Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1895-12-22 / 52. szám
lebbi jövőben kitörhető világválság nem temeti-e őket is romjai alá ? 1 Mi történik ezalatt rainálunk? mi történik e nagy, e szép monarchia két államában ? Minő védekezési műveleteket teszünk mi ? mit teszünk, hogy a természet tűk szerint különben is széthúzó erőket egyesítsük, ellentálló képesekké, szívósakká, egymás iránt rokonszenvesekké tegyük ? Nos hát egészen uj rendszerét fedeztük fel az erőkifejtésnek. A két állam törvényhozása egymás ellen gyűlöletet prédikál ; egymást kölcsönösen a másiknak kizsákmányolására törekvőül állítják oda — igy élesztik a rokonszenvet, a kölcsönös vonzalmat. És minden egyes állam e monarchiának otthon saját falai közt? éleszti az osztály-, a felekezeti és nemzetiségi harcot, tajtékzó dühvei, megfékezhetlen, szenvedélyes gyűlölettel támadja polgár a polgárt 1 A képviselőházak oly jeleneteket mutatnak fel Bécsben és Budapesten, a melyek a szé- gyenpirt kergetik arczába minden önérzetes embernek. A tekintélyek lerontva, az erkölcsi erő feldúlva, a pártgyülölködés a társadalomba átvive, lásd Stomfa,, Grirált stb. Ne ámítsuk magunkat: bárhova tekintünk — mélyen el kell szomorodnunk azon disszolució felett, a mely úgy a társadalmi, mint a nyilvános politikai életben mutatkozik. Bármily Ösvényen induljunk meg állami életünknek, csakhamar kátyúk, süppe- dékek, sőt, mesterségesen emelt torlaszok állják el utunkat. Pedig hát mennyi a teendőnk! minő nehéz és minő sok megoldást váró feladat előtt állunk! Bizony nem hiába számit a magyar a maga külön Istenére. Vajmi sokszor van oly helyzetben, hogy biz elég munkát ad egymaga is a saját istenségének 1 De hát eddig mindég ott is állott oldala mellett és igazolta azt a keleti fatalista hitet. Üg ______________________________ Se ifensteiner Salamonként, jotja nekem is az eszembe két régi onekdot. Régi öregektől hallottam. Elmondom — mintegy kiegószitőül az előbbieknek. II. József császár, a kit Ányos Pál oly találóan nevezett el „kalapos királyu-nak, a Balaton vidékén utazgatott; — vagy mint akkor mondták, a Balaton vidékén bolygott. Figaró itt, Figaró olt, Figaró mindenütt: a császár is ott volt mindenütt. Magas röptű lelke meg akarta ismerni az életet — úgy, a mint van. Egyszer beinvitálta magát a tihanyi apátságba ebédre. Hagyományos szives vendégszeretettel fogadták a kedélyes páterek, s nagy lakomát csaptak a magas vendég számára. „Vadat, halat, mi jó falat Szem, szájnak ínyére“ — szolgáltatott az apátur a császárnak, s a megtérített asztalon ott csillogott Somló és Badacsony szivvidámitó nedűje. Ebéd közben feltűnt a császárnak egy, az asztal közepén álló, ezüst tálcára helyezett, körülbelül két pintnyi űrtartalmai ezüst serleg. — Főtisztelendő apát ur — szól a császár, mifele klenódium ez 1 — Ez, felséges uram — viszonzá az apátur, egy régi serleg, amelyet csak úgy régi szokásból teszünk az asztalra, valahányszor előkelő vendégünk van. — Régi szokásból ? De hát mi volt az a régi szokás ? . . . — Hát bizony, felséges uram, az volt a régi szokás, hogy a midőn a klastromnak valamely De utóvégre is azt tartja egy régi népszólás „nem jó az istent megkísérteni!“ hát bizony egyszer ez is megsokalja a dolgot és azt mondhatja: „segíts magadon — akkor én is megsegítelek.“ Azért térjünk már egysfcer magunkba, és számoljunk azzal, hogy nekünk nemcsak a folytonos pártoskodás, hanem az összetartó egyetértés elsőrendű kötelességünk, ha a magyar államot fenn akarjuk tartani. Nem a párttusák, hanem a komoly együttműködés vezet célhoz. Előttünk a millenium rendkívüli jelentőségű ünnepe. Hát bizony azon államfen- tartó munkák közül, melyek biztosítékát adnák megmaradásunknak —vajmi keveset tudunk nemzeti kiállításunk alkalmával a világnak bemutatni! 1 Ellenkezőleg: itt van a nemzeti gyűlölködés; itt vannak a felekezeti rut izgatások; itt vannak politikai pártbomlásaink; itt van az agrár-socialismus; itt van nehéz anyagi helyzetünk ; és feleslegből : éppen mostra esik az Ausztriával való uj egyezkedés, a mely megint éles válaszfalat von a két állam közé ! És nincs nemzeti egység; nincs felekezeti béke ; nincs egészséges közigazgatásunk ; nincs a szt. István koronájának országai közt a szükséges összhang; nincs meg sem az egyetértés, sem az egyöntetűség az állam népei közt. De bemutathatunk az utolsó évekből mégis egy nagy vívmányt; egy nagy és fényes alapkövet: az egyházpolitikai reform hatalmas munkáját, meiynek hatása úgy állami mint társadalmi szempontból mérhetetlen