Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1895-09-15 / 38. szám
Ugyanitt lakik földszint a fogházfel ügyelő és az egyik fogházőrmester. A fogházépület a csillagrendszer alapján épült s tágas, szellős folyosókkal van ellátva; azonkívül vízvezeték-, fürdőkkel felszerelve úgy, hogy az egészségi követelményeknek teljesen megfelel. Yan benne 65 zárka, melyekből 45 magán zárka és 20 tágas zárka ezenkívül kórházi helyiség, munka- és iskolatermek; előírás szerint 145 letartóztatottra van számítva, de szükség esetén 800 is elhelyezhető a fogházban. Az imponáló külsejű épület a telkekkel együtt körülbelül 250 ezer forintba került; a magán lakásokul szolgáló rósz pedig valóban ízléses, tetszetős kivitelű, úgy, hogy ezúttal városunk legszebb épülete; csak az az idoratalan iskolaépület rontja az egész teret és ennek a lakásnak is a kilátását s elfödi a szem elől az épület legszebb és legnagyobb részét. Az államnak ez az uj alkotása díszét képezi városunknak s hálás köszönettel adózhatunk azoknak, kik létrejöttét előmozdították, s kiknek elvitázhatlan érdeme, hogy az épület ily gyorsan a megvalósulás stádiumába jutott. Az igazságügyi kormány mellett Szerényi Kálmán főügyészhelyettes, volt szegzárdi kir. ügyész és Krcsmárik Pál, jeleulegi kir. ügyésznek van legtöbb és legnagyobb érdemök abban, hogy városunk egy kiváló és teljesen célszerű, díszes épülettel gazdagodott. 1895. szeptember 15. Néppárti szervezkedés Tamásiban. dologgal, hogy rámutassunk a pincehelyi néppárti alelnök ur szerint »elnyomott is üldözött* néppártnak ama eljárására, hogy az egyházpolitikai törvények életbeléptetése előtt pár nappal, a midőn a vallási féltékenységből és túlbuzgóságból származott ellentétek már-már csillapulni kezdenek, amidőn minden művelt embernek kötelessége oda- batni, hogy a törvények végrehajtása minél kevesebb izgalommal járjon és hogy a nép beláss*, hogy azok tévútra vezették, a kik azt hirdették, hogy az uj törvények megfosztják a vallásától és a vallási szertartásoktól — a törvénytárba iktatott és közvetlenül az életbeléptetés küszöbén álló törvények ellen olykóp izgatnak, hogy eme törvények revízióját sürgetik. Kétségtelenül joguk van hozzá. Szabad országban élünk, a hol szabad szólási, gyülekezeti stb. jogok uralkodnak. De más itt a kérdés. Az, hogy a hivatott tényezők között megvívott harc után, a békekötés küszöbén, a jó ízlés és a hazafiul belátás szerint ildomos-e, célszerü-e, tapintatos-e. helyes-e, hasznos-e ilyen tárgysorozattal biró nép-gyűlést tartani ? Feleljenek rá és feleljenek érte Apponyi gróf és elvtársai. A népgyülésre meghívókat bocsátottak ki és azokat nagy számban küldötték szét a pinczehelyi és szakcsi kerületnek főleg plébánosai és tanítói között. Egy odavaló plébános szivességéból mi is kaptunk ilyen meghívót, melynek szószerinti szövege a következő: MEGHÍVÓ. A „Pinczehelyi választó-kerület néppárt“ alulirt szervező bizottsága Tamásiban 1895. szeptember hó 22-én d. u. 2 órakor a róm. kath. templom előtti bekerített térségen néppárti népgyülést tart, melyre t. címet tisztelettel meghívja. __________tolnatábmeqye.__________ Ug yanazon a napon, a melyen a vármegyei függetlenségi és 4.8-aspárt Szegzárdou Kossuth Fe- rencz jelenlétében szervezkedő ülést tart és a melyen a pincehelyi kerület képviselője: Jeszenszky László báró is részt veend, néppárti népgyülés * lesz Tamásiban, melyet a pincehelyi választó- kerületi „néppárt“ szervező bizottsága hitt ösz- sze és Tamásiban a róm. kath. templom előtti bekerített térségen fog megtartani. A néppárti népgyülés rendkívül érdekesnek Ígérkezik, legalább a tárgysorozat nagyon változatos és mulattató pontokat tartalmaz. így Dr. Früh- wirth Jenő ur »a néppárt üldöztetését és elnyomatását*- fogja ismertetni, Szüts József ur pedig az egyházpolitikai reformok revízióját fogja sürgetni. Ezek a jó urak ugylátszik a pápánál is pápábbak akarnak lenni, mert mig azt