Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1896-08-02 / 31. szám
TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Budai-utca 1066. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő: Dr. LEOPOLD HOHNÉL. SZÉKELY FERENC. VI. évfolyam. 31. szám. Szegzárd, 1896. augusztus 2. Előfizetési ár : [ Egész évre . . 6 írt — kr.! Fél évre . . . 3 • — » [ Negyed évre . . I »50 » I Egy szám ......................12» I E lőfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- | ] hivatalon kívül elfogad Krammer Vil- j mos könyvkereskedése Szegzárdon. ( Kéziratok vissza nem adatnak.1 A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szer-| kesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. 4 kiállítás hasznosítása. Most már három hónapja áll nyitva az ezredéves országos kiállítás, tehát letelt annak az időnek fele, amig a kiállítás egyáltalában fenmarad. Mint egy másfél milliónyi embertömeg lépte át a kapukat, jobbára azért, hogy gyönyörködjék a hatalmas és mindenképpen sikerült tárlaton. Arra, hogy a kiállításnak egyéb praktikus haszna is érvényüljön, még meglehetősen kevés történt. Amikor a magyar országgyűlés elhatározta, hogy az ezredévi ünnepségek legkiválóbb része gyanánt nemzeti kiállítást rendez, mely egyrészt múltúnk dicsőségét a mai kor szemei elé tárja, — másrészt tanúságot tesz gazdasági erőink mennyiségéről és mai fejlettségéről, — akkor kettős eél vezette ezt az elhatározást. Egyrészt tényleg a gyönyörködtetés, hogy ez minél nagyobb tömegét vonja ide az idegeneknek, a nyugateurópaiaknak, akiket mi kulturviszonyaink túráiul elismerünk. Másrészt azonban praktikus cél vezette a kiállítás rendezésének elhatározását s magát a kiállítás rendezését is: az ugyanis, hogy a kiállítást lehetőleg hasznosítsuk a gazdasági fejlődés terén. Ez a hasznosítás különböző módokon történhetik olyképpen, hogy a hazai iparosság behatóan tanulmányozza ezeket az ipari tárlatokat, bemutatjuk nekik az uj találmányokat, s általában megteszünk mindent, a mi a tanulmányozás legkedvezőbbb módjával : a közvetlen szemléltetéssel hasznukra válhatik. Ebben az írányhan történt némi cselekvés a kiállításon, de biz' az édes-kevés. A vidéki iparosság felrándulásai sokkal csekélyebb körben teszik ismeretté a kiállítást, mint ahogy kellene, s a kiállítás igazgatóságának ebben a tekintetben jóval szaporább tevékenységet kellene kifejtenie. Épp a mostani időszak volna ebben az irányban igen jól felhasználható, s nagy hasznára volna az ügynek, ha a kiállítás igazgatósága élénkebb kontaktust tartana fenn épp evégböl a vidéki kereskedelmi- és iparkamarákkal és ipartestületekkel. A mit pedig mindeddig elhanyagoltak: igen nagy súlyt kell fektetni az ipariskolákra s ezeknek hallgatóit okvetlenül behatóan meg kell ismertetni a kiállítással. Ha már elmulasztottuk, hogy a junius végével befejeződő iskolaév hallgatóival rnegtegyük ezt. úgy feltétlenül pótolnunk kell e mulasztást a szeptemberben kezdődő uj iskolaév hallgatóival s a kereskedelmi miniszter igen jó dolgot cselekednék, ha figyelmét erre a fontos dologra kiterjesztené. Mert sehol sem lehet a kiállítás v tanulságait oly előnyösen es oly eredménye- i sen. hasznosítani, mint éppen a tanulásköz- ! ben levő iparosságnál. A kiállítás ipari szempontból való hasznosításának második módja a tárlatok megörökítése volna. — A hazai munkának oly kiváló produktumai vannak egybegyűjtve az ezredéves kiállításban, az egyéni tehetségnek és szorgalomnak oly brillians formában való megnyilatkozásait látjuk itt, hogy valóban vétkeznénk magunk ellen, ha nem igyekeznénk ezeknek megörökítésére a jövendő munkásság követendő mintaképéül. Igen, fel kell használnunk ezt az alkalmat arra, hogy mindenha példát vehessenek róla azok, a kik egyes iparágaink fejlesztésében