Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1895-02-10 / 7. szám

c

— Epilog a bonyhádi választáshoz. A „Magyarország* és a vele teljesen rokonérzésü „Nemzeti Újság,“ az előbbi a függetlenségi és 48-as pártnak, az utóbbi pedig a nemzeti pártnak hivatalos közlönye, mindkettő azonban hatalmas versenytársa a néppárti „Magyar Államinak, a bonyhádi választásról érdekes tere-ferébe bocsátkozlak. Arról nem érdemes szótanunk, hogy mind a kettő napról- napra hasábokat irt a kormánypártnak a bonyhádi választásnál elkövetett vesztegetéseiről, lélekvásárlá- sairól, a hivatalnoki önkénynek és erőszakosságnak még „nálunk is párját ritkító“ visszaéléseiről, mert a bonyhádi választást és viszonyokat ismerők előtt úgy is tudva van, hogy az ilyen alaptalan vádaskodás némely ellenzéki lapnál rendszer és hogy azt csak a nevezett lapokkal benső viszonyban álló és kudarcát előre sejtett néppárti jelöltnek kétségbeesett kapkodása sugalmazta. Ezen állításokra elég annyit mondanunk, hogy azok egytől-egyig nevetséges rágalmak, — mely nyilatkozatunkat teljesen megdöntöttnek tekintjük és bünbánólag visszavonjuk, ha a nevezett lapok állításaik bebizonyítására csak egyetlen konkrét adatot is felhozni képesek lesznek. Ezzel tehát végeztünk. Ugyancsak a nevezett lapok a legkíméletlenebb támadást intézték Borzsák Endre ellen, a bonyhádi kerület függetlenségi párti választóihoz lapunk utján intézett felhívása miatt. Hát mi készséggel elbisszük és abban egy pillanatig sem kételkedtünk, hogy az említett lapoknak Borssák urnák fellépése nem tetszik, a minek Borzsák ur csak örülhet. Borzsák ur nem úgy telt, mint ezek a lapok cselekesznek. A „Magyarország“ függetlenségi és 48-as cégér alatt hamisítatlan, igazi klerikális portékát árul, még pedig a javából: az Ugron-f éléből; ugyanezt teszi, de „nemzeti“ lobogó alatt a „Nemzeti Újság. “ A „48u-as és a „nemzeti“ politika nevében merik ők azt követelni, hogy az elleuzék támogassa a legalacsonyabb demagógiát képviselő néppártot, illetve annak egy klasszikus jelöltjét, Kaas Ivor bárót. Borzsák e helyett egyenes nyíltsággal azt ajánlotta függetlenségi elvbarátainak, hogy a néppárt ámításainak fel ne üljenek, hogy a klerikális jelölt és a szabadelvűi ség régi, kipróbált bajnoka között vagy tartsanak fegyverszünetet, avagy inkább szavazzanak le Per- özeire, mint Kaasra, mert ezzel hazafiasabb, a hazára nézve hasznosabb dolgot művelnek. Hogy Bor- zsák ur függetlenségi pártállása dacára helyesen járt el, azt igazolják elvbarátainak a többi kerületben tanusitott hasonló magatartása, azt igazolja Kossuth Ferenc is, — ki az „Egyetértés“ utolsó számában azt írja függetlenségi párt választók2. '

kávéházi szürke emberből, a füstös levegőből s a lomhán ide-oda csoszogó pincérekből.

Az ajtó plüss-takarójának a nyílásán át egyre jönnek, mennek az alakok. Fiatal hivatalnokok, pislogó szemű garcon-legények, akiknek egy-két órai alvás után sietniük kell fel a hivatalokba, hogy ott azután az akták fölött elhassák ki magukat — kopasz bácsik, akiknek jól táplált kinézése a szolid családi élet mellett tanúskodik s a kik az otthon élvezett kávés reggeli után betérnek egy pohárka szilvóriumra, s közben átfutnak egy-két újságot is — törzsvendégek, akik a teljes biztosság tudatában vonulnak sarokasztalaikhoz, és más beszéd helyett csak annyit mondanak:

— Adolfl

És Adolf tudja, hogy kis kávét kell hozni, barnán, sok föllel ....

Bevonulnak azután az újságé vők is:

— Kávét és lapokat I

BáülDek a lapokra és a szentnek se adnának ki egyet is karmaik közül.

Jönnek a fiatal uracskák is elfoglalni az ablak melletti helyeiket és a pohárka vaníliát felhajtva, rögtön fizetnek, hogy ha az ablakon át megpillantják az imádott szőke vagy barna zenedei, sziniaka- dóraiai vagy más efféle kis bakfisocskát — hát kémállásukról rohanhassanak ki és nyájas jó reggel kívánás közben felajánlhassák kíséretüket egész az iskola kapujáig.

