Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1896-04-12 / 15. szám

A milleniumi kiállítás.

A megnyitás előtt.

Budapest, április 7.

Már közel az a nagy nap, mikor egész Magyarország szine-java előtt 0 Felsége, az apostoli király, a kiállítás fővódője, királyi szóval megnyitja a magyar nemzet ezredéves kiállítását. Ágyudörgés és harangzúgás hirdeti majd messzire, hogy a világraszóló esemény megtörtént, s előttiiok megnyílnak a kapui annak a mesés világnak, amely esztendők óta buzgó, nagyratörő ambícióval készül, amelynek a munkájában osztályos a fél ország, s amely büszkén fogja hirdetni országnak-yilágnak ezeréves múltúnkat, megnyugtató jelenünket és sokat ígérő jövőnket.

Az egész ország érzi a május másodiki nagy ünnep emelő hatását, az egész ország tudja, hogy nagyot és szépet, az ünnepi alkalomhoz és a nemzethez méltó művet alkotott, s minden magyar ember büszkén néz ama pillanat elé, amikor egész pompájában látni fogja a nagy alkotást. Aki csak vidéki ember az utóbbi időkben Budapesten járt s kiment csudálni a földből kinőtt meseországot, mindmegannyi egy-egy buzgó apostola lett a kiállításnak, aki viszi házról-házra, faluról-falura a hírét annak, hogy Magyarország nagy ünnepe olyan fényesnek, olyan szépnek készül, aminőt még nem értünk meg soha.

Bizton elmondhatjuk, ma már mindenki hiszi és vallja is, hogy magyar ember erről a nagy ünnepélyről nem fog hiányozni egy se. Itt lesz mindenki, eljön mindenki, hogy tanúja legyen ezeréves múltúnk fényes ünnepének. Öreg, fiatal, gazdag, szegény, férfi asszony, gyerek, ne maradjon otthon senki. S hogy szegény ember kényszerűségből ne maradjon el, gondoskodás történt róla minden módon. Nincs olyan szegénye az országnak, aki ne jöhetne el, annyira gondoskodtak az intéző körök, hogy a budapesti ut jóformán semmibe se kerüljön.

Elmondtuk már, minő kedvezményeket biztosítanak a földmives népnek, a szegényebb iparosoknak és munkásoknak. Olyan olcsóvá tették az útját és életét, hogy valósággal kevesebbet költ majd a millennium ünnepén, mint dologtévő napon odahaza. Még fontosabbak azok az intézkedések, melyeket a tanuló ifjúság és a tanítók érdekében tesznek. A kereskedelemügyi miniszter és a vallás- és közoktatásügyi miniszter együttesen indították meg a nagyszabású akciót, hogy Magyar- ország minden tanítója és minden tanulója, szegény és gazdag egyaránt, a felsőbb iskolák hallgatói és professzorai épugy, mint a tanyai iskolák paraszt1896. április 12.

gyerekei és tanítói részesei lehessenek a nemzeti ünnepnek s legalább egy pár napig megnézhessék az ezredéves kiállítást. — Olyan kedvezményeket biztosítanak, olyan könnyebbségeket szereznek es olyan messzenyuló apparátussal szervezik az egész akciót, hogy Magyarországon bizonyára nem marad egyetlen tanító és tanuló, ki föl ne kerülne a hat hónapon belül a fővárosba.

A tanulók felrándulásainak szervezése a következőképen történik: a vallás- és közoktatásügyi miniszter elrendeli, hogy a fővárosban az iskolai szünet junius 15-ikén kezdődjék és szeptember 15-ig tartson. — A főváros nagyobb iskoláit erre az időre kizárólag a tanuló ifjúság számára lakásoknak rendezik be, még pedig berendeznek ilyen lakásokat: az V. kerületi gimnáziumban, az Y. kér. reáliskolában, a YI. kér. reáliskolában, a VII. és VIII. kerületi gimnáziumban és a református gimnáziumban. A tanulóknak ott semmi egyebet nem kell fizetniük, csak a takarításért egy csekélységet és a bútorok kopásáért valamit. Az ellátást a tömegesen felránduló tanulók, a kiket mindig a tanáraik vezetnek, a kiállítás területén kapják, reggelit, ebédet és vacsorát. Hozzáértő vezetőkről az országos tanáregyesület gondoskodik. A vasutak is tetemes kedvezményeket nyújtanak. A tanulók második osztályon III. osztályú jegygyei jöhetnek, a harmadikon fél áru jegyekkel. A kedvezményeket mind egybevetve egy tiz esztendősnél korosabb tanulónak, aki tehát mindenütt felnőtt számba megy, három napi budapesti tartózkodása, beletudva az utazást, a lakást, élelmet, a belépő jegyeket, kerül: a XIV. zóna távolságból . . . 10 — forintba,

a VIII. zóna távolságból . . . 7*50 forintba,

az I. zóna távolságból . . . 4'30 forintba.

