Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1895-02-24 / 9. szám
2. TOLNA VARMEGYE 1895. február 24. szociáldemokrácia alapján állanak. A néppárt azon kísérletét, hogy magát a sociál- demokrata mozgalommal identifikálja, — a gyűlés szemtelen hamisításnak nevezi. Tiltakozik erélyesen az ellen, hogy a burzsoária a szociáldemokrácia tiszta zászlóját az ö piszkos politikájával Összeköttetésbe hozza /** Ez aztán érthető visszautasítás! Azt hisszük, hogy ' a néppárt jámbor vezérei nem gondoltak arra, hogy ilyen kedves fogadtatásra találjanak azoknál, a kiknek elveit elég naivul elkölcsönözték ! Büszkék lehetnek az ilyen fogadtatásra ! Egyrészről a választó közönség utasítja visz- sza nehezen összetákolt programmjukat, — másrészről pedig a nem választó közönség, vagyis a szocialista munkások, — a kiknek programmját a néppárt nagyobbrészt beleolvasztotta a magáéba, ugyancsak érthető szavakkal tiltakoznak ellene, hogy őket a néppárt akarja boldogítani. Valóbán komikus helyzetbe jutott a néppárt első fellépése alkalmával. Nem kér az ő üdvözítő programmjukból a szavazati joggal biró nép, sem a szavazati jogért küzdő proletárság, kiknek érdekében létesült állítólag ez az uj vállalkozás. De még a legközelebb megnyilatkozott főpapok sem igen lelkesültek érte ; — sőt mindegyik körlevélből kiérzik az a gondolat, hogy jobb szeretnék ők is, ha már vége volna ennek az ok nélkül fölkapott nyugtalanságnak és zavargásnak. Samassa, Bende nyilatkozatai nem kedvez- néppártnak, sőt Hornig soraiból sem kiolvasni a néppárt iránti lelkesedést. Az előjélek tehát oda mutatnak, hogy a nagy lármával megindított néppárt alkalmasint rövid idő múlva kátyúba zökkenik, ahonnan aztán még az ördög sem iparkodik többé kivonszolni, hanem megérdemlőt! sorsára, a megsemmisülésre hagyja 1 Olyan pártnak, melyet nem a közszükség és az emberek benső meggyőződése teremtett, hanem amelyet csak egyes osztá— Kicsi gyöngyöm, csak akkor halj meg, ha már nem szeretlek. Akkor örökké, örökké fogsz élni s ha megkéred szépen a jó istent, nekem is ad Örök életet. A mézes hetek derűs, játékos szerelme csak nem akart elmúlni. Mintha kiszakadtak volna a világból, teljesen csak egymásnak éltek. Minden idegen, de még a rokonok, a szülők is csak zavarták az ő édes együttlélüket. Egyik nap ikertestvére volt a másiknak s a hintaszék ringásával mintha változatlan szerelmük bölcsője lett volna. Az enyelgésük, a beszélgetésük is ugyanaz maradt. Csak lassan, elvétve nyert polgárjogot egy- egy uj szó, egy-egy uj mozdulat. Ezt akceptálták, megszokták s beleillesztették a többiek sorjába. így az asszonykának eszébe jutott, hogy szembe fordulva urával, áthajtsa fejét annak vállán és úgy kérdezze: — Szeretsz-e ? A férjnek különös varázzsal töltötte el a szivét, hogy nem látva a ragyogó fiatal arcot, úgy beszeljen hozzá. Majd két tenyere közé fogva a barna fejecskét, előre vonta s akkor összenéztek bohókás, nevető meglepetéssel, mintegy viszontlátva egymást és kacagva csókolódzlak össze. — Itt vagy, kicsi gyöngyöm ? — Isten hozta, kicsi uram 1 Majd uj szeszélye támadt az asszonynak. A térdére fektette ura kezét, gonddal kiteregette, aztán az öklével beleütögetett, mintha húst klopfolna. Majd komoly műértelemmel nézegette, nem-e vékonyabb, mint azelőtt és hirtelen ideges mozdulatlyok féltett magánérdeke akar reá erőszakolni az elégedetlen elemekre, 8 a mely céljainak elérése végett a rend és vagyon fölforgatására törő pártokkal kész szövetkezni : az olyan pártnak a jövő napjai meg vannak számlálva