Közben-közben pedig hatalmas disharmóniába olvad a köhögések és krákogások lármája — mely

nak, hogy „óvakodjanak a néppárttól még inkább, mint a kormánypárttól.“ A ki a függetlenségi és 48-as eszméknek igaz hive és ezeket az elveket nem akarja dezavuálni, mint azt a „Magyar- ország“ teszi napról-napra, akkor az olyan esetben, amidőn csak a szabadelvű párt és a néppárt állanak egymással szemben, nem szavazhat a legsötétebb reakció képviselőjére, például Kaasra. Mert ha a közjogi alap mind a kettőnél ugyanaz, akkor mégis csak hazafiasabb dolog a szabadelvű és nemzeti politika képviselőjét támogatni, mint az igaz hitil klerikális Kaas Ivorokat.

— Kaas Ivor köszöneté. Kaas Ivor a „Magyar Allamu-ban köszönetét mond azoknak a nemzetipárti, néppárti vagy függetlenségi elveikhez hű maradt választóknak, kik ő reá szavaztak. Kijelenti, hogy egy percig sem gondolt a győzelemre Télben, fagyban huszonkét községben Kakasdon, Mányokon, Aparon stb. bizonyára csak kéjutazást tett. A 7B9 (pedig 75i-en voltak) bátor, becsületes férfinak, kik reá szavaztak, nagy szerénységgel kijelenti, hogy ezzel „nagy szolgálatot tettek a hazának“, tiszteli őket mind és együttesen, de különösen Weisz, Pintér espereseket Änderte plébánost, Lambert kakasdi földmivesgazdát és Apponyi Géza grófot. Apponyi gróf valóban szép kompániába került. Anderle, Lambert és Apponyi Géza gróf! Lám, milyeu demokratikus alapokon áll a néppárt I A nemes gróf, ki földi étetében közönséges választó polgárral még kezet nem fogott és szót nem váltott, egy kalap alá került a nagyhírű Anderlével, ki 92-ben a kormánypártra szavazott és Lambert úrral, a kakasdi föld- mívessel, a ki viszont a 4.8-as párthoz tartozott.

— A bonyhádi választáshoz. A „B. H.-“ban a következő nyilatkozatot olvassuk : A Budapesti Hírlap 39-ik számában saját tudósítójának a bonyhádi választásról szóló ama értesítése, hogy én a választásra bármely irányban befolytam', csak téves

információból eredhetett.

J X 1 1,

Politikai elvemnél fogva sem a kormánypárt, sem a néppárt jelöltjét nem támogattam, hanem a függetlenségi és 48-as párt értekezletén általam kimondott passiv álláspontomnak tettem férfias következetességgel és tántoríthatatlan elvhűséggel eleget.

Bonyhád, 1895. február 6-án.

Schvetz Antal dr,

a bonyhádi'választókerület függetlenségi és 48-as pártjának elnöke.

TOLNAVÁRMEGYE.

__________

eg

yre nagyobb és intenzivebb lesz, amit a sok mindenféle szivar és cigaretta füstjével mindjobban megtelik a roszszul azaz sehogy sem szellőztetett kávéházi helyiség.

Hanem lassanként mégis kezdek jól lakni a megfigyelésekkel és boszszant, hogy Ákos még most sincs itt.

Kilenc órára adott találkozót, most pedig már fél tiz I

t

Kezdtem dühös lenni Ákos barátomra és pedig annál dühösebb, mennél élénkebben és elevenebben jelelent meg emlékemben árván hagyott, jó ruganyos ágyam képe. Milyen pompásat aihatnám még ón benne I És ahelyett itt várom ezt a szószegő legényt.

És elvégre is mi közöm nekem ehhez az egész érdekes esethez. Megírni úgy sem írhatom meg, akármit hallok is tőle 1 Azért, hogy az asszonyt ismerem! Pláne ez is csak olyan futólagos ismeretség. Egyszer, kétszer táncoltam vele, ennyi az egész! Mindössze annyit tudok róla, hogy átkozottul kacér kis hölgyecske 1 A fiúval meg talán egyszer mulattunk együtt 1

Tulajdonképen mit is érdeklődöm ón ennek az asszonynak a drámája iránt, ami különben lehet, hogy nem is az ő drámája. Hátha csak Ákos fogta rá hogy Bórcv Barna ő miatta lett öngyilkos.- Nem is hiszem, hogy enn k a szelíd képű, ártatlan kis szőke hadnagyocskának viszonya lett volna azzal az asszonynyal. Hiszen olyan jámbornak, olyan mamlasznak látszott ez a hadnagyocska, hogy az emA bonyhádi képviselő választás.

