Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1895-01-27 / 5. szám
1895. január 27. TOLNA VÁRMEGYE. 5. Tolnavármegye tanügyi viszonyai az elmúlt évben. Tolnavármegye területén a múlt évben volt összesen 41612 tanköteles gyermek. Ezek közt volt mindennapi iskolakötelezett 29580, ismétlő iskolára kötelezett 12882. Mindennapi tanköteles fiú volt 15246, ismétlő 5948, leány mindennapi tanköteles 14334, ismétlő 6834. Iskolába járt ezekből tényleg mindennapos 28645, iskolába nem járt 932; iskolába járt ismétlő 11941, nem járt 421. Tehát iskolába nem járt összesen 1256 gyermek. — Tanintézet volt a megye területén 229. Ezekből egy volt tisztán állami jellegű: a paksi polg. iskola; áll. segélyzettpedig volt a szegzárdi 2 polgári iskola és 13 községi elemi iskola. Felekezeti iskola volt 210, s pedig: rom. kath. 119, gör. kel. 5, ev. réf. 34, ág. ev. 33, izr. 19. Magánintézet volt 3, iparostanonciskola 7, és 1 államsegéllyel fenntartott alsófoku keresk. isk. Szegzárdon. Óvoda s menedékház volt 66. — Tanító működött 413, ezek közt rendes 344, segéd 59, képesített 368, nem kép. 35. Egy tanítóra átlag 75 gyermek esett, bár voltak iskolák, a hol 1 tanító 1 tanteremben 120—130 gyermeket is tanított. — Időjárásunk. Még jó messze van ugyan az április, de időjárásunk máris úgy viselkedik, mintha csak 1—2 hét választana el bennünket tőle. Vagy 2 héttel ézelőtt a nagy hidegeket hirtelen langy idő váltotta fel s lett részünk a sárban, vízben, akár csak tavaszszal. A Duna áradni kezdett s már mindenütt árvizektől, kezdtek félni. A hó eltűnt és a gazdák szepegni kezdtek: mi lesz a vetésekből ? De ép oly hirtelen, váratlan ismét beállt a második tél, nagy havazással s kemény hideggel. De ez is csak 1—2 napig tartott s ismét lágyra fordult az idő. Meleg eső esett s az eső vízgyűjtő gazdaasszonyok nagy örömére egész éjjeleken át csepegett a háztetőkről a még ott maradt hó leve, A háztetőkről valóságos hógörgetegek hullottak a járók-kelők nyakába, hogy veszélyes volt a járdákon menni. Tegnap reggelre aztán az előző esti 5—6 -+- fokból 8 — fok lett s most ismét benne vagyunk a kemény télben. A gazdák fellólegzenek, a korcsolyázók ujjongnak, a nem érdekeltek pedig azt gondolják: Jobb most, mind pünkösdkor! — Pályázat. Mözsre egy oki. magyar-német ajkú osztálytanítói állásra pályázat van hirdetve. Javadalma 400 frt. Kérvények február 10-ig Györkő Ferenc vikárius, iskolaszéki elnökhöz nyújtandók be. Kik a kántori teendőkben némileg jártasak, előnyben részesülnek. — Igazgatósági ülés. A szegzárdi kér. beteg- segélyző pénztár, folyó évi február hó 4-én, intézeti helyiségében igazgatósági-ülést tart. Vontatva szedegettem elő azokat az utálatos Karcsú leveleket. A kezemet nézte, aztán ismét a szemembe tekintett: — Más nincs ? Ilyen hangot még soha sem hallottam ; meglágyította volna az még a követ is. Rettegve mondtam, hogy nincs, mire olyan halovány lett, mint a rektorné kertjében a sárga rózsa és a szép ragyogó tekintetében iszonyú szenvedés villant: a szivembe nyilallott és az ajtó felé fordultam. Mikor éppen kiléptem volna, a főhadnagy a vállamat érintette és azon keresztül nyúlva, csúsztatott a kezembe egy öt forintost. Én istenem, mennyi pénzt várhat az, a kinek öt forint nem is pénz! Végre, másnap reggel megjött az öt pecsétes levél. Könnyebülten sóhajtottam. Csak hogy itt vagy valahára! És rohantam. így még soha sem futottam : — Főhadnagy ur, főhadnagy ur! Itt a sok pénz 1 kiáltottam megfeledkezve minden illendőségről. A főhadnagy a. divánon feküdt, szép feje kissé hátra szegődött a nagy 'medve bozontos nyakán. Alszik. Hozzálóptem . . . Na, de aztán most már csak ti is látjátok azt a tekintetet ? Nézzétek, nézzétek, mint mered rám elfátyolozott fényével és azt mondja — Elkéstél! Oh, istenem pedig hogy rohantam . ... ha azt megtudhatná valahogy, akkor még sem nézne rám igy! — A Csörgető. 