már megalakulása alkalmával. El kell tűnnie a semmiségben, mert nincs rá szüksége az emberiségnek! Tolnavármegye kultúrája kérdéséhez. A vármegye közigazgatási bizottságának folyó évi februári gyűlésén az érdekes tárgyak nagy sora fordult elő. Más alkalomra hagyva az Esterházy hercegi uradalmak cseléd-lakásának építésére vonatkozó érdekes és nagy horderejű vita ecsetelését: ezúttal csakis arra szorítkozunk, hogy elmondjuk a kir. tanfelügyelő által a múlt félévi jelentésében felhozott adatok kiegészítése végett előterjesztetteket. Azt jelentette ugyanis, hogy az 1894. év második felében 9 községben felső-nép vagy polgári iskolák felállítását, 49 községben 72 tanítói állomás szervezését és 15 községben és pusztán elemi népiskolák létesítését szorgalmazta, előadván egyúttal, hogy a kisdednevelési törvény előtt létezett 11 megyebeli ovoda nevezett törvény életbelépte óta 50 kisdednevelési tanintézettel szaporodott, mely sikerrel az ország egyetlen egy vármegyéje sem dicsekedhetik. Égy felvetett kérdésre a kir. tanfelügyelő felvilágositáskép azt felelte, hogy a rossz tanítói fizetések s egyes tanítóknak a kántorhoz fennálló viszonya folytán ez idő szerént 84 tanítói állomás áll üresedésben. A bizottság e tanfelügyelői jelentésre következő határozatot hozta: „Tolnavármegye közig, bizottságának Szeg- zárdon 1895. évi február 6-án tartott üléséből. 219. kb. sz. 1895. A vármegye kir. tanfelügyelője folyó évi február hava 5-én Kelt 322. számú előterjesztésével folyó évi januárra szóló havi jelentését elő- ádván : a írözig.^ bizottság,.jrydőn a jelentést általánosságban tudomásul ves$i, egyúttal a jelentésben foglaltak azon részét, mely az iskolák törvényszerű karba helyezésére azoknak a szükséghez mért bővítésére és szaporítására vonatkozik, helyesli, valamint kivéve a jelentésnek még függőben levő dunaföldvári második óvodára vonatkozó részét helyeslő tudomásul veszi a kir. tanfelügyelőnek az 1892. évi 15. t. c. végrehajtása tárgyában 1893. évi julius 15-én hozott kbi határozatok foganatosítása körül tett s ide bejelentett eddigi intézkedétal ellökte magától. Ezt az idegességet inkább az ösztönével észlelte a férje és egyszer meg is kérdezte: — Kicsi gyöngyöm, miért vered meg a kezemet ? Mire az asszony elgondolkozott és azt felelte: — Nem tudora. Talán azért, hogy ne váljék rosszá. A gyermeket nem szabad elkényeztetni, a kezet sem. Majd hirtelen áthajolt férje vállán és fagga- tóan szólt: — Most meséljen valamit. — Mit meséljek, kicsi gyöngyöm ? — Valamit, aminek nagyon örülhetnék. — Mi az ? Az asszonyka szorosabban fogta át férjét és hirtelen mozdulatában egy kis erőszakos türelmetlenség volt, a hangjában pedig kedvtelenség, midőn kifakadt: — Eh, azt magának tudnia kellene ! És ez a jelenet is állandóan beleilleszkedett a többibe. Mint a könnyű, múló felhő, úgy borult lelkűkre ilyenkor megdöbbentő feszültség, mely azonban csakhamar eloszlott. A férj iparkodott ezt a múló, zavaró hangulatot is eloszlatni. Azt mondta, hogy majd mesél valamit. És tréfára fogva a dolgot, egy-egy gyönyörű kis gyermek-mesét komponált sebtében össze, mit az asszonyka feszült figyelemmel hallgatott. — Most pedig a kicsi gyöngyöm meg fogja mondani a mese tanúságát. A kicsi asszony a szája szögletébe dugta a kis ujját. seit is ; — mindazonáltal figyelembe véve a vármegye területén mutatkozó gazdasági válságos helyzetet, a filloxera pusztításai által tönkre jutott lakosság anyagi hanyatlását és az általános elszegényedést, a közig, bizottság elvárja a vármegye