Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1896-01-05 / 1. szám

Ignácné, Keplinger G'záné, Klie Lajosné, Klieber Györgyim, Koiuaromy Gyu'áné, Leopold Lajosné, L 'vay Ignácné, Majdán óliklósaé, Mayer Antalné, özv. Mutsonbachor KárolynMüller Ferencne, Pappert Ferencne, Papé Dénesné, Pirniízer Manóne, Safary Lászlóné, özv. Schererné Seiner Lipótue, Stann Istvánná, Stokinger Jánosáé, Sust \iktorne, Szűcs Józsefné, Tauszig Adolfnó, Tóth Ignác né, Tóth Károlyné, Ungár Simonná, Wagner Károlyne, WolfHecrikné, Zavaros Jánosnó, Zsigmond Ferencne. rteányok: Bencsik Inna, Bogyay Karolin, Borsody Iza, Borsody Lala, Borzsák Etelka, Dömötör Hona, Döry Erzsi, Erdődy Anna, Fehér Ilona, Gutrung Nina, Hauke Elvira, Hauke Hedvig, Hívért Erzsi, Kelemen Ilona, Koinároray Mariska, Lagler Berta, Módly Doverek, Pirnitzer Ani, Répásy Sárika, Rezler Ilona, Riegelmann Mariska, Rivészi nővérek, Scherer nővérek, Somogyi Paula, Spányi Piroska, Stepke Mircl, Suk nővérek, Vargha Margit.

Hirek.

— Újévi tisztelgések. A megyei tisztikar uj óv napján délelőtt 11 órakor tisztelgett Döry Pál, alispánnál Simontsits Elemér főjegyző vezetése alatt. A főjegyző üdvözölte a szeretett alispánt a tisztikar nevében, ki hosszasabb beszédben válaszolt a főjegyző szavaira; a megyei önkormányzat nagy fontosságáról s az ezred évi ünnepről valóban lendületes és nagy Itatást keltő szavakban emlékezett meg, s melegen megköszönte a hozzá ragaszkodó tisztikar megemlékezését. Ugyancsak az ő indítványára a tisztikar gróf Széchenyi Sándor, főispánt és Simontsits Béla, szatmár- inegyei főispánt táviratilag üdvözölte az uj év alkalmából.

— Áthelyezés. A magyar kir. államvasutak igazgatósága Per aky József szegzárdi vasúti mérnököt Budapestre a központba helyezte át az építési szakosztályhoz.

— Uj huszárhadnagy. Az újévi előléptetések alkalmából Fördös Mihály joghallgató, Fördős Vilmos, megyei tiszti ügyész fia, tartalékos huszár- hadnagygyá léptettetek elő a 10. cs. és kir. huszárezredben.

— A szegzárdi nőegylet elite-bálja nem január 18-án, hanem újabb határozat folytán január 11-én lesz megtartva 2 frtos belépti dij mellett. A meghívón tévesen lett I frt 50 kr belépti dij fölemlítve. Egyúttal a bálrendezőség felhívja mindazokat, kik tévedésből meghívókat nem kaptak, de arra igényt tartanak, forduljanak egyenest a nőegylet elnökségéhez.

4 _______________________

— A szegzárd-báttaszéki vasút létesítése érdekében néhány község anyagi hozzájárulást szavazott meg; ezeket a képviselőtestületi határozatokat minden községi ben megfelebbezték a miniszterig, a hol azonban mindegyik fóllebbezést visszaút ásították és a megajánlott hozzájárulásra vonatkozó határozatokat jóváhagyták; Pilis községben a felebbezés tárgytalanná vált, — mert Leopold Lajos, vasúti engedélyes maga lemondott nevezett község hozzájárulásáról, minthogy a község teljesíthetetlen föltételeket kötött az amúgy is csekély hozzájáruláshoz.

— Újévi tisztelgés. A szegzárdi kir. törvényszék bírói és jegyzői karának összes tagjai újév napján Ágoston István kir. táblai biró vezetése alatt testületileg tisztelegtek Selcz József kir. törvényszéki elnöknél, a ki a hozzá intézett üdvözlő beszédre szívélyes szavakban válaszolt.

— Bezerédj Pál úrtól hosszabb nyilatkozatot vettünk, a melyben az állami számvevőszéknek a selyemtenyésztós pénzügyi viszonyaival foglalkozó 1894. évi jelent lj>re reliektál. — A nyilatkozatot hosszabb terjedelménél fogva csak a jövő számunkban közölhetjük, annak érdekesen s a kérdést ép olyan szakszerűen megvilágító, mint az ügy iránti meleg lelkesedéstől áthatott tartalmára már előzőleg felhívjuk a figyelmet.

— Pályázat. A szegzárdi pénzügyigazgatóság kerületéhez tartozó högyészi — esetleg áthelyezés folytán más kir. adóhivatalnál a X fizetési osztályba tartozó ellenőri állásra 14 nap alatti határidővel pályázat van hirdetve.

