Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1896-06-28 / 26. szám

2.

TOLNA VÁRMEGYE.

1896. junius 28

seken édes hazánk csengő nyelvénél egyebet ne halljunk — ha ezt konstatálja b. ur, akkor mi is igazoljuk a súlyos vádat. De könnyű szerrel meggyőződhetett volna e hitközség magyar szelleméről, ha akár a millenniumi istentiszteletet, akár a zsidó iskola zárvizsgáit kegyes jelenlétével megtisztelte volna. Vagy, mint az iskolaszék elnöke, megkérdezte volna a polgári iskola igazgatóját, hogy az iskola fennállása óta melyik felekezet gyermekei voltak a legelsők a magyar nyelv tudásában ? Meg vagyok róla győződve, hogy akkor b. ur cikke nem látott volna napvilágot.

• *

A főhiba b. ur szerint a családok beszélgetésében van. Hát bizony felfogás dolga, hogy aki magyarul érez, s jól tud magyarul, beszélhessen-e a családban németül is. Mert elmúlt az az idő, hogy a német nyelv tudása, annak beszéde, hazaflatlanság számba menne. Plane olyan tőzsgyökeres magyar városban, mint Szegzárdon, csupán a műveltség kérdése az. Ha nem beszélnék pld. ón is néha németül, semmit se tudnék. És higyje meg b. ur, nagyobb érdem, ha valaki a német nyelvvel esetleg aztán németek előtt is büszkeséggel szólhat hazájáról, mint ha úgy tüntetik fel a magyar kultúrát, hogy Magyarországon rontja vele a levegőt, (!) a ki németül beszél. Különben ne higyje, hogy a zsidók olyan sokat beszélnek a családban németül. Már csak azért sem beszélnek, mert nagy részük — elég sajnos — nem is tud. Épen a napokban beszélte nekem a kaszinóban egy előkelőbb hivatalnok, hogy meg szokta figyelni, hogy milyen nyelven beszélnek maguk között a zsidók, s örömére tapasztalta, hogy a családi nyelv a magyar. Ami nem is csoda oly hitközségben; a mely a Bach korszakban is merészelte taníttatni a magyar nyelvet az iskolában. Akkor azt mondta a soproni fődirektor a zsidó iskolaszéknek : „Meine Herren, Sie treiben ein gefährliches Spiel!“

S ezen hitközséget figyelmezteti b. ur 40 év után, hogy kötelessége hódolni a nemzeti eszmének.

Honny sóit qui mai’ y pense. De nem gondolja-e b. ur, hogy habár az „előkelőség“ — mely ismeri az ö liberális nézeteit, s tudja, mily helytelen az a vélemény, de a „zöm11 között talán mégis akadnak, kik ezt a cikket a néppártiakkal való kacérkodásnak tekintik ?!

*

Szegzárdon a magyar nyelv uralma bizonyos, de ha b. urnák annyira szivén fekszik a magyarosodás eszméje, ajánljuk, hirdesse e tanokat a szegzárdi kerület olyan községeiben, hol nem magyar a szószék, nem magyar az iskola, s a hol felszólalása és hathatós szava bizonyára nagy eredményeket volna képes felmutatni. Vagy ha az összehasonlító statisztikát szereti, tessék egy németközségben, például Bátaszéken a zsidók és nem zsidók magyar tudását egybevetni.

Nekünk, szegzárdi zsidóknak, meg van az a nyugodt öntudatunk, hogy meg teszünk mindent a magyar nemzeti eszme diadaláért és e tekintetben minden leckézés felesleges.

*

Vigasztaló ránk nézve az is, hogy b. ur előtt réges régen volt egy képviselője a szegzárdi kerületnek, a ki vallásuk szerint nem osztályozta az embereket. Ha egy-két zsidó hibás volt — nem mondta, hogy ex hiba a zsidók zöméé. Hanem midőn látta, hogy a zsidók mily forrón szeretik a hazát, országgyűlési és megyei beszédeiben a valódi egyenlőség, az igazi demokrácia tanait hirdeté.

