Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1895-01-27 / 5. szám

1895. január 27. TOLNA VÁRMEGYE. 5. Tolnavármegye tanügyi viszonyai az el­múlt évben. Tolnavármegye területén a múlt évben volt összesen 41612 tanköteles gyermek. Ezek közt volt mindennapi iskolakötelezett 29580, ismétlő is­kolára kötelezett 12882. Mindennapi tanköteles fiú volt 15246, ismétlő 5948, leány mindennapi tan­köteles 14334, ismétlő 6834. Iskolába járt ezekből tényleg mindennapos 28645, iskolába nem járt 932; iskolába járt ismétlő 11941, nem járt 421. Tehát iskolába nem járt összesen 1256 gyermek. — Tanintézet volt a megye területén 229. Ezek­ből egy volt tisztán állami jellegű: a paksi polg. iskola; áll. segélyzettpedig volt a szegzárdi 2 pol­gári iskola és 13 községi elemi iskola. Felekezeti iskola volt 210, s pedig: rom. kath. 119, gör. kel. 5, ev. réf. 34, ág. ev. 33, izr. 19. Magánintézet volt 3, iparostanonciskola 7, és 1 államsegéllyel fenntartott alsófoku keresk. isk. Szegzárdon. Óvoda s menedékház volt 66. — Tanító működött 413, ezek közt rendes 344, segéd 59, képesített 368, nem kép. 35. Egy tanítóra átlag 75 gyermek esett, bár voltak iskolák, a hol 1 tanító 1 tanteremben 120—130 gyermeket is tanított. — Időjárásunk. Még jó messze van ugyan az április, de időjárásunk máris úgy viselkedik, mintha csak 1—2 hét választana el bennünket tőle. Vagy 2 héttel ézelőtt a nagy hidegeket hirtelen langy idő váltotta fel s lett részünk a sárban, vízben, akár csak tavaszszal. A Duna áradni kezdett s már min­denütt árvizektől, kezdtek félni. A hó eltűnt és a gazdák szepegni kezdtek: mi lesz a vetésekből ? De ép oly hirtelen, váratlan ismét beállt a második tél, nagy havazással s kemény hideggel. De ez is csak 1—2 napig tartott s ismét lágyra fordult az idő. Meleg eső esett s az eső vízgyűjtő gazdaasszo­nyok nagy örömére egész éjjeleken át csepegett a háztetőkről a még ott maradt hó leve, A háztetők­ről valóságos hógörgetegek hullottak a járók-kelők nyakába, hogy veszélyes volt a járdákon menni. Tegnap reggelre aztán az előző esti 5—6 -+- fok­ból 8 — fok lett s most ismét benne vagyunk a ke­mény télben. A gazdák fellólegzenek, a korcsolyá­zók ujjongnak, a nem érdekeltek pedig azt gon­dolják: Jobb most, mind pünkösdkor! — Pályázat. Mözsre egy oki. magyar-német ajkú osztálytanítói állásra pályázat van hirdetve. Javadalma 400 frt. Kérvények február 10-ig Györkő Ferenc vikárius, iskolaszéki elnökhöz nyújtandók be. Kik a kántori teendőkben némileg jártasak, előny­ben részesülnek. — Igazgatósági ülés. A szegzárdi kér. beteg- segélyző pénztár, folyó évi február hó 4-én, inté­zeti helyiségében igazgatósági-ülést tart. Vontatva szedegettem elő azokat az utálatos Karcsú leveleket. A kezemet nézte, aztán ismét a szemembe tekintett: — Más nincs ? Ilyen hangot még soha sem hallottam ; meg­lágyította volna az még a követ is. Rettegve mond­tam, hogy nincs, mire olyan halovány lett, mint a rektorné kertjében a sárga rózsa és a szép ragyogó tekintetében iszonyú szenvedés villant: a szivembe nyilallott és az ajtó felé fordultam. Mikor éppen kiléptem volna, a főhadnagy a vállamat érintette és azon keresztül nyúlva, csúsztatott a kezembe egy öt forintost. Én istenem, mennyi pénzt várhat az, a kinek öt forint nem is pénz! Végre, másnap reggel megjött az öt pecsétes levél. Könnyebülten sóhajtottam. Csak hogy itt vagy valahára! És rohantam. így még soha sem futottam : — Főhadnagy ur, főhadnagy ur! Itt a sok pénz 1 kiáltottam megfeledkezve minden illendőség­ről. A főhadnagy a. divánon feküdt, szép feje kissé hátra szegődött a nagy 'medve bozontos nyakán. Alszik. Hozzálóptem . . . Na, de aztán most már csak ti is látjátok azt a tekintetet ? Nézzétek, néz­zétek, mint mered rám elfátyolozott fényével és azt mondja — Elkéstél! Oh, istenem pedig hogy rohantam . ... ha azt megtudhatná valahogy, akkor még sem nézne rám igy! — A Csörgető. 