Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1895-02-10 / 7. szám
V. évfolyam. 7. szám. Szegzárd, 1895. február 10. Előfizetési ár: Egész évre . . 6 fit — kr. Fél évre . . . 3 » — » Negyed évre . . I > 50 > Egy szám.....................12 > Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad Erammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdotések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. A bonyhádi diadal. —lk. Dicséret és elismerés a bonyhádi kerület választói jelentékeny többségének, kiknek magas értelmi fokán, hazafiságán és józan ítélőképességén hajótörést szenvedett a néppárti humbugnak és demagógiának minden fegyvere. A bonyhádi kerület méltó maradt önmagához, hű maradt a zászlóhoz, nem engedte, hogy azt folt érje, nem engedte, hogy azt szentségtelen kezek megtépjék; következetes, hű maradt nemes hagyományaihoz. Hiába volt minden erőfeszítése, izgatása, a szenvedélyek fel korbácsolása az elvekből alkut és vásárt csináló néppártnak, nem találtak hitelre — kudarcot vallottak. Lélekvásárlással vádolta az egyik elkeseredett napi lap a bonyhádi szabadelvű pártot. Az volt az igazi lélekvásárlás, a mit a lelkiekben utazó néppárti jelölt és kortesei: a lelkész urak elkövettek. A Egy lélekzet alatt beszéltek a népszabadságról és arról, hogy az egyenlőség eszméjét megvalósító törvények revízió utján megsemmisittessenek. Az az igazi lélekvásárlás, a mely a hiszékeny népnek ámítását vette célba. Az az igazi lélekvásárlás, a midőn a hitélet és vallásos érzület legbensőbb rugóit nyomják és feszítik csak azért, hogy politikai célokra voksokat nyerjenek. Az a lélekvásárlás, a midőn a templomot kortescsapszékké alacsonyitják le, a honnét szent igék hirdetése helyett a gyűlölet és egyéb féktelen indulatok mérges nyilait lövelik a népnek ártatlan kedélyvilágára. Annál szebb, annál fényesebb a bonyhádi kerületben a szabadelvű pártnak diadala, mert azt az erőszakkal és fanatizmussal szemben egyedül az elvek és eszmék legtisztább fegyvereivel küzdötték ki. Csak szánakozó mosolylyal olvassuk némely ellenzéki lapnak mesés híresztelését a kormánypárt erőfeszitéseiről, a hivatalos presszióról, a vesztegetésekről stb. Szemen szedett rágalom valamennyi állítás. A ATaas-pártnak szenvedélyes izgatásai ellenében a szabadelvű párt soha egy percre, egyetlen szavazóval szemben sem használt akár a törvény, akár az erkölcs, akár a tisztesség által teljes mértékben meg nem engedett fegyveredet. De ott, hol 80Ó szavazat volt a többség, nem-e abszurdum ráfogni, hogy ilyen győzelmet más eszközökkel is lehet elérni, mint azzal, hogy a győzelmes párt egyedül politikai meggyőződését érvényesítette és bizalmát manifesztálta jelöltje iránt. A bonyhádi diadal megmutatta, hogy vármegyénk e kerületében a népámitók és izgatok nem képesek a különböző felekezetekhez tartozó és különböző nyelven beszélő polgárok között konkolyt hinteni és egyenetlenséget szítani. — A bonyhádi diadal a szabadelvű eszméknek méltó glorifíkaciója volt. De az elvi okok mellett egyéb tekintetekből is örülhetünk a bonyhádi győzelemnek. Örülünk, hogy Perczel Dezső lett a győztes, örülünk, hogy Tolnavármegyó- nek amaz ambíciója, a mire vármegyénk alispánja egy felköszöntóben utalt, hogy egyik kerületét Magyarország belügyminisztere képviselje — megvalósult. Nem csak a bonyhádi