Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1895-10-27 / 44. szám

V. évfolyam. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Segédszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. SZÉKELY FERENC. 44. szám. Szegzárd, 1895. október 27. Kéziratok viaiza nem adatnak. A lap szellemi részét illető köz­lemények, valamint az előfize­tések és a hirdetések is a szer­kesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési ár: Égési évre . . 6 frt — kr. Fél évre . . . 3 » — » Negyed évre . . 1 » 50 » Egy szám. . . . . 12 » Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó­hivatalon kívül elfogad Krammer Vil­mos könyvkereskedése Szegzárdon. A Bánlfj kormány sikerei. Háromnegyed éve, hogy a Bánffy kor­mány megalakult. A közvélemény általában ideiglenes, át­meneti kormánynak tekintette Bánffyt és társait. Még a szabadelvű pártiak is ag­gódva és kétkedve fogadták az uj kormány kinevezését, félve, hogy az uj miniszterek nem fogják pótolni a nagynevű, oszlopos elődöket. És ime, ma már nem akad hang, a mely a Bánffy kormányt „ideiglenesének tartaná és a nemzet nagy többsége, elisme­réssel az uj. kormánynak hasznos és céltu­datos működése iránt, teljes megnyugvás­sal és bizalommal látja az ország ügyeinek ve­zetését a Bánffy kormány tagjainak kezében. Lehet, hogy Bánffy nem tartozik a nagy koncepciójú államférfiak sorába, de annyi kétségtelen, hogy nyílt, határozott magatartása, körültekintése, ügyessége és az elvekhez vfiló komoly és következetes ragaszkodása, kiváló sikereket biztosítanak számára. A Bánffy kormánynak első nagy sike­rét Kálnoky külügyminiszter bukása jelzi. Ezen alkalommal fényes elégtételben része­sült nemcsak a méltatlanul megtámadott miniszterelnök, hanem egyúttal Magyaror­szág állami függetlensége és méltósága is. Ezt követte a peerschub. A peerschubot magában véve, a de- mokratia elveinek hódoló felfogásunknál fogva, nem tartjuk egy szabadelvű és de­mokratikus osztályban sem szükséges, sem hasznos intézménynek, de ezúttal örömmel fogadtuk és a Bánffy kormány kiváló si­kerei közé soroljuk, mert a nemzet és ko­rona között szükséges összhangnak, a mely a múlt évben nagyon meg volt zavarva, fényes megnyilatkozását találtuk benne. A Bánffy kormány érdeme a peerschub, az ő érdeme, hogy az uralkodó érzelmeire, melyeket külső tényezők Magyarország el­len fordítani iparkodtak, kibékítő és ked­vező hatást tudott gyakorolni. Bánffy ügyességére és éleslátására vall az a politika, a melyet az elitéit nemzeti­ségi izgatok megkegyelmeztetésének kiesz­közlése által érvényesített, a minek üdvös hatása a nemzetiségek körében máris ta­pasztalható. A Bánffy kormány vezette sok küzdés és harcok után a hátralevő egyházpolitikai reformokat révbe. Az elvek integritását alku nélkül, híven megőrizték és ennek köszön­hető, hogy a lelkiismereti teljes szabadság, mint a fölvilágosultságnak és liberalizmus­nak vívmánya, mint az emberi jogok legbe­csesebb és legszentebb nyilvánulása, hazánk­ban teljes mértékben immár tért foglalhat. Másrészt pedig a Bánjfy kormány nevé­hez fűződik az az érdem is, hogy a már szentesített egyházpolitikai törvényeket, sok tapintattal és körültekintéssel, az állami és egyházi érdekek és jogkörök kellő respektá­lása mellett léptette életbe és az ezzel járó temérdek munkálatokat gyorsan és