Még olcsóbb a népiskolai tanulók, a tanyai iskolák tanulóinak ellátása. Ezek barakkokban laknak, s ott kapnak ellátást. Az utjok pedig két napi tartózkodással a XIV. zónába eső helyekről sem kerül többe, csak három forintba. Száz tanulónak a felhozása a legtávolabb vidékekről se jár több költséggel, mint 300 írt.

A legnagyobb kedvezményt pedig csak a tanítók élvezik, a kik csekély fizetésért dolgoznak évszámra, s a kik talán egyáltalán nem jöhetnének fel a millennium kiállításra. A kereskedelemügyi és a vallás- és közoktatásügyi miniszter együttesen intézkedtek, hogy a tanítók, a kik 400 forintnál nagyobb fizetést nem kapnak (pedig a vidéki kisebb iskolák tanítói ezerszámra mind ebbe a csoportba tartoznak) teljesen ingyen jöhessenek fel a kiállításra. — A tanítók összeírásával, a kirándulások szervezésével és beosztásával a tanfelügyelők vannak megbizva.

TOLNAVÁRMEGYE.

_________

A v

idéki embernek, mielőtt fővárosi útra szánná magát, különösen ilyen nagy ünnepi alkalomkor, még egy nehéz sora van: s ez a lakás- kérdés. Erre nézve nagyon megnyugtathatunk mindenkit. Budapesten lesz lakás elég s nem lesz módjában senkinek, hogy a felrándulókat megzsarolják s kizsákmányolják. Az erre vonatkozó intézkedések közül bizonyára mindenkit érdekel a kereskedelemügyi miniszternek egy igen fontos rendelete, melyet a budapesti szállók es fogadók szobaárainak árszabályszerü megállapítása dolgában intézett a főváros tanácsához, mint másodfokú iparhatósághoz. A rendelet célja az, hogy minden szálló és fogadó szobaárait a kiállítás idejére már most előre megállapítsák, s hogy a nagy közönség a szobaárakat, amelyeknél bizonyos mérsékelt emelést mindenki természetesnek tart, előre megtudhassa. Ezért az iparhatóságok utasitandók, hogy a szálloda-tulajdonosokat rövid záros határidő kikötésével felhívják az árszabályok bemutatására. Ezeken az árszabályokon minden mellékszolgálatért fizetendő ár pontosan kiírandó, az árszabály az iparhatóság által megvizsgálandó és láttamozandó, s minden szobában feltűnő helyen kifüggesztendő. Az iparhatóság alkalmas módon a helyszínén is tartozik megvizsgálni, vájjon a fogadós kifüggesztette-e összes szobáiban ezt az árszabályt s amennyiben szabálytalanság fördul elő, a fogadós 50 írtig terjedhető pénzbüntetéssel sújtandó. Az iparhatóság az uj árszabály megállapításánál arról is tartozik gondoskodni, hogy az árszabály a közönségnek már előzetesen minden kétséget kizáró teljes tájékozást nyújtson. Az ellenőrzés megkönnyítésére úgy intézkedik a rendelet, hogy az iparhatóság által lát- tamozott minden árszabály másolata az iparhatóságnál megőrzendő, úgy hogy minden feljelentett kihágás vagy áthágás azonnal konstatálható legyen. Még fontosabb a rendelet ama része, amely elrendeli, hogy az egyes szállodák és fogadók megállapított árszabályai a kiállítás igazgatóságával köz- hirrétótel céljából közlendők. A rendelet végrehajtásáról a miniszter április 10-óre kórt jelentést.

Hirek.

— Ki lesz a pécsi püspök ? A „Pécsi N.“ Írja : Ha mindjárt biztos tudomásunk is van arról, hogy a pécsi püspöki szók belöltését illetőleg az ősz előtt mi intézkedés sem várható és a vallás és közoktatásügyi minisztérium egyáltalában még nem foglalkozott ezen kérdéssel, mégis helyet adunk minden kombinációnak, mely e téren fölmerül, a nélkül, hogy ezen kombinációkkal bárminemű közösséget vállalnánk. Most t.z eszéki „Drau“ legújabb számiban azt Írja, hogy ő „egészen biztos“ forrásból arról értesül, hogy Majláth Gusztáv gróf a fiatal komáromi plébános helyettes igen komoly jelölt a pécsi püspöki székre, és annak kinevezése legközelebbre várható.

