Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1895-09-15 / 38. szám
2. TOLNAVARMEGYE. 1895. szeptember 15. egy nemzet fájdalma s az ö keserűségével összefoly egy nemzet keserűsége! S vajha egy nemzet rajongó szeretető, őszinte részvéte s vigasztalhatlan veleérzése tudná enyhíteni a magyar főherceg nemes, lelket ölő fájdalmát! László főherceg a mienk volt, mi vesztettük őt el. Vértess József. — Bánffy Dezső báró miniszterelnöknek szilágysomlyói beszámoló beszéde gazdag, céltudatos, az államélet minden ágazatára kiterjeszkedő kormányprogrammot tartalmaz, a melyből a körültekintő, de biztos haladásra és a magyar állameszme fejlesztésére irányuló törekvés, mint politikai cél erős és határozott vonásokban domborodik ki. A beszéd formai és szónoki tekintetben nem valami mestermü, frázisokat sem tartalmaz, hanem reális alapon, minden cikornyázás és sallang nélkül, reámutat a közkormányzat szükségleteire, az ország kulturális és anyagi előrehaladását biztositó és fejlesztő föltételekre és tanúbizonyságot tesz arról, hogy a Bánffy kormány, szemben az ellenzék cinikus híreszteléseivel, jövőre is messze kiható munkaterv megvalósításán fáradozik és erőt és hi- vatottságot érez magában arra, hogy a nehéz és bonyolult kérdéseket, a reformok egész sorozatát sikerrel megoldja. Öntudatos beszéd nagy szabású programm Bánffy beszámolója, az abban körülírt elveket és kitűzött feladatokat csak helyeselni lehet. A munka emberei gyanánt mutatkoznak be a mostani kormány tagjai és ha figyelembe vesszük és méltatjuk ama valóban sisifusi munkát, amelyet ez a kormány, a miniszterelnökkel és a belügyminiszterrel az élén, az egyházpolitikai törvények végrehajtása érdekében aránylag igen rövid idő alatt, mondhatni fényes sikerrel keresztülvitt, akkor teljes bizalommal tekinthetünk ama programmnak megvalósítása elé, a melyre a kormány a miniszterelnöki beszámolóban vállalkozott. Az ellenzéki gáncs és elkeseredett kritika nem befolyásolhatja Bánffyt és minisztertársait kormányzati működésükben. Nagyon jól tudjuk, hogy az ellenzék hasonló fegyverekkel, csak más-más jelszó alatt, küzdött Tisza ellen, Wekerle ellen is, a rendszer a régi, csak a formában van változás. Bánffynák határozott liberális és nemzeti politikája bízvást számíthat az ország nagy többségének támogatására. VÁRMEGYE. — Az anyakönyvvezetők tiszteletdiját már kiutalványozta a belügyminiszter a szegzárdi m. kir. adóhivatalnál évi 7820 frtnyi összegben, a honnan a megyei házipénztár átveszi és innen kéz- besittetik az egyes anyakönyvvezetőknek. — Tessék körtét venni,.kettő három krajcár, igen jó, — szólalt meg vontatott hangon, mikor hozzája érnek. Barack is van, darabja egy krajcár. Tessék venni 1 Aztán ábrándozik tovább. Napsugaras, derült jövőt olvas ki magának az égboltozat ragyogó csillagaiból. Csak a mondákkal, babonával övezett csillagokat látja azokban a barátságosan pislongó lángocskákban, nem tudja, hogy azok éppen olyan sártekék, mint a melyik őt is hordozza szegénységében, nyomorúságában. Oly áhítattal nézi a fényes tejutat, oly alázatos hódolattal függeszti ragyogó szemeit azokra az apró égitestekre, melyek reménynyel, a jövő sejtelmes boldogságával töltik el szivét. — Tessék venni barackot, körtét... igen jó ... A kávéházból pezsgőtől mámoros kis társaság lép ki kurjongatva, ordítozva. Szemet szúr nekik a csinos arcú leány és kötekedni kezdenek vele. — Mit árul lelkem ? — kérdi az egyik resze- lős, borízű hangon. — Barackot, körtét, tessék venni, igen jó. — Egyebet nem árul? — folytatta a kérdezősködő és kacsintani próbálva, mohó vágygyal nyúl a leány kipirult arcához, hogy megcsípje. A kis Kata durcásan fordítja félre fejecskéjét. Nagyon megbántotta az a szemtelen kérdés és úgy érzi, hogy meg kell azt torolnia. Felemeli kezét, — Tolnavármegye