Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1895-12-22 / 52. szám
1895. december 22. TOLNAVARMEGYE. 3. VÁRMEGYE. Megyei tisztujitás. Múlt hétfőn ment végbe vármegyénk tiszt- ujitása; a törvényhatósági bizottság tagjai igen szép érdeklődést tanúsítottak a tisztujitás iránt, mert oly nagy számmal jelentek meg, .mintha erős küzdelmek és szavazások izgalmai várakoztak volna reájuk. Tíz óra után néhány perccel lelkes éljenzések között lépett a terembe gróf Széchenyi Sándor, a közszeretetben álló főispán, kinek arcán meglátszottak még a súlyos betegség nyomai, s ki valóban a közügyek iránt nagy áldozatot hozott azzal, hogy gyengélkedése dacára is megjelent a közgyűlésen és az eléggé fárasztó tisztujitás aktusát végig vezette. A törvényhatóság tagjainak üdvözlése után utalt arra az elnöklő főispán, hogy a mai közgyűlésnek egyedüli és kizárólagos tárgya a tisztujitás leend, az autonom vármegye régi alkotmányos joga érvényesül a restauráció alkalmából, de nálunk minden izgalmak, pártoskodás nélkül megy végbe a tisztujitás, a fontos aktushoz illő komolysággal és puritán egyszerűséggel megy végbe Tolnavár- megyóben ezen alkotmányos ténykedés. S ezt a jelenséget nem a közügyek iránti közönyösségnek kell felróni, hanem annak, hogy manap már nagyon megváltoztak a közviszonyok és a köztisztviselők állása; 20—25 évvel ezelőtt ugyanis a megyei tisztviselőktől nem kívántak oly nagy elméleti képesítést, mint manapság; az akkori megyei tisztviselőknek hivatalos teendői elvégzése mellett bőven maradt arra is idejök, hogy privát passzióiknak áldozhassanak vagy gazdálkodást folytathassanak; a munka és felelősség nem volt nagy s igy a fizetés is csekély volt; szívesen vállalkozik azonban a megyei tisztségekre a közügyek iránt érdeklődő ambiciózus emberek, mert a megyei tisztviselői állás bizonyos tekintélyt kölcsönzött a tisztség viselőjének. A mai megváltozott viszonyok között azonban a megyei tisztviselőnek egész idejét, megfeszített munkásságát, lelkét és szivét oda kell áldozni hivatalának, hogy a beléje helyezett bizalomnak kellően megfelelhessen és hivatalát megelégedésre tölthesse be. Ma a közigazgatási tisztviselőnek leggyakrabban kevés a kiszabott hivatalos idő teendői elvégzésére, s majd az egész napot hivatali munkásságának kell szentelnie, ezenkívül nagy felelősség hárul reájuk, s e mellett a fizetés most is aránytalan csekély a végzett munkához képest, és sokkal kisebb, mint az állami hivatalnokok javadalmazása. Éppen ezek a körülmények okai annak, hogy a közigazgatási pályára nem reflektálnak annyiaD, megszüntette : nagyon zokon vették az egyházak. „Ugyan mi szükségük van kendteknek arra a deák szóra — rivalt a tolnai egyházmegye esperese egy rezonórozó kurátorra — mi hasznát veszik annak?“ — Hát kérem, nagytiszteletü szent atyánk, nagy haszon vagyon abból. Az úri széken deákul beszélnek az urak és mikor a tekintetes Fiskus ur kimondja a sententiában, hogy „duodecim“, vagy „trigintaf hát mindjárt tudhatja a szegény paraszt, hogy tizenkettőt vagy harmincat veret rá a tiszttartó ur !) — Száztizenöt. — Száztizenöt 1 Mit ettél, mit ittál, mit dolgoztál ? Hány feleséged volt ? — Sem bort, sem pálinkát soha sem ittam, soha nem dohányoztam, kevés húst ettem, de sok gyümölcsöt és sok tejet ittam. Feleségem egyetlen egy volt, akivel megültem az aranylakodalmat. — Fiaim, unokáim szép számmal vannak. — Ecce 1 Domine spectábilis! Tehát a mértékletesség az élet meghosszabbítója — láthatják ebből az elő példából, hogy a friss viz, tej, gyümölcs természetszerű — bor, pálinka, dohány természet ellenes. — Ugyan öregem van-e még e vidéken hozzád hasonló korú, vagy náladnál idősebb ember ? — Igen is van, a testvérbátyára 1 — A testvórbátyád? Ugyan hány éves? mint az állami hivatali állásokra, s igy nagyon is méltányos tehát, hogy