Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1895-10-27 / 44. szám
2. TOLNA VÁRMEGYE. 1895. október 27. Szegzárd költségvetése. A vármegye őszi rendes közgyűlésén Dyert jóváhagyást városunk jövő évi költségvetése, mely huszonkétezerötszáztizenegy forint 19 kr. hiányt tüntet föl, s melynek fedezésére ji és fél percentes községi pótadó kivetése válik szükségessé. A költségvetés elég szo'id viszonyokat tár elénk; mert tekintettel városunk szegénységére és a fillokszera által végbement pusztításokra és adó- elengedésekre : a 32 százalékos pótadó normális állapot főnforgásáról tanúskodik. Megyénk sok kisebb községében, ahol elenyé- szőleg csekélyebb igények kielégítése vár megoldásra, jóval nagyobb, sőt némely helyen kétszer ekkora községi pótadóval tudják csak födözni szükségleteiket; Szegzárd költségvetéséről tehát nem lehet mondani, hogy elviselhetetlen terheket róna a lakosságra. A törvényhatóság által jóváhagyott költség- vetésből kitűnik, hogy a városnak csak 29,617 frt 35 kr bevétele van; s ezzel szemben 52,128 frt 09 kr kiadásról kellett gondoskodni. A bevételbe illesztett összegekről érdekesnek tartjuk fölemlíteni, hogy a bevétel legnagyobb részét a föld- és házbérletekből befolyó jövedelem teszi. Legnagyobb jövedelmi forrása a városnak a földbérlet, melyből 6800 frt folyik be; utána következik a nagyvendégl'ó, mely a boltokkal együtt 6410 frtot jövedelmez a városnak, mert az adókat is a bérlők tartoznak megtéríteni. A föld- és házbérletekból összesen 13,386 frt 45 kr bevétele van a városnak, tehát a költségvetés bevételi rovatának majdnem felét ezek képezik. A kiadások között a legnagyobb összeggel a városi tisztviselők és alkalmazottak illetményei szerepelnek; 16 ezer forinton felüli összeget igényelnek a fizetéseik, a dologi kiadások pedig majdnem 900 frtra rúgnak. Egyszóval a városi tisztviselők és alkalmazottak valamint a rendőri szolgálat 17 ezer forintjába kerül a városnak. A rendőrbiztos és 14 rendőr egymagában 3212 frt 50 krral szerepel a költségvetésben; az őrmester, 4 kisbiró és a dobos illetményei 1171 frtra rúgnak; a dijnokok napidijaira 1460 frt szükséges, a végrehajtók pedig kerek 1000 frtjába kerülnek a városnak. A kiadási tételek között a személyzetiek után mindjárt a kölcsönök törlesztései következnek. A város u. i. a kölcsönök tőke és kamat törlesztése fejében 9730 frt 36 krt fizet ki évenkint, ebbe azonban már bele van véve a főgimnázium építésére fölveendő kölcsön első évi törlesztése is 2000 forinttal. Az őszinteség és ellentétei. Essay. Irta: Heczler Gyula. Az őszinteségről Írva, egy jó részt letűnt s immár csak a múltban létező erkölcsről, egy kivesző félben levő ritka virágról emlékezünk meg. Manapság ugyanis csak elvétve ha akadunk az őszinteség egy-egy cultiválójára, azokat is vagy bolondoknak, vagy gorombáknak tartja a századvégi felfogás. Tényleg az emberiség egy korszakára sem illett annyira a „hazugság-kora“ elnevezés, mint épen a mostanira. A társadalom minden rétege annyira saturálva van a hazugságok minden faja által, annyira, mintegy belerögzött a közfelfogásba, hogy a mai nemzedék el sem tud lenni nélküle. Annyira úgyszólván vérébe vau oltva a hazugság, hogy szinte meg sem ütődik immár rajta, sőt annak használatát egészen természetesnek tartja. Az őszinte ember olykor csodálkozást, egyes esetben megütközést, nem ritkán pedig visszatetszést kelt. A hatalom birtokában levők s a nők sohasem rajongtak ugyan felette nagyon az őszinteségért, de ma már a társadalom többi eleme sem hallja szívesen az őszinte szót, annál kevésbbé él vele s e mondás: „szólj igazat, betörik a fejed“, soha nagyobb gyakorlati jelentőséggel nem bírt, mint éppen ma. Korunk divatos betegségei közt a hazugság első helyet foglal el, de sőt szülő anyja, melegágya a többi bűnöknek és betegségeknek. Azok