Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1896-08-02 / 31. szám

2. TOLNA VÁRMEGYE. 9 Hiszen több formában is megvan az a keret, amelyben ez az állandósitás megtörtén­hetik. A most épülő iparművészeti muzeum, a technológiai iparmuzeum és végül a ma­gyar kereskedelmi muzeum mind oly intéz­mények, amelyekben csoportosítva, vagy akár csak az egyikbe összpontosítva a leg- pompásabban lehetne állandóvá tenni azt a nagy és szép tárlatot, amelyet a kiállítás ipari csoportjaiban láthatunk. A megnevezett három intézmény a legpompásabb komplet- tirozást nyerhetné ezen a módon. Ha mindezek a tervek megvalósulhat­nának, akkor volna igazán teljes a kiállítás hasznosítása iparszempontból. S a magyar iparnak nem lehetne szebb emléke a mil­lennium alkalmából, mint ezeknek a tervek­nek megvalósulása. P. H. VÁRMEGYE. — Számonkérőszék a nyári rendes köz­gyűlés állandó választmányának ülése előtt fog ülést tartani. — A megyei tisztviselők millenniuma címmel lapunk múlt - számában megjelent közle­mény a törvényhatósági bizottság tagjai között szé­leskörben helyesléssel találkozott s a millenniumi megjutalmazds eszméjét mindenütt kedvezően fo­gadták. A törvényhatósági bizottság egyik érdemes és tekintélyes tagja a jövő közgyűlésre alaposan megokolt indítványt fog beterjeszteni, melylyel a inait választmányi ülés alkalmával visszavont hatá­rozati javaslatnak iparkodik érvényt szerezni. Re­méljük, hogy a mi törvényhatóságunk is a töb­biekhez hasonlóan egyhangúlag hozzá fog járulni az indítványhoz, melyet elfogulatlanul senkinek sem lehet ellenezni, mivel a mi megyei tisztikarunk na­gyon is megérdemli, hogy ezen emlékezetes alka­lommal megérdemelt erkölcsi és anyagi elismerés­ben rószesittessék. — Duna-Földvár község képviselő testüle­tének az iránti kérelmére vonatkozólag, hogy a dunaföldvári anyakönyi kerületben az államkincs­tár terhére egy helyettes állami anyakönyvvezetői állás rendszeresittessék, az állami anyakönyvi fel­ügyelő, valamint a duuafldvári járás főszolgabíró­jának véleményes jelentésének figyelembe vétele után a közigazgatási bizottság a következőleg ha­tározott : tekintettel arra, miszerint úgy a bemutatott ügyforgalmi kimutatás, valamint az állami anya­könyvi felügyelő által foganatosított helyszíni vizs­gálat adatainak tanúsága szerint, az anyakönyvveze­tői teendőkneknek olyan mértéke, mely egy külön szerint az egyiken vagy másikon. Az okosság hall­gat el legelsőbb, elnémította a tudás. — Mert hát a kettő nem egy. A tudás megalkotott reflexiók tömege, az okosság létező képzetek rendszerbe foglalása. — Aztán elnémul nemsokára a tudás is, megölte a visszaemlékezés. Csüggedés nélküli, gondtalan gyer­mekes múltra. — Az első versre és az első szere­lemre. Egy érből fakadt, egy húrból pattant mind­kettő. így volt akkor is, mint most. Bodzafa indájából formálódott lugasban Írtam az első verset, egy hajnalarcu, szépséges lánykához. A lányból asszony lett és ... és az emlékezés idegszála megszégyenülve lapul meg, hogy helyet adjon az ut nélkül csatangoló képzelődésnek. Szelíd gesztenyefák között, locsogó habu pa­tak mellett villa épült, az „Azala“ villa. Itt lakom én, ez a mi édes otthonunk. Ott ülünk kinnt igy — ilyenkor, sötétedő, bolonditó estén a gesztenyés tövében. Hallgatjuk a hegyről szakadó patak vize meséjét, mint csókolózott a hab a parti sziklával és az áradat elszakította őket egymástól. Minket nem háborgat senki, csak a szemtelen szúnyogok indiskretiója. — És susogunk mi is egymás fülébe édeset, boldogítót, elfeledjük a mindennap keser­veit, míg lassan-lassan leereszkedik az éjfél fekete állami helyettesnek alkalmazását elkerülhetetlenül szükségessé tenné, ez ideig még nem jelentkezett; tekintettel továbbá arra, hogy