Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1896-04-26 / 17. szám

4. TOLNAVÁRMEeYE. — Szabad-e rosszat írni a cselédnek a könyvébe ? Erre a kérdésre megfelel egy buda­pesti háziasszonynak következő esete: Egy buda­pesti háziasszony megtette, hogy beírta a cseléd- könyvbe: „Engedetlen, visszafeleset, hazug." A hi­vatásos cselédrontó: a közvetítő fel biztatta a cse­lédet, hogy menjen panaszra a rendőrséghez és kérje a sértő minősítés hatósági kiigazitását. A IV. kér. rendőrkapitányság kihallgatta úgy a pauasz- lott háziasszonyi, mint előbbi gazdáit, akik a minő­sítési rovatot kitöltetlenül hagyták, de a tárgyalá­son beismerték, hogy inegbizhatlan, rossz cseléd­jük volt az illető. Arányi kér. Kapitány a bepa­naszolt háziasszonytól származó rossz minősítés, mint, a tárgyalás eredménye szerint, az igazság­nak megfelelőt, helybenhagyta ; a panaszkodó cse­lédtől, akiről összes gazdái csak rosszat mondtak, a cselédkönyvet bevonta, a cselédet hazatolonco- lásra Ítélte s azokat a háziasszonyokat, akik a cse­lédkönyv minősítési rovatait kitöltetlenül hagyták, 5—5 frt pénzbüntetéssel sújtotta. — Utonállás fényes nappal. Glöckner János, Kis-D&rogh községhez tartozó Rédei-pusztai lakost a Tabód és Bonyhád közti utón egy ember meg­állította és pénzét követelte Glöckner természetesen nem akarta odaadni, mire dulakodás támadt köz­tük, melynek az lett a vege, hogy az útonálló Glöcknert jól megverte, erszényét a benne volt ö forint készpénzzel tőle erőszakkal elvette és azzal odább állt. ülöekuernek természetesen nem volt sürgősebb dolga, mint a bonyhádi csendőrséghez futni, a hol a dolgot feljelentette. Az útonálló azon­ban úgy látszik, nem igen félt tettének a követ­kezményeitől, mert útközben betért egy korcsmába s ott vígan mulatozatt, inig a csendőrök oda nem értek s nyakon nem csíptek. Éppen fi/.ette az ed­digi mulatós költségét, 4 frtot, és az elrabolt er­szény is a kezében volt, midőn a csendőrök be­léptek. Nem is tagadott (hiába is lett volna). Bedik­tálta a nevét, hogy ő Keller Simou, Bonyhádhoz tartozó Szerdahely pusztai lakos és a pÓDzt azért vette el az utastól, hogy elmulassa. Átadták a bony­hádi kir. járásbiróságuak. — Édes szájú tolvajok. „Bort lopni, pálin­kát lopni, sonkát, szalonnát, tojást, ruhaféléket stb. lopni ma már régi, elavult dolgok. Újat, újat, ér­dekesebbet, szokatlanabbat!“ Ilyenformát gondol­tak magukban Horváth József, Balogh Márton, Vajda Janos, Szarka János és Erdélyi István szed- resi legények, kik minden áron lopni akartak vala­mit, de nem tudták, hogy mit. Kutattak, kerestek s végre kitudakolták, hogy Bosnyákovits István ven­déglős kamarájában nem kevesebb, mint 35 üveg li­kőr, meg nagyszámú üveg befőtt gyümölcs (dunsztos van. „No ez kell nekünk. Ilyet még parasztlegóny nem lopott talán soha! Megtesszük mi!“ S megtették. A sok likőrt megitták, a dunsztost megették s midőn a sok likőrtől mindannyian becsudálkozva, egymás közt édes testvéri csókokat osztogattak, az édes nedvtől összecsapzott bajuszok úgy egymáshoz tapadtak, hogy alig tudták a szájaikat egymástól el­választani. Mikor pedig már minden elfogyott, és még csak egy nagy üveg ecetes uborkájuk maradt, végezetül azt is megettók, a nagy üveget pedig ki­tettük célnak s a többi üres üvegeket hozzá vag­dalták. Felséges, pompás mulatság volt 1 Most már volt a szájuk édes is, savanyu is, sőt még keserű is lett másnap, midőn kinyomozták őket. De ha megbüntetik is őket, sebaj 1 még sokáig megmarad szájukban a pompás, nagyszerű mulatság ize — Nevének áldozata. Lach Henrik, börzsö­nyi lakos sokat szenvedett a neve miatt. Mit hasz­nált szegénynek, hogy olyan neve volt, a mely örökké