Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1895-01-27 / 5. szám

TOLNAVÁRMEGYE,

1895. január 27.

gek sorrendjét a kővetkezőkben soroljuk fel: J. Január 26-án (szombaton) d. u. egynegyed 5 órakor fogadás a pályaudvarnál. 2. Ugyanezennap este fél 7 órakor fáklyás menet a városházától-ő Nagyméltósága lakásáig. 3. Január 28-án (hétfőn) a délelőtt folyamán hatóságok és egyletek tisztelgése. A rendező-bizottság.

Preyer Hugó Pereiéinek volt ellenjelöltje még múlt szombaton lement Bonyhádra, a honnét két nap múlva, kevés kilátással, visszautazott a fővárosba. Mint halljuk, bonyhádi tartózkodása alatt a papsággal paktált és homályos nyilatkozataival, főleg az egyházpolitikai kérdésben, úgy a papságnak, mint a függetlenségi elemeknek megnyerésére törekedett, jelesen kijelentette, hogy habár ő szabadelvű gondolkozásu sa múlt választásoknál is szabadelvű programmot adott, mégis a még hátralévő két egyházpolitikai javaslat nem kell neki.

Ily módon véli a papságot megnyerni, de a liberális programmot egészben fel nem adva, egyúttal a függetlenségieket is meghódítani. — Hisszük, hogy a bonyhádi függetlenségi pártnak intelligens elemei nem fognak felülni Preyer ur függetlenségi és klerikális sauceban kevert programmjának és elvi alapon állva vissza fognak utasítani a klerikális elemekkel való mindennemű pak- tálást.

Épen a bonyhádi függetlenségi pártnak elnöke, dr. Schioetz Antal ügyvéd volt az, nt' minden tartózkodás nélkül, lelkesedéssel * függetlenségi párt liberális szel- grammja és hagyományai alapján, jy; ^^ázpolitikai javaslatait és változatlan ellenzéki pártállása dacára igen szép és lelkes beszédben védte a megye- gyűlésen a kormány szabadelvű reform■ y

politikáját. Epen azért a függetlenségi pártnál is csalódni fog Preyer, ha azt hiszi,

őrült . . . minden faluban van egy őrült, de az nem tudott emlékezni semmire.

Én pedig — hallgassatok csak — mily jól emlékszem mindenre. Emlékszem arra is hogy eleinte mennyire érdekeltek a rám irányuló tekintetek és szereltem volna minden házba vidámságot vinni. De az csak ritkán történt és nem tudom, más levél- hordó vidámabb leveleket hord-e szét ?

A legtöbb egyénnél közönyösen vettem a dol- gQt: nem az én bajom, nem az én örömem ! De akadtak olyanok is, akik úgy tekintettek rám, hogy nagyon szerettem volna nekik jó leveleket vinni... jó hogy ezentúl nem látom már ezeket a várakozás teljes, aztán elszomorodó szemeket . . . hanem egyet még is látok, akármire tekintek, előbb azt látom, s csak aztán egyebet . . .

Ismertetők Erdősfalvy Tibort? Én ismertem már kis hu korában, hiszen egy faluban születtünk és az édes apja éppen akkor adta katona-intézetbe a kis urfit, mikor engem ide ebbe a városkába , segelt levélhordónak; mert ez a jó szivü ur minden embert el segélt valahova. Jó szive volt és még isi ... De sorára veszem a dolgokat, mert nem vagyok én megzavarodva, akármint is hiszitek ti.

A kis urfiból olyan délceg szép ifjú lelt, mint a milyen az ón falumban minden legény, do még annál is szebb. Mikor ide ebbe a városkába tették, éppen akkor lett főhadnagy és a két csillagánál csak a két szeme ragyogott fényesebben ... Oh istenem, azok a szemek!

A termete pedig olyan volt, mint az a sudár jegenye, no tudjátok, ott a falumban a kovács-műhely előtt. Hát tehetek-e ón arról, hogy minden a

hogy ott klerikális irányzattal bíró programújával támogatást fog találni.

