Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1896-04-19 / 16. szám

VÁRMEGYE.

— Fegyelmi ügy. A közigazgatási bizottság fegyelmi választmánya Nemes Ignác, döbrö- közi jegyző fegyelmi ügyében, az 1. fokú határozatot, mely szerint nevezett jegyző jo frt pénzbírságra, a községi őr és cselédje által a község fájából konyhájára elbordott famennyiség ára címén 10 frt, és 63 frt 70 kr vizsgálati költség megfizetésére ítéltetett, — indokainál fogva helybenhagyta. Egyúttal azonban az I. fokú határozat ellen beadott föllebbezésben nevezett jegyző ellen az 1894. évi utadókivetés, továbbá az állami, hadmen- tessógi és községi adókról vezetett főkönyvek szabálytalanságára nézve fölhozott újabb panaszok miatt, azok megvizsgálása és esetleges intézkedések végett az összes fegyelmi iratok kiadattak további eljárás végett az alispánnak.

— Pest-Pilis Solt-Kiskun és Baranya vármegyék törvényhatósági bizottsága a múlt héten tartott közgyűlésein határozatikig kimondotta, hogy az ezredéves ünnep emlékére tisztviselőinek ez évi szolgálati idejét Pest megye kétszeresen, Baranya megye pedig háromszorosan számítja be esetleges nyugdíjazások alkalmával.

— Vajai Páter Pécsett. Baranya vármegyének igen viharos közgyűlése volt április 13-án. Kardos főispán megnyitván a közgyűlést, megemlékezett a millenniumi ünnepélyekről és hibáztatta a pártoskodást, mely gyakran személyes gyűlöletté fajul. A boszu művének tulajdonítja Fejérváry báró miniszter és Gromon államtitkár meghurcoltatását és Vajaynak a képviselőházbau tett nyilatkozatát, melylyel az alispán személyét a belügyi költségvetés tárgyalása alkalmával megsértette a megye közönsége nevében visszautasította. (Zajos éljenzés. Vajay közbekiált: Cseléd éljenzés\mÓriási zaj.) A megbotránkozás Vajay ellen oly mérveket öltött, hogy fél óráig a tárgyalás nem volt folytatható. Halvax plébános és Vajay szót akartak emelni, de nem hallgatták meg őket, bár a főispán több.-zör kijelentette, hogy mindenkinek joga van beszólni. A nagy zaj lecsillapulta után Nagy Jenő főügyész vádat emelt Vajay ellen széksórtés miatt. Zvonicsek Alajos vörösmarti kath. plébános, Zvonicsek József, szegzárdi tlkvi irattárnok fia, kijelentette, hogy a legnagyobb megbotránkozással fordul el Vajaytól a képviselőházban mondott szavai miatt, „elitéli a konkrét bizonyítékok nélküli gyanúsítást és vádaskodást, mely nem illő a szeretet vallásának papjához.“ (Viharos éljenzés.) Fölkéri Vajayt, hogy máskor ne hozzon szégyent önmagára és a testületre, melynek tagja. (Szűnni nem akaró viharos éljenzés.) Vajay nagynehezen tudott szóhoz jutni, amikor kijelentette, hogy a „cseléd éljenzés“ kifejezést visz- szavonja és bocsánatot kér a közgyűléstől.

1896. április 19.

Kalmár Zsuzsa, Kiisgárdi János nemes ember felesége volt a második áldozat, kinek ügyében szintén a föutemlitett birák ítéltek és szokás ellenére magyarul fogalmazták a tárgyalási jegyzőkönyvet és ítéletet.

Csejthey Zsigmond aram volt a vádló ebben a pörben s az ő vádinditványa következőképpen szólott: „Mi módon az Personaliter adstans Incatta kétségkívül az Pokolbéli sátánnal cimborálván, — s annak ereje által sok Ízben és különb-különb helyeken boszorkánysági mesterségét gyakorolta s bü- jös-bájoskodott és igy ezen irtóztató gonoszságával nem csak botránkozást szerzett, hanem hihető sok Istenfélő keresztényeket tetemesben meg is rontott ördöngösségével (az mint nála tapasztaltott ördöngösségre való jelek és eszközök mutatják) mindezen irtóztató gonoszságokat követte el az Incatta, nem rettegvén Isteu s világi törvények kemény büntetésótül, — kívánja az D. N. et A. Procurators, hogy a jelen adstans Incatta azon irtóztató gonosz ördöngösségéért Szent István 2. törvénykönyvének 31. és 32. fejezete értelmében elsőben hasoló ördöngős társainak kinyilatkoztatására megcsigázta8eék és azután másoknak rettentő példájára elevenen megégettessék. Melyről Törvént és executiot kíván és vár.“

Amit aztán meg is adtak neki a birák, mert a vádinditványa alapján hozták meg ítéletüket s a regényes életű, négy házasságot átólvezett Kalmár Zsázsát is elevenen megégették.

Huszonöt évig aztán nem emeltek máglyát Simontornyán, áruig Daróczy Ferenc volt az alisDezavuált főispán.