Csúnya fagyos és szeles időben, kemény hidegben vonultak fel kedden korán reggel a küzdő pártok. A Perczel pártiak impozáns kocsisorban tartották bevonulásukat és a temérdek fehér tollas választó után már reggel általános volt a meggyőződés, hogy a Perczel párt nagy többséggel fog győzni. A bevonulás, valamint az egész választási aktus példás rendben folyt le. Józan, öntudatos polgárok gyakorolták alkotmányos jogaikat és valóban épületes látvány volt az a komolyság, tisztességtudás és mondhatni méltóságteljes magatartás, a melyet a bonyhádi kerület választói tanúsítottak.

Nem történt egész napon a legcsekélyebb rendzavarás sem. Pont nyolc orakor nyitotta meg Döry Dénes kir. tanácsos, választási elnök a választást. Jelentette, hogy két jelöltre érkezett be hozzá írásbeli ajánlat, Kaas Ivor báróra, kit Anderle József és társai és Perczel Dezső belügyminiszterre, kit Moldoványi István dr. és társai ajánlottak és miután a szavazás megejtése kéretett, az pont 9 órakor meg is kezdődött. Mindkét szavazatszedő küldöttség előtt Perczel Dezsővel kezdették a szavazást. A szavazás két helyen folyt, a községházánál és az izr. népiskolánál. Az előbbi helyen Döry Dénes volt az elnök, Marhauser Imre a helyettes elnök, az iskolánál pedig Cottely Géza dr. kir. közjegyző az elnök és Kramolini József a helyettes elnök. Jegyzők voltak: Engel P. Sándor és Horváth Ernő. Bizalmi férfiak a Perczel párt részéről : Brandeisz Ferenc, Réder János, Vámosy Ernő dr. és Streicher Benő, a Kaas párt részéről: Rudnyánszky Béla, Schmiedt Henrik, Ivánka Oszkár és Rück János. A választás vezetése mintaszerű volt. Döry Dénes és Cottely Géza elnökök szigorú tárgyilagossággal vezették a választást és csak kacagni lehet némely kétségbeesett ellenzéki napi lapnak ama badar állítása felett, hogy a kormánypárt olyan erőfeszítéseket tett, hogy a holtakat is leszavaztatta stb. A szavazás alatt. Perczel Dezső állandóap többségben volt; már déli, 12-kor nagyobb volt a többsége 800-nál, amely folyton növekedett és mikor Alsó-Nána, Mucsfa és végül Ma- jos is leszavaztak a 700 és S00 többség már evidens volt. Á szabadelvüpárt, hacsak kissé is forei- rozza, még legalább 100 szavazó felett rendelkezett, mert minden községben meg volt a tartalék, a mely azonban le sem szavazott és jelesen Bony- hádon vissza volt még 50—60 Perczel-párti szavazó, kik látván az óriási többséget, a zárórában már le sem szavaztak. — 3li6-kor tűzte ki Döry

______1895. febmár 10.

bé

r fel sem teszi róla, hogy udvarolni mert volna a gőgös Tarkeői Gábornénak. Mert igaz ugyan, hogy Malvin nagysám kacérkodott mindenkivel, de csak ennyit tett és nem többet! Mihelyest valaki komolyan kezdett el neki beszólni, hát vagy kikacagta, vagy rendreutasitotta. Tudom, én is próbáltam egyszer. Szinte megvető, gúnyos tekintettel nézett végig s úgy mondta :

— Ne is fáraszsza magát, az uram minden tekintetben különb magánál 1 Tulajdonképen lehet, hogy e miatt a sértő szavak miatt érdeklődöm a tragédiája iránt. Jól esik majd megtudni, hogy a büszke, elbizakodott asszony is boldogtalan lett a szerelem miatt.

Eb, még sem hiszem, hogy köze lett volna neki az öugyilkossághoz !

Rég vártam embert olyan nehezen, mint ezen a reggel Ákost. Végre úgy tiz óra felé megérkezett.

Nem jöhettem korábban. Kint voltam a szegény Barna lakásán. Az írásait meg egyéb holmiját leltároztuk. Bizony nem sok leltározni való volt ott. De szomorú is egy ilyen katonatiszti kvártély, ha nem kvaterkázik vagy nem kártyázik benne az ember. Szomorú sivár szobácska! Itt egy kard, 6gy csizma, félig elszitt szivar az asztalon a katonai könyvek meg egy csomó regény között. Az ágy felvetve, ep ahogy akkor reggel volt, az asztal előtt a földön nagyjából felmosott vértócsa nyoma. Minden úgy volt, a hogy ő utána maradt, mikor elvi ték a kórházba. Akkor lepecsételtünk