szabadelvű pártnak és vezető elemeinek mondunk köszönetét s fejezzük ki legőszintébb elismerésünket e győzelem fölött, hanem az ellenzéki pártok ama tagjainak is, a kik részben passiv, részben pedig támogató magatartással a dicsőséges győzelem kivívásához hazafias készséggel hozzájárultak. Vajha abból a kudarcból, melyet Pintér, Weisz és Änderte, a bonyhádi, nagy- mányoki és kakasdi plébános urak ezúttal ■Vallottak, okulnának a jövőro nézve és a felizgatott és nyugalmában megtámadott nép kedélyének lecsillapítására és a békének helyreállítására, nem pedig az egyenetlenségnek további szitására, a különböző felekezetek között való gyűlölködések még •erősebb elfajulására törekednének ezentúl. Mert ne feledjék, hogy ha a tüzet oltás helyett éleszteni fogják, a lángok a gyujto- gatókat fogják első sorban elborítani. TÁRCZA. Kerülöm az embereket. Kerülöm az embereket, Mert az embert szeretem S félek, hogy az emberekért Az embert is megvetem. Félek, hogy a tiszta érzet, Melytől szivem melegül, Ezer visszás indulatnak Fertőjében elmerül '. ............ Sz abad mezőn járva, kelve Verőfényes ég alatt, Jól esik, ha szemem itt-ott Embereken megakad. Gyermek-csoport, — szerelmes pár, Vén anyóka, ifjú. lány, Édes, vonzó rokonérzést Kelt szivemben mind a hány. Igaz részvét melegével Függök jártok-keliökön, S örülök, ha egy-egy gyöngyöt Vet felszínre bú, öröm; — De közéjók nem vegyülök, Ha tán egy-két percre nem, Mi kavarg, forr szívók mélyén, Jobb, ha meg nem ismerem. Sürgő-forgó néptömegben Gyakran járok egyedül, Hallgatom: az élet árja Forrongva, hogy zúg kőiül, Nem bánom, ha meg-megrázza Lelkem a vad hangzavar, Fájón rezgő habfodrai Elsimulnak csakhamar. Drága rokon-lelkek közt, hol Béke lakik s szeretet, Keblemben a szív kitárul, Ajkam szava megered ; Ember vagyok emberek közt, Fényből, árnyból vegyülék, Lelkemben az ember képe Szelíd, tiszta fényben ég. — De hol furfang butasággal, Gőg csúszással fog kezet, Nyilian tapsol az irigység S titkon nyelvet óllöget, Könnyez, kinek szive ujjong, S ki sirhatna, mosolyog, —f Oh e bánón békái közt Mily nyomorult rab vagyok / Óh, hogy futok, mihelyt karom Széttépte a láncokat, Sötét erdő sűrűjébe Elrejtőzni, mint a vádi Bokrok éjén szerétéiről Álmodozni jobb nekem — Kerülöm az embereket. Mert az embert szeretem. Torkos László. A kis hadnagy bolondsága. Irta: Vértesy Gyula. Az ilyen magunkfajta újságíró mesterember, akinek éjszaka a nappala, nem nagyon szeret reggeli kilencz órakor már a kávéházban üldögélni. Mondhatom is, hogy nem kis erőmbe került ezt a reggeli expedíciót megcselekedni, ha nem forgott volna szóban egy úgynevezett érdekes eset, hát akkor ma reggel éppen abban a minutában, mikor dideregve, átfázva megrendeltem a kávémat—még javában aludtam volna odahaza a boldogok álmát. Ámbár lassanként beletörődve a sorsomba és a cikóriás meleg létől úgy, ahogy átmelegedve — azt kezdtem észrevenni, hogy nem is olyan nagyon érdektelen ez a reggeli kávéházi élet. Persze csak igy, ha az ember józanon szemléli, mert reggelig tartó lumpolások után, mikor lázas, forró szájjal habzsolják a hideg pezsgőt vagy. a hideg sört — hát olyankor bizony az ördög figyeli meg a meg- figyelnivalókat — de igy józanon, legfeljebb egy kicsit álmosan, igen érdekes képet láthat az, aki színek nélkül is tud képet, alkotni magának a sok