kir. tanfelügyelőjétől, hogy az iskolák törvényszerű karba helyezése, osztályok szaporítása és tanitóál- lomások szervezése tárgyában tett intézkedéseiről a mutatkozó szükséghez képest esetről-esetre külön jelentést tegyen — vagy külön határozati javaslatot terjeszszen elő ; — a kisdednevelési'tanintézetekre pedig az 1893. évi julius 15-én hozott határozatok alapján, ott hol eddig e határozatok foganatosítását elmulasztották, indítsa meg a tárgyalásokat az iránt, hogy a felállítani elrendelt kisdednevelési tanintézetek körül a viszonyok mérlegeléséhez képest mutatkozó szükségletnek megfelelőig magasabb fokú és egy helyett több, vagy több helyett egy kisdednevelési tanintézet lótesit- tessók. Miről a havi jelentés hivatalos másának kiadása mellett a vmegye kir. tanfelügyelője eljárás s minden egyes esetben jelentéstétel végett értesítendő lészen. Kmf. Gróf Széchenyi Sándor, főispán s. k.“ E határozatból tisztán látható, hogy vármegyénk kultúrája a viszonyokból folyó és sok esetben szándékosan útba görditett akadályok ellenére örvendetesen terjed, mi kizárólagosan a vármegye közig, bizottsága'kulturális érdekeink fejlesztésére irányzott jó érzékének és hazafias buzgóságának köszönhető. Decs község ügyei. A központi járás eme jómódú, tözsgyökeres magyar lakosságú és nagy népességű községében újabb időben olyan irányzatok kezdenek felülkerekedni, amelyek nemcsak a közbékét és köznyugalmat veszélyeztetik, hanem egyúttal a községnek, mint erkölcsi és politikai testületnek javát és érdekeit sértik, tekintélyét pedig aláássák. A községi jegyző, Erdős Gábor ellen indított kíméletlen és igazságtalan hajszáról van szó. A pénzhamisítás miatt már több mint félév óta bűnvádi vizsgálat alatt álló, fegyelmi utón állásától felfüggesztett Kiss Sándor volt' községi biró és érdektársai még múlt év szeptemberében egy terjedelmes panaszfeljelentést adtak be Erdos ellen a központi járási főszolgabírói hvatalhoz, amelyben kérték Erdősnek fegyelmi utón való legszigorúbb megbüntetését. Kiss Sándor uramnak személyes boszuvágy- ból származó, bombastikus és üres frázisoktól pat— Hát a mese tanúsága az, hogy — itt megint álhajolt a férje vállán — hogy az én kiesi uram nem szeret engem. — Kicsi gyöngyöm! ilyet nem szabad mondani. Ugy-e, nem hiszi ezt komolyan ? — Nem hiszem komolyan, suttogta az asz- szony, mert ha komolyan hinném, akkor én már nem élnék. A könnyű felhő, mintha nehezülne. Mind tar- tósabban borította el a meghitt hintaszék derűs szemhalárát. Valami vajúdott benne, valami gyerekes jelentéktelenség. Érezték mai mind a kelten, de egyiknek sem volt bátorsága azt egyenesen szóvá tenni. A férj a jövő aggodalmában kereste a magját, mely ezt a csupán szerelmének élő asszonyt néha elfogja: hátha férje valamikor nem fogja szeretni? S iparkodott ezt az aggodalmat eloszlatni. A szerelem együgyü játékát, mely boldoggá tette, meg-megszakította hosszas, okos fejtegetésekkel, melyekben bizonyítgatta, hogy a szerelem nem mul- hatik el, hogy az mindennap újra támad s akinek olyen édes kis felesége van, mint neki, az, ha akarná ;, nem szünhetik meg szeretni, mert kicsi gyöngyét nem szeretni egyszerűen lehetetlenség. A baba szomjasan leste minden szavát és mintha megnyugodott volna tőlük. Egyszer azonban ezzel a kérdéssel szakította félbe a félig érzelmes, félig gyermekes magyarázgatást: Hát mondja meg, kiesi uram, ha ón nem születtem volna, nem szeretett volna más valakit? Ez a kérdés volt tán valamennyi között a legegyügyübb, de lelkében megrendítette a férjet.