egyéni munkájukkal közrehatni akarnak. Evégből legjobb volna talán, ha akárha kereskedelmi minisztérium támogatásával már régebb idő óta folyó hasonló vállalat keretében, akár pedig egyedül a kiállításra kiterjedőig úgynevezett „mintalapok“ jelennének meg. Ezeken a mintalapokon aztán be kellenne mutatni mindent, a mit az évvégből kiküldendő bizottság az ily módon való megörökítésre érdemesnek talál s a mintalapokat lehetőleg nagy számban nyomtatván, az iskolák között ingyen, az iparosok között pedig lehető legolcsóbban terjeszteni kellene. A hazai ipariskolák főigazgatója, a ki az eddigi mintalapokat szerkesztette, legjobban tudja, hogy milyen nagy hatással vanak az ilyen mintalapok az ipari Ízlés és ezzel együtt az ipari produktivitás fejlesztésére, következésképpen neki, mint erre amúgy is leghivatottabbnak, kellene az ügyet első sorban felkarolnia. Még egy harmadik módja is van a kiállítás hasznosításának ipari szempontból. Mindenki elismeri ugyanis, hogy az ipari tárlatoknak az egyes kiállítási tárgyak kiválósága mellett főként az adja meg a becses- ségét, hogy az egybeállítás oly felette jól sikerült. Minden együtt van itt, a mi a ma- , gyár ipart jellemzi s állapotát hiven feltünteti. Amikor pedig a kiállítás befejeződik, minden széjjel megy a legkülönbözőbb tájaik felé. Hát nem volna kár ezért? Bizony nagy kár volna s épp ezért komolyan kellene foglalkoznunk az ipari tárlatok egy úttartásával, állandósításával. TÁRCA. —+»+— Ahol te jársz ... A kuruc nótákból. Ahol te jársz : rózsa fakad A nyomodba. A gyalogút mintha merő Virág volna. Ahol te jársz: gyöngyöt gázol Pici lábad f S mintha zengő angyalszárnyak Csattognának. Ahol te j ársz: megáll a nap Csudát látva S ezer szemmel ragyog le rád Mint a páva. . S mig a te kis harmatlábad Tovalebben : Tovaszáll a nap is, csakhogy — Fényesebben. ENDRÖDI SÁNDOR. Julcsa szól anyámnak ... Julcsá szól anyámnak: „Ugyan minek sző már, Édes asszonynénóm ? Ej, ha ón úgy volnék, bizony világomat Szép csöndesen élném ! Hiszen kigyelmednek annyi már a vászna : El se fér ma-holnap a kis kamarába !“ „Sok virágos abrosz, sok szép törölköző Kell egy úri háznál ! Hát szakajtó kendő ! . . . Tudom, áld is érte Egy gyönge virágszál! Valami azt súgja anyai szivemnek : Házasodik Lajos I . . . Szövök a menyemnek.“ mile csattogása, a zörgő haraszlok tréfás suttogása sem hallatszik. Abszolút csend a természetben, — boszantó némaság. Szinte vágyódom hallgatni a zümmögő insek- tusok tanácskozását, megfeszítem a halló és látó idegeket, — nincs semmi, kihalt a „remete“ mozgó világa, elcsendesedett minden. Abszolút csend, a lélek abszolút nyugalma. így ni! Kabátomat fejem alá dugva — elterpeszkedem a gyepen. — Kihajszolom a nappal gondját a fejemből, elfeledem a pörös atyafiakat, a poros aktacsomókat, a holnapi tárgyalást, még Íróasztalomat is, rajta a fénylő, sárga aranykeretben anyám fényképét. Átadom magamat az édes gondatlanságnak, megengedem az idegeimnek, hogy a reflexiókból nem kell tudatot alkolniok, tervezzenek, szőjjenek kényük-kedvük szerint, amint akarnak, csak engem hagyjanak nyugodni hosszasan, háborítatlanul. Osábit a merengő félálpm, az ostoba ábrándozás. Kitépem magamból a való világ minden létezőjét és belebódulok a fantázia illatos ködébe, mintha ez lenne az ón örökös otthonom, az Édenkertje csábitó kígyó nélkül. Megered a féke vesztett idegek harca ; mintha éreznék, hogy nincs korlátozó gazdájuk, hogy uralkodjék a kényszerűség PÓSA LAJOS. A remeténél.- A „TOLNAVÁRMEGYE“ eredeti tároája. - Irta: Sándor József. Holdvilágos, sentimeutális este, kinnt kóvály- gok a remeténél. — Kivezetett a vágy, az idegölő munka után az édes semmittevés. — Leheverek a zöld pázsitot takaró harmatos levelekre. A közelben semmi rezzenés, még csak a szerelmes íüle-
