Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1895-03-03 / 10. szám
10. szám. V. évfolyam. Szegzárd, 1895. március 3. TOLNAVÁRHEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Segédszerkesztő: Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZÉKELY FERENC. Dr. LEOPOLD KORNÉL. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési ár: Egész évre . . 6 fit — kr. Fél évre . . . 3 » — > Negyed évre . . I » 50 » Egy szám.....................12 > Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Kram mer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. A megtisztult párt. Legérdekesebb politikai eseménye volt az elmúlt hétnek a függetlenségi és 48-as pártnak legújabb szétbomlása 1 A szabadelvű párt híveinek szigorúan véve a dolgot és csakis rideg politikai tekintetből nincs ugyan okuk búsulni azon, ha az egykor oly erős és kompakt függetlenségi párt az elzüllés és szétoszlás stádiumába jut, párturalmi szempontból tehát a liberális pártra nézve csak örvendetesnek látszik az, ha az ellenzék folytonos bomlását, ide-oda oszlását szemlélhetjük. De a szigorú politikai erkölcs és az egészséges parlamenti felfogás tekintetében bizony mindnyájunkra nézve nagyon elszomorító jelenség az, amit a közjogi ellenzék körében kell tapasztalnunk! Mert a függetlenségi párt szétszakadásának egyik oka az elvhűség, elvszilárdság érzületének meglazulására vall 1 Ez a nagy ellenzéki párt, melynek volt bevallott programmja, s melynek törekvése idealiter szépnek, hasznosnak látszott, s mely éppen azért a parlamenti ellenőrzés szempontjából létjoggal is birt: megbomlott néhány beteges ambíciójú vezértagjának nyug- hatatlansága miatt. Ugrón Gábor, ki a függetlenségi pártban már régóta elégedetlenkedett a hatáskör és szerep miatt, hogy nem állhatott teljes mindenhatósággal a párt élére és nem valósíthatta meg az ö rend- szertelen elveit és kívánságait, már több Ízben elhagyta a pártot; és midőn látta, hogy a többség még sem rohan vakon utána és nem esküszik rajongóan az ő zászlójára: megint csak visszatért az anyapárt kebelébe, ahol azonban szertelen nagy- ravágyása, beteges hiúsága és önimádása nem sokáig hagyta nyugodni, hanem ismételten kisérletet tett a vezérszerep elnyerésére. A valláspolitikai vitákat látta célszerűnek felhasználni arra, hogy a párt klerikális hajlamokkal telitett tagjait a maga részére megnyerje és ezek vállain emelked- hessék föl a pártvezérség annyira óhajtott magaslatára 1 S ez a törekvése most úgy látszik némileg sikerült is; mert a függetlenségi pártnak azokat a tagjait, kik részint reversali- sosak, részint kikopott antiszemiták, vagy a 48-as eszmékkel és közjogi alappal hadi lábon állanak, megnyerte nagyravágyó céljainak és szétrobbantotta a közjogi ellenzéket, melynek elvhű és az eredeti program inhoz ragaszkodó tagjai kiváltak közülök és a régi pártelnök vezérlete alatt igyekeznek épségben fentartani a közjogi ellenzék programújába foglalt szabadelvű eszméket a nélkül, hogy a közjogi különállás elvéből engednének. Ugrón Gábor és különféle színezetű hívei, kik között az újdonsült néppárt fanatikus hívei sem hiányzanak, nem veszik TÁRCZA. ($H$> léire tőlem, gyáva bánatok! Félre tőlem, gyáva bánatok 1 Azt tanácslom: odébb álljatok. S ezután felém se nézzetek, Úgy sem állok szóba veletek. Ha nem lesz szép olykor életem, Majd elvárom, amíg szép leszen; De könnyezni, mint az asszonyok, Isten ucscse, többé nem fogok I Megtanultam én azt már, hogy itt, A világon minden változik, S ha az öröm hamar elmegyen: A bánat se lehet végtelen. Hó takarja künn a mezőket, Nem vigasztal sehol a zöld gyep, Eget, földet bántó gyász borit. Ez ez engem el nem szomorít. Eshetik a hó most a rétre: Virágerdő nyit majd helyébe; S hol most farkas járja a havat: Vígan sétál majd a pitypalatty 