Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1895-10-13 / 42. szám

2,

TOLNA VARMEGYE.

1895. október 13.

VÁRMEGYE.

Tolnavármegye Sszi rendes közgyűlése.

A kedden, tartandó törvényhatósági közgyűlésnek D'óry Pál, alispán által kibocsátott tárgysorozatából kiemeljük a következő fontosabb pontokat:

A vármegye 1896. évi költségvetése, s a költségvetés rendes kiadásainak íedezhetése céljából 1 °/0 -os potadó kivetése iránti javaslat (a pótadó a szükséghez képest minden évben újból lévén kivetendő, a javaslatba hozandó 1 % -os pótadó csak a folyó évi pótadó ismétlése.); lovábbá a millenium alkalmával megállapított kulturális célok érdekében a múlt évi 422/rkgy. számú határozattal megszavazott kölcsön törlesztésére óvenkint kivetendő 1 % -os pótadónak a jövő 1896. évre történendő kivetése, mely két pontnál névszerinti szavazás fog történni. József cs. és kir. főherceg 0 Fensége fóudvarmes- terének távirata, melyben a megboldogult László cs. és kir. főherceg ravatalára elhelyezett koszorúért a Fenséges család köszönetét tolmácsolja. Az alispán időszaki jelentése. A számonkérő székről felvett jegyzőkönyv. Az időközben eszközöl pénztári vizsgálatokról szóló jegyzőkönyvek. Az üresedésben levő vármegyei főjegyzői állásnak választás utján eszközlendő betöltése, valamint az ezzel kapcsolatban esetleg megüresedő egyéb tisztviselői állásoknak ugyancsak választás utján leendő betöltése. A központi járásban újonnan rendszeresített szolgabirói állásnak, úgyszintén az ennek betöltésével kapcsolatban netán megüresedő egyéb tisztviselői állásoknak választás utján leendő betöltése. A központi választmány újjáalakítása. A közigazgatási bizottság kebeléből a folyó év végével kilépő tagok helyeinek betöltése. Az állandó választmány, az állandó bíráló választmány és az igazoló választmány újjáalakítása. A ménbiráló bizottságok újjáalakítása. A tiszti ügyészt az 1896. év folyamán fegyelmi ügyekben helyettesíteni hivatott ügyész kijelölése. A járási mezőgazdasági bizottságok tagjainak megválasztása. A Lymburg-Styrum gróf- és grófnó-fóle alapítványokra felügyelő választmányban Madarász Elemér volt várm. főjegyzőnek lemondása, úgyszintén a phylloxera bizottságban Francsics József bizottsági tagnak elhalálozása folytán megüresedett tagsági helyek betöltése.

A miniszteri rendeletekből: Belügyminiszteri rendelet a legtöbb adót fizető vármegye bizottsági tagok 1896. évre érvényes névjegyzékének megállapítása és a folyó év végével kilépő választott bizottsági tagok helyeinek betöltése tárgyában.

A körlevelek és megkeresésekből: Szabolcs vármegye körlevele, melylyel a Margit-szigetnek országos költségen való megszerzése érdekében a m. kir. miniszterelnök úrhoz intézett feliratát pártolás végett megküldi. Trencsón vármegye körlevele, melylyel a néhai Baross Gábor szülőházát jelölő emléktábla leleplezési ünnepélyére szóló meghívót megküldi. Kolozsvár szab. kir. város körlevele, melylyel a hírlapi hirdetési bélyeg illetékeknek eltörlése iránt a m. kir. pénzügyminiszter úrhoz intézett feliratát támogatás végett megküldi.

