Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1895-05-05 / 19. szám
V. évfolyam. TOLNAVÁRMEGYÉ POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORN ÉL. SZÉKELY FERENC. 19. szám. Szegzárd, 1895. május 5. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető köz* lemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési ár: Egész évre . . 6 frt — kr. I Fél évre . . . 3 » — » Negyed évre . . 1 » 50 » 1 Egy szám. . . . r 12 » Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadí| hivatalon kívül elfogad Krammer Vil- I I mos könyvkereskedése Szegzárdon. 1 A deficit. A deficit árnya kisért. Az állami bevételek a folyó év első negyedében az egy beállított kezelési kimutatások szerint hét millió forintnyi visszaesést mutatnak. Ez kétségkívül igen szomorú dolog. Az államháztartásnak Wekerle geniálitása által nagy áldozatokkal létrehozott egyensúlya meg van támadva. — A kedvezőtlen gazdasági viszonyok okai a mutatkozó viszszaesésnek. És a mi ellenzékünk nagy garral és lelki örömmel hirdeti ország-világ előtt e financiális visszaesést, szinte tapsol örömében. Mekkora lesz még az öröme, ha nem hét millió, hanem annál is sokkal több lesz a hiány, Illetve a múlt évi bevételekkel szemben iélentkezó apadás. Mérv hát feltámadnak a régi fegyverek, lesz/megint uj jelszó, melylysí a kormányt Áldozni, gyalázni lehet majd : a deficit, az anyagi tőnk, a melybe a kormány az országot juttatta. Az ország anyagi erejét sorvasztó gazdasági válságnak, mely a visszaesést már is előidézte, épenséggel nem a kormány az oka. Jó lélekkel nem vádolható sem kormány, sem miniszter az alacsony búzaárakért, a filloxéra csapásért, a hosszú és kemény tél által okozott ínségért, a takar- mányhiányórt, az árvízért stb. — Ezeken a bajokon minden politikai és társadalmi tényezőnek egyesült erővel és kitartó buzgó- sággal karöltve kell segíteni. Ezt épen olyan jól tudja az ellenzék, mint mi, ez azonban legkevésbbé sem gátolja ót abban, hogy az állami bevételeknél jelentkező apadásért a kormányt okozza, szidja és ócsárolja. Mintha nem közös baja és vesztesége lenne a beállható pénzügyi deficit az egész országnak, hanem az csak a kormányé és szabadelvű párté. Másrészt szintén nem a kormány hibájából erednek ama az állami élet minden ágában folyton progressiv módon nyilvánuló igények, amelyek kielégítést követelnek és sürgetnek. Mindinkább előtérbe tódul hazánkban az az áramlat, a mely az államtól vár és igényel, mindent. 1 Az állami feladatnak ilyetén szaporulatával szemben, a melyek a korral folyton előre haladnak és emelkednek, mioden kormánynak óriási nehézséget okoz az állam- háztartás egyensúlyát biztosítani. És nem-e épen az ellenzék az, a mely az ő igényeiben, követelményeiben a legmesszebb megy? A kormány által kulturális, igazságügyi, ipari, gazdasági, közlekedési célok fejlesztésére, a tisztviselői, tanítói stb. javadalmazások javítására szánt összegeket nem-e ép az ellenzék kicsinyli mindig és áll elő tovább terjedő követelésekkel ? Se nem jogos, se nem igazságos tehát az ellenzéknek szemrehányása és vádaskodása, a melylyel a kormányt az állami bevételek körül az idei negyedévben beállott visszaesésért ujongva illeti. A deficit réme mellett a mai parlamenti és politikai helyzet még inkább elszomorító. i Az egyházpolitikai küzdelmek a főrendiház magatartása folytán elterelik a figyelmet a többi fontos közkérdések megoldásától. A parlament akció képességét úgyszólván megbontotta és