vigságot, jó kedvet jelentett (Lach ~ nevess) ha ezzel őt folyton vérig boszantották. De meg is siratta ám sok ember az ő nevetős nevét, mert ritkán volt olyan kedvében, hogy az ily boszantást hallgatagon tűrje. A napokban is úgy járt vele Göbölös András, ugyanoltani lakos, aki szintén a szegény ember nevével bajlódott, hogy Lach oly dühbe jött, hogy Gőbölöst annyira helybenhagyta, hogy az orvos állítása szerint, hetekig fogja az ágyat nyomni. Feljelentették a bonyhádi kir. já­rásbíróságnak. — Házi gazda és lakó. A napokban az a hir terjedt el Szegzárdon, hogy Horváth József, szeg- zárdi gazdaember lakóját, Bozsóki Istvánt fejszé­vel agyonverte. A hir azonban túlzott volt, ameny- nyiben Horváth József Bozsokit egy baltával tény­leg négyszer fejbevágta ugyan, de Bozsoki nem halt bele, hanem a kórházban ápolják. A vereke­dés oka apró, közönséges házi perpatvar volt. Bo- zsokiék 3 év óta laktak Horváth házában, most Szent-György napra pedig felmondták a lakást. De Horváth egy írttal tartozván lakójának, az asz- szony az utolsó negyed lakbéréből ezt. az összeget le akarta vonni; de a gazda ezt nem engedte, ha­nem a lakást bezárta, hogy ne tudjanak költöz­ködni. Az asszony pedig a lakást lakatossal ki­nyittatta : ezért a biró elé kerültek, a hol össze­verekedtek, nevezetesen Horváth a biró előtt arcul ütötte Bozsokinét, a miért ez őt összegazembe- rezte. Bozsoki csak este tért haza a munkából és midőn a történtekről értesült, fejszét ragadott, be­törte Horváth ajtaját s rárontott. Ez is baltát ka­pott kezébe és négyszer úgy vágta Bozsoki fejébe, hogy eszméletlen állapotban szállították a kórházba, a hol most is ápolják. Horváthot nem tartóztatták le, mert szökésétől nincs mit tartani, azontúl két kiskorú gyermekének kenyérkeresője. Feljelentet­ték a szegzárdi kir. ügyészségnek. — A vadszamár fiai. A medinai magyar la­kosok (értsd : kálvinisták) 17öl ben a következő instanciát adták be a vármegyéhez: Tekintetes Ne­mes Vármegye. Mélységes alázatossággal folya­modni kéuyszerittettünk Nagyságtok és Kegyelme­tek kegyes tekinteti eleiben e vegre, mivel gyerme­keink úgy neveltetnek, mint a vadszamárnak fiat, egyebet az utcákon az istentelenségnél nem tanul­nak, hogy azért kegyességben inkább neveltesse­nek : oly praeceptort (tanítót) aki őket egy kis ol­vasásra és imádkozásra tanítaná, engedni méltóz- tassanak, melyben Tettes földes uraink is nem el­lenkeznek. semmi publicum exertitiumot (nyilvános vallásgyakurlatot) nem teszünk fel, csupán csak az egyet. Mej kegyes úri grátiájáért a Tettes Nemes Vármegye Nagyságtok s Kegyelmeteknek minden hűséggel való engedelmességünket ajánlván, mara­dunk Az Tettes Nemes Vármegye Nagyságtóknak s Kegyelmeteknek alázatos szolgái Medinai ma­gyar lakosok. — Egyenlőtlen harc. Góbéit Mihály pusz'a- kövesdi lakos már régóta haragszik valamiért öreg Schmidt József bátaszéki emberre. A napokban a két ellenfél találkozott a kövesdi utón s csakha­mar kitört köztük a harc. A fiatal, életerős Göbelt ekkor megfogta az öreg, már magával jótehetetlen Schmidtet, földhöz vágta, rágázolt s úgy össze-visz- sza taposta, hogy az öreget az arramenők félig eszméletlen állapotban szállították haza, a hol az azóta az ágyat őrzi. GSbeltet feljelenteték a szeg­zárdi kir. ügyészségnek. — Az égő szivar. Császár József, pincehelyi lakos nagy szalmakazala a napokban kigyult és le­égett. Császár cselédjei, Komor Gyula s Horváth Ignác eskü alatt bizonyították, hogy a tűz kitörése előtt pár perccel látták Tamás János ottani lakost égő szivarral a szájában alig 2 lépésnyire a szal­makazal mellett elment, nyomban rá kigyult a ka­zal. Erre ők oda futottak, de senkit