Az álispáni jelentésekből: A Bátaszéktől Ba~ ranyavárig tervezett h. ó. vasút segélyezése tárgyában. A vármegye levéltárának rendezése és kiselejtezésére vonatkozólag. A kihágási ügyek jogszerű intézéséhez szükséges felhatalmazásnak a központi, dunaföldvári, és simontornyai járásokban alkalmaÉs az kétségtelen, hogy egy egész família erősebb, mint egy hóbortos lány. Igaz, hogy három néninek segíteni kellett, mig Magdára ráerőszakolták a menyasszonyruhát. Az esküvői öltözködés tömérdek sírással, toporzékolással, s minden ruhadarabnak kétszeri ledobásával késleltetve, töltés negyedfél órát vett igénybe. Az is igaz, hogy négy erős férfikar (a Magda bátyjainak lóhajtásban, fegyveremelgetósben megizmosult keze) kellett ahhoz, hogy a szép menyasszonyt kocsiba ültessék: de minden ellenállás mégis hiába való volt, és Magda félóra múlva már mint báró Tamási Bó- láné mondta az első édes szót férjének:

— Utálatos ember 1 Gyűlölöm 1 S a báró hiába hitte, hogy az a gyűlölet megcsappan. Nem neki szólt csupán, hanem az egész arisztokráciának, minden jó kabátu embernek ; hanem a súlyát ő érezte meg csupán.

Négy évig éltek együtt, illetőleg egymás mellett ; négy óv múlva Tamási báró egy vadászaton meghűlt, s nagyon kurta betegség után meg is halt.

Bartay Magda egyedül maradt. Azon kezdte, hogy eldobta a férje nevét a magáé mellől; még a Bartay névtől is megsajnálta azt a büszke ipszi- lon betűt, irta csak egyszerű i-vel.

Most már özvegy volt, szabad, független; a családi tanácsnak fittyet hányhatott.

Egy hót nem múlt még el a temetés után, s ő már belátogatott az asztalos műhelybe. A lezott szolgabirák részére leendő megadása tárgyában. Ezeukivül árvaszéki előterjesztések és tiszti ügyészi véleményekre hozott határozatok.

— Az őszi rendes közgyűlésen, mely kedden kezdődik a megyeház nagytermében, szőnyegre kerül a főjegyzői állás betöltése; erre az állásra Simontsits Elemér tb. főjegyző fog megválasztatni. I-ső aljegyzővé Forster Zoltán, Il-od aljegyzővé dr. Éry Márton, III-ad aljegyzővé Szévald Oszkár. JV. aljegyzővé Reich Oszkár banyame- gyei gyakornok, Pécsy János eddigi III ad aljegyző pedig az árvaszéki jegyzői állást foglalja el, mert Sörös József mostani árvaszáki jegyző a központi járási második szolgabirói állásra reflektál.

— A megye területén átvonuló állam- utakon a folyó évben teljesített kavicsszállitásnak, valamint a végrehajtott építkezéseknek a kir. kér. felügyelő által eszközlendő felülvizsgálatához a köz- igazgatási bizottság részéről, a vármegye északi határától Szegzárdig terjedő útszakaszokra nézve dr. Szigeth Gábor, a Szegzárdtól a megye déli határáig terjedő útszakaszokra nézve pedig Jotth Ödön bizottsági tag urak küldettek ki, illetőleg kérettek fel a közreműködésre.

— Szatmár vármegye közönsége folyó hó 3-án, 4-én és 5 én tartotta őszi közgyűlését. Az uj főispán, Simontsits Béla, ez alkalommal elnököskö- dött először rendes közgyűlésen s mint a szatraár- megyei lapok Írják — meglátszott az ügyek előadásán az, hogy azok az ő vezetése alatt mentek át az állandó választmány retortáján. A főispán a köz- igazgatási ügyek alapos ismeretével és kész szónoki tehetségével vezette a vita folyamát s szakavatott vezetésének köszönhető az, hogy olyan pótadót is megszavaztak most, amely máskor kétharmad többségre nem tudott szert tenni, minő például a nyugdijpótadó kérdése volt.