a megyei tisztviselőket lehetőleg meg kell óvni a választások hullámzásaitól, vagy az esetleges változások bizonytalanságaitól. A legtöbb vármegyében nem is történnek változások a megyei tisztikar kebelében, csak némely helyen észlelhető némi mozgalom, mely inkább az alispáni és főjegyzői állások betöltésére szorítkozik; s ezeket a mozgalmakat is jobbára politikai vagy felekezeti érdekek s nem a közigazgatás érdeke idézte elő. Tolnamegyóben ilyen jelenségek ki vannak zárva, mert a mi megyénkben a tisztviselők tehetségét, qualificátióját, eddigi érdemeit vesszük számba az állások betöltésénél. Megyénkben tehát a választások hullámzásai szintén nem érezhetők, mert ismerem megyénk tisztikarát egyenként és együttesen, s meg vagyok róla győződve, hogy a törvényhatóság megtisztelő bizalmát drága kincsként megőrizni és kiérdemelni kötelességüknek tartják s a beléjük helyezett bizalomnak legjobb tehetségük szerint iparkodnak megfelelni. A főispánnak lendülettel és a meggyőződés erejével elmondott beszédét általános tetszéssel és éljenzéssel fogadták a bizottsági tagok, mert a halvány körvonalakban ismertetett beszéd valóban oly melegséggel, s több helyen szónoki erővel és ben- sőséggel volt előadva, hogy a bizottsági tagok a beszéd folyama alatt is önkéntelenül a kitörő tetszés nyilvánulásával kísérték a főispán szavait. A főispán beszéde után felhangzott lelkes éljenek végeztével D'óry Pál a'ispán utalt arra, hogy ősi alkotmányunk egyik sarkalatos elve az, hogy a közigazgatás tisztviselőinek a törvényhatóság által adott megbízatás csak rövid hat évre terjed; ez a megbízás a folyó óv végével ismét lejár, s minthogy a közszolgálat terén is a jogfolytonosság és aZ administrate további zavartalan menetének biztosítása szükséges: a törvénytől nyert megbízatás a törvény értelmében ezúttal ismét megújítandó ; a törvényhatóság nevében gyakorlott hatalom meghosszabbítása s a törvényhatóság végrehajtó közegének újra választása vált szükségessé. S most midőn a reánk bízott hatalmat és megbízást a főispán urő excellentiája és a törvényhatóság kezébe tisztviselő-társaim nevében is ezennel visszahelyezzük: engedtessék meg nekem, hogy az eléggé soha ki nem érdemelt nagybecsű bizo- dalomért és jóindulatú támogatásért a törvényhatósági bizottság irányában őszinte köszönetemnek adjak kifejezést; egyúttal pedig a legbensőbb hálaérzettel mondjak köszönetét ő excellentiájának azon páratlan loyalitásért, melylj el nehéz munkánkban mindenkor segítségünkre volt, s azért a pártatlan igazságszeretetért, melylyel működésűn két minden körülmények között kisérni s az eset— Szent-Mihály napkor múlt 130 esztendős. — Hát az hol van ? — Ott bent a belső pincében. — Persze, az is úgy ólt, mint te ? — Hajh! Dehogy úgy ólt! Húsz esztendős kora óta a vizet csak látásból ösmerte ; harminc esztendős kora óta nem múlt el egy nap, hogy tök részeg ne lett volna. Elszaggatott hét asszonyt; eddig pipált, mint egy török basa, most már a bagózásra is ráadta magát. És a vén bűnös most megint házasodni készül. Bementek a belső pincébe. Ott hoityogqtt Ipacs Mihály bácsi a csap alatt egy kifordított bundán elnyujtózkodva. Egyik ur gyöngéden megsimogatta a hor- tyogó Mathusalem képes felét. — Keljen fel kend, Ipacs bácsi! Itt a császár! — Ne csókolódj Sári! — röfögött vissza az érdekelt fél — kapok én nálad különbet is — s nagyot rúgva magán akkorát fordult az irhás subán, mint a havasi medve, ha gyertyaszentelőkor napvilágot lát. * * * József császár nagyot nézett; — nem szólt semmit — s aztán visszament a tihanyi apátur- hoz ..... egy kvaterkára. leg fölmerült érdekellentéteket tapintatosan kiegyenlíteni kegyes volt. Midőn tiszttársaim nevében is mégegyszer őszinte mély köszönetemet nyilvánítanám a törvényhatósági bizottságnak: tisztviselői megbízatásom