Hogy föltevésünkben nem csalódtunk, igazolja a lapunk zárta előtt érkezett tudósítás :

A függetlenségi párt e hó 25-én, pénteken tartott a képviselőválasztás ügyében értekezletet. Dr. Schwetz Antal pártelnök hívta össze az értekezletet, mely az ő lakásán is folyt le. Schwetz elnök, Gyalog István tanár, Beke Andor tanár, Beck József iparos azt javasoltak az értekezletnek, hogy tekintettel a még hátralévő rövid időre, miután a győzelemre kitátás különben sincsen, ne menjen bele a függetlenségi párt a küzdelembe és ezúttal ne állítson jelöltet. — Többen kijelentették, hogy Preyert úgysem támogatják, mert kijelentette, hogy ellene van a még hátralevő két egyházpolitikai javaslatnak. — Az értekezletnek kakasdi földmivesekbŐl álló többsége azonban az intelligens választókkal szemben (kivéve Szerényi mucsfai ev. lelkészt, ki szintén a kakasdiakal tartott) kimondotta, — hogy Preyer Hugót felkéri jelöltnek. Erre a jelen volt intelligens elemek kijelentették, hogy ők teljesen visszavonulnak és Preyert nem támogatják.

Hírek.

— Uj magyar nemes. A király személye körüli magyar miniszter előterjesztésére Rékák Ödön pénzügyi tanácsos, nyug. szegzárdi pénzűgyigazga- tónak, valamint törvényes utódainak sok évi sikeres szolgálatai elismeréséül, a magyar nemességet sze- merjai előnóvvel díjmentesen adományozta.

— Biróválasztás Szegzárdon. TaTcler József szegzárdi községi bíró lemondása folytán megüresedett birói állás betöltése folyó hó 29-én lesz. Eddigi jelöltekül emlegetik: I. bírónak Grószbauer Ferencet és Főglein Ján., II. bírónak Takler Mihályt.

— Kaszinói estély. A múlt szombaton volt az első kaszinó-estély. Igen sokan vettek részt, úgy hölgyek, mint urak, de azért, úgy látszik, a cigány

mi szép és jó volt ezen az áldott főhadnagyon, az mindahhoz hasonlított, ami oda haza van ? Még a kanapéján terjeszkedő nagy medve is mintha csak a Vlegyásza alatti barlangban született volna . . . aztán a levelek — az a töménytelen sok levél a mit kapott — mind olyan illatú volt, mint a mi mezőink kaszálás után.

Mindég bőkezű volt hozzám és piros ajkai mosolyogva kérdezték: — „Nos, Jancsi, hát vau még“, aztán nem igen vette számba azokat a virágillata leveleket, úgy a vállán keresztül dobálta egy kis fényes asztalra. A pénzes leveleket sem vette mohón, mint más fiatal katona, hanem azért azokat mégsem dobta a vállán keresztül a fényes asztalkára: begyürte a feszes nadrágja zsebébe.

Gyakran megesett, hogy pezsgővel kínált, de ti nem ismeritek a pezsgőt . . . ránézve olyan az, mint a mi papunk kaszálóján a forrás délben, mikor a nap bele tűz és a gyöngyöző habokat szin- arauyra fényesíti. Az édességhez pedig csak az anyánk tejét hasonlíthatom, Fiatal tiszt urakkal kártyázott akkor, midőn a tüzes habból nekem is juttatott. Be gyönyörű volt ilyenkor, jókedv csil- lámlott a szemében és szép arca majd kicsattant az ifjú vér lüktetésétől. Soha senkit sem szerettem úgy, minU ezt a drága gyönyörű főhadnagyot, s mikor azt hallottam, hogy sokat veszt, mindég úgy éreztem, mintha a szivembe szúrtak volna; de aztán arra gondoltam, hogy nem is lehet az ember mindenben szerencsés s ez megvigasztalt.

n.

ügy tetszett nekem, hogy az utóbbi időben mintha nem nézte volna olyan nyugodtan a leveleket, s mig a rét-illatuakat félre dobálta, fürkészve

mizéria miatt, nem valami kitűnő hangulat uralkodott. Vargha Lajos igazgató a múlt napokban értekezletre hívta össze a kaszinói fiatalságot és élénk eszmecsere után megállapodtak abban, hogy a kaszinó estélyeket ezentúl lehetőleg felolvasásokkal, zeneelőadásokkal, szavalattal stb. fogják összekötni.