külön állami helyet­tesi állás csak a legsürgősebb szükség esetében en­gedélyeztetik, a község egy külön állami anyakönyv­vezető helyettes alkalmazása iránti kérelmével eluta- 8ittatni, egyszersmind pedig a község népességé­ben rejlő indokoknak méltatásával felhivatni hatá­rozta tott a dunaföldvári járás főszolgabirája, hogy Dunaföldvár község képviselő testületét mielőbbi határozat hozatalára utasítsa arra nézve, váljon nem volna-e hajlandó, hogy úgy a községi administra- tió, valamint az anyakönyvvezetői teendők akadály- talau ellátása s alkalmazottjainak a részbeni köny- nyebbsóg szempontjából egy uj községi segédjegy­zői állást rendszereskeni olyképen, hogy ez állás­nak javadalma, részben a község pénztárát, rész­ben az államkincstárt terhelné. Felhívandó a községi képviselő testület arra is, hogy igenlő esetben arra nézve is nyilatkozzék, hogy a javadalom fedezetéről mily mértékben haj­landó saját erejéből gondoskodni s mily mérvben számitana az állam segélyére. Mert ez esetben a község, aránylag csekély megterheltetés árán, a községi adroinistráció hely­zetén is sokat javíthatna, nemkülönben az anya­könyvvezető és két helyettese között az anyakönyv­vezetői teendők akképpen lennének célszerűen há­romfelé oszthatók, hogy e tekintetben minden ne­hézség előreláthatólag hosszabb időre kiküszöbölt- uek lenne tekintendő. — Közigazgatási elvi jelentőségű határoza­tok. Fö d mivelésügyi miniszter 1895. évi 84026 : A felsőbb hatóság az első fokú hatóság szabálytalan eljárása miatt a mezörendöri kihágással vádlottat föl nem mentheti, hanem uj eljárást kell elrendel­nie. — Belügyminiszter 1896. évi 590 : Szúró ipar­nak iparigazolvány nélkül iizése miatt az büntethető, aki a husvágást és kimérést Üzletszerűen ismétel­ten gyakorolja. — Belügyminiszter 1896. évi 1343: A vadászásban akadályozás egyáltalában csak ak­kor képez kihágást, ha a vaaászterület tulajdo­nosa a terület haszonbérlőjével vagy ennek enge­délyesével követi el. — Földmivelésügyi minisz­ter 1896. évi 33399: A határjeleknél felmerülő vitás kérdések tekintetében az 1894. évi XII. t. c. 31. §-ában előirt eljárásnak a községi elöljáróság által való foganatosítása előtt a járási hatóság nem határozhat. — Pénzügyi közigazgatási bíróság 1895. évi 8917: Házbérfizetési könyvecskében foglalt bér­fizetési elismervények után II. fokozat szeriuti il­leték jár. — 1895. évi 6117: Az első végleges ki­nevezés alkalmával, egy év tartamára a tisztvise­lőnek egész -fizetése adómentes. — Pénzügyminisz­ter 1895. évi 63316: Az 1881. évi XLIY. t. c. 81. §-a értelmében kimondott felelősség folytán felmerült költségek a jegyzőt és a községi bírót felhője és a fantázia idegszálai elmosódott képeket festenek kábult agyamban. Felébreszt az esteli hűvös szellő a kéjes me­rengésből. Eszembe jut a ma és a holnap. Az egyforma alakok és változó események. A kitárt világ és a kiáltó ellentétek. —- A feltűnő fény és a feltűnő piszok. Látom a fényárban úszó várost, nyavalyát terjesztő odúival. Aztán élvezem itt a „remete“ nesztelen csendjét. Olyan az, mint a Nirvána, az örök megsemmisülés. A gondban elmerült lélek ébrenalvása, a szen­vedő szívnek pihenése. Mintha szóra nyílna a kál­vária mentén a sürü lombos és éreznó, hogy a profán ember nyugovóra tért, most neki szabad susogni, remegő hangján beszélni, megvallani tit­kait, az erdő titkát. — A messzeségből szellő jön, mintha megcsókolná a zöld levelet. Lágy hangján suttog neki, aztán mintha nyugalmat sohasem ta­lálna, tovább sóhajt a lomb között. Távol messze­ségben csevegő madárnak édes dala hallatszik. — Lassan ér a hang, mintha az erdő lombja is hall­gatná lakója szerelmes szavait. Aztán elhallgat, eltűnik az ének utolsó akkordja is, és ismét a néma nyári