Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1895-10-13 / 42. szám

V. évfolyam. 42. szám. Szegzárd, 1895. október 13. Előfizetési ár: | Égési évre . . 6 frt — kr. Fél évre . . . 3 » — » | Negyed évre . . I » 50 » Egy szám.....................12 » I Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- I hivatalon kirül elfogad Krammer Vil­mos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptuhúdonos: Segédszerkesztő: Dr. LEOPOLD SZŐRNÉL. SZÉKELY FERENC. Kéziratok vilin nem adatnak. A lap szellemi réizét Illető köz­lemények, valamint az előfize­tések és a hirdetések is a szer­kesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési felhívás! Október hó 1-vel uj előfizetést nyitottunk lapunkra. Azon t. előfizetőinket, kiknek előfize­tése múlt hó végén lejárt, felkérjük, hogy az előfizetéseket mielőbb megújítani szívesked­jenek, nehogy a lap szétküldésében fennaka­dás történjék. Előfizetési ár: Egész évre ... 6 frt — kr. Fél „ . . . 3 „ - „ Negyed évre . . 1 „ 50 „ Egy hónapra . . — „ 50 „ A „TOLIAVlEIE&YE“ politikai hetilap szerkesztősége és kiadóhivatala. Perczel Dezső Szegzárdon. Perczel Dezsőt, Magyarország népszerű belügyminiszterét, városunk szülöttét, a köz­gyűlésen körünkben üdvözölhetjük, ismét itt­hon lesz: mi közöttünk, ahonnan nyolc évvel ezelőtt kiindulva, jelenleg'az ország egyik leg­magasabb állásán szerez dicsőséget, hírnevet megyénknek és városunknak. Látogatása a legbensőbb örömmel és őszinte büszkeséggel tölti el mindnyájunk szivét, mert Perczel Dezső iránt, mióta csak a közpályán működik, e vármegye minden lakója őszinte, igaz tisztelettel és benső sze­retettel viseltetik. Perczel Dezsőnek bölcsője itt ringott a mi városunkban; itt kezdett növekedni nagy emlékű édes atyjának, Perczel Bélának, a későbbi igazságügyminiszternek gondos fel- l ügyelete alatt. A szabadság mámorával, a a fölébredés nagy napjainak szép jövőt ígérő reményeivel, a 48-as évek lelkesedé­sével volt elárasztva környezete akkor, mi­dőn születése idején nagyérdemű édes atyja, mint megyénk alispánja, a legjobb hazafiak sorában lángoló hazaszeretettel vette ki ré­szét az ország szabadságának, függetlensé­gének nagy munkájában. Ilyen lelkesítő előjelek között indultak meg az ő életének gyermekévei s ilyen be­nyomások között fejlődött az ö negyratörő lelke, mely most a férfikor verőfényes de­lén az ország kormányának magaslatán fejtheti ki nagy tehetségét, tudását, nemes lelkének üdvös sugalmait nemcsak a mi javunkra, hanem az egész ország jólétének és haladásának előmozdítására. A legószintébb örömmel és jól eső ön­érzettel tekintünk reá most, midőn körünkbe, az ő szülővárosába érkezik, a hol tevé­kenységét vármegyénk ügyeinek és érdekei­nek szentelve, legszebb férfi korát töltötte el. Vármegyénk és városunk iránti meg­tisztelő vonzalmának éppen az által ad ki­fejezést, hogy súlyos kormányzati gondjai és dolgai közepette is szakit magának időt körünkben megjelenni és mint a törvény- hatóság illustris tagja, vármegyénk közgyű­lésén résztvenni. Megjelenése távol áll minden politikai vagy pártcélzattól, és mi benne nemcsak Magyarország kitűnő belügyminiszterét, ha­nem vár megyénk nagynevű fiát is fogadjuk. Tíz éven át fáradhatatlanul dolgozott, mint alispán a mi közügyeink élén, tiz évet töltött családjával együtt városunkban és úgyis mint alispán közhasznú működésével, úgyis mint városunk polgára Szegzárd iránt tanúsított állandó jóakaratával és rokon- szenvével, kitörölhetetlen emléket hagyott maga után és elévülhetetlen érdemeket szerzett. Mint belügyminiszter megmutatta, hogy a reá bízott legfontosabb és legnehezebb tárcát valódi hivatottsággal kezeli, tökéle­tes jártassága és gazdag tapasztalatai a köz- igazgatás minden ágában, úgy párját rit­kító munkássága a legnagyobb elismerést