___________________________________3.

hátra a fejét, és bocsánatkórés helyett nem vágja-e majd haraggal ősz apjának az arcába mind azt a nehéz vádat, a mivel őt támadták meg azelőtt.

— Hagyd abba az olvasást, hagyd abba, nem akarom tovább hallgatni, mondta Bertának az apja.

A fejét belefurta mélyen a vánkosba, mintha el szeretett volna bújni a kellemetlen gondolatai elől. Aztán, mikor ez sehogyse akart sikerülni, megint csak fölkapta a fejét és szinte dacosan jár- tatta körül a szemeit a szobában. S csak tépelő- dött, egyre tópelődött avval a szerencsétlen gondolattal, hogy ő boldogtalanná, nyomorulttá tette a fiát. Oda hitta Bertát az ágyhoz, megsimogatta, megölelgette, hiszen ez most az egyetlen gyermeke, a másik úgyis kegyetlenül meg fogja őt tagadni. -Aztán megint durván ellökte magától. — Minek van itt ez a leány, miért nincs helyette az ő fia, Lajos ?

Berta nem látta, nem is értette meg, ini- csoda gyötrelem, micsoda tusakodás kínozza most az apját. Csak annyit látott, hogy megint durván bántak vele, és átszaladt a másik szobába, hogy ott kedvére kisírhassa magát a legújabb móltat- lanság, keserűség fölött. Nem ment utána sec.'id, a szomszédos ablak is üres volt, onnan se fi.gyel- hettók meg a fájdalmát: ez aztán fölszántotta hamarjában a könynyeit. Tegnap egy szép uj k alapot kapott Róza nénitől, azt próbálta föl; megnézte . hogy

akadna-e valami igazítani való az őszi kabátján • s ezzel el is telt az egész dólelőttje.

Spitzer Henriknek az a délelőtt annál nehezebb, annál kínosabb volt. Az ő vón feje régen elszokott már a fegyelemtől. A m.Vt most elgondolt, azt a másik percben már tisztára elfelejti. Olykor meg úgy belekapaszkodik egyetlen gondolatba, hogy nem tud tőle menekülni 'semmiképen.

A Lajos dolga /avart elméjét még zavarosabbá tette. Vádolni kezdte, magát olyan szívós kegyetlenséggel, olya.n kitartó makacssággal, hogy mentegetőzni, védekezni nem mert még saját maga előtt sem. A u.it a törvény c.-upa szánalomból elhárított a írje fölül, azt a büntetést most ő szabta ki magára kétszeres szigorúsággal. Az arcáról csűr- gott a vetitek a nagy tépelődésben, tusakodásban, ő maga. meg szilajon hadonázott a sovány, verteién kezeivel, és beszólt össze-vissza nagy hangon mindenfélét, aminek a zajára kétféléi is beszaladtak hozzá, de a mit meg nem értett senki.

— Láza van, úgy látszik, nagy láza van.

Ezt mondta Róza néni, a hogy meglátta a beteget, és küldött is mindjárt a szomszéd doktorért.

Egy darabra elcsöndesült, csak nézett egyfolytában mereven maga elé. Aztán felugrott megint, és mint a ki teljesen tisztában van a terveivel, határozott és elégedett, hangon mondta :

— Nekem kell bocsánatot kérnem, nem Lajosnak. Elmegyek hozzá.

Fölkelt, egy-két lépést tett előre, tovább nem bírta. Úgy szedték föl megint a földről, és tették vissza az ágyába.

Ott tépni, szakgatni kezdte a kötelékeket, a miket csak tegnap rakott a doktor frissen a sebeire; megfogták, erősen tarto’ták mind a két kezét, úgy tudták csak megfékezni.

A tehetetlen dühöngésben aztán mindegyre fogyott az ereje. Már nem kiabált, csupán suttogott. Nem is akart elmenni; nem beszólt büntetésről, nem szólt bocsánatról (előbb ez a két szó forgott nagyon a beszédében), csak azon siránkozott egyre, hogy Lajos most haragszik rá, Lajos nem akar eljönni hozzá, hogy megvigasztalja.

Berta odahajolt az ágya fölé, és iparkodolt megnyugtatni:

— Hiszen eljön Lajos, csak várj apám türelmesen. Már rég utón van, néhány nap múlva itt is lesz. Ha holnap nem, hát holnapután bizonyosan.

Spitzer Henrik utána mondta, hogy holnapután, holnapután . . . Messze van még az a holnapután ?

Bizony messze, a doktor is azt mondta, hogy holnaputánig még sok minden történhetik Ha valami csoda nem esik, holnaputánra kivész az élet ebből a gyönge testből. És csodák, Istenem, ép-