1884-be tudvalevőleg Etl József mérnök kibérelte a szegzárdi Osörgetót és azon fürdőt épített, melyet azon reményben, hogy ujabbi 10 évre ismét bérbe veheti, a múlt nyáron újra felszerelt. De a dolog nem úgy törtért. Mért a Osörgetót Szegzárd nagyközség örök áron meg­vette 600 írtért. Hogy a fürdő dolgában mi a községi elöljáróság terve, azt most talán még maga sem tudja egész biztosan, de a jégre nézve úgy intézkedett, hogy ez évre elárverezte, mely a leg­többet ígérő Behr sörraktáros birtokába jutott 170 írtért. — Hitoktatás a szegzárdi iparos tanonc­iskolában. A múlt évben tudvalevőleg a vallás- s közokt. miniszter . elrendelte, hogy a jelen tanév elejétől fogva az egész ország iparos tanonciskolái­ban heti egy órában a hittant is tanítsák. Az in­tézkedés mindenesetre csak dicséretére válik a val­lás- és közoktatás miniszterének, mert a ki valaha látott inasiskolát — s ki ne látott volna, ha más­kor nem, az utcai csoportosulások alkalmával — az tudni fogja, hogy ezekre az elvadult, elfásult gyerekekre nagyon is ráfér egy kis vallásoktatás, egy kis erkölcstan. De a milyen jól elgondolta a miniszter ideális szempontból, annyira nem volt tekintettel az ügy gyakorlati oldalára s igy történt, hogy midőn elérkezett a tanév eleje, minden fele­kezet hitoktatója lelkiismeretesen megkezdte mű­ködését, de arra senkisem gondolt, hogy ezt a mun­kát, még pedig keserves munkát, díjazni'is kell. Végre azonban, úgy karácsony táján a hitoktatók egyike felvetette a tandíj kérdését, de erre már választ adni senki sem tudott. Hiába kérdezték Pontiustól, Pilátustól, erről felvilágosítást adni senki sem bírt. Talán ha a miniszter kötelességévé tette volna a papoknak, hogy az inasiskolában — mis­siót teljesítve — díjtalanul tanítsanak, beletörődtek volna a megváltozhatatlanba; de mivel ezt az ál­dozatot senki sem kívánta, méltán várhatták a hit­oktatók, hogy fáradságuk — s milyen fáradságuk I — legalább a Szegzárdon megállapított silány 35 frt óvj tiszteletdijjal jutalmaztassák. Mindez ideig azonban ez sem történt meg, sőt, mivel kilátás sincs rá, hogy egyáltalán megtörténjék, a hitoktatók a tanítást beszüntették, ill. várakozó álláspontot fog­lalnak el az ügy kifejlődéséig. Most már kiváncsiak vagyunk a dolgok további fejleményeire. — A szódavizgyártas. Hieronymi volt belügy­miniszter Lukács Béla volt kereskedelemügyi mi­niszterrel egyetértőleg szabályrendeletet adott ki a szódavíz gyártására, elárusitására s felügyeletére vo­natkozólag. Ez a szabályrendelet február 1-jén, te­hát még I hót folyamán lép életbe, a mikor is az 1869. január 27-ón, 1889. juiius 16-án s 1890. június 23-án kelt belügyminiszteri rendeletek hatá­lyukat vesztik. Az uj rendeletet, mely 110,461./1894. sz. a. kelt, a hivatalos lap mai száma közli. Fel­hívjuk rá az érdekellek figyelmét. — A tanitók gyermekeinek tandíjmentessége. A közoktatásügyi miniszter elrendelte, hogy a tan­ügyi pályán működő szülők (tanárok, tanitók, taní­tónők, kisdedóvónők) gyermekeit az állami kisded­óvodákban szegénységi bizonyítvány nélkül is fel kell menteni a tandíj fizetése alól. (Hasonló értelmű rendeletet a miniszter már a múlt évben is adott ki a tanügyi pályán működő szülők gyermekeinek rendes iskolalátogatására vonatkozólag.) — Elfogott betörők. Folyó hó 18-án éjfél­tájban Frank Mór, paksi kereskedő boltjába betör­tek s onnan nagyobb mennyiségű dohányt, szivart s a pénzfiókban talált összes pénzt- ellopták. —*■ A tettesek azonban már másnap kézrekerültek. Ezek: Gerst Adám, Till József, Mittler József, Harc Já­nos s Tresztl János paksi lakosok, kik a lopást be is ismerték. Egyúttal előadták azokat a fütykö­söket s egyéb fegyvereket is, melyekkel magukat felfedeztetés s esetleges megtámadtatás esetére el­látták. A betörő kompániát elfogták s átadták a paksi kir. járásbíróságnak. — Az egyforintosok (papír) bevonása a for­galomból — mint értesülünk — e hónapban is jelentékeny mértékben volt eszközölhető.