Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1895-03-03 / 10. szám
2. TOLNAVÁBMEGYE. 1895. március 3. Tény, hogy Ugronék folytonos taktikázások, manőverezéseik és elvfeladások következtében a közjogi ellenzék egységét megtörték, az egyenetlenség magvát elhintették közöttük és a régi, erős függetlenségi párt többé nem fog újra feltámadni I Bármennyire erőlködjenek is Ugrón a szónak, Bartha a pennának, Polónyi pedig a rafinériának fegyverével Justliékat a pártbontás és elszakadás vádjával illetni, minden pártatlanul Ítélő előtt kétségtelen, hogy Ugronék voltak a pártbontók, hogy ők késztették az elvhű és komoly elemeket a kiválásra. Ugrón és társai azok, kik eltértek a függetlenségi és 48-as párt elveitől és hagyományaitól. Ugrón nevezte a 48-as eszméket, elveket és politikát elavult frázisnak, Ugrón és társai szavaztak ellene az Irányi által 25 éven át követelt reformjavaslatoknak, Ugrón vette védelmébe az osztrák befolyást, az udvar és főhercegek politikai beavatkozását a magyar ügyekre. — Hát maradjanak ők együtt, igen szépen illenek egymáshoz. Az aulikus Ugrón és hű fegyvertársa Bartha, a klerikális Meszlényi és a tiszaeszlári ónody és Szalay, a néppárti Vajai és a reverzálisos Szluha és ad majoréin glóriám a „perfid“ Polónyi nagyon csinos, összeillő és tiszteletreméltó társaságot képeznek. A politikai tisztesség és erkölcs minden barátja a parlamentáris élet tisztasága érdekében is örömmel üdvözli a szélsóbali ellenzék eme purifikációját. —Ä \ HIREK. .ügyminiszternek a kép- i**ő&ndott nagyszabású itt az egész képviselőház- ban. Úgy az együazpumikai törvények gyors végrehajtására vonatkozó határozott nyilatkozatai voltak nagyfontosságuak, mint pedig a néppártról mondott ama hatásos szavai, hogy nem kell majd sok ideig a belügyminiszteri helyet elfoglalnia és majd neki kell megvédelmeznie azokat az urakat, a kik a néppárti akciót kezdeményezték, saját párthiveik ellen, a mikor majd a csalogatásokkal tartott nép nem fog különbséget tenni a mozgó és az ingatlan töke közölt. Beszédéről a sajtó is a legnagyobb elismeréssel emlékezett meg, igy például a „Magyar Hírlap“ a következőket Írja: A belügyminiszter téssel, hogy haza sem jő addig, mig csak az ajtókat ki nem bővíttetem. Már most hát mit tegyek | Holnapra meg is rendeltem a kőmiveseket. Eettenetesen csudálkoztam. — De különben jó is, hogy igy van, mert talán szállást sem tudnék neked adni ; de majd igy egy szobában fogunk hálhatni — szólt barátom hirtelenül elkomo- rodva. Aztán karomat megragadva igy folytatta: — Ne érts félre kedves Pistám, tudod, hogy szívesen látlak, de . . . S ezután egy hihetetlen dolgot mesélt el nekem. IJgy özvegy asszonynak vette el egyetlen leányát. A fiatal pár egybekelésének második évében aztán az anyós is meghalt, s ez idő óta az öreg asszony szelleme minden éjjel visszajár. Sokszor látták fehér alakját, amint a házban ide-oda leng. Hallottak keserves nyöszörgést s különösen kedvenc tartózkodási helye a mostani vendégháló volt, mely azelőtt Gazsi apósának kedvenc pipázó szó-, bául szolgált. Ezért lett volna tehát házi gazdám zavarban. Abban a félelmes szobában a világért sem aludt volna senki; most azonban egy szobában hálhattunk és igy Gazsi nem is haragudott feleségének bő uj- jaira. Csakhogy én abban a században, melyben államosítani akarnak, a