Szatmárv ár megy ében a „Pesti Napló“ támadó cikke valósággal fellázította az ottani közönséget. A cikk megjelenése óta alig múlik el nap, hogy a „dezavuált“ főispán mellett a legmelegebb elismerés hangján tartott cikkek ne jelennének meg. így még az ellenzéki szatmármegyei hírlapok is erélyesen védik a főispánt a nevetséges támadásokkal szemben, a „Nemzet“ és legutóbb a „Magyar Újság“ hasábjain pedig egész filippikák jelentek meg a főispán mellett. Legújabban a „Nagy-Károly és Vidéké“-ben a következő nyilatkozat jelent meg :

NYILATKOZAT.

Alantirott szatmármegyei bizottsági tagok — kik a folyó évi március hó 12-én Nagy-Károlyban tartott rendkívüli vármegyei közgyűlésen jelen voltunk — szemben a „Pesti Naplódban megjelent névtelen és folytatva névaláírásokkal ellátott cikkekkel — melyek par force és egész határozottsággal azon irányban tüntették fel a közgyűlésen történteket, mintha azokból kifolyólag főispánunk állása megingattatott volna, illetve előző ténykedése folytán tőle a közbizalom megtagadta- tott volna — az igazság érdekében kijelentjük, hogy a közlemények ebbeli tartalma a valóságnak nem felel meg. Igaz, hogy két vármegyei bizottsági tag vármegyénk belügyi kérdéseinek tárgyalása folyamán bizonyos kicsinyes és a tisztujitások idejéből kifolyó előzmények következtében a tárgyalások alkalmával személyes térre kívánt terelni egyes kérdéseket, azokra azonban a főispán megadta higgadt, tárgyilagos és állásához méltó válaszát, s még védelemre sem volt szüksége, miután a két bizottsági tag kifejezései nem hogy viszhangot találtak volua a megjelent bizottsági tagok nagy részénél, hanem ez megilletődve tért napirendre az ok nélküli méltatlankodások fölött. Tehát ne hogy Szat- márvármegye 600 bizottsági tagjának szelleméről egy pár bizottsági tag támadása után bárki is a „Pesti Napló“-ban jelzett következtetést vonhassa le, főleg mikor a gyűlésen a megjelent 110 bizottsági tag nagy többsége is elitélte a történteket, s minden tárgyra vonatkozó határozat a főispán akaratával egyezőleg vezettetett a jegyzőkönyvbe, sőt két Ízben a főispán nyilatkozata erős helyeslésekkel találkozott — kijelentjük, hogy indokolatlan és erőszakkal inscenirozott buborék fölfuvásnak tartjuk a „Pesti Napló“ idevonatkozó cikkeiben nyilvánosságra hozott s a főispán népszerűtlenségét hangoztató kijelentéseket.

Ennyit az igazság érdekében.

Nagy-Károly, 1896. április hó 6-án.

Domahidy István s. k. Nonn Gyula s. k. N. Szabó Pál s. k. Kaufmann Ignác s. k. Boross János s. k. Dr. Serly Gusztáv s. k. lfj. Sternberg vándor s. k. Pazuchanits Ignác s. k. Dr. Adler Adolf S. k. Serly György s. k. Wagner Lajos S. k. Berger Armin s. k. Kirilla liva- dar s. k. Nonn János S. k.

TOLNA VÁRMEGYE.

pán, habár azért ebben az időközben is nyolc bo- szorkánypör folyt a megyei törvényszék előtt, de a boszorkánysággal vádolt asszonyokat csak kisebb- nagyobb kínzásokkal, Dóhány évi tömlöccel és 100-ig terjedő vesszőütóssel büntették.

1741-ben azoban Perczel József alispánsága alatt egyszerre három szerencsétlen asszonyt vetettek tüzhalálra.

Vörös Ilona, másként Sánta Pila paksi, la- más Zsuzsa, dunaszentgyörgyi és Fehér Ilona ma- docsai koldusasszonyok voltak ezek a szereocsétle- nek kik közül Vörös Ilonát tartották a legnagyobb és legbünösebb boszorkánynak, s aki a tanúvallomásokból kitetszőleg tébolyodott volt, mert sok Ízben maga is dicsekedett az ő boszorkáuyi hatalmával, s azt hajtogatta, hogy ő fekete macska meg sas képében űzi az ördögönösségeket.

Ezeknek a pőrében a tanuk szintén csak füvekkel, zsírral való gyógyításokról, megrontásokról s álmukban látott rém mesékről beszélnek összevissza mindenféle kézzel fogható ostobaságot, a mikről csak azt lehet csodálni, hogy józan eszű emberek hitelt adtak neki, sőt azokat a boszorkányoknak elkeresztelt féleszű asszonyokat borzasztó kínzások után elevenen megégették.