Jól esik lelkűnknek, visszagondolnunk Bezerédj Istvánra, s jelszavára, az Örök Igazságra.

Mert nem kegyet kérünk mi, hanem követését annak a jelszónak, melyet a szegzárdi kerület 1848-iki képviselője, Bezerédj István hirdetett.

Ózsák puszta, 1896. junius 24.

Leopold Samu.

képez, s hogy a zsidó „osztály“ a magyarokkal érez.

Azt hiszem, ez a kis szemelvény is kellő értékére redukálja b. ur cikkét. Mert ha cikkíró ur elismeri, hogy mi zsidó magyarok a jó hazafiakkal együttérzünk, hon- nét veszi azt a logikai következtetést, hogy a zsidók akadályai a nemzeti egység megvalósulásának? Vagy úgy érzünk, mint jó magyarok, s akkor politikai ideálunk az egységes magyar nemzeti állam, vagy — útját ál Íjuk ez eszmének és akkor nem érezhetünk a jó magyarokkal. Legyen nyugodt b. ur, ha minden vallásfelekezet, vagy hogy az Ön szavával éljek, ha minden osztály a magyar nemzeti állammal szemben úgy megteszi kötelességét, mint a magyar zsidóság, nagy és hatalmas lesz Magyarország. A kiállítás a legjobb bizonyítéka, hogy a zsidóhitü magyarok eddig is mit tettek.

*

De nézzünk szemébe a vádnak és adjuk meg rá a feleletet. Ne szubjektív érzelmek, hanem a tények beszéljenek. Bár azon sem csodálkozhatnék a tisztelt olvasó, ha a minden tényálladók nélkül, általánosságban odadobott vádak az egyéni érzelmeket is kifejezésre késztetnék. De nézzük csak objektive, mi az a nemzeti eszme 9 Miben jut az kifejezésre 9 Nem-e abban a törekvésben, hogy a magyar kultúrát tölünk telhetöleg terjeszszük? S ha e törekvésekről magunknak Ítéletet akarunk szerezni, kérdem, a kávéházak némely lézengő alakját, vagy a kulturális intézményeket kell-e tekintenünk ? Ne a kávéházakat, Hanem a kultúra oltárait nézze b. ur, s ha azt mondja, hogy a zsidó templom; vagy a zsidó iskola nem magyar; ha azt mondja, hogy oly községben — melynek „zöme most is németül beszél, mint a Bach korszakban“ — lehetséges volna, hogy mióta rabbiját megválasztá a község, a szószékről német szó el nem hangzott, sőt mi több, senkinek még csak eszébe sem jutott, a papot erre kérni; hogy elképzelhető, hogy ily községben a gyülé4.. nap.

Csütörtökre maradt a programra egyik kiemelkedő pontja, a császári kincstárak és paloták megtekintése.

Már reggel 9 órakor ott voltunk az eski serai főkapujánál. Azután két nagy oszlopcsarnokon haladtunk át. Az egyik ki van rakva régi fegyverekkel, a régi török hadidicsősóg jelképéül, a másikban őrség van elhelyezve.

Itt hozzánk csatlakozott a Sultán egyik hadsegéde, aki bennünket e nap >n kalauzolt; egy ideig várni kellett, mert a bo'gár fejedelmet várták.

Ez az egész telep valami különös benyomást tesz az emberre. Gyönyörű parkok közepén állanak a mór és török reneszánsz stílben épült paloták és kioszkok; köztük vízmedencék és szökőkutak s az egészen valami tavaszi derű lakozik, az épületek még a régi török hatalom és nagyság fenmaradt emlékei, mikor még rettegéssel nézett ide fel Európa; mikor még a Kelet uralma innen felemlítette meg Budát, Bécset! Ma pedig minden elhagyott; a sultáuok rég nem laktak itt, csak néha- néha téved ide idegen, különös kegyből, császári iradéval.