kísértetektől nem féltem. egyszerű, cikornyátlan szavaival, frázisoktól mentes kijelentéseivel, a valóság objektív előadásával, kellemes impressziót gyakorolt a ház komoly tagjaira Nem próbált mesterfogásokkal hadakozni, nézetei és tervei a tények előadása által domborodtak ki. Beszédének különösen két passzusa érdekes és fontos. Az egyik, amelyben Apponyival szemben kijelentette, hogy az egyházpolitikai törvényeket mihamarabb végre kell és végre is togja hajtani. Jóhiszeműséggel és határozottan tette ehhez, hogy a viszályok megszüntetésének és a béke megteremtésének csak egy módja van: a törvények végrehajtása. Másik fontos kijelentése az anyakönyvek állami vezetésének már szeptember elsején való életbeléptetéséről szólt. Bebizonyította itten, hogy a tanítóságnak az intézmény keretébe való belevonása törvényszerű és csudálkozását fejezte ki azon, — hogy a magyar kultúra e derék harcosait miért óvják oly nagyon az anyakőnyvvezetéstől. VÁRMEGYE. — Személyi ügyek a vármegyénél. Vármegyénk tiszti karában több igen fontos állás vár betöltésre. így üres a Novák Sándor dr. távozása által megürült I. aljegyzői állás. Üresedésben van továbbá a Fonyó László nyugdíjba lépése folytán megürült simontornyai járási főszolgabírói és az Orosz Endre lemondása folytán betöltendő duna- földoári járási főszolgabírói állás. Miután előreláthatólag ezen két állásra szolgabiráink közül fognak választani, üresedésbe jut még két szolgabirói állás is. Az árvasz.éknél Nagy István volt ülnöknek helye szintén nincs még betöltve. Mindezen állásokat a március hó utolsó napjaiban — még nincs végleg megállapítva' a napja — tartandó rendes tavaszi törvényhatósági közgyűlésen fogják választás utján betölteni, igy tehát igen érdekes és látogatott közgyűlésre van kilátásunk. Az I. aljegyzői állásra a kompetens jelölt: Simontsits Elemér Il-od aljegyző, kinek helyébe a rangsorozatban következő aljegyző fog minden valószínűség szerint jutni. A simontornyai főszolgabírói állásra Pesthy Elek központi járási főszolgabíró, ki ezen minőségben meleg rokonszenvet és tiszteletet keltett maga iránt, aspirál, visszavágyódván szükebb hazájába, Gyönkre. Távozási szándékát Szegzárdon élénk sajnálkozással fogadják. Az ekképen betöltendő központi, továbbá dunaföldvári járási főszolgabírói állásra tudtunkkal: Nagy István simontornyai és Rassovszky Julián, központi járási szolgabirák a legkomolyabb jelöltek. Az árvaszéki ülnöki állásra pályázat van kiírva, a mely március 20-án jár le. Hirdetmény. A vármegye házi pénztáráról szerkesztett s az állandó választmány pénzügyi szakosztály által Már most csak azért is abban a szobában akartam hálni s hiába kapacitált barátom, hiába ijesztett, de hiába beszélt volna tán még az alispán is: megmaradtam szándékomnál annál is inkább, mert időközben annyira éhes lettem, hogy még Bankó szellemével is szembeszálltam volna. Vacsora után rágyújtottam barátom néhai apósának öblös tajtpipájára. Kupakjára az volt vésve, hogy „Ne bántsd a magyart.