a kazal mel­lett nem láttak. A vizsgálat folyik. — Veszedelmes firma. Á belügyminiszter körrendeletileg értpsitettea törvényhatóságokat, hogy Dickenfaden Ábrahám orosz születésű buenos-ayresi lakos, április hó végén vagy május hó első felé­ben Európában fog tartózkodni, hogy mint hírhedt nőkereskedő, Dólamerika számára Liverpoolon át újabb áldozatokat importálhasson. Miután nincsen kizárva annak lehetősége, hogy Dickenfaden Ábra­hám bűnös íizelmei céljából hazánkat is be fogja utazni, fölhívta a belügyminiszter a törvényhatósá­got, hogy nevezett keritőt és nőkereskedőt figye­lemmel kísértetve, veszedelmes működését meg­akadályoztatni törekedjék, tetten érés esetében pe­dig nevezett letartóztatása és megbüntetése iránt intézkedjék. A közölt fénykép szerint, Dickenfaden Ábrahám urias megjelenésű, javakorbeli, sürü szem­öldökkel és tömött bajusszal biró, hajlott erős orrú, középütt elválasztott hajzatu, barna férfi, borotvált (szakáltalan) arccal. — Kitiltás a kórházakból. A belügyminiszter megyénk alispánjának fölterjesztésére Prokop György, 40 éves. teveli illetőségű napszámost, ki különféle betegség ürügye alatt az ország külön­böző kórházaiban ápoltatja magát, s a betegápolási alapnak nagymérvű kiadást okoz, az összes hazai kórházakból kitiltotta, s fölhívta a törvényhatósá­gokat, hogy csak halaszthatatlanul közkórházi ápo­lást igénylő betegség esetén vegyék föl a kór­házakba. — 1896-iki ezredéves országos kiállítás. Az 1896-iki ezredéves kiállítás igazgatósága, szem előtt tartván a kiállítás látogatóinak kényelmét, gondos­kodott a főbejárók közelében mosdó- és fodrász-he­lyiséggel egybekötött ruhatárak felállításáról. E ru­határak azoknak, kik időről-időre csak egy-egy napra rándulhatnak fel a kiálliiás megtekintésére, már a szállodai költségek megtakarítása szempont­jából is jó szolgálatot fognak tenni, amennyiben megérkezésük után közvetlen a kiállítás területére siethetnek, hol is mérsékelt dijak mellett helyez­hetik el a fölösleges ruhadarabokat és kézi pod- gyászt. Ily ruhatárak lesznek : I. az Andrássy-uti I. számú főbejárótól jobbra mosdó-helyiséggel ösz- szekötve ; II. a Király-utcai II. számú főbejárótól balra mosdó- és fodrász-helyiséggel összekötve ; III. a kiállítás belterületén, a néprajzi kiállítás kö­zelében. — Érdekes látványosság. Budapestről írják lapunknak: Az ezredéves országos kiállítás szivet-szemet gyönyörködtető csarnokai — eltekintve egyes apróbb diszitésektől — teljesen készen vár­ják megnyitásukat. Ezen monumentális épületek között egy kisebbszerü pavilion húzódik meg sze­rényen, mely a maga keresetlen egyszerűségével, ízléses, tetszetős külsejével a szemlélő figyelmét 1896. április 26. magára vonja. Ez nem más mint a magyar ősz- tálv-sorsjátók pavillonja, melyben a kiállítást láto­gató közönség részére fognak az osztály-sorsjegyek elárusi itatni. Az alig feléve életbeleptetett magyar osztály-sorsjáték ugyanis oly kedveltsegnek es nép­szerűségnek örvend a nép minden retegeben, hogy az e őjelekből Ítélve, a Heintze Károly központi főgyüjtődéje (Szervita-tér 3.) szűknek bizonyulna a kiállítás alatt odaözönló népáradattai szemben. Még az ünnepségek meg sem kezdődtek és máris oly naoy a kereslet a sorsjegyek iránt, oly nagy a tolongás a szervita-téri üzletben és oly nagy szám­mal érkeznek uapról-uapra a vidéki megrendelések, hoay a közönség igényeit csak a legnagyebb erő- mégfeszitéssel lehet kielégíteni. Elképzelhető tehát, mily ostromnak lesz kitéve az említett kis pavilion, midőn nemcsak a normális viszonyokkal, de a ki­állítást látogató egész bel- és külföld igényeivel kell számolnia. Minél inkább közeledik a májusi utolsó főhuzás