1 JAKAB ÖDÖN. _A_ Icisértet. Kémes történet. — A „TOLNAVÁRMEGYE“ eredeti táreája. — Mint a novellákban mondani szokás : a mozdony élesen füttyentett. A vonat megállt; megálltam tehát én is. Az ég olyan sötét volt, akár a Detsini-fóle su- viksz. Az állomási épületen pislogó lámpa fényénél ezt tisztán ki lehetett venni. Kiszálltam tehát s a kalauz nyakába borultam, persze nem szándékosan, hanem a sötétség miatt. De ő ezért nem haragudott meg, csak jól összeszidott. Igaz ugyan, hogy a szopókáját a fejébe szalasztottam, de szerencsére nem tört el, sem a szopóka, sem pedig — a feje. Kocsi persze nem volt s újonnan megválasztott főbíró létemre kénytelen voltam táskámmal kezemben, esőben, sárban vonulni be Sár-Sarok községébe, ahol egy kis hivatalos dolgom mellett, egy öt év óta nem látott barátomat akartam látogatásommal meglepni. A falu nagyulcáján valami, a sárban fetrengő alakra bukkantam. —"Ébredj álmaidból óh magyar! — szóltam hozzá. E fenséges szózatra egy atyafi tápészkodott fel a sárból, mindazonáltal nem előbb, mig lábammal egy kicsit oldalba nem löktem volna. oly kritikusan a párt elveit; a liberális eszmék megvalósítását szívesen elengednék, de készek és hajlandók is megegyezni, sót fegyverbarátságot kötni az Apponyi-Szapáry féle frakciókkal is, mert nincs más céljuk, mint a minden áron és minden eszközökkel való kormánybuktatás és a zavarosban való halászás. Ugrón már egy Ízben bement a delegációba, midőn először otthagyta az anyapártot. A delegációba aztán az eddigi szereplésével kirívóan ellentétben iparkodott szelíd hangon és udvariaskodva érvényesíteni magát és mintegy tüntetőén észrevó- tetni akarta azt, hogy tud ő szelidebb hangon is ellenzékieskedni, csak tért engedjenek neki és szertelen nagyravágyásának. Ez a kísérlete azonban fiaskóval végződött s mint csalódott vállalkozó ismét visszatért az egyedül üdvözitő anyapárt kebelébe, s a régi módi szerint igyekezett megvalósítani a kormányra jutásra irányuló terveit, a párt átalakítást magában a közjogi ellenzék táboráhanr— Hogy ez a vállalkozása is hajótörést fog szenvedni, az már megint bizonyosnak látszik; mert hiszen ismét csalódott 1 Az elvhű függetlenségiek ugyanis az ő merész számításai ellenére ismét többen vannak, mint az ó követői, s most már ők könyör- gik vissza a kiváltakat és igyekeznek megértetni velők, hogy félreértették az ó intencióikat, s nincs semmi ok arra, hogy két táborra szakadjanak. Meg is köszönte, hogy íelkoltöttem, mert mar kialudta volt magát. Megkérdezte, hogy háDy óra van, mivelhogy úgymond, ő volna az éjjeli őr. — Megmondtam neki; viszont szivességképen elvezetett Gazsi barátom házához. Yilágosság látszott; fenn voltak még. A kapun benyitok s a kutyák mindjárt barátságosan fogadtak. Felöltőmbe kapaszkodva marasztaltak és csak a házbeliek meggyőző érveléseire engedtek át Gazsinak, kinek karjaiba minden fogalmat meghaladó hévvel vetettem magamat. Volt is ám meglepetés, kézszoritás, öröm és kérdezősködés. — Ugyan hogy kerülsz erre ? Erre, amerre csak a vicinális vasút jár — kérdezte végre Gazsi. — Hát ’sze tudod, — magyaráztam neki — mert te is ott voltál, hogy a legutóbbi községi ülés, melynek elején a fciró „szívélyesen üdvözölte a szép számban megjelenteket“ — pofozkodással végződött. — Holnap aztán egy kis fegyelmi vizsgálatot rendezek; no aztán mellesleg téged is meg akartalak lepni. De mond’sza csak, hol van kis feleséged I mert tudom, hogy megnősültél. — H’ja az asszony 1 — felelt barátom — az rokonainál van a városban. Uj ruhát csináltatott magának, minden eddigit olyannyira meghaladó bő újakkal, hogy hazaérve, nem fért be a falusi, ódivatú ház ájtaján, de mert ujjait, — melyekre büszkébb, mint férjére — összegyűrni a világért sem akarta, úgy nyomban visszafordult azzal a kijelen-