— Színészek Szegzárdon. Fekete Béla 30 tagú társulatával Szegzárdra érkezett és tegnap este tartotta első előadását. Szinre került Karcagnak ismert kitűnő darabja: *A Lemondási.. Ma * Éjjel az erdőn< igen jó népszínmű, adatik. A társulatról még nem mondhatunk Ítéletet, ha jo es elvezetes előadásokat fog produkálni, akkor számíthat a közönség támogatására. Az igazgató jelentésében ígéri, hogy választékos darabokat fog előadni és hogy az előadások az igényeket ki fogják elégíteni.

— Pál fordulása. Sághy Pál agárdi esperesnél, úgy szintén Krcsmarik Pál kir. ügyésznél, névünnepük alkalmából nagyszámú tisztelőjük és barátaik jelentek meg s mindkét helyen kedélyes lakomával ülték meg a Pál fordulását.

— Újabb adományok a népkonyhára. Döry Andorné 10 frt, Leitersdorfer Józsefné 5 frt, br. Dräsche Richárd 25 frt, Yéber Ferenc szentgaáli lakos 8 frt. — Köszönetét mond a nemes szivü adakozóknak Simontsits Bé'áné.

— A zenetörténelmi hangversenynyel egybekötött bál rendező-bizottsága az estély sikere érdekében mindent elkövet. A közönség, azt halljuk, nagy számban fog megjelenni.

— Jégünnepély A szegzárdi korcsolyaegylet az újra beállott hideg következtében tegnap ismét megnyitotta a korcsolyapályát, ma estére pedig, a hogy a falragaszok is hirdetik, a múltkorihoz hasonló jégünnepélyt rendez.

— Tűz Szegzárdon. Jó hosszú szünet után Szegzárdon ismét megkondult á vészharang folyó hó 21-én éjjel, hirdetve, hogy tűz van. Három présház állt lángokban az u. n. „Balog Adám fája“ közelében. Minden jel arra mutat, hogy a tűz gyújtogatás eredménye. A gyorsan kivonult tűzoltóság a vészes elemet csakhamar megállította pusztító útjában.

— Uj kaszinói tagok. A szegzárdi kaszinó választmánya folyó hó 23-án tartott ülésében a következő uj tagok vétettek fel: Lantos Flóris, Geng József (vidéki), Abajfy József, Zavaros János, Csiz- mazia József, Salamon Ármin s Huber Ferenc.

tekintett a kezemre; mást várt: kitaláltam, hogy öt pecsétest várt. Ez igy ment két héten keresztül és ekkor rám is elragadt a heves várakozás. Szorongva léptem a postára s kedvet éreztem leütni a postást, ha mégsem ad pénzes-levelet. De aztán meggondoltam a dolgot és egész haragom az öreg nagyságos ur ellen fordult, olyan dühös voltam rá, mintha nem is ő juttatott volna kenyérhez . . . hát miért is tette 1 Ebből a kenyérből született az a tekintet ... no, ugy-e, most ti is látjátok, amint rám mered? Ott van ni!

Arra biztattok, hogy csak folytassam ? jól van, folytatom, hiszen mindenre emlékszem . . . csak az őrültek nem emlékeznek . ... Levél ismét volt egy egész halom, mindenféle halvány szinü és rét illatú, mind afféle asszony irás; nem is levélhordó, aki tüstént meg nem ismeri, hogy fiatal, vagy öreg asszonytól van-e a levél . ... Főhadnagyoknak nem imák vén asszonyok. Nehéz szívvel közelegtem a főhadnagy szép lakása- felé. Az ablakban állt és amint elhaladtam előtte, olyan várakozás, remény- teljes pillantást vetett rám, hogy a vérem megfagyott tőle és hajlandóságot éreztem az elfutásra; de aztán csak beléptem. Visszafordult az ablaktól s mig néhány lépést tett felém, tekintete valóságos riraánkodást fejezett ki, aztán a bizalom és jóság ragyogott szép szemeben — éppen igy ragyog a mi kék egűnk, nap lement előtt, tudjátok, ott a fenyvesek felett? Csakhogy ott, abban a kékségben a ragyogáson kívül nincs egyéb; de az ő tekinteteben minden volt: reménykedő, szorongó, biztató, szóval ott volt az egész szive. És ebben a pillanatban minden tétova nélkül oda adtam volna az óle-r temet egy öt pecsétes levélért!

J

■ / Jf-'-