Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1896-04-19 / 16. szám
2. TOLNA VARMEGYE. az ezüstöt elég előnyösen értékesíteni és az ezüst forintosoknak fokozatos bevonása és koronaértékre való átdolgozása által kell iparkodnunk, hogy az ezüstnek a kuráns jellegét adjuk s ezt a kérdést ezen az utón szüntessük meg. A kőtelező koronaszámitásra vonatkozólag szintén megtett a miniszter minden előkészületet és igy nem lehet állitani, hogy a kormány a valutarendezést illetőleg nem járt volna el a szükséges körültekintéssel. A mi illetékességi körén kivül esik, iparkodni fog elősegíteni és a készfizetést remélhetőleg igen rövid idő alatt fel lehet venni. Az osztrák-magyar bankot illetőleg a kormány álláspontja változatlan. Annak a banknak, a mely jogosítva van Magyarországon pénzjegyeket forgalomba hozni, képesnek és késznek kell lennie Magyarország minden érdekét a valutarendezésre vonatkozólag és a magyar hitelt minden irányban hathatósan képviselni, kielégíteni. Ahogy a tárgyalások jelenleg állnak, mást nem mondhat, minthogy a kormány Magyarország érdekeit a fen forgó tárgyalások körül meg akarja védeni és kilátása van, hogy e célt mihamarabb eléri. A bankigazgatás, mióta megszűnt kizárólag osztrák lenni és mióta nemcsak névleg, de lényegében és tartalmában is osztrák-magyar lett, Magyar- ország érdekei iránt mindig előzékenynek bizonyult és tények által megcáfolt rágalom a bankról azt állitani, hogy legújabban rosszakarólag megvonta volna Magyarországtól a leszámítolási hitelt, holott ez Magyarországra vonatkozólag korábbi évekkel szemben 20°/o körül emelkedett. Gyakori panasz, hogy Magyarországnak legújabb időben észlelhető pénzügyi üldözésében az osztrák kormány keze is benne lenne. Ez ellen határozottan tiltakozott Lukács. Az osztrák kormány Magyarországgal szemben loyális magatartást követ és a támadások Magyarország ellen ép annyi kárt okoztak Ausztriának, mint nekünk magunkA por tárgya mindenütt ugyanaz, a boszorkánysággal vádolt asszonyok afféle, ma is szereplő, kuruzsló javasasszonyok voltak, kik fűvel, zsírral, kenéssel gyógyították a betegeket; némelyik közülük természetfölötti hatalommal kérkedett s néha asszony módjára eljárt a szájuk, ha megharagudtak valamelyik halandóra; ilyenkor aztán egy-egy fenyegető, ijesztő s/.óval magukra vonták azt a hiedelmet, hogy nem csak gyógyítani, hanem megrontani is tudnak, az ördöggel traíikálnak stb. ; s igy aztán az ilyen bűbájos, kuruzsló javasasszonyokról elterjedt a tudatlan, babonás nép között a közhit, hogy azok boszorkányok I Egy-egy pörben 20—80 sőt több tanút is hallgattak ki, akik képtelen és nevetséges egyiigyü- sógeket vallottak mindannyian ; nagyobbrészt azzal szokták vádolni ezeket a boszorkányokat, hogy kis gyermekeket, felnőtteket nyomorékká tettek, kiknek leginkább kezük, lábuk összezsugorodott, vagy hogy a testükön kiütések támadtak, a teheneknek elvették a tejét; hogy álmukban megjelent a boszorkány s igy meg úgy megnyomta őket, s több efféle sületlenségeket, a mik miatt azután a törvényszék bölcs urai néhány évi börtön- s legalább 100 vesszőütésre ítélték a kisebbnek talált bűnösöket, a nagyobbakat azonban fejvesztésre vagy tüzhalálra Ítélték. A múlt századbeli butaságnak egy ilyen áldozata volt özv. Hercegh Istvánná szül. Lengyel Katalin dunaföldvári bábaasszony, a ki nagyban űzte a kuruzslást s vagy számításból, vagy bomlott nak. Mert ha a magyar értékek és a magyar hitel elleni izgatás folytatása által Magyarország kénytelen lesz az osztrák hitelt elkerülni és szükségleteiről külföldön gondoskodni: az ezer