megbénította az egyházpolitika, a miért a főrendiházi ellenzék a felelős. , Az országi, gazdasági bajai <|s anyagi helyzete nem engedik, hogy ez továbbra is igy maradjon. Ám láttuk, hogy a kormánynak minden békés és lovagias törekvése, konciliáns magatartása és engedékenysége hiábavalónak bizonyult. A népképviseletnek akaratát, a mely mellett a nemzet óriási többsége is megnyilatkozott, meg kell valósítani. Érvényt kell szerezni a nemzeti közszellemnek. TÁRCZA. e$4~frS> A VIRÁGHOZ. (TŐRÖK BLANKA k. a. emlékkönyvébe.) Ébredj, te kedves szép virág! Elbájolva gyönyörködtet Harmattól ragyogó földön Csodálatos születésed 1 Virulj, te kedves szép virág I Kit — miként az anyai kar — Dédelget nap, eső s szellő, S az éj fátyola betakar. Hervadj, te kedves szép virág I Leveleid már bezárva . . . És bár igy íb szép vagy még: de Itt az idő nyugalomra. Halj meg, te kedves szép virág! Boruljon rád csöndes álom . . . Úgy . « . Hivatásod betöltőd S többé nem gyötör fájdalom. TTir 8 dicsőség megszűnt reád, Bármiként fog fent szárnyalni , . . Az ember sorsa tied is: Élni, — virulni, — s meghalni. Angolból: KRCSMÁRIK PÁL. Asszonyhüség. Irta: SZÉCSI (SZ.) IMRE. — Nem igaz, nem igaz, hangzott mindenfelől Bodor Béla felé. Ez némán állott fel, vörösen a szégyentől és haragtól. — Ki nem hiszi ? — En sem, én sem, volt a válasz és sorra ugráltak fel az asztaltól a cimborák. Ki látott valaha ilyen vastag valótlanságokat komolyan előadni ? tréfálsz Béla, valid meg, fel akarsz bennünket ültetni! — Még akkor sem hiszitek, ha szavamat adom ? — Adhatunk is valamit a szavadra, mikor már megfeleségesedtél, neked már köztünk nincs szavad, hivatkozzál más valamire. A bortól felhevült férfi még meg is esküdött állításának valóságára. Errre is csak gunynyal feleltek. — Ne tedd magad nevetségessé, pajtás, ki hisz a XIX. század végén eskükben ? Nem vagyunk a középkorban. A zaj már óriási volt. A poharak csörömpöltek, a sürü füstből alig váltak ki a kiáltozó nevetgélő alakok, mikor Bodor teljes erejéből felkiáltott, hogy a harsogó lármán keresztül is megértsék szavát: — Nőm becsületére mondom, hogy a dolog megtörtént! E szavakra teljes csend állott be. Bodor Béla holmi ifjúkori kalandját beszélte el nekik, abból az időből, mikor még ő is nőtlen volt. Az eset kissé furcsa volt, kissé merészen hangzott, mindenki meg volt lepve, hogy a férj neje nevét keveri ebbe az épen nem nevetséges dologba, mikor egy éles, kacagó hang döbbentette meg a társaságot. Ha oly hirtelen nem csendesedett volna el minden zaj, tán meg'sem hallották volna, hanem igy mindenkinek a figyelme oda fordult. Nem szólt senki egy szót sem, mert mindenki tudta, mit akar jelenteni e kacagás, csak Bodor nem sejtette, hogy őt illeti. — Miért nevettél, Laci ? Felelj 1 — Semmi, semmi, csak vóletlensóg volt, felelt a kérdezett, egy Ms, igénytelen ember, aMnek a nyelvétől mindenki félt. — Nem hiszem, magyarázd meg. — Nem fogom tenni. — De ha parancsolom? — Akkor sem I — Sértegetsz és nem mersz felvilágosítást adni ? Gyáva vagy I A kis embert elhagyta a türelme, de restelte is a dolgot, meg a bor is dolgozott benne, oda vágta hát az asztal túlsó szélén álló Bodornak: — Tessék a magyarázat: Ha nem hiszünk az esküdben, úgy még kevésbé hiszünk nőd becsületében. A megsértett férfi egy üveget kapott fel az asztalról, s megtámadója felé hajította, de szerencséjére nem találta el. Elvakultan az asztalon keresztül ugrott, s felemelt ököllel rohant feléje. A