— Január közepén 13 millió forintnyi összegre apadt az egy­forintosok forgalma és valószínű, hogy a hónap vé­gével a forgalom csak 10—11 millió lesz. Most már természetesen mind lassúbb tempóban fog ha­ladni a bevonás, úgy, amint kisebb és kisebb lesz a forgalom. Jó darab időben fog tehát telni, mig' az összes papirforintosok bevonatnak és a bevonási procedura befejeződik. Valószinü különben az is, hogy, mind rendesent úgy most is jelentékeny az az összeg', mely az idők folyamán elveszett, meg­semmisült, vagy valahol éltévé, feledésbe ment. Több millió forintra becsülik azon egy forintosok összegét, melyek e körülmények folytán beváltásra sem kerülnek. — Megálj, ki vagy ? Pap Antal börzsönyi juhászgazda már régóta azt tapasztalta, hogy szé­náját valaki rendszeresen lopkodja. Hiába leste, hi­ába firtatta, sem elfogni' nem tudta, sem más va­lakitől nem bírta a tettest kitudakolni. Cselhez fo­lyamodott tehát. Elhíresztelte összes ismerősei közt, hogy nahány nepra elutazik; tényleg pedig a ^szé- nakazalba bujt s várta a tolvajt. Ez nem is sokáig váratott magára, ügy éjféltájban a tolvaj megjelent és magát biztonságban érezvén, vigan rakta a szé­nát a magával hozott ruhába, midőn a gazda elő­ugrik s rákiált: „Megálj, ki vagy ?“ Erre a hangra a tolvaj úgy megijedt, hogy még elfutni is elfelej­tett, hanem nyugodtan tűrte, hogy Pap karonfogta és bevezette a bíróhoz a hol bevallotta, hogy mir több mint 50 frt értékű szénát lopott s hogy so­hasem lehetett elcsípni, annak az volt az oka, hogy valaki őt mindig értesítette, hogy mikor lehet lopni s a gazda mostani hi resztéit elutazásáról is az ér­tesítette. Legjobban bántotta azonban a szegény Pap Antalt, hogy a tolvaj egyik legrégibb barátja volt, kivel ő mar igen sok jót tett. Legújabb. Perczel Dezső belügyminisz­ter Bonyhádon. Perczel Dezső belügyminiszter szom­baton reggel a rendes 8 órai vonattal uta­zott el Budapestről. Sárbogárdon csatlakoz­tak hozzá az eléje utazott Széchenyi Sándor gróf főispán s Simontsits. Béla alispán, hogy a vármegye részéről üdvözöljék. Simontor- nyán felszállt a vonatra a simontornyai já­rás fószolgabirája, Délután két órakor érke­zett a vonat Dombóvárra, a hol dr. Cottely Géza kir. közjegyző, báró Rudnyánszky Ist­ván szolgabiró, dv. Moldov ‘ . Is.ván ügy­véd, Streicher Benő kér« Keao, Traiber Já­nos, dr. Vámosy Ernő ügyvéd, horberger László, Küknél Ferenc jegyző, Osztrich Mihály kir. járásbiró, Engel P. Sándor, Eibach Ödön és Fleischmann Lipót kereskedőkből álló kül­döttség várta a minisztert. Rövid és szívé­lyes üdvözlés után a küldöttség is vonatra szállt, — mely aztán megindult Bonyhád felé. — A szászvári állomáson beszállt Döry Pál főszolgabíró és a völgységi járás nevében lelkes szavakban üdvözölte a minisztert. Négy órakor érkezett a vonat Bony- hádra. A bonyhádi egész intelligencia és óriási közönség jelent meg a szépen feldí­szített perronon. Hatalmas éljenzéssel fo­gadta a vonatról lelépő minisztert, kihez Kramolini József, a szabadelvű párt elnöke intézett rövid üdvözlő beszédet, mire a mi­niszter megköszönte a szép fogadtatást. — Erre megindult a hosszú kocsisor a város felé, elől Perczel Dezső miniszterrel, ki Döry Dénes 4-es fogatán ült. A mint a menet a városba érkezett, hatalmas éljenzés hangzott fel az emberek­kel telt utcákon, a mely ismétlődött, mig csak a Perczel ház elé nem értek. A házak gazdagon fellobogózva és fel­díszítve. A közönség lelkes ünnepi hangu­latban. Estére a várost kivilágítják és nagy fáklyásmenet. A fáklyásmenet alkalmával Marhauser Imre tanár intéz beszédet a mi­niszterhez. A szabadelvű párt holnapi (va­sárnapi) értekezlete iránt rendkívüli érdek­lődés nyilvánul, a miniszterrel több fővá­rosi hírlapíró is érkezett.

Next

/
Thumbnails
Contents