— Adományok a szegzárdi népkonyhára. A népkonyhára adakoztak: dr. Hilbert István 3 frt, Geisz László A.-Hencse 5 frt, gróf Apponyi Géza Högyész, második küldeménye egy levágott ürüt és három zsák burgonyát. Ezen kegyes adományokat számos szegényeink nevében hálás köszönettel nyugtatom. Szegzárd, 1896. évi január 2. Bezerédj Pál sk.

— Dr. SárfFy Elek dunaföldvári kir. aljárás- biró hivatali esküjét 1895.. évi december 30-án tette le és uj állását elfoglalta.

— Kaszinó bál. A kaszinói fiatalság rendezése mellett február elején egy később meghatározandó napon — kaszinóbál fog tartatni, melynek sikere, az eddigi hangulatból Ítélve — teljesen biztosítottnak mondható.

TOLNAVÁRMEGYE._______

— B

uday Gyula, mini iró cim alatt megírtuk múlt számukhan, hogy Buday Gyula, csendőrfőhadnagy, szegzárdi szakaszparancsnok a „Rendőri Lapok“ pályázatán az első dijat nyerte. Azóta meg arról értesülünk, hogy Buday Gyula irodalmi sikerét ismét szaporította egygyel, amennyiben a „Csendörségi zsebkönyv11-ben egy tőle megjelent cikket 100 korona díjjal jutalmaztak.

— Adományok. Goldberger J. Mór kereskedő 15 frt, Döry Dénes főrendiházi tag pedig 3 frtot küldött az „Egyesült szegzárd tolnaraegyei nőegylet“ pénztára javára, mely kegyes adományokért lapunk utján mond köszönetetet özv. Jho- dorovits Lajosné, a nőegylet elnöke.

— Hirek az ügyvédi kamarából. A pécsi ügyvédi kamara választmánya folyó hó 28-án tartott ülésében Szucsics Károly volt pécsi ügyvédet elhalálozása folytán kitörölte lajstromából s irodája részére gondnokul Németh József pécsi ügyvédet rendelte ki; úgyszintén kitörölte lajstromából Pintér Károly volt siklósi ügyvédet is, ki az ügyvédségről önként lemondott. Ugyanezen ülésben Pápé Dénes dr., ki Szegzároon nyitott ügyvédi irodát, folytatólag fölvétetett az ügyvédek lajstromába.

— A budapesti ügyvéd-vizsgálóbizottság tagjává az igazságügyminiszter dr. Treiber Vince, budapesti kir. törvényszéki birót is kinevezte.

— A kaszinó közgyűlése jövő vasárnap fog megtartatni. Az ülés már délelőtt 9 órakor kezdődik, mert sok fontos tárgy van napirendre kitűzve. Ezen az ülésen kell határozni a tagdíj emelésről is; azonkívül az újonnan alkotott házszabályok is ekkor kerülnek tárgyalás alá, s azután a szavazás fog megejtetni. A kaszinó tagok nagy számú megjelenése kívánatos erre az ülésre, hogy a határozatok valóban a tagok többségének kivánatait foglalhassák magukban.

— Eljegyzés. Boross Andor bírósági végrehajtó Szegzárdról eljegyezte Simon Vilma kisasszonyt, Simon Gyula bájos leányát.

— Uj joggyakornok. A pécsi kir. tábla elnöke Frenkl Géza végzett joghallgatót, a szegzárdi kir. törvényszékhez dijas joggyakornokká nevezte ki.

— Népesedési mozgalom. Szegzárdon 1895. október 1 -je (a polgári anyakönyvek behozatala) óta született 96 gyermek, halálozási eset volt 94, (ezek közt vannak a kórházban meghaltak is) házasság meg köttetett 11, (házassági hirdetés pedig ki vau függesztve 15.)

— A dunaföldvári ipartestület betegsegélyző pénztára működését az újév napjával megkezdette.

1896. január 5.

— Édes angyalom! Nem ösmered eléggé az életet, ha azt hiszed, hogy lehetséges volna nekünk olyan körülmények közt élni, amint te azt most nekem elbeszélted. Sem te, sem én nem születtünk arra, hogy nyomorogjunk, vagy legalább is nélkülözzünk. Nem olyan igények közt neveltek bennünket, s most már azt bajos volna megszokni. Az a bizonyos kunyhó és két szív csak a poéták agyának szüleménye. Az életben máskép áll a dolog.

— Mit akarsz ezzel mondani? és Kata iparkodott kiszabadulni az ölelő karok közül.