nagy. Ha a jelen, szűkkeblű látkör- ben felnőtt nemzedék egy következő, mesz- szebb tekintónek fog helyet adni: akkor ' lesz csak e nagy reform hatása országunkra áttekinthető. — Ez a reform ugyan megbuktatta a nagy talentumok kormányát, de maga az intézmény megvan és megmarad __________TOLNA VÁRMEGYE. előkelő vendége volt a „magister pinceruarum“ a szinültig töltött serleget egy hajtókára kiitta a magas vendég egészségére. — Hát aztán kiment ez a régi jó szokás a divatból ? — Mutántur tempore, et nos mutáraur in il- lis, felséges uram ! Más idők, más emberek ! — Ejnye, ejnye! Ki most a pinceruarum magister ? — Pater Arabrózius — No hát Páter Ambrózius ! Álljon elő. A fejede'mi felhívásra azonnal felkelt a hosz- szu asztal végéről Pater Ambrózius. Egy jól táplált, erőteljes alak, mosolygó szemekkel, az egész lényén átömlő kedélyességgel — és meglehetősen pirosló orral. — Nos Páterkám 1 Hát nem próbálná meg a régi szokásait ? Az ón kedvemért! Az én egészségemre ! — Nem lehet, felséges uram! — Ugyan már mért nem lehet? — Mert hát, kérem alásan, a templáriusok kora már régen lejárt, aztán meg napjainkban a kefekötök is nagyon gyatrán állanak. — No de az én kedvemért! — sürgölődók a császár. — Megkísérlem, hogy a fejedelmi akaratnak eleget tegyek, de alásan esedezem felségednek, engedjen nekem tiz percnyi haladókot. — Addig eltávozom. — Jól van ! Menjen ! De tiz perc múlva itt legyen a próbára. Tiz perc múlva megjelent Páter Ambrózius. — Készen vagyok, felséges uram 1 — habár a poklok minden ördöge ellene támadna is 1 Van előttünk még egy nagy, és halogatást már nem tűrő reform: a közigazgatás államosítása. Ezt a legközelebbi években meg kell valósítanunk — csak legyen hozzá nyugalmas időnk ; csak a viharos felhők addig ne szórják ránk villámaikat. A közigazgatás államosítása a fenma- radhatás második alapköve. — Ha a párttusák e törekvést most is meghiúsítanák : akkor csakugyan kétségbe kellene esnünk életrevalóságunk felett. Egy állam, melynek annyi nehézséggel kell megküzdenie otthon, saját polgárai között, az államfentartás legelemibb viszonyai körül, kell, hogy megadja kormányának azon hatékony eszközöket, melyek e harc győzelmes megvívásához szükségesek. Az a törvényhozás, a mely ezeket megtagadná — vaksággal volna megverve és nem lehetne tovább hivatva az állam érdekeit gondozni. Ez és a polgári törvénykönyv megalkotása a legközelebbi, évek főfeladata. — Ha ezen két intézményt még sikerül a gyakorlati életnek átadnunk: akkor a jelen gene- ratió nagyon megkönnyítette a jövő számára az államfentartás munkáját. Azt a majdnem kikerülhetlen válságot, a melynek kitörésétől való félelem folytonos izgatottságban tartja egész Európát, ha még sikerül nehány évre feltartóztatni, és ha mi, az ország törvényhozása, kormánya, ható.* ságai és polgárai ezen időt a fenforgó ellentétek kiegyenlítésére, a szenvedélyek lecsillapítására, és az anyagi jólét fejlesztésére és megszilárdítására felhasználnék: akkor több önbizalommal léphetnők át a magyar állam ezredéves fennállásának küszöbét, mint azt ma tenni képesek, vagyunk. Adja az ég, hogy a bekövetkező uj év oszlassa el aggodalmainkat és valósítsa meg reményeinket! • _ , , , Busbach Peter.« 1895. december 22. Teli töltötték a két pintnyi serleget, — a pater kézre' kapta — s egy hajtókára úgy kihör- pintette, hogy még az ádámcsutkája se mozdult meg. — Bravó! .Bravissimo! — kiálitotta a császár — hanem mondja csak páterkám.!. Miért kellett Tisztelendősóged iek tiz percnyi várakozás? Miért nem merte ezt tiz perccel ezelőtt megcsinálni ? — Azért nem mertem, felséges uram, mert nem bíztam magamban. Próbát kelle tennem. Lementem a pincébe, — ott le.in van egy két pin- tes fazék a legerősebb ború somlai hordó csapja alatt. — Azt teli eresztettem. — Lenyeltem pompásan egy hajtókára. — Ecce ! — mondok — jól van már. — Übung macht Alles! — ,A mi sikerült lent, az sikerülni fog itt fent is. — A mint hogy sikerült is. * * 4c A császár azután az apáturral s a vidék nota- bilitásaival elment meglátogatni a badacsonyi hegyeket. Őszre járt az idő. A szőlő bekapálás ideje volt. — Megállották egy paraszt présháza előtt, a hol egy galarabősz hajú öreg ember kötögette a venyige csomókat. A császárnak megtetszett a szép, erőteljes öreg paraszt ember. Megszólította latinul. — Hány éves vagy fiam ? (In parenthesi: a magyarországi kálvinista népiskolában még e század elején is tanították a ludi magisterek a deák nyelvet. Persze csak úgy culinariter. És a mikor az egyházi felsőbbség ezt