látjuk, hogy a főpapi kar legkiválóbb tagjai: Vaszary, Samassa, Császka, Schlauch, hazafias és békülékeny szellemben a pax-ot hirdetik, mig a püspöki kar legutóbbi tanácskoz- mányaiban kimondotta azt, hogy az állami törvények tiszteletben tartására és pontos végrehajtására utasítja az alsó papságot, mig az egri érseknek és a nagyváradi püspök és bíborosnak főpásztori levelei a revízió szükségességét egy szóval sem említik, addig a pinczehelyi néppárt, Frühwirth ur. Szüts ur és társaik az egyházpolitikai reformok revízióját követelik. Ám tegyék, ha örömüket találják benne. Az egyházpolitikai reformokban kevés kárt tesznek vele. Csak azért foglalkozunk az egész A népgyülés tárgysorozata: 1. Elnöki megnyitó, tartja gróf Apponyi Géza. 2. A néppárt üldöztetésének és elnyomásának ismertetése, e párt alakításának szükségessége, előadja dr. Frühwirth Jenő. 3. Az egyházpolitikai reformok revíziójának sürgőssége, előadja Szüts József. 4. Az autonómia mivolta, követelése és szükségessége, előadja Gyürki Ödön. 5- Határozati javaslatok előterjesztése. Tamási, 1895. szeptember hó 8-án. Tisztelettel Dr. Frühwirth Jenő, alelnök. Bobics Antal, Brei János, Kollmann Gyula, Németh Ferenc, bizottsági Gróf Apponyi Géza, elnök. Streicher Péter, Szüts József, Téry Emil, Tóth István, tagok. A szegzárdi r. kath. ovodát és gyermek- menhelyet fentartó egyesület közgyűlése. Múlt kedden a László főherceg lelki üdvéért megtartott gyászmise után tartotta meg a r. kath. ovoda-egylet rendkívüli közgyűlését. A gyűlésen 7riebler Urna alelnökön kívül jelen voltak: Döry Pálné, Simontsits Elemérné, Ágoston Károlyné, Iheodorovics Lajosnó, Nagy Jánosué, Schmidt Im- réné, Leopold Kornélné, Leopold Lajosné, Spányi Piroska, Sust Yiktornó, özv. Rényi Lászlóné, Kiss Károlyné, Hoffmann Sándornó, Steiner Adolfné, Rácz Józsefnó, Rényi Mariska, IVositisky Mór, Kurz Vilmos, Boda Vilmos, dr. Drágíts Imre, dr. Hir- ling Ádátn, Forster Zoltán Szévald Oszkár, Spányi Antal, Fájth Lajos, Udvardy Sándor pénztárnok és Rácz József titkár. 7riebler Ilma, az egylet érdemekben gazdag és buzgó alelnöke az ülést megnyitván, szívélyes szavakkal üdvözölte a szép számmal egybegyült tagokat és felkérte Rácz József titkárt, hogy olvassa fel a Szegzárdról eltávozott, s elévülhetetlen érdemeket szerzett elnökének, Simontsits Béláné ő méltóságának az egylethez beküldött lemondó levelét. A felolvasott levél következőleg szólott: „Mélyen tisztelt közgyűlés 1 A lehetőségnek legvégső határáig halasztottam azt a szomorú kötelességet, a mely e percben tényleg megvalósul. Szegzárdtol való végleges megválásomnak természetszerű következménye, bogy megváljak egyúttal aunak a kedves egyesületnek elnökségétől is, melyet az igen tisztelt közgyűlés bizalmából szerencsés voltam elnyerhetni. De legyen meggyőződve az igen tisztelt közgyűlés, hogy ez az elválás pusztán csak alakszerűség, az a ragaszkodás, vonzalom, az az anyai szeretet, melylyel eddig kisded egy létünkön csüngtem, a jövőben is a régi marad, csak a forma változik. Az egyesület vezetése lemondásommal, más, arra hivatottabb kezekbe fog jutni; de elnökségem alatti vezérlő csillagom, a szív : itt a távolban is oly hőn fog egyletünkért mindig dobogni, mint dobogott ott, a régi, felejlhet- len otthonomban. Azért tehát most, a midőn a szegzárdi r. kath. ovoda és gyermek menhelyet fentartó egyesületnél viselt elnöki tisztemről, az engem oly odaadóan támogató közgyűlés iránti mély hálától athatva, köszönetét mondva lemondok, kérem a jó indulatukat részemre a távolban is megőrizni. Fogadják változhatatlan ragaszkodásom kijelentését. Mély tisztelettel Nagy-Károly. Simontsits Béláné. “ A levél felolvasásának hatása alatt Boda Vilmos indítványára Simontsits Bélánét, ki az egyletnek úgyszólván megteremtője, alapítója és lelke volt, 8 kire az egyleti tagok a távolban is a szeretet és tisztelet legbensőbb érzelmeivel hálásan emlékeznek, s kinek önfeláldozó