keltették. Áz új törvények végrehajtásával reá nehezedő óriási feladatoknak fényesen felelt meg és az ó nevével vannak immár összeforrva a szabadelvű törvények életbe­léptetésének sikerei. Személyéhez szeretetünk, működéséhez gálánk csatol. És hogy meleg vonzalmát és ragasz­kodását a mi vármegyénk és szerény kö­rünk iránt mostani díszes és kimagasló ál­lásában is változatlanul, híven megőrizte, azt minden szónál ékesebben hirdeti az ő mostani megjelenése Szegzárdon. Nem külső csillogással, nem mester­kélt tüntetésekkel, hanem a szivek mélyé­ből fakadó igaz érzelmekkel: örömmel, sze­retettel és büszkeséggel üdvözli Tolnavár­megye közönsége a székhelyen megjelenő Perczel Dezsőt, Magyarország belügymi­niszterét. TÁRCZA. —Kifli**“ Aranylakodalom. — A. 6. Cagna. — Utam egy ház mellett visz el gyakorta. Múltkor díszt öltött, fény körülragyogta . . . Mi készül itt P kíváncsin kérdezőm; Egy vén inas foghegyröl szólt felém: Lakodalom lesz. Megnézem én is, hogy kit ünnepelnek P Rokon, barát megtöltő már a termet . . . A dámákon jaj mennyi pipere! Aranynak, kincsnek mennyi özöne Csillogott felém. Virágok ós arckép, cukorka, versek A vendégek közt kózről-kózre mennek. Lesem a szép arát, s megleltem ót, Fátyol, szalag között, tükör előtt; Jaj, elhízott már I De tudja Isten, nekem úgy rémlett, Nem válik ez be Igaz ünnepségnek; Pazar fény, pompa, disz, az volt elég: De nem lelém ■ az érzés melegét; Ott hagytam őket. . . . Egy pőre gyerkőc sirt-ritt a sarokban Mi a bajod P miért sírsz P tudakoltam. „Az ünnepről kivert a szívtelen, Pedig nász meg nem esik nélkülem: Ámor a nevem.“ BUDAY LÁSZLÓ. HVCetamorfózis. — A „TOLNAVÁRMEGYE“ eredeti tárcája. — Máig se tudjuk, ki verte Bartay Magdolna fejébe azt a nagy demokrataságot. Mikor még kis lány volt, akkor is örökké veszekedett a környeze­tével. Átküldték Tamási báróékhoz, hogy a kis Elzával játszék: az illő barátnő Magda számára s a bárónő úgy is annyiszor s oly szívesen hívta már Magdáékat. S ez az önfejű lány félúton megállittatta, visz- szaküldte a kocsit, maga pedig letelepedett a porba a parasztgyerekekkel játszani. Mikor rátaláltak, ak­kor éppen a harangozó Kata lányával épített ut- szóli kavicsokból házat egy rongyokból, kukorica csutakból esetlenül formált baba számára. Pedig milyen szép babaszobája van otthon, függönyös ágygyal, apró plüss garnitúrával, s milyen szenzá­ciós hajas babái, értelmesek, okosak, még beszélni is tudnak egy-kót szót. Később aztán Magda a Csillag Domokos ud­varlását utasította vissza konok következetességgel, mert arról álmodozott, hogy egy falubéli asztalos legénynek lesz a felesége. Es hiába őrködött fe­lette Klára tante a legszigorúbb éberséggel, Bartay Magdát bizony nagyon gyakran ott lepték meg az asztalos műhelyben, amint csillogó szemekkel nézi a munkásokat, s jó kedvű dalukba ő maga is bele­ereszti csengő hangját. Ha pedig már minden áron otthon raarasz- tották, egész polémiákba bocsátkozott az előkelő származású oly büszke őrnagygyal, s kereken kijelen­tette az álmélkodó társaság előtt, bogy a prediká­tumokat semmire se becsüli, az aristokraciát egy­szerűen fölöslegesnek tartja, s rokonszenvével in­kább megajándékozna egy béres fiút, mint egy grófot, légyen az akármilyen terjedelmes hitbizo- mányok örököse. . Sokat bosszankodtak otthon a Bartay Magda ostobaságán, de hát olyan nagyon mégsem ijedtek meg tőle. Ám hadd vonzódjék az asztalos legény­hez, azért ha a családi tanács a fiatal Tamási Béla bárónak szánta, hát akkor ahhoz fog menni. Béla báró hajlandó elvenni a lányt még evvel a rigo­lyájával is, s Bartayók édes örömest ragadják meg a kínálkozó alkalmat, hogy bárónévá tegyék a I családnak immár második leány tagját is. Hátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek.

Next

/
Thumbnails
Contents