symbolumait: a vármegye pecsétjét és a pénztár kulcsait ezennel visszateszem ő excellentiája kezébe beismerésével annak, hogy hivatali működésem alkalmával lehet, hogy az eredmény az önzetlen igyekezettel talán nem mindenkor volt egyenlő, — de annyit jó lélekkel állíthatok, hogy a szolgálat hűségének megnyugtató tudatával vehetek búcsút a törvényhatósági bizottságtól. A lelkes éjenzéssel kisért beszéd után Si- montsits Elemér főjegyző, a levéltár kulcsait adta át a főispánnak. S ezután D'óry Dénes reflektált arra, hogy megyei tisztikarunk megbízatásának egyik ciklusa járt le ugyan a mai nappal, de szükségesnek tartja felemlíteni azt a körülményt, hogy alig néhány hónapja gyökeres változás állott be a tisztikar kebelében, de örvendetesen győződtek meg arról, hogy ezen idő alatt a megyei ügyek általános menetében a legkisebb fennakadás nem történt, s a tisztikar kifogástalan munkásságának és ügybuzgó működésének igen szép tanujelét adta; ezzel tehát beigazolták azt, hogy a beléjük helyezett bizalomra csakugyan érdemesek voltak, s igy e rövid idő alatt kifejtett sikerás működésükért is a megye közönségének elismerését és megelégedését fejezi ki irántuk, s reméli, hogy ezúttal ismét szerencsések leszünk bizalmunkkal őket megajándékozni. A főispán ezután a tisztujitás tartamára javaslatba hozza jegyzőül lotth Ödön, ügyészül pe» • « ’ f. dig Orjfy Lajos bizottsági tagokat, a kijelölő bizottság pedig ekként alakittatik meg: a törvényhatósági bizottság tagokul megválasztja: D'óry Dénest, Bet nrieder József és Kramolin Emilt, a főispán pedig kinevezi gr. Apponyi Sándort, Kovács S. Endrét és Sztankovánszky Jánost. A kijelölő bizottság tanácskozásának tartamára az ülés fölfüggesztetett. Rövid idő múlva a főispán ismét megjelent a teremben s az ülést tovább folytatván, megtörtént a tisztujitás a kijelölő bizottság javaslata alapján. A választás a legszebb egyetértésben, közfelkiáltással ment végbe, s Tolnavármegye tisztikara ekként alakult meg: alispán D’óry Pál, főjegyző Simontsits Elemér, I. aljegyző Forster Zoltán, II. aljegyző dr. Éry Márton, III. aljegyző Szévald Oszkár, 17. aljegyző Reich Oszkár. Árvaszéki elnök Kurz Vilmos, tiszti ügyész Fórdős Vilmos, föpónztárnok Módly László, ellenőr Bodnár István. Központi főszolgabíró Nunkovick Ferenc, völgységi Perczel Béla, ba- ranyamegyei tiszteletbeli főszolgabíró, taraásii Szévald Móric, simontornyai Pesthy Elek, dombóvári Nagy István, dunaföldvári Rassovszky Julián. A főszolgabirák közül Perczel Béla, igen rokonszenves és talpraesett beszédben köszönte meg a törvényhatósági bizottság kitüntető biz iImát, és első föllépésével is tanujelét adta annak, hogy a megye közönsége ő benne igen tehetséges és hasznos tagját nyerte a közigazgatásnak. Árvaszóki ülnökök: Vargha Lajos, Papp Gy., Korbonics Dezső, Haypál Sándor és Steinfeld Béla ; árvaszéki jegyző: Pécsy János. Szolgabiráknak megválasztalak : br Rud- nyánszky István, Szetitiványi Miklós, Halász Géza, Bajó Pál, Sörös József és Bajó János, kiket a főispán az alispánnal egyetértőleg a szolgálat érdeke szerint fog az egyes járásokba beosztani. Esry üresen álló szolgabirói állásra pedig pályázat fog hir- dettetni. Ezután a fuispán tiszteletbeli főjegyzővé dr. Kämmerer Ernő, országgyűlési képviselőt, tiszteletbeli foszolgabirákká ismét kinevezte Mádi Kovács Jánüst, br. Rudnyánszky Istvánt és Szentiványi Kálmánt. Tiszti ügyészekké Török Béla, Totth Ödön, dr. Moldoványi István, Kósmárky Irán, Fördős Géza, dr. Pálföldy Lajos, dr. Debreczeni József, Blochinger Károly és dr. Kiss Ernő ügyvédeket. Tiszteletbeli főpénztárnokká Antal Ferenc, főkönyvvivő, tiszteletbeli főszámvevő Lcrinczy József, alszámvevő neveztetett ki. A dombóvári járásba a főispán dr. Kertész Lipótot járásorvossá, állatorvossá pedig Liblingib- zsefet nevezte ki.
