Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1895-02-24 / 9. szám
V. évfolyam. 9. szám. Szegzárd, 1895. február 24. Előfizetési ár: Egész évre . . 6 írt — kr. Fél évre . . . 3 » — » Negyed évre . . | » 50 » Egy szám .....................12 » Elő fizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad Erammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. LEOPOLD HŐKNÉL. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. 4 néppárt és a szocialisták. (yc) A legújabb sütető népboldogitó s népbolonditó néppárt a legközelebb megejtett választásokon mindenütt megérdemelt kudarcot vallott! Ezt tudni lehetett előre; mert a magyar nép józanságát nem kell félteni olyan üres, értelmetlen jelszavaktól, melyek mögött hazafiatlan célok lappanga- nak. Megtudja különböztetni már a mi népünk értelmes része azt, hogy mi válik üdvére, akárhogy rémitgetik mindenféle idétlen fenyegetésekkel. Inkább megmarad mostani helyzetében és bec&ületes munkával iparkodik életfentartásáról gondoskodni, — mintsem a klerikális mágnások és ultra- montánok igájába fogassa be magát, csak azért, mert ezek a szerepelni vágyó urak, egyéb dolog hijján, a néppárti virtuskodást találták ki legújabb unaloműzőnek a maguk részére. Meg azt is be tudja látni a mi népünk józan része, hogy abban a néppárti igában csak a dúsgazdag mágnások és hasonló kellemes állapotban leledző klérusnak a jóvoltáért kellene dolgoznia, görnyednie, de munkája verejtékéből nein látna egyebet, mint biztatást a túlvilági üdvösségre. Azt pedig már megtanulta a józan magyar nép, hogy biztatásból, hiú ígérgetésekből ma napság nem lehet, megélni, itt e földön üdvözülni; a földi nyomorúságok mártírjává pedig nincs kedve fölavattatni magát Zichy Nándor gróf nr és társai kedvéért, mert mint a féle józan magyar ember, szeretné már itt a földön is elvenni s látni megérdemelt fáradságának a gyümölcsét. Egyszóval a néppártot a választóközönség, a legutóbb lefolyt képviselő válasz- i tások tanúságaként — nem fogadta el egyedül üdvözítő gyógyszerként, hanem megelégedett az eddigi iránynyal, melyben több garanciát lát arra, hogy vagyoni jó léte, existentiája, tisztességes, szorgalmas munka mellett jobban biztosítva lesz, mint a néppárt kegyteljes ígéreteivel. A néppárt ezt a kudarcát nyomon követte egy másik! Tudvalevő dolog, hogy a néppártnak sok keserves vajúdás után megszületett programmja a szociálisták hitvallását is nagy részben magában foglalja; természetesen csak taktikából; mert meglehetős nagy adagi naivsággal abbpi a csalóka hitben ringattak magukat ezek a szemforgató urak, hogy az ö kenetteljes szavaikra még a sociálisták is üdvrivalgva rohannak — megtért bárányokként — a néppárt táborába! Keserű kiábrándulás érte a néppárt jámbor vezetőit a legutóbb lefolyt vasárnapon I A fővárosban megtartott négy munkásgyűlésen ugyanis a magyarországi szociáldemokrácia vezérei a legnagyobb hévvel és kíméletlenséggel tiltakoztak az ellen, — hogy a néppárt az ő „boldogító eszméiket“ eltulajdonította. Mind a négy gyűlésen a legyálogatottabb kifejezésekkel rohantak a szegény néppártnak a munkások, és vissza- utasítottak vele minden közösséget. Az egyik munkásgyülés szónoka a következőképpen tisztelte meg a néppárt által feléjük nyújtott baráti jobbot: „Ezek az emberek, — akik a néppárt élén állanak — kik évtizedeken át a nép elbutitására törekedtek, hogy hasznot húzhassanak abból, néppártnak nevezik el magukat. E párt most a népet akarja önző czéljainak megnyerni.