek pedig még idegesebb nyugtalansággal lesik a választások nagy napjait, mert hát a versenyben lesznek köztük favoritok, kik vérmes reményekkel igyekeznek czélhoz jutni, hacsak a versenypályán le nem törnek s a nagyreményű Tokió sorsára nem jutnak, mely elől tudvalevőleg a szemita nevű Ignác vitte el a babért. A néppárt extra muros. harcra készen álló fanatikus nagyjai már lázas izgatottsággal lesik a verseny megkezdését, mert a hosszú várakozás közben nagyon fogy a puskaporuk s a velők szemben legújabban alkalmazott záptojások kellemetlen eiőérze- tet keltettek legvérmesebb alakjaikban is. Bucsujárást is rendeznek már Lour- desbe, hogy a hívek lankadó energiáját némileg megerősítsék; szeptember végén indulnak a messze útra, melyen a választások elleni küzdelemre erőt, lelkesedést és ihletet óhajtanak magukba gyűjteni. Ha azonban esetleg októberben lesznek kitűzve ! az uj választások: akkor bizonyára hányát- j homlok sietnek vissza a csodatevő helyről, hogy itthon tehessenek csodát az „Alkotmány“ és „Magyar Néplap“ lourdesi viz- értékü fanatikus lövegeivel. A szabadelvű párt egységes, tömör falanxként fogadja az ellenzék zajos kirohanásait és nyugodtan, az igaz elvek diadalába vetett hittel megy a küzdelembe, melynek kimenetele reá nézve csak kedvező lehet. Egyes nemzetiségi vidékeken talán felül fog kerekedni a néppártnak titulált frakció, de nem kenetteljes elveivel, hanem a nemzetiségi agitátorok magyargyülöletet hirdető tanainak segítségével. Az ilyen szövetkezés és fegyvorbarát- ság pedig szégyenletessé teszi igaztalan harcukat, melynek mozgatója a vak gyűlölet és megrögzött fanatizmus. A józan és intelligens magyar nép az ilyen táborba nem szegődik, mert ezeréves ellenségeinek barátjairól tudja, hogy azok nem lehetnek magyar hazafiak. Aki a magyar gyűlöletet lihegő pán- szlávokkal barátkozik és az ő segélyökkel akar uralomra vergődni, az ellensége a magyar nemzeti állam eszméjének. Az ilyen cimboraságtól a jó magyar hazafi megvetéssel fordul el, s iparkodni fog veszedelmes törekvésűknek s aknamunkájuknak gátat vetni., A szabadelvű párt tiszta, önzetlen elveibe vetett erős hittel és bizalommal várjuk a választások közeledtét; történjenek azok akár a jövő hónapban, akár tavasz- szal: hiszszük és reméljük, hogy a nemzet nagy többsége melléjük csatlakozik, s nem engedi a reactió szolgálatába állott s a magyar haza ellenségeivel egy követ fújó veszedelmes áramlatot fölszitire emelkedni. TÁRCA. Flóra emlékkönyvébe. Ifjú voltam, boldog ifjú, — Enyém volt a nagy világ, Azt hittem, hogy nekem nyilik, Száz bokorban száz virág. Száz virág közt egy virág volt . . . Hajh! az nem nyillott nekem, így lett bússá, kietlenné, Szép tavaszban életem! Múltak évek. Czélra törve Küzdöttem a czól felé A mit vártam, a mit kértem Lelkem azt föl nem leié. Déli napfény, — szép szivárvány . . Mindez nékem zord világ ............. Má snak nyilott, másnak virult Száz közül az egy virág! Itt az ősz már! — Barna felhő . . . Hulló lombok . . . szürke dér . . . Édes ábránd szárnyaszegve Bár zajong, de de nem remél . . . Őszi rózsa lett virágom, Nekem sincs már kikelet, Száz közül az egy rózsa szál, így hoz nékem bús-telet. KAXMÁN DEZSŐ. A külső. Irta: ICari. — A „TOLNAVÁRMEGYE“ eredeti táreája. — Van egy vén barátom, Céh Miska a neve. 48 ban honvédőrmester volt, volt ő aztán utbiztos, aztán állandó kortes stb. — most pedig, hogy találkoztam vele selyemtenyésztő felügyelő akart lenni. — Vau-e protektorod ? kérdeztem Miskától. — Van, még pedig 2 országgyűlési képviselő, egy miniszteri titkár, — meg egy úri asz- szony, mondja ő mosolyogva. — Úri asszony? szép asszony? Hej! Miska ! hamis zúzád vau neked, — korholom Miskát. — Nem fiatal az te Hókás, —• hanem az özvegy Krakauer grófné. Az baj! — hát akkor csak a két országgyűlési képviselődet szorítsad, hanem, nem sokat várok tőlük; mert a szegény képviselő urak —any- nyit kinoztatnak közbenjárási kérelmekkel, — hogy bizony nem csoda, — ha egyiknek, másiknak adott Ígéretüket elfelejtik; — hát’szen nem káptalan a fejük ! — Igaz biz az! — mondja Miska barátom rettenetes bajuszát megpödörintve; de ón nálam máskép áll a dolog — nem ón kértem meg azt a két képviselőt, — hanem azok szólítottak fel, hogy látogassam meg őket, ha valamely állás kell — vagy bármely más módon segíthetnek. — Annál jobb kedves Miskám, — hát akkor csak üssed a vasat, — bátorítottam az öreg urat. — No 1 áldjon meg az Isten — édes fiatal barátom! búcsúzott el tőlem az öreg, — bemegyek ide a borbélyhoz. — A borbélyhoz? kérdem arczát megtekintve — fogadat akarod kihúzatni ? — Fényét a fogamat, hát mást nem lehet a borbélynál csinálni, mint fogat huzatni? — No, nó 1 békéltettem Miskát, — csak azért kérdem; mert hát a hajadat azt a szép művészi hajadat tudom nem vágatod le egy országért, — a daliás bajuszodat meg egy eleven muszka cárért sem cserélnéd el, a szakáliodat pedig csak halálod után vehetnék el, ugy-e? — Hej! pedig éppen a szakállamat vágatom le! sóhajtja az öreg — mert az özvegy grófné kamarása azt tanácsolta, hogy nyírott szakállal jelenjek meg ő méltósága előtt, roppant szereti, ha látogatói rövidre nyírott szakállal tisztelegnek nála. — Ej haj! hát aztán csak vétesd le Körtéidet, ha gondolod, hogy előnyödre lesz. — Hja! öreg leszek,— kell az állás! (mára 70-ik életévét járja — és ő még csak most lesz öreg.) — Valamit csak kell nekem is áldoznom. — Úgy vau Miska! tehát Isten veled. — Servusz fiú. És csakugyan bement a borbélyomhoz. Nehány nap múlva — épp ülök a délelőtti söröm előtt a „Prófétában“ asztalomhoz ül egy öreg ur, — szó nélkül mellém telepedik.