ideje, annál nagyobb az általános vételkedv és igy tartani lehet attól, hogy mihama­rabb a sorsjegyeknek teljes elárusitását kell jelez­nünk. Éppen azért nem tudjuk elégszer és eléggé ajánlani, hogy siessen kiki szükségletét beszerezni, mert könnyen megeshetik. hogy a sorsjáték nagy­szerű esélyeitől, melyekben oly csekély rizikó mel­lett részt vehet, — meg lesz fosztva. — Kirándulások a magyar tengerre és a „Vaskapuhoz“ a folyó évi május hó 14-től kezdődőleg, országos kiállításunk ideje alatt, Buda­pestről mindkét irányban. A tengeri kirándulások kü'ön vonata minden csütörtökön reggel indul Fiume, Abbázia, Cirkvenica és Velence megtekin­tésére, hat napi időtartammal. Fiúméba este ér­kezik. tehát nappal közlekedvén, a tengermelléki Karszt érdekes sziklavidókeit és a bűbájos Adriai tengert a teljes pompájában szemlélhetjük. A » Vas­kapudhoz minden pénteken rendez a vállalat ki­rándulásokat, a magyar nemzet kulturális hivatásá­nak fényes bizonyítékául szolgáló óriási szabályozási munkálatoknak s az ottani elragadó vidékeknek, hazánk világhírű gyógyfürdője, Herkulesfiirdmek stb. megszemlélésére. A mindkét irányú kirándulás tagjai igen mérsékelt ár mellett, oly kényelemmel párosult teljes ellátásban részesülnek, mely más alkalommal ily csekély kiadás mellett el nem ér­hető. Ezen kirándulásokat a „Tengeri Kirándulá­sok Vállalata ‘ (Budapest, VIII., Aggteleky-utca 2., II. 8.) rendezi, mely a kiránduló helyek, látványos­ságok, nevezetességekről, továbbá a kirándulásra vonatkozó tervezetről, képekkel díszített és vonzó leírást tartalmazó füzetet adott ki, melyet a ten­geri kirándulások iránt érdeklődőknek i n g y e n megküld, mely célból elégséges, ha tudakozódó ebbeli kívánalmát, pontos címével, levelezőlapon a jelzett vállalattal tudatja. Eme kirándulásokat külö­nösen a milleniumi kiállítás meglátogatását terve­zőknek, továbbá az egyletek, casinók, társulatoknak melegen ajánljuk. VIDÉK. Tolna. A sorozás az idén Tolnán jó eredméuynyel végződött, a jókedvű duhaj fiatalok ennek örömére a sorozás előtt és a sorozás után is jól és sokat mulattak. A mulatság is megfelel az előbbi évek eredményének, mert most is több koponyát lékel­tek meg és néhányat megszurkáltak, kik közül e napokban egy Pucher István nevű, sebeibe belehalt. A millennium megünneplése május 9-ikre lia- tároztatott, akkor az iskola is megtartja ünnepélyét, főleg a templomban, melynek folytatása egy kedó- lyes gyermekmulatság lesz ugyanaznap délután, este pedig a felnőttek fognak mulatni, paprikás ha­las vacsora mellett. A község is ugyanaznap fogja több ünnepélyességgel a millenniumot megünne- pelni. A programra összeállítása végett a kép­viselő-testület, most csütörtökön tartott gyűlésében egy 10 tagú bizottságot választott. A tobiai kör pünkösd másnapján, hangver­seny- és műkedvelői előadással egybekötött tánc- estelyt rendez. Lord Cynló. EGYLETEK. INTÉZETEK. „ . ~ Egyesült Szegzárd-Tolnan pénztárának 1895. évi zárszí adasa es vagyon-kimutatása. — Bevétel. Múlt készpénz maradvány 99 frt 10 kr. Folyó évi “atorkp 4^9. frt- Tagdíjakból befolyt hátralékra frt. tagdíjakból befolyt folyó évi 641 frt. C lhodorovits Lajosnó úrnő adománva25 frt. Női len adománya 50 frt. A szegzárdi takarékpó, adomanya 10 frt. A szegzárdi népbank adomá 20 frt. Goldbergyr J. Mór ur adománya 15 Szepauer Janosne urno adomáuya 10 frt. Leor omdorne urno adomáaya 2 frt. Tóth Káról urno adomanya 1 frt. A január 12. és ápril le mulatság bevetele 542 frt 52 kr. Takaréktár! vetel 45o frt 48 kr. Összesen 2375 frt 10 Kiadás. A szegzárdi szegényeknek havi és rt kívüli segely 925 frt 50 kr. A paksi szegények

Next

/
Thumbnails
Contents