“ — Erősen kikel aztán a papok ellen és megtámadja a néppárt vezetőit. „Ne hagyjuk magunkat fólre- vezettetni sem Zichyóktól, sem Esterházy gróftól, sem a püspököktől, sem pedig a papoktól“ — monda a szónok. „A néppárt programmját nem valósíthatja meg, mert a mágnások rangjukról le nem mondanak és a nagybirtokokat a népnek át nem engedik.“ Az elnök végül kijelentette, hogy a munkások a fővárosban és vidéken a névbitorló néppárt ellen agitálni fognak. Mind a négy gyűlésen aztán egyhangúlag elfogadták ezt a határozti javaslatot: „A ma egybegyült munkások a nemzetközi TÁRCZA. Igaz könnyek. Nem az a gyöngy az igaz gyöngy, Mit a porban szednek-, Le kell előbb szállni érte Sir kínáló mélységére Viharos vizeknek. Nem gyémánt az, nem igazi, Mit üvegből gyártanak: Keresni kell mélyen mélyen, Pokolsötét éjjelében Öldöklő bányáknak. Nem az a könny az igaz gyöngy — Higyjétek el nekem — Mit szokásból hullajtottak, Mikor megjő a szabott nap Utón és útfélen. Nem az a könny az igaz gyöngy Amely hiúságból, Mint kirakat csillogása, Hogy az egész világ lássa Pereg a pillákról. Igaz könnyét a fájdalom Akaratlan szüli, S e szülött a nap világát Bámuló nép sokaságát Rettegve kerüli. Mint a madár fél a zajtól Bántja őt a lárma S fájdalmának szent sebeit, Miket csupán könnye etiyhit Nem viszi vásárra. Hogyha titkon könnyezőre Véletlenül leltek ; Szent fájdalmát, ha látjátok, Durva kézzel ne bántsátok Azt a szegény lelket. Mert a könny, mit szeme önte : Az a gyémánt az a bánat igaz gyöngye. Dr. Wodianer Sándor. Kicsi gyöngyöm! * Irta: KŐBOR TAMÁS. Négy szép szobát rendeztek be számukra, de ők voltaképen csak az öblös nagy hintaszékben laktak. Titkos szere! mök praktikáit akkor is űzték még, mikor mint férj és feleség szabadon szerethették egymást. A cselédeknek keményen meghagyták, hogy semmire semmi szükségök nincsen. Az előszoba ajtajára egy elmés szerkezetet alkalmaztak ilyen táblákkal: Itthon vagyunk ! — Nem vagyunk itthon! — S a barátok, barátnők majdnem mindig az utóbbi táblát olvashatták. Odabent a nagy hintaszékben a legbájosabb idill folyt. Nap-nap után ugyanaz az édes együtt- lót, ugyanaz az összebujás, az asszonyka félig a * Megjelent a „Hét“ utolsó számában. férje ölében, fejét a mellén pihentetve, vagy oldalt a vállára hajtva nézett föl reá. A kezükkel bujócs- kát játszottak, a kötény mögül, a kabátja zsebéből, vagy a háta mögül kellett a férjnek kiszedni akis feleség parányi kezét s ha megfogta, elborította csókjával és végigsimogatta mind az öt ujjacskát. A bc-szélgetésök is mindig ugyanaz volt, majdnem szórol-szóra ismétlődött mindennap agyanaz a dialog. — Szeretsz ? — Szeretlek, kicsi gyöngyöm. — De nem olyan nagyon, mint én téged. — Lehetetlen. — Isten bizony 1 A hintaszék ilyenkor megindul és elröppenti őket messzire, a mesés meseország tájaira, ahol csupán csak gyerekek élnek. . — Hát mondja meg nekem, kicsi uram, mit csinálna, ha én megszökném? — Utána szökném! — Igazán? — Igazán. — De hátha nem szeretném ? — Kényszeritenóm, hogy szeressen. De mit csinálnál, te, kicsi gyöngyöm, ha én nem szeretnélek többé ? — Hát — akkor ón ezt az első pillanatban és/.revennóm és azt mondanám: kicsi uram, maga már nem szeret engem, nem akarok többé a terhére lenni és meghalnék. Enyelgő, tréfás gyermekjátékok voltak ezek a beszélgetések, de a kicsi piros asszony nevető gyermekarca ilyenkor olyan ünnepélyes komoly volt, hogy az ura igazán megijedt.