Döry Pál alispán intézkedése folytán szintén résztvett László cs. és kir. főherceg temetésén Wosinsky Mór, esperes-plébános, megyebizottsági tag kiküldésével, ki a megye nevében egy élővirágokból és phónix pálma-levélből font gyönyörű koszorút adott át a főhercegi fó- udvarmesteri hivatalnál a ravatalra leendő elhelyezés végett. A koszorú 20 cm. széles megyszin és sötétkék, hosszú nehéz, selyem moir szalaggal volt ellátva, melyen a következő felirat díszlett: László cs. és kir. te főherceg 0 Fenségének — Tolnavármegye közönsége. A temetés után a napi lapokban ki is volt emelve Tolnavármegye koszorúja. — Az igazoló választmány múlt csütörtökön tartotta ülését, melyen megállapították a legtöbb adót fizetők (virilisták)jövő évre érvényes jegyzékét. A legtöbb adót fizető: grf. Apponyi Géza 20.852 frttal, a legkisebb ifj. Weingärtner J. 237 frt 55 kr, az utolsó póttag Dömötör Lajos 217 frt 67 krral. A folyó évben fölvett virilisták közül a jövő évre kimaradtak részint elhalálozás, részint elköltözés, csekély adóalap vagy a miatt, hogy nem igazolta jogát a kétszeres adószámítás iránt: BischitzZsig- mond, Francsics József, Kovács László, Freund Salamon, dr. Novák Sándor, dr. Sántha Ferenc, B. Kovács Mihály, Geiger Gyula, Holndonner Ferenc, Müller János, Babinek Bernát, Wolf Henrik, dr. Kohn Hermann, Gömbös László, dr. Obláth Adolf, dr. Gyürky Lajos, Haberfeld Fülöp, Gilányi (Parti) Róbert, Rosenbaum Mark, Kern József, Pirkner Kondrád, Nagy Imre, Streicher Péter, Stauber Sándor, Schrodt János, Goldstein Ignác, Szentiványi Miklós és Mautner József. — Uj virilisták, kik a folyó évben nem voltak benne a jegyzékben, a következők : gróf Benyovszky Rezső, Bischitz Lajos, Strasser Henrik, Hangyály Mihály, Wurm Ignácz, Pesthy József, Gruber József, Perler Keresztély, Perlaky József, Téry Emil, Tenclinger József, Németh Péter, Engel P. Sándor, dr. Dobszay Antal, Bernrieder János, Kohn Adolf, Weltmann Simon, Hayt Gábor, Klein Lajos, Kutor Ferenc, Pártos Zsigraond, Rózman János, Paskusz Mózes, Mehr- werth Ferenc, dr. Schwetz Antal, Schleyer János, Treer Ferenc, Csapiár Ignác, Weisz János, Köhler Ferenc, Gottlieb Jakab, Leicht Lajos. — Az anyakönyvvezetők gyakorlati beobtatása végett Bolgár Kálmán anyakönyvi kér. felügyelő az alispánnal egyetértőleg már megállapította a gyakorlati oktatás idejét: és pedig a központi, völgységi és dunaföldvári járások anyakönyv vezetői és helyettesei számára Szegzárdon folyó évi szeptember hó 19-én délelőtt 9 órakor a vármegyeház nagytermében; a simontornyai és dombóvári járásbeliek részére pedig folyó évi szeptember hó 21-én délelőtt 9 órakor Gyönkön a nagyvendéglő nagytermében fog megtartatni a gyakorlati oktatás. hogy arcul üsse a becsipett embert, de az visszaugrik az ütés elől. — Nini nézzétek csak a kis fruskát, milyen dühbe jött azért, mert megtetszett nekem. Az ember azt hinné, hogy nem is . . . — Ugyan ne bántsd szegény leányt; — vág közbe szinte ingerülten a társaság egy másik tagja, — az iszap között aranyszemre is akadhatni. — Nézzétek a vén farizeust, vizet prédikál és bort iszik, még pedig milyen bort! Ugyan Ernő, minek ez a komédia? — Ez nem komédia, nektek is megjöhetne már az eszetek, ez a iéha élet kiöl belőlünk minden nemesebb érzést, — és Ernő egy ezüst forintost iobva a leány kosarába, hirtelen sarkon fordult. A többiek pillanatig meghökkenve néztek utána, mintha nem értenék a dolgot, de aztán ők is egy-egy forintot dobtak a gyümölcsös kosárba és előresietett barátjuk után indultak. Kata csak nézte, nézte ezt a színpadra illő jelenetet. Nem akarta hinni, hogy ébren van, dörzsölte a szemeit, hogy elűzze a csalóka káprázatot. Hiába. A barackok és körték között Qtt csillogott a kávéházi villamos lámpák fehér fényében az öt ezüst forint és mintha az álmólkodó Katára néztek volna kerek szemeikkel, hogy higyjen nekik, igen, ott vannak ők abban a vesszőből font kosárban. TÖRVÉNYKEZÉS. 