Elfogadták a vármegye jövő évi költségvetését, a betegápolási alapra 2%, a tisztviselői nyugdíjra, a milleniumi költségekre és a közmivelődósi alapra 1—1 % pótadót szavaztak meg és pedig az utóbbit Károlyi István* gróf fölszólalása után akként, hogy ezen pótadó összegből eddig a vármegye dologi kiadására fölvett 2000 forintot is eredeti rendeltetésére vagyis a „Szóchenyi-társulat“ céljaira rendelték fordítani.

Nevezetes tárgya volt még a közgyűlésnek a székház nagyterme részére Pállik Béla által megfes tett Kossuth-kép leleplezése. Az ünnepi beszédet fékei Zsigraond, a függetlenségi párt volt elnöke, mondotta.

TÖRVÉNYKEZÉS.

— Megtorolt verekedés. Pap Ernő, döb- röntei (puszta) béres, múlt évi május hóban Berki Ferenc bérestársával valami csekélység miatt ösz- szeveszett, mire csakhamar botokkal mentek egymásnak és Pap Ernő Berkit úgy helyhen hagyta,

gény azóta a maga kezére folytatta a mesterséget, meg is házasodott, a felesége valamikor szobaleánya volt Bartay Magdának.

Hanem az özvegy bárónő addig-addig járt a műhelybe, hogy az asztalos elkergette a feleségét. Megindította a válópert, s mert egyébként nehezen ment volna a dolog, áttért más vallásra. Ugyanezt tette Tamási Béla báró özvegye is.

Eljegyzési kártyákat ugyan nem küldtek szét, hanem az érdekes, pikáns hir azért mégis bejárta az újságokat. Le volt írva az esküvő is : az asztalos ünneplő fekete zekében, hosszuszáru csizmával, pörge kalapban ielent meg az oltár előtt, Bartay Magda pedig tarka kurta szoknyában, gyöngyös pruszlikban, pántlikásan állt az öreg pap elé. Gyalog mentek; a vőlegény tanúja a kántor volt, a menyasszonyé pedig az uradalmi kovács.

A lagzira a fél falu meg volthiva, a legelőkelőbb ember a társaságban a segédjegyző volt. Magda meghitta ugyan rokonait, meg az anyósát, az idősbb Tamási bárónőt is, de ezek természetesen nem jöttek el. Elég nagy a botrány igy is.

A mézes hetekről nincs egyéb referáda, mint hogy a ki látta Magdát ez idő alatt, az mind nagyon jó kedvűnek látta. Mikor a szobában tisztogatott, vagy az udvaron söpört, mikor ott állt a kerekes kút mellett és vizet húzott, vagy mikor kora reggel, fejes* után a tehenet hajtotta ki a kis kapun, hogy csatlakozzék a csordához, egyformán

hogy egy hónapig volt kénytelen az ágyat őrizni. A szegzárdi kir. törvényszék ezért Pap Ernőt a btk. 301. §-ába ütköző súlyos testi sértés vétségében bűnösnek mondotta ki és a 302. §. alapján két havi fogházra és 20 frt pénzbüntetésre Ítélte. Ezeken kívül még károsnak 50 frt kártérítést, és a bünügji költségeket is tartozik megfizetni. Az ítélet jogerős.

— Megbüntetett tolvaj vasúti őrök. A szegzárdi vasúti állomásnál elszállításra feladott boros hordók több ízben megfurattak és azokból a bort ellopták. Ez nagyon bántotta Berényi József vasúti állmásfőnököt s folyton azon törekedett, hogy a tolvajokat elcsíphesse. Sokáig azonban hasztalan volt minden fáradsága, mert a tolvajok nagy vigyázatuk által mindig kijátszottak a főnök éberségét. Egy ízben azonban maguk árulták el magukat. Midőn u. i. 1894. ápril 4-én a főnök az őrbódó előtt elment, belülről gyanús hangokat hallott. Csakhamar tisztán kivette a benlevők beszélgetéséből, hogy ma estére ismét valamit terveznek. A mint tehát beesteledett, lesbe állt, s csakhamar tetten érte Bartos József és Kecskeméti János vasúti éjjeli őröket, a mint a megfúrt hordókból bort szittak. Nyakon csípte tehát őket és feljelentést tett ellenük. A szegzárdi kir. törvényszék Bartos Józsefet a 339. és 341. § ok alapján 3 havi, Kecskeméti Jánost pedig egy havi fogházra Ítélte. Azonkívül tartoznak a bűnügyi, költségeket megtéríteni.