— Azt akarom mondani, hogy minden körülmények közt el kell halasztani esküvőnket. No ne nézz rám olyan rémült szemekkel. Hisz tudod nagyon jól, hogy szeretlek, és szeretni foglak örökké. Fiatalok vagyunk mind a ketten, várhatunk egymásra, mig valami elfogadható, biztos állást kapok. Előkelő összeköttetéseim révén hiszem, hogy sikerülni fog a dolog. Mert a képviselői fizetés arra sem elég, hogy egyedül megéljek belőle. De meg ha lejár a mandátum, meg sem választathatom magam többé, mert vagyonom nincs. Ez a helyzet, a maga leplezetlen valóságában. Azért felesleges kétségbeesnünk. Miénk a jövő. S gyöngéden keblére vonta Katát, ki úgy hallgatta mindezt végig, mint mikor valami rosszat álmodik az ember. Első percben olyan megfoghatatlan volt előtte az egész, de később aztán mégis megértette, hogy az esküvőből most semmi sem lesz, hanem ő szépen haza megy az apjával Almásra, Török pedig itt marad Pesten. És aztán? ki tudja a többit? Az idő és távolság, két ellenséges nagy hatalom. — Igaza volt az apjának, amikor óvta ettől a házasságtól. Csak pénzéért szerette őt ez az ember. Pedig ő milyen szívesen megosztotta volna vele a szegénységet is. A férfi még mindig beszélt, a lány meg szédülő fejjel szótlanul hallgatta.

Majd látogatók jöttek, s Török távozott. Kata fogadta a vendégeket és társalgóit velők, gépiesen, alig tudva, mit beszél. Eközben beesteledett, s a nagy szalonban fölgyult a villamos csillár. Annak is olyan sajátságos hideg fénye volt ma, mint soha máskor ezelőtt. Katának legalább úgy tetszett, amint bele nézett, aztán végig jártatta tekintetét a gránát piros plüs bútoron, az aranyozott lábú fantasie székeken, s az jutott eszébe, hogy ez a fényűzés, ami körülötte van, mind csak hazugság, ami miatt szégyelni kellene magát a vendégek előtt. Fürkészőleg nézett egyik másik arcába, hogy váljon nem azt gondolják e ők is? De azokról a jól nevelt, mosolygó arcokról ilyesmit nem olvashatott le.

Mikor aztáo eltávoztak s a lány magára maradt, vissza vonult szobájába.

Nem gyújtott világot, hanem leült az ablakhoz, s forró arcát odaszoritva a hideg táblához, lebámult a kivilágított Andrássy-ut nyüzsgő-mozgó tarka tömegére.

Később is, évek múlva, nagyon sokszor eszébe jutott ez az este, amikor olyan igen-igen szerencsétlen volt.

Aztán az apja hangját hallotta meg kívülről s lépteit végig kopogni a folyosón, melyek ajtaja előtt szűntek meg. Behunyta szemeit és várt. Az öreg bejött hozzá, s megkérdezte, hogy Török mikép fogadta a Hiób hirt. Kata gyorsan, megszakítás nélkül kezdett beszólni, de olyan rekedt, idegen

hangon, hogy maga is egész elcsodálkozott rajta. Erezte a sötétben is, hogy pirul az apja előtt, azért az emberért, a ki végig sértette büszkeségét s a kit még mindig szeretett.

Csaródy dühösen káromkodott, hogy végig hallgatta, megjövendölte ő azt, tudta előre, hogy nem lehet jó vége az ’egésznek, stb., stb. Aztán elkérte Katától a jeggyürüt, és egy sor Írás nélkül visszaküldte Töröknek.

Kata meg csak bámult maga elé, száraz szemeivel, melyekben ott égett a fájdalom, anélkül, hogy egy könnyet tudott volna ejteni. Csak mikor jó éjt kívánt apjának, és az öreg elérzékenyedve zárta karjaiba, és gyöngéd húrokat kezdve pengetni, akkor törtek elő szemeiből a jótevő könnyek.

— Ne sírj gyermekem, nem méltó rá az az ember, hogy szeresd. Vigasztalta az öreg.

— Gyűlölöm ; szólt a leány, s a nagy gyűlöletbe, majd, hogy meg nem szakadt a szive.

Másnap még egy keserű poharat kellett kiürítenie. Török levelet irt, amelyben tudatja, hogy megkapta a jegygyűrűt, és feloldja Katát minden kötelezettség alól, anélkül azonban, hogy magát fel- oldottnak tekintené, hordani fogja mind a két gyűrűt mindaddig, amig Kata másé nem lesz. Ő vőlegényének tekinti magát továbbra is, s ha Katának lesz kitartása várni reá, mindon esetre be fogja váltani szavát, mihelyt abban a helyzetben lesz, de ha Katának hamarabb, jobb szerencse kínálkoznék, ő nem akarja annak útját állni, stb, stb.

Haza mehetnek már Almásra, nem volt mit keresniük Pesten. Sebtiben becsomagolták, a mit el nem adtak, s minekutána a Miszt is szárnyaira