Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1895-09-22 / 39. szám

2. , ________________ lé pnek fel népboidogitó tanaikkal és haj­szolják a népkegyet, ha megmagyarázzák majd ennek a népnek, hogy az, a mit a néppárt hirdet és akar, bűn a magyar nem­zet jóléte, egysége, boldogulása ellen, hogy a magyarnak nem szabad egymásra törnie, egymás ellen küzdenie, a mint azt a nép­párti konkolyhintők teszik, hanem vállvetve kell egymásért és egymás mellett harcvo­nalba állania, hogy a magyar, ez a marok­nyi nép, egységes, erős, és hatalmas legyen, hogy szokásaiban és erkölcseiben, lélekben és szívben, hazafiságban és honszerelemben összeforrjon, egygyé legyen, ha majd erre kitanitják a mi népünket, akkor ennek két­ségkívül meg lesz az a hatása, hogy a mi jóravaló népünk nem fog felülni a csábos dallamu néppárti syrénhangoknak. — Kívánjuk, hogy a mai értekezlet — bár­mily messze állunk is céljától — és a vele kapcsolatos ünnepélyek, békésen, nyugod­tan és rendben menjenek véghez. Az anyakönyvvezetók gyakorlati tanfolyama Szegzárdon. Múlt csütörtökön ment végbe a megyeház