—■ A végrehajtó becsülete. Mányoki Koraél, tamásii kir. járásbirósági végrehajtó múlt év novemberében Simon János, kocsolai lakosnál, mint a bíróság kiküldötte, foglalni akart. Simon nem volt éppen otthon, az asszony pedig nem akarta bebocsátani és a foglalásnak a leghatározottabban ellene szegült. De midőn a végrehajtó mégis be akart menni, az asszony belekapaszkodott a ruháiba és azoknál fogva ráncigálta, sőt midőn látta, hogy ez sem használ, a resolut asszony egy nagy karót ragadott és zsivány, rabló és egyéb epitetonokkal megtisztelve, nekiment a végrehajtónak. De ez a karót kiragadta a kezéből és azután végrehajtotta a foglalást. Hanem a zsiványért, rablóért, becsületsértés cimsn panaszt emelt az asz- szony ellen. A napokban a szegzárdi kir. törvényszék által megtartott végtárgyaláson az asszony töredelmesen bevallott mindent es nagy' felindultsá- gával védekezett. A törvényszék Simonnét a btk. 165. §-ába ütköző hatóság elleni erőszak büntette helyett a 92. § alkalmazása mellett annak vétségében mondotta ki bűnösnek és ezért csak 8 napi fogházra és a bűnügyi költségek megfizetésére ítélte. Vádlott és ügyész felebbeztek.

— Összevagdalt finánc. Kozma Jószef, bonyhádi pénzügyőr ez óv március 19-ón, neve- napján a korcsmában a nap nagy jelentőségéhez mérten mulatott. Borozás közben több parasztle- gónynyel összeszólalkodott. Ezek sokáig hallgatták a pénzügyőr kötekedósót, de nem végeztek vele ott mindjárt, hanem mikor látták, hogy a finánc fölkel és menni akar, ők is fizettek és előtte elhagyták a korcsmát. Midőn Kozma este tiz óra táján az utcára ért, oly sötét volt, hogy észre sem vette,

mosolygós volt az arca és egyforma vig dalokat énekelt.

A família is meghallotta ezt és immár váll- vonogatva, közönyös arccal dörmögték :

— Hát parasztnak született, nem tehetünk róla. Olyan volt a vére, az a hibás, nem mi.

Csakhogy a mézes hetek elmúltak, s egy napon Magda nem tudott idejére elkészülni az ebéddel. Kellemetlen dolog az, egész délelőtt a tűzhely mellett állani, forróságot, ótelgőzt eltűrni olyannak, a ki nem szokott hozzá.

Magdának napok óta fájt már a feje a sok ácsorgástól a konyhában, de nem mert szólni az urának. Ma sehogyse ment a főzés; kiesett a fakanál a kezéből, s ő csak lomhán, tehetetlenül bámult maga elé.

A férje, mikor déli harangszóuál nagy éhesen beljebb került a műhelyből, durván rákiáltott, hogy mórt nem végezte ő is a maga dolgát ? S mikor Magda szemét az első kemény szóra elfutotta a könny, az asztalost ez még jobban felbo- szantotta:

— Megmondták nékem, hogy ez lesz a sorsom, ha cifra dámát veszek a házamhoz. Csupa rendetlenség, örökös mérgelódés. Volt okom megbánni azóta százszor is.

Az első pörpatvart nyomon követte a második, harmadik. Az asztalos attól fogva minden nap fölhányta Magdának, hogy miatta kergette el az