biztosan hajtotta végre. Azok a vádak, a melyekkel az ellen­zék a zágrábi kihágások és botrányok al­kalmából a kormányt illeti, alaptalanok és nincs egyéb céljuk, mint egy kis ellenzéki raketázást rendezni és viharos parlamenti jeleneteket, ok és alap nélkül, provokálni. Azért, hogy pár élhetetlen és éretlen zágrábi egyetemi hallgató aljas tüntetése­ket követett el, a magyar kormány felelős nem lehet. A tüntetők példásan bűnhődni fognak. Hasonlóképen szigorral és erólylyel meg fog torolni a kormány minden kihágást, a mely a magyar állameszmét sérti és nem fogja engedni, hogy az ország tekintélye vagy a közjogi állása csorbát szenvedjen. De ennek orvoslására és érvényesítésére nem azok az eszközök alkalmasak, amelye­ket az ellenzék provokál. Az az ut. a me­lyet a megtorlás cégére alatt az ellenzék választ, inkább megbontásra és az elért eredmények feláldozására vezet, mint a jó­zan repressio alkalmazására, amelynek a törvényes alapon nyugvó, létező viszonyok­kal számolnia kell. Ezt a helyes középutat választja a kor­mány és ezért csak elismerést érdemel; az ellenzék túlzásai csak a szélsőségek vesze­delmes lejtőjére vezetnének. TÁRCZA. A magyar zászló/ Ezer éve innen-onnan, De mindig büszkén lobogtam. Pirulnom nem kellett soha. Honszeretet volt az apám. A szabadság édes anyám. És ezt soha nem feledtem . . . Ti századok és te Isten Ti vagytok a tanuk reá. Ifjúságom tűz korában, Sok nagy országot bejártam. A keletnek tengerében Mint tükrömben gyakran néztem Patyolatom lobogását. Eógi Bizancz borostyánja Olasz földnek a rózsája Sokszor hervadozott rajtam. Lengyelország lombját hordám És a büszke Bécsnek ormán Suttogtam a dicsőségről. Szenvedésben is volt részem . . . A mohácsi mezőségen * Megjelent a ..Fővárosi Lapok“ október 24-iki számában. Yagy ott a majtónyi pusztán Elhagyatva, olyan árván És legutóbb . . . Golgotámnál Világosnál. . . . Világosnál! De én mindezt elviseltem Elviseltem, némán tűrtem Mert a véres sebet, harcban Idegentől, karddal kaptam. De a mit most tettek velem Ezt némán nem viselhetem! Felelj nekem, te horvát nép 1 Vájjon mi lett volna veled, Ha én eddig nem vedelek ? Mikor rád tört a török had, Lovai patkója alatt Hevertél már félig holtan. Én — senki más — csak én voltam A ki lehajoltam hozzád S megtörültem véres orcád. Emlékszel-e? Csak fél század Védtem nagy Magyarországot, Törvényt, jogot, mindent, mi szent. Ei volt, a ki kezet emelt Ellenemben? Nem te voltál? Mit érdemeltél? Korbácsot! S ón? megadtam szabadságod! Szégyeld magad! Szégyeld magad 1 De mit! Csak nagy szívben fakad Hálaérzet és köszönet! A hitványok . . , sértegetnek! Én nemzetem, magyar nemzet, Hozzád fordulok, te hozzád, Ne hagyd hazád lobogóját 1 A köny, mely szememben reszket, Nem a fájdalomnak gyöngye (Arra e nép olcsó s gyönge) Csupán a haragtól fakad De mégis köny! S itt van rajtam Ne hagyd, ne tűrd boszulatlan ! Én vagyok neked mindened, Büszkeséged, becsületed. A selyemnek három szine Szent háromság. Egy szent ige. Múltad, jövőd bibliája, Istensége. Glóriája. Láthatlan van rám himezve Erős lelked erős hite. Csak te tudod, csak te látod : A te nagy feltámodásod 1 Hozzád fordulok, te hozzád, Ne hagyd hazád lobogóját. Tisztíts meg vagy sziwel-ószszel, Vagy ha vér kell, akkor vérrel 1 Rátkay László. 1

Next

/
Thumbnails
Contents