Kulturális célokra a város évente 3050 frt 60 krt szentel; közegészségügyi és humanitárius célokra 1815 frt 80 krt; köztisztaságra, utak, terek fentartására 4687 frt 17 krt fordít. Ebben szerepel az utcák söprésére 100 frt, a sétatér gondozására pedig 200 frt. Világításra 1200 frtot szánt a város költség- vetése, arai magában véve csekély összeg ugyan, de a városunkban észlelhető sötétségre való tekintettel mégis nagy összegnek mondható. Ezt a rovatot vagy emelni kellene, vagy pedig a világítás körüli eljárást kellene nagyobb figyelemmel kisérni, mert e tekintetben nagyon abnorm is viszonyok uralkodnak városunkban, mely megyénk székvárosa, s igy mindenesetre szükséges volna jobb világításról gondoskodni. Örömmel győződhetünk meg a költségvetésből arról is, hogy végre valahára az uj köztemető megnyitása is a megvalósulás stádiumába jut, mert a költségvetés kiadási rovatába temetőrmdezés és halottasház építésére 1000 frt van fölvóve. Előre nem látott kiadásokról is eléggé gondoskodtak, mert e célra 1500 frtot illesztettek bele a kö tségvetésbe. Valamint örvendetes tudomásul szolgálhat az a körülmény is, hogy a jövő óv őszén megnyíló főgimnázium évi fentartási költségeire a négy hónapra esedékes összeg is benn van mára költségvetésben ; továbbá az építésre felveendő kölcsön első évi törlesztési összege. A toronyóra felhusásáért 60 frtot fizet óveu- kint a város; szükséges volna tehát erélyesen intézkedni arról is, hogy ha már ennyit áldoz évenkint erre a célra, ne forduljon elő olyan gyakran az a boszantó állapot, hogy hetenkint más-más időt mutat a toronyóra; igen gyakran fölmondja a szolgálatot, néha pedig valósággal amerikai időt jelez itt Szegzárdon. A város lakosságának nyomasztó anyagi viszonyai mellett eléggé kielégítőnek mondható ez a költségvetés, s remélni lehet, hogy évről-évre a gazdasági válság múltával és a viszonyok jobbra fordulta után a mutatkozó hiányok jobban kielégíthetők lesznek ; akkor azután a város kulturális, humanisztikus és gazdasági szükségleteiről is bővebben lehet gondoskodni, olyan mérvben, aminőt megyénk székvárosának helyzete joggal megkövetelhet magának. A községi közigazgatás rendezése és államosításáig lehetőleg a mostani keretek között mozogni fog városunk költségvetése, legföllebb némi csekély javulásra lehet reményünk, amit a viszonyok természetesen magukkal hoznak. Mindazáltal megnyugvással vehetjük tudomásul azt, hogy székvárosunk, mint nagyközség, damind erre vezethetők vissza, ebből csíráznak ki, sőt jó részük nem más, mint a hazugság különböző alakú nyilvánulása; annyira, hogy Reviczky mondása helyett: „a világ csak hangulat“, bátran tehetnők : „a világ csak hazugság.“ Minden tettünknek hiúság, haszonlesés és önzés a rugója, segédeszközei pedig a hazugság s annak válfajai. Hazug a környezet, melyben élünk, hazug, kiszámított és hatástvadászó minden mozdulatunk, szavunk, tettünk, maga a levegő, melyet beszivunk, hazugsággal van telítve. Hazug az ügyvéd, midőn lehetetlen ügyet megnyerhetőnek állít, hazudik a kereskedő, midőn rongy árut „prima“ gyanánt ad el, hazudik az orvos, midőn a betegnek gyógyulást igér, hazudik a pap, midőn csodákat hirdet, mikben maga sem hisz hazudik az iparos, mikor hétfőre ígéri azt, a mi csak szombaton lesz kész, hazudik a képviselő, midőn adóelengedést igér választóinak, a hivatalnok, midőn felebbvalójának bókol, a férfi, midőn nőnek udvarol, a nő mikor a férfivel kacérkodik, a feleség, midőn a férjnek hizeleg, hogy gyanúját elaltassa. Hazudik a férj nejének, a cseléd gazdájának, a gyermek szülőinek. A hazugság kisér kennünket a bölcsőtől a sírig. Magunkkal hozzuk a gyermekszobából, megizmosodik bennünk az iskolai évek alatt, szükségletünkké válik az életben, szüli a büntetéstől való félelem, növeli a pajkossá^, a felültetési viszketeg, rávezet később a