Ez a három szerencsétlen asszony az első szóbeli vallatás után a tanuk hazudozásait tagadta és nem vallottak semmit a birák szája ize szerint; váltig siránkoztak, hogy ők nem boszorkányok, ártatlanok, sohasem követték el a reájuk fogott képtelenségeket.

Hírek.

— Millenniumi emlékfák. Országszerte kedvező fogadtatásra talált az ezredév emlékére való fák ültetése, a mi a kegyeletes tényen kívül mindenesetre hasznosnak mondható úgy városszópitési, mint közegészsógi és közgazdasági tekintetekből. Szegzárdra is nagyon ráférne a fák tömegesebb elültetése. Á jóval kisebb Mohács egy hat holdas terét befásitotta és parkiroztatta az ezredév emlékére; nálunk ugyanez nagyon szükséges volna a vásártéren és a fazekastéren, hol az épülendő főgimnáziumnak is díszes környezetül fogna szolgálni, mig a mostani állapotban egy sártenger közepén fog állani. — A patak mentét pedig szederfákkal lehetne beültetni, ami egyúttal hasznos műveletnek is bizonyulna. Még nincs késő arra, hogy a város ezt a csekély költséggel járó ügyet foganatosíttassa: azt hisszük, hogy a terv kivitelében Bezerédj Pálban hathatós támogatóra találhatnak a város ügyeinek gondozásával megbízott elöljárók.

— Hivatal vizsgálat. Selcz József a kir. törvényszék elnöke a bonyhádi kir. járásbíróság megvizsgálására folyó hó 17-ón székhelyéről eltávozott.

— Az első nagy lókiállitásra, a mely az ezredéves országos kiállítás alkalmából május 5-től május 12-ig tartatik meg, vármegyénkből a következő lótenyésztők állítanak ki lovakat: D'óry Jenő (Tüske) két hátas lovat és két lovat kettős fogatban való használatra. D'óry József (Dombóvár) négyes fogathoz négy pej lovat, ára 6000 forint és négy hátas lovat. Báró Jeszenszky József (Alsó- Hidvég) két hámos lovat, ára 600—600 frt. Sztan- kovánszky János (Kajdacs) egy négyes fogathoz pej, egy négyes fogathoz pedig sárga lovakat, az előbbinek ára 2500 frt, az utóbbinak 3500 forint, továbbá 4 hátos, összesen tehát 12 lovat, Strasser Herik (Inam puszta) 3 hátas és egy hámos lovat. Tolnamegye gyűjteményes kiállítása részéről: Hi- degh Mihály (Szakály.) Kelemen István (Szakály.) Papp István (Nagy-Szokoly) és Barát János (Ozora).

— Nagy csapás érte Roboz János, tolnai jegyzőt; kis fia difteritiszben betegedett meg s dacára minden orvosi segítségnek és a szérum beoltásnak, kedden, 3 és fél éves korában meghalt nagy bánatjára szülőinek és a rokonoknak.

— A ruszti szőlőkben néhány évvel ezelőtt a gommose bacillaire-fóle szőlőbetegsóg lépett föl s az ottani szőlők zár alá helyeztettek; minthogy azonban 1894. november hó óta a betegség tünetei nem mutatkoztak, a zárlatot a földmivelésügyi miniszter föloldotta s igy ezentúl Busztról a szőlőI veszszők és oltványok kivitele meg van engedve.

___________________________________3^

De a bölcs birák csak nem tágítottak; nekik vallomás kellett, mely megfeleljen a félkegyelmű tanuk ostoba meséinek.

Megkezdték tehát a vérlázitó kínzásokat, melyek Gál Gábor, Pincés Imre, Pozsgay Zsigmond, Czompó József szolgabirák és Németh Péter esküdt jelenlétében mentek végbe. A vádat ezekben a pörökben Hrabovszky Antal és Fejérváry Pál képviselték, kik a kínzásoknál szintén jelen voltak.

Ezt a ksrdóst intézte hozzájok : Valid meg, micsoda ördöngős bübájosságod, boszorkányságod és ördögökkel való közösködésed volt ?

A szerencsétlen asszony természetesen semmit sem vallhatott erre a kérdésre ; ekkor aztán levetkőztették meztelenre, a hóhért melléje állították, s ez mutogatta neki a különféle kínzó eszközt, hogy valljon. Nem vallott semmit. Másodszor ujjait a vas ujjszoritóval csavarták, tördelték: erre sem vallott. Harmadszor kötéllel kötözték össze és borzasztóan szorították : erre sem ismerte el a neki tulajdonított bűnöket. Negyedszer vasharapófogóval csipdestók : ekkor is tagadott mindent. Ötödször vasabroncsok közé szorították : erre sem vallott. Hatodízben spanyol lábszoritóval kínozták : ekkor is tagadott. Hetedszer gyertyával égették a testét és tüzes harapófogóval csipdestók, de ismét nem vallotta magát boszorkánynak. Utoljára aztán egy ló alakú kinpadra tették s azon kinozták borzasztó módon őket.

Erre aztán már, mikor alig lehetett bennük élet, mindent rá hagytak a birákra, s a legképte-