Először a hires császári kincstárakat néztük meg. A nehéz vaskapu kinyitása egész ceremóniával jár. Bitkán hatol be friss levegő ezekbe az ósdias odvakba; a nagy zár levételénél ott volt a szárnysegéd, egy kincstári tisztviselő, egy főőr és 20 őr.

A kincstár rengeteg halmaz, de valami különös rendszerrel nem igen rendezték még! Drágakövek, főleg smaragdok, zafírok és rubinok csak

úgy rakásra vannak halmozva; gyöngyök egy egész kosárral.

Filigrán faragványu csecsebecsék, amik évszázadok óta pihennek; azután remek művü ékszerek a keleti ötvösség műremekei ; a középen egy nagy üvegszekrényben egy egész garmada aranypénz, maga is teméntelen vagyon ! Majd ismét aranyhímzésű selymek, a keleti szövészet csodálatos darabjai, ékkövekkel ékesítve, némelyik maga az arany és drága kövek egy kis kincstára. Amott japáni és khinai meg keleti vázák drága porcellán- ból és cifra fayenceből. Az egyik oldalon egy gazdag álló óra gyűjtemény ; régi mesterek alkotásai, régi népek modeljei a kelettől le egész Arábia csúcsáig, a népek mindenféle fajta óramüve a homok órától egészeo a „spindel“ szerkezetéig ! Fent egy reme; fegyvergyűjtemény! Emberöltők előtt használatos puskák, miket most alig birua el az ember; ökölfogantyus pisztolyok ébenfából, gazdagon kirakva gyöngyház, teknőshójjal; merész hajlású kardok, melyeknek damaskusiai még vértől' ázik, s két élű handzsárok ókköves fogantyúkkal, végül meg apró tőrök finom faragványos tokokkal. S a török suhanok öltözeteinek gyűjteménye; ami törökviláguuk alakjainak gúnyái, amikben Mohács előtt megkergettek, Szigetvárott megvertek és Budánál legyőztek. Bubinokkal kirakott csatok és zafírokkal díszített agraffok; az egyiknek kösöntyűje csillog a sok nemes kőtől, a másiknak kardöve rejti kelet kieseit.

Nem lehet azt leírni, hiszen az az arany trón a terem közepén, melyet I. Selim hódított el a

16. században a perzsáktól, maga is egy óriási vagyont képvisel, meg az az ökölnyi nagyságú smaragd, amelyik valamelyik szultán kardjának markolata volt.

S tovább mentünk a régi sultáuok belső helyiségeibe.

A Hirkei Esdi éri el van zárva; ebben őrzik a Próféta köpenyét és zászlaját.

De megmutatták a divántermei; Soliman építette és igazi különlegesség; a nagy terem egy negyed része tényleg egy nagy selyem díván, át- ellenében egy kovácsolt vaskapu; ez a kapu regéli a régi török hatalom regéit, ez volt a sultán világuralmának jelképe, mert idegen fejedelmek, vagy ezek követei csak ezen kapun keresztül beszélhettek a sultánnal; a sultán a divánon ülve fogadta a követeket, akik erős fedezet alatt a kapun kivül álottak. E terem mellett van a sultán hiies könyvtára is, amelyik a keleti népek kéziratai s történelmi kútfők tekintetében páratlan. A régi Byzanc, az arabok és perzsák legértékesebb Írott emlékei itt őriztetnek.

Majd a Bagdad kioszkba mentünk. Gyönyörű barátságos termek ezek, amelyek a fehér trónusban, az aranyozott oszlopokkal valami otthonos benyomást tesznek ; pedig mindenütt márvány és ragyogás 1 Márvány konzolok felett velencei tükrök; az egész valami rokokószerüséget visel magán s az egyik teremből gótikus oszlopos árkádhoz lehet jutni. E teremből ismét elragadó a kilátás !

Átellenében a Bosporus partján végig lehet látni; egyik oldalán az árbocerdős Aranyszarv, naá-