meg ezer szál, mely Magyarországot kereskedelempolitikai tekintetben Ausztriához köti, csakhamar el lesz metszve és Ausztria maga viselheti aztán az üldözések és könnyelmű híresztelések pénzügyi következményeit. Lukács László pénzügyminiszter a Ház bizalmára való hivatkozással végezte beszédét és az általánosan kielégített ház hangos és általános tetszéssel honorálta ezt a jogosult kérelmet. A szegzárd-sárbogárdi vasút. A napi lapok csak alig pár szóban közölték Dániel miniszter Boda Vilmosnak a szegzárd-sárbogárdi vasút ügyében tartott interpellációjára a képviselőház szerdai ülésén adott válaszát. A miniszter szószerint a következőket válaszolta: Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter : T. ház ! Boda Vilmos t. képviselő ur folyó évi március hó 4-én interpellációt intézett hozzám, a melyben azt kérdezte, hogy tekintettel azon körülményre, hogy a sárbogárd-szegzárdi vasúton csak négy vegyesvonat közlekedik jelenleg, — mindkét irányban kettő-kettő és tekintettel azon késésekre, a melyekül k e vonalok alá vannak vetve : nem tartanám-e célszerűnek, hogy egy pár uj személyvonat és esetleg egy uj tehervonat rendeztessék be, amely utóbbi most forgalomban lévő vegyesvonatok teherszállítását megkönnyítené s a minek következtében a most beállított vegyesvonatok képesek lennének a megállapított menetidőt pontosabban betartani. Midőn ezen interpetlációra sietnék a választ megadni, nem tehetem, hogy egy pár szóval ne szpijak arról a forgalomról, amely e vonalon létezik. (Halljuk! Halljuk!) Ha a vonalnak úgy ’ áru-, mint személyforgalmát tekinteném, alig mutatkoznék szükségszerűnek és célszerűnek, hogy a mostani menetrenden bárminő változást is tegyek, mert az áruforgalom nem oly túlságos, hogy a mostani vegyes vonatok teljes mértékben ne bírnák lebonyolítani ; sőt ellenkezőleg, a mostani vonatok az áruforgalom csekélységénél fogva még azt a teljesítményt sem képesek kifejteni, a melylyel különben bírnak. Csak arra vagyok bátor hivatkozni, hogy azok a gőzgépek, a melyek azon a vonalon elmével maga is sokszor dicsekedett a boszorká- nyi mivoltával. Az ellene folyt pörben a saját asszony-leánya is azt vallotta róla, hogy az anyja maga mesélte el neki többször az ő boszorkányi tudományát. Azzal dicsekedett a leányának, hogy ha ő kimegy a mezőre, minden fü megszólal neki, mindegyik megmondja nevét s utoljára egy bizonyos metsző fü szólal meg. Azt mondta továbbá a leányának, hogy haldoklásakor fogja meg a kis ujját és szorítsa, mert másképpen nem tud meghalni ; halála előtt pedig söprűt tegyenek a kezébe s a mint a lélek kiszáll belőle, a söprű elkezd táncolni. A tanuk kihallgatása után Gyurekovich Péter alispán, Nyitray János szolgabiró, Kaufman János preceptor, Nagy István jegyző és Czvetan László esküdt jelenlétében megkezdték a szerencsétlen bábaasszony kihallgatását. Elősször csak szép szóval vallatták és azt akarták, hogy elismerje mindazt a sok ostobaságot, amit a tanuk reá vallottak : mivel azonban mindent tagadott és nem ismerte el, hogy ő boszorkány, alá vetették az akkor gyakorlatban lévő összes kinzásoknakl De a szerencsétlen asszony akkor sem vallott semmit; igy hát törvényt ültek fölötte 1714. május 26-án Simontornyán. Slovenics Mihály főszolgabíró volt a vádló, ki vádinditványát magyarul is elmondotta ekképpen: „Hogy az Iücatta (vádlott) nem tudatik niitíi! és micsoda istentelen gondolatodul viseltetvén, az ördögnek ördögi mesterséforgalomban vannak, bár csekélyebb építés miatt már is gyöngék, képesek volnának 17,000 tonnát szállítani átlagosan minden vonatnál, de nem