haszonlesés, az általa szerezhető társadalmi és anyagi előny utáni vágy, — mig végre szokássá, cára a legutóbbi években a vasútra és gimnáziumra hozott áldozatoknak, eléggé rendezett anyagi viszonyok között van és hogy ily szerény költségvetési tételek mellett az állami közigazgatás várva- várt bekövetkeztéig is van kilátás arra, hogy évről- évre lehet némi összeget szentelni azon igények kielégítésére, melyet Szegzárd szókvárosi jellege elengedhetetlenül megkövetel. Adósságai csökkenése, jövedelmi forrásainak javulása után pedig remélhetőleg megéri városunk azt a várva-várt időt is, midőn városrendezési és szépitési költségekre is képes lesz oly összeget fordítani, melyekkel a nagy falu jellegét lehetőleg sikerül levetkőznie. Szükségesnek tartjuk még megjegyezni, hogy a jövő millenáris esztendő megünneplésére a költségvetésben semmi tételt sem találtunk előirányozva, ezt pedig, azt hisszük, nagyon kívánatos lett volna, mert a Garay-szobor fölá'litása alkalmával bizonyára illő, hogy a város is némi áldozatot hozzon az ünuep fényének emelésére, s ezzel is lerójja a nagy nemzeti ünnep iránti hazafiui kötelességét. Erre talán az előre nem látott költségekre fölvett 1500 frtból lehetne fedezetet találni. A baja-bátaszéki áthidalás. A „Pester Lloyd“ minap az újonnan épült baja-zombor-ujvidéki vasútvonal megnyitása alkalmával terjedelmes cikket közölt, melyet megyénk és városaink érdekeire nézve jelentős részeiben reprodukálunk : „A baja-bátaszéki vonal kiépítésének kérdése a baja-zombor-ujvidéki vonal megnyitása által akuttá vált, s a kormány nem fog soká elzárkózhatni az emez összekötést sürgető közóhaj elől. Többféle indok követeli ezt. Eltekintve attól, hogy v a Baja és Bátaszék közti hid építése által a lakosság egy rég érzett szükséglete teljesülne, mely télen néha hónapokig el van zárva minden közlekedéstől, a hídépítés forgalom politikai és nemzetgazdasági szempontból is, különösen pedig Fiume érdekében felette fontos és sürgősen szükséges, mert a fiumei közlekedés akadályai évek óta beható tanulmány tárgyát képezik. A kormány milliókat áldozott, hogy Fiúmét világkikötővé alakítsa; Fiume maga is kiváló pozíciót teremtett magának, mely különösen a Trieszttel való versenyben érezhető. Fiume kikötöberendezése, mire elkészül, oly nagyszerű lesz, hogy ott a legnagyobb hajóközlekedés is fejlődhetik. Ámde a kereskedelmi forgalomnak a vasúton való gyors lebonyolításáról is gonraajd második természetté válik bennünk. Inkább betegség tehát, melyet orvosolni, mint bűn, melyet büntetni kell annyira, hogy — Bellamyval tartva — hajlandóbbak volnáuk a kriminális hazugságban leledzőket elme gyógyintézetbe, mint börtönbe küldeni. Hogy mennyire nincs divatban az őszinteség s hogy ami kevés van is, az sem a köztudatban gyökeredzik, mutatja a német közmondás : „Kinder und Narren sagen die Wahrheit.“ Tehát csak a kik még nem tudják, vagy a kik már nem tudják, mit beszélnek, mondanak igazat. Ilyen — öntudatlan — őszinték vannak különben felnőttek és épelméjüek közt is, ezeknél azonban vagy pillanatnyi ok (részegség, lázas álom) vagy természeti sajátosság (szórakozottság, fecsegő természet), vagy egyes adott körülmények, a léleknek némely aber- ratlói (harag, gyülölség) szülik az igazmondást. — Normális ember csak tréfából, illetve az élez, gúny, satyra leple alatt ; avagy álarcban, a felismerhet- lenségben bizakodva őszinte. A kik ezen kívül is, pusztán belső szükségből, erkölcsi lényük kifolyásaként őszinték (e fehér hollók) — egyszerűen gorombáknak minősíttetnek. Nem szívesen haljuk az igazságot még barátainktól sem, mert az rendesen feddéssel, hibáink, ferdeségeink szellőztetésével jár. Mi, a századvég gyermekei — pedig úgy vagyunk alkotva, hogy hizelgós, bók, tömjónezés jól eső örömmel tölt el, hibáinkra való figyelmeztetés pedig legjobb