csend. Mily végtelenül fönséges a lombos erdő csendje. nem egyetemlegesen terhelik. — Pénzügyminisz­ter 1896. évi 48165: A kivető bizottságok által megállapított s a felszólamlási bizottság által hely­benhagyott italmérési illeték ellen további fellebbe­zésnek helye nincs. — Belügyminiszter 1896. évi 14473 : Az állatvásártér áthelyezésének kérdésében a község kiküldöttei által kötött egyezmény a köz­ségi képviselő testület jóváhagyása alá bocsátandó. — Belügyminiszter 1896. évi 19142 : Községi is­kolaépület kibővítése alkalmából felmerült tervké­szítési költségvetésre a község nem kö'elezhető ak­kor, midőn az illető munkálatokat a róm. kath. iskolaszék rendelte és az utóbbi vagyonnal bir. Adatok a tolnamegyei reformátusok történetéhez.* Közli: Székely Ferenc. Tolna vármegye levéltárában a megyebeli re­formátus egyházközségek alakulásáról, egyházuk, templomaik állapotáról s a református hívek múlt századbeli üldöztetéséről sok érdekes adat talál­ható; s minthogy ezek eddigeló ismeretlenek vol­tak, azt hiszem, nem végeztem fölösleges dolgot, hogy azokat összegyűjtve a feledéstől megmenteni iparkodtam. Községenkint csoportosítva állítottam össze azon adatokat, melyek az egyes egyházközségek múltjára vonatkoznak, hogy ily módon az érdek­lődők figyelmét fölkeltve, ezek alapján a magyar református egyháztörténelem forráskutatói esetleg bővebb adatok gyűjtésére útmutatást nyerhessenek. A kányái és ireghi egyházakra vonatkozó részben eleven képet alkothatunk inagunkuak azok­ról az üldöztetésekről, melyeket a múlt század ele­jén és derekán is el kellett szenvedniük a vallá­sukhoz erősen ragaszkodó ref. híveknek: Kányán Komáromy József, bedeghi rom. kath. plébános és Zichy József szolgabiró, Ireghen pedig br. Apponyi Lázár, a fanatikus és erőszakos földesur sanyar­gatták a hitükhöz hű református lakosokat, kiknek szenvedéseit az általam közölt adatok is eléggé megvilágítják. Végül egy 1752-ben fölvett hivatalos jegyzéket közlök, mely az akkori dunaföldvári járásban fekvő községek református templomainak keletkezésére, prédikátoruk és mesterük tartására vet érdekes világot. A fönnebb érintett adatok községenkint a következők: I. Kánya. A kányái reformátusok 1744 szeptember 27-én kelt panaszukban, melyet a Hóderváron lakó Eber- gennyi Eszterhez, mint földesasszonyukhoz intéztek, a következőket adják elő: * A „Protestáns egyházi és iskolai lap“ műit vasár­nap megjelent számából vesszük át e közleményt, mely egy hosszabb cikksorozatnak első részét képezi. 1896. augusztus 2. Nincs benut nyugtalanság, egyetlen szenvedély sem csapóiig. Elöli a lélek háborúját, kioltja szen­vedélyeit, eltompitja fájdalmait, csak az érző szív­nek suttog édeset, bojdogitót. Haliga?! A messze távolból, mint a hegyről szakadó viz tompa esése, kaszás munkások reggeli dala hallatszik. Mint az ünnepelők zsolozsma mor- mogása. Valami titokzatos, sejtelmes vágy térdre roskaszt és lelkembe kéjes fájdalom vegyül. Ez a „remete“ titka. Az élet szárnyaszegetté tette hite­met, aybuta lét-küzdelem elölte a lélek egyetlen költészetét; az erdő csendje visszaadta. Ez a nesz­telen lombozat, a mindensóg képe. Hozsánna néked lombos „remete“, a ki meghazudtolod a dölyfös tudást és a zabolátlan lelkiismeretet, és aki tapossa zörgő harasztodat, megtanítod rá, hogy ki az Alpha és ki az Omega ! Csend van, és már pity mailó reggel. . . Oly édes lót, hogy feledni tudom a világ zaját és a tudás világosságát. És hogy hazafelé tartok, ön­tudatlan megállók a kápolna kapujában. Arcomon a kicsordult köny, kezeimet ismeretlen erő össze­kulcsolja es lelkemből ég felé száll az én imádsá­gom : „Isten, kit a bölcs lángesze fel nem ér, csak titkon érző lelke óhajtva sejt..

Next

/
Thumbnails
Contents