1884-be tudvalevőleg Etl József mérnök kibérelte a szegzárdi Osörgetót és azon fürdőt épített, melyet azon reményben, hogy ujabbi 10 évre ismét bérbe veheti, a múlt nyáron újra felszerelt. De a dolog nem úgy törtért. Mért a Osörgetót Szegzárd nagyközség örök áron megvette 600 írtért. Hogy a fürdő dolgában mi a községi elöljáróság terve, azt most talán még maga sem tudja egész biztosan, de a jégre nézve úgy intézkedett, hogy ez évre elárverezte, mely a legtöbbet ígérő Behr sörraktáros birtokába jutott 170 írtért. — Hitoktatás a szegzárdi iparos tanonciskolában. A múlt évben tudvalevőleg a vallás- s közokt. miniszter . elrendelte, hogy a jelen tanév elejétől fogva az egész ország iparos tanonciskoláiban heti egy órában a hittant is tanítsák. Az intézkedés mindenesetre csak dicséretére válik a vallás- és közoktatás miniszterének, mert a ki valaha látott inasiskolát — s ki ne látott volna, ha máskor nem, az utcai csoportosulások alkalmával — az tudni fogja, hogy ezekre az elvadult, elfásult gyerekekre nagyon is ráfér egy kis vallásoktatás, egy kis erkölcstan. De a milyen jól elgondolta a miniszter ideális szempontból, annyira nem volt tekintettel az ügy gyakorlati oldalára s igy történt, hogy midőn elérkezett a tanév eleje, minden felekezet hitoktatója lelkiismeretesen megkezdte működését, de arra senkisem gondolt, hogy ezt a munkát, még pedig keserves munkát, díjazni'is kell. Végre azonban, úgy karácsony táján a hitoktatók egyike felvetette a tandíj kérdését, de erre már választ adni senki sem tudott. Hiába kérdezték Pontiustól, Pilátustól, erről felvilágosítást adni senki sem bírt. Talán ha a miniszter kötelességévé tette volna a papoknak, hogy az inasiskolában — missiót teljesítve — díjtalanul tanítsanak, beletörődtek volna a megváltozhatatlanba; de mivel ezt az áldozatot senki sem kívánta, méltán várhatták a hitoktatók, hogy fáradságuk — s milyen fáradságuk I — legalább a Szegzárdon megállapított silány 35 frt óvj tiszteletdijjal jutalmaztassák. Mindez ideig azonban ez sem történt meg, sőt, mivel kilátás sincs rá, hogy egyáltalán megtörténjék, a hitoktatók a tanítást beszüntették, ill. várakozó álláspontot foglalnak el az ügy kifejlődéséig. Most már kiváncsiak vagyunk a dolgok további fejleményeire. — A szódavizgyártas. Hieronymi volt belügyminiszter Lukács Béla volt kereskedelemügyi miniszterrel egyetértőleg szabályrendeletet adott ki a szódavíz gyártására, elárusitására s felügyeletére vonatkozólag. Ez a szabályrendelet február 1-jén, tehát még I hót folyamán lép életbe, a mikor is az 1869. január 27-ón, 1889. juiius 16-án s 1890. június 23-án kelt belügyminiszteri rendeletek hatályukat vesztik. Az uj rendeletet, mely 110,461./1894. sz. a. kelt, a hivatalos lap mai száma közli. Felhívjuk rá az érdekellek figyelmét. — A tanitók gyermekeinek tandíjmentessége. A közoktatásügyi miniszter elrendelte, hogy a tanügyi pályán működő szülők (tanárok, tanitók, tanítónők, kisdedóvónők) gyermekeit az állami kisdedóvodákban szegénységi bizonyítvány nélkül is fel kell menteni a tandíj fizetése alól. (Hasonló értelmű rendeletet a miniszter már a múlt évben is adott ki a tanügyi pályán működő szülők gyermekeinek rendes iskolalátogatására vonatkozólag.) — Elfogott betörők. Folyó hó 18-án éjféltájban Frank Mór, paksi kereskedő boltjába betörtek s onnan nagyobb mennyiségű dohányt, szivart s a pénzfiókban talált összes pénzt- ellopták. —*■ A tettesek azonban már másnap kézrekerültek. Ezek: Gerst Adám, Till József, Mittler József, Harc János s Tresztl János paksi lakosok, kik a lopást be is ismerték. Egyúttal előadták azokat a fütykösöket s egyéb fegyvereket is, melyekkel magukat felfedeztetés s esetleges megtámadtatás esetére ellátták. A betörő kompániát elfogták s átadták a paksi kir. járásbíróságnak. — Az egyforintosok (papír) bevonása a forgalomból — mint értesülünk — e hónapban is jelentékeny mértékben volt eszközölhető.— Január közepén 13 millió forintnyi összegre apadt az egyforintosok forgalma és valószínű, hogy a hónap végével a forgalom csak 10—11 millió lesz. Most már természetesen mind lassúbb tempóban fog haladni a bevonás, úgy, amint kisebb és kisebb lesz a forgalom. Jó darab időben fog tehát telni, mig' az összes papirforintosok bevonatnak és a bevonási procedura befejeződik. Valószinü különben az is, hogy, mind rendesent úgy most is jelentékeny az az összeg', mely az idők folyamán elveszett, megsemmisült, vagy valahol éltévé, feledésbe ment. Több millió forintra becsülik azon egy forintosok összegét, melyek e körülmények folytán beváltásra sem kerülnek. — Megálj, ki vagy ? Pap Antal börzsönyi juhászgazda már régóta azt tapasztalta, hogy szénáját valaki rendszeresen lopkodja. Hiába leste, hiába firtatta, sem elfogni' nem tudta, sem más valakitől nem bírta a tettest kitudakolni. Cselhez folyamodott tehát. Elhíresztelte összes ismerősei közt, hogy nahány nepra elutazik; tényleg pedig a ^szé- nakazalba bujt s várta a tolvajt. Ez nem is sokáig váratott magára, ügy éjféltájban a tolvaj megjelent és magát biztonságban érezvén, vigan rakta a szénát a magával hozott ruhába, midőn a gazda előugrik s rákiált: „Megálj, ki vagy ?“ Erre a hangra a tolvaj úgy megijedt, hogy még elfutni is elfelejtett, hanem nyugodtan tűrte, hogy Pap karonfogta és bevezette a bíróhoz a hol bevallotta, hogy mir több mint 50 frt értékű szénát lopott s hogy sohasem lehetett elcsípni, annak az volt az oka, hogy valaki őt mindig értesítette, hogy mikor lehet lopni s a gazda mostani hi resztéit elutazásáról is az értesítette. Legjobban bántotta azonban a szegény Pap Antalt, hogy a tolvaj egyik legrégibb barátja volt, kivel ő mar igen sok jót tett. Legújabb. Perczel Dezső belügyminiszter Bonyhádon. Perczel Dezső belügyminiszter szombaton reggel a rendes 8 órai vonattal utazott el Budapestről. Sárbogárdon csatlakoztak hozzá az eléje utazott Széchenyi Sándor gróf főispán s Simontsits. Béla alispán, hogy a vármegye részéről üdvözöljék. Simontor- nyán felszállt a vonatra a simontornyai járás fószolgabirája, Délután két órakor érkezett a vonat Dombóvárra, a hol dr. Cottely Géza kir. közjegyző, báró Rudnyánszky István szolgabiró, dv. Moldov ‘ . Is.ván ügyvéd, Streicher Benő kér« Keao, Traiber János, dr. Vámosy Ernő ügyvéd, horberger László, Küknél Ferenc jegyző, Osztrich Mihály kir. járásbiró, Engel P. Sándor, Eibach Ödön és Fleischmann Lipót kereskedőkből álló küldöttség várta a minisztert. Rövid és szívélyes üdvözlés után a küldöttség is vonatra szállt, — mely aztán megindult Bonyhád felé. — A szászvári állomáson beszállt Döry Pál főszolgabíró és a völgységi járás nevében lelkes szavakban üdvözölte a minisztert. Négy órakor érkezett a vonat Bony- hádra. A bonyhádi egész intelligencia és óriási közönség jelent meg a szépen feldíszített perronon. Hatalmas éljenzéssel fogadta a vonatról lelépő minisztert, kihez Kramolini József, a szabadelvű párt elnöke intézett rövid üdvözlő beszédet, mire a miniszter megköszönte a szép fogadtatást. — Erre megindult a hosszú kocsisor a város felé, elől Perczel Dezső miniszterrel, ki Döry Dénes 4-es fogatán ült. A mint a menet a városba érkezett, hatalmas éljenzés hangzott fel az emberekkel telt utcákon, a mely ismétlődött, mig csak a Perczel ház elé nem értek. A házak gazdagon fellobogózva és feldíszítve. A közönség lelkes ünnepi hangulatban. Estére a várost kivilágítják és nagy fáklyásmenet. A fáklyásmenet alkalmával Marhauser Imre tanár intéz beszédet a miniszterhez. A szabadelvű párt holnapi (vasárnapi) értekezlete iránt rendkívüli érdeklődés nyilvánul, a miniszterrel több fővárosi hírlapíró is érkezett.