szállítanak többet, csak egyharmadrészót a teljesítmény képességéknek. Maga a személyforgalom is meg- lehetősen csekély s azt gondolom, a t. képviselő ur nem fog fennakadni, ha ón, a kinek a statisztikai adatok inkább állanak rendelkezésemre, mint neki, némely állítását reklifikálom. Nem 200 000 utasról van szó azon a vonalon, hanem sokkal csekélyebb számról, mert az utasok száma a 60 ezret sem éri el, úgy, hogy a vonal forgalma a személyforgalom tekintetében is sokkal csekélyebb, — mint számos más vicinális vasút személyforgalma. Azonban, miután bizonyos mértékben igazoltnak ismerem el azt a következményt, hogy legalább a beállított vonatok a kitűzött menetidő tartamot betartsák, egy szóval, hogy pontosan közlekedjenek ; másként pedig tekintettel arra, hogy e pontos közlekedés eddig azért nem eszközöltetett, mert a vegyes vonatoknál a fel- és leadott áruk külőnféleségénel és különféle jellegénél fogva néha- néha mégis oly megtorlódás fordult elő, hogy a ki- és berakás sokkal több időt vesz igénybe, mint amennyi egyes állomásokon a célra fenn lett tartva: méltányosnak tartom azon kívánságot, hogy legalább két vegyes vonat közül az egyik személy vonat természetével bírjon. És elismervén ezen kívánat méltányosságát, már is intézkedtem az iránt, hogy a két vegyes vonat közül a 6011. és 6014-es számú, melyek Budapestről Sárbogárd felé közlekedő gyorsvonatokkal vannak kapcsolatban, személy- vonatokká változtassanak át. E tekintetben a rendelkezést kiadtam az államvasutaknak és május 1-én ezen vonatok életbe is fognak lépni. (A miniszternek erre vonatkozó rendelete tegnap a köz- igazgatási bizottsághoz már leérkezett.) Meghagytam egyúttal azt is, hogy tovább figyelemmel kísérve a forgalmat különösen, ha az ezredéves kiállítás alkalmával a személy forgalom tetemesen nagyobbodnék, az iránt is tegyen jelentést, hogy a mennyiben talán még egy pár vonat beillesztésére szükség lenne, a beillesztés eszközöltessék. Azt gondolom, t. ház és t. képviselő ur, hogy ez az, a mit e tekintetben egyáltalában tehettem, s kérem, hogy válaszomat tudomásul venni mól- tóztassék. (Helyeslés.) Boda Vilmos a választ köszönettel veszi tudomásul. A ház a választ tudomásul veszi. 1896. április 19. gébül indíttatván, nem gondolva Istennek és országnak élő törvényjével, az melyek az illetlen boszorkányok, vagyis ördöngössek ellen rendeltetnek, diversis vieibus diversisque in locis (különböző alkalmakkor és helyeken) sok embereket megvesztegetett, kinek lába összezsugorodva és viszontag me- gént meggyógyította és több más ezekhez hasonló ördögségeket és boszorkányságokat követett el, cselekedett nem különben, hogy ha akarja, a füvek neki megszólamlanak és mindenik az maga nevét megmondja s melyik mire való. Kívánja azért Dominus Magister et Actor Procurator, hogy az Iu' catta (vádlott) másoknak rettentő példájára, naint olyan nyilvánvaló boszorkány megégettessék elevenen, előbb azonban megkinoztassék.“ A törvényszék aztán meghozta erre az indítványra az ítéletet, mely magyar fordításban ok- képen szól : „Minthogy a törvény szino előtt meghitelte- tett tanuk vallomásaiból és magának a vádlottnak beismeréséből is kitűnt, hogy boszorkánymester' seggel élt, melyeket megéontott, másokat meggyógyított és sokaknak ártott, s mivel kimenteni magát semmiképpen sem bírta, habár erre eleg alkalma volt: ennélfogva előbb kínzások alá veitetm azután pedig a törvényes büntetés szerint a vádló fiskus kívánsága értelmében elevenen megégettctni batároztatott.“ Ezt az ítéletet aláírták az alispán, a szolga* bírák, táblabirák és esküdtek.