4 szegzárdi kir. törvényszéknél végtárgyalásra kitűzött bűnügyek: I895. évi szeptember hó 17-én. Yidovics Béla, Nagy Sándor, Ramszt János és Benedikti Lajos ellen súlyos testi sértés miatt Steiner Dávid és Heller Gyula ellen okirat hamisítás miatt. I895. évi szeptember hó I9 én. Schadt János, Prager János és Schmidt János ellen magánosok elleni erőszak miatt. A kir. ügyészségi fogház. Ismét egy impozáns épülettel gazdagodott városunk a millennáris évet megelőző esztendőben. Szeptember 1-re teljesen elkészült a kir. ügyészségi fogház és a hozzátartozó lakópület, s legközelebb átadatik rendeltetésének. A megyeházban elhelyezett fogház már régóta nem felelvén meg rendeltetésének, s másrészt a megyének is szüksége lévén az általa elfoglalt helyiségekre: elodázhatlanná vált egy modern, a humánus és a közegószségi követelményeknek megfelelő fogház felépítése. Szilágyi Dezső, volt igazságügyminiszter tehát Kozma Sándor, kir. főügyész és különösen Szerényi Kálmán főügyészhelyettes közbenjárására s Krcsmárik Pál, jelenlegi kir. ügyész hathatós sürgetésére és közbelépésére elrendelte a fogház építését, s minthogy a szegzárdi nyomorúságos lakásviszonyok miatt az örökös elnöki és ügyészi változásoknak elejét kívánták venni, elhatározták, hogy egyidejűleg az elnök és ä kir. ügyész számára a czóloak megfelelő, kényelmes lakást építenek. Az építkezésre az árlejtés múlt évi augusztus 3-án tartatott meg, még pedig 171.063 frt 8 kr költségelőirányzattal, melyből 8388 frt 65 kr a fogház forróviz fűtési berendezésére esik. A legelőnyösebb ajánlatot öVa0/«-08 árengedéssel Grünwald testvérek párkányi építési vállalkozók tették, akik a törvénykezési palotát is építették, a forróviz fűtési berendezésre pedig 28% leengedéssel a Zelle- rin-fóle budapesti részvénytársaság vállalkozott. Az építés augusztus végén vette kezdetét s deczember 1-én már tető alatt volt az épület. A teljesen kész épület szeptember 1-én lett volna átadandó, mely határidőre az építkezés be is fejeztetett, de némely pótmunka, tisztogatás még két hetet vett igénybe, úgy, hogy a helyiséget csak folyó hó 20-án fogják végleg elfoglalni. Az uj liképületben nyernek elhelyezést a kir. ügyészi és vizsgálóbirói hivatalok 6—6 szobával, melyek a Szarka-utca felöli oldalon vannak; s ugyanennyiből állanak a Bélatérre néző magánlakások is megfelelő mellékhelyiséggel és fürdővel. — A kis Kata egy percre nem tudta elképzelni, hogy mit csináljon. Aztán hirtelen fölugrott és szaladt a fiatalemberek után, mert érezte, hogy azt a pénzt nem szabad elfogadnia. Még attól a komoly úrtól csak elfogadná valahogy, aki oly szépen beszélt valami iszapról és az abban rejtőző aranyszemekről, de attól a világért sem venné el, a ki az arcához nyúlt. — Oh, a szemtelen, fakadt ki belőle a mól- tatlankodás, a megsértett önérzet. Hanem a fiatal embereket nem tudta utolérni vagy előtalálni. Megállt. Letette a nehéz kosarat, mely elzsibbasztotta karját és tehetetlenül bámult maga elé. És az utca homályos körvonalai összefolytak előtte egy végtelen feketeséggé, melyből lassanként mint egy ködfátyolkép bontakozott ki az otthon képe. A nyomorúságos, szuette bútorok, a rozoga ágyában nyugtalanul alvó éhes gyerekek, a pislogó petróleumlámpa mellett ócska ruhát foltozgató édes anyja, ki őt aggodalmas kétséggel várja, hogy hoz-e egy pár krajcárt, melyből reggelire valót vehet a gyerekeknek . . . És gyors elhatározással sietett hazafelé a nép- telen utcákon. Mikor izgatottan benyitotta szobájuk ajtajába zajra fel ébredtek a gyerekek és tágra nyílt szemekkel bámészkodtak nénjükre, a ki valami csillogó, kellemes csengésű karikát dobott az asztalra.