“ Ez még csak jobban felbátorított. Aztán trécseltünk. Beszélgettünk régiekről, mikor még együtt közigazgatási gyakornokoskod- tunk, együtt fizettük a rendbírságokat és együtt egzekváltattunk egy és ugyanazon váltón eszközölt könnyelmű aláírások miatta. De utoljára is mindenből kifogytunk. Lefeküdni készülődtem; Gazsi még egyszer le akart szándékomról beszélni, de én felelet helyett a másik szobába vonultam, megvizsgáltam az ablakok rácsozatát s klics-klucs . .. bezártam magam után az ajtót. Felébredtem. A nap éppen az orrommal incselkedett. Zörgetnek az ajtón. — Pista, Pista 1 Fenn vagy-e már ? élsz-e, halsz-e ? Felismertem Gazsi hangját. is tárgyalt 1894. évi számadás, az 1886. évi XXI. c. 17. §-ának rendelkezéséhez képest, a számvevői véleménynyel s a pénzügyi szakosztály előterjeszte- sóvel együtt folyó hi március hő io-tól számított iy nap tartamára a vármegye levéltári helyiségében közszemlére kitétetik. A számadásra vonatkozó netáni észrevételek, a folyó évi március hóban később meghatározandó és szokásos módon közhírré teendő napon tartandó tavaszi rendes közgyűlést megelőzőleg legalább is 5 nappal az állandó választmányhoz címezve nyújtandók be. Szegzárdon, 1895. évi február hó 26-án. £ imontsits Béla, alispán. Meghívó. Van szerencsém a vármegye főszámvevője által, tüzbiztositási alap és szövetkezet létesítése iránt tett javaslatnak közelebbről való megvitatása és a javaslat érdemére nézve teendő vélemény nyilvánítás végett a törvényhatósági bizottság7 múlt évi 690. számú határozatával kiküldött bizottságnak igen tisztelt tagjait felkérni, hogy folyó hi március hő n-én délelőtt io órakor, a vármegyeház kis termében az imént jelzett célból megtartandó értekezleten részt venni szíveskedjenek. Szegzárdon, 1895. évi február hó 25-én. Simontsits Béla, alispán. TÖRVÉNYKEZÉS. A szegzárdi hír. törvényszéknél végtárgyalás. 1895. évi március hó 5-én. Hoselhuber József, Eohrbacher József, Fotter- veich György, Fotterveich Mihály, P.iuli Antal, Lan- denbach Márton és Landenbach Péter ellen súlyos testi sértés miatt. Benkő József ellen csalás miatt. T . fi 1895. évi március hó 7-én. Eátkay László és Bencze István letsértés miatt. i ■■ c\ Fijas Ferenc ellen okirathamisitáslraiatt. — Elitéit betörő. Serfözö József, dunaföldvári lakos a múlt év őszének egy sötét éjjelén felbontotta Nagy Imre, ugyanottaui lakos háza tetejének a szalmáját, behatolt a padlásra és onnan mindenfélét el akart lopni; de a neszre felébredt gazda észrevétlen felmászott a padlásra s a tolvajt nyakon csípte épen midőn a háztetőn ismét ki akart bújni. A szegzárdi kir. törvényszék Serfózőt 6 havi börtönre, 3 évi hivatalvesziésre és polg. jogai gyakorlásának ugyanily tartamú felfüggesztésére Ítélte, ügy az elitéit, valamint a kir. ügyész fellebbeztek. — Már hogyne élnék? Atkozott kacsáid gondoskodnak arról, hogy egy halott is felébredjen. Az ajtón át hallottam, amint barátom megkönnyebbülten fellélegz’k. Tíz perc múltán már az ebédlőben voltam, hol Gazsi kíváncsian várt. Szótlanul reggeliztünk. Cigarettára gyújtottam. De Gazsi tovább nem bírta. Egy>zerre csak kipattant belőle: — Nos mit láttál ? — Barátom, csakugyan egy kísértet. — Beszéltél vele? — Beszéljem. — Aztán megtudtál-e valamit? Miért nem tud hát az öreg asszony lelke nyugodalmat lelni? — Az öi’eg asszony lelke? — kérdeztem csodálkozva. — Hiszen nem anyósod szelleme jár vissza. — ? ? — Hanem apósodé. — Mióta anyósod utána ment, nem leli szegény helyét a másvilágon. Barátom csodálkozásának leírását nem kísértem meg. Legalább is csodálkozott annyira, mint a tisztelt olvasó, aki úgy találja, hogy ennek a históriának már vége szakadt. Sust Viktor.