tevékenysége örökké felejthetetlen marad előttünk : az egylet örökös tiszteletbeli tagjává választották, s elhatározták, hogy elévülhetetlen érdemeit jegyzőkönyvileg megörökítik s erről jegyzőkönyvi kivonaton értesítik az egylet első és felejthetetlen emlékű elnökét, Simontsits Bélánét. ___________________ — Nézd mama, pénzt hoztam, mennyi pénzt, kiáltja boldogan. Anyja komolyan felemelkedik helyéről, szigorúan néz izgatott leányára, aztán az asztalon csillogó pénzdarabokra. — Hol vetted, hol szerezted, hogy jutottál ennyi pénzhez? — kérdi hideg száraz hangon. — Fiatal uraktól kaptam . . . — Nyomorult, hát nem használt az intés? Pusztulj szemeim elöl azonnal, nem akarlak látni többé, — nem kell ez a csillogó pénz, első keresménye egy becstelen lánynak. Takarodj, nehogy kezet emeljen reád saját anyád 1 — s öklével nagyot ütött az asztalra, hogy az ezüst forintosok a földre gurultak. Mint vert kutya suhant ki az ajtón szegeDy Kata. Ajkát elnémította az a szörnyű vád, melylyel anyja illette, s kábultan táraolygott ki az utcára a kapu alól. Végtelen keserűség nehezedett ártatlan lelkére, mely behálózta szivét, agyát, egész valóját, hogy gondolatai egy nagy khaosszá kava- rodtak össze s ott vergődtek tehetetlenül, azon az egy szón rágódva, hogy ő becsteten. Ment előre zugó agygyal, dobogó szívvel. Nem tudta, nem is akarta tudni, hogy hová megy, csak lépkedett lassan, ingadozva, mint egy alvajáró. A Duna felől áramló hűvös levegő csapta meg égő arcát, éppen mikor a Kálvin-tér toronyórája a tizenkettőt ütötte. Felvirradt gondolataiból s mintha gyötrő álma lett volna, ijedten nézett körül. Előtte ott folyt komoly méltósággal a Duna hatalmas árja, visszatükröztetve a parti gázlámpák százait, melyeknek apró lángjai ott rezegtek mélyen benn a vízben. Mintha egy tündérváros terült volna el a hullámok alatt, hol ragyogó csillagok világítják meg a szirének útját. Szegény Kata csillogó szemekkel nézte a fenséges panorámát. Felujultak lelkében a szin- pompázó gyermekmesék a hableányokról és valami mohó vágy lepte meg. hogy megismerje azt a tün- déri életet, mely a hullámok alatt folyik gyöngyökből kirakott kristály-palotákban. A legalsó kőlépcsőn megcsobbant a viz s valami sötét tömeg vetődött a partra, félig kiemelkedve a vízből. Kata visszafojtott lélekzettel, félve pillantott a lassan hömpölygő hullámok által ide-oda himbált tömegre. Majdnem fölsikoltott, mikor megismerte, hogy az egy emberi test, egy vizbefult ember felpuffadt, csúnya teste. Egy szökkenéssel fenntermett a magas parton és félénken odasimulva egy akácfa törzséhez, lihegve bámult a sötét víztömegre, mely megunt és kidobott terhével úgy megijesztette. — A ragyogó gyermekmesék, a csábos tündérek, szirének, a viz alatti gyöngyház, kristálypalota pillanat alatt kiröppentek fejéből s most már úgy félt, úgy remegett azoktól a lágyan ringó hullámoktól, melyek úgy húzták, vonzották magukhoz. Mindjárt szépnek látta az életet, ezt a különös életet, melynek pillanatnyi gyönyöre elfeledteti velünk évek keservét, szenvedését. És mikor egy erős férfikar gyöngéden átkarolta a remegő leány karcsú, hajlékony derekát, a kis Kata testét valami sohsem érzett melegség futotta keresztül és mindent felejtve, odaadóan hajtotta fejét a férfi szálas mellére, melyben védelmet, oltalmat látott a parton fekvő holttest rémit- getése és a víz csábítása ellen. A csillagokkal teleakgatott fényes égboltozaton nyugatról valami sötét fantasztikus tömeg emelkedett fel. Percről-percre nőtt, emelkedett, egymásután nyelte el az ég csillogó mécseseit s néhány perc alatt az egész hatalmas boltozatot beborította fekete palástjával. Aztán itt-ott valami vakító fényesség szakított nyílást az áthatlan sötétségen. Hát- borzongató, hűvös szellő futott végig a folyam partján, majd nagyot dördült a menny, éppen akkor, mikor szegény Kata szorosan a férfihoz simulva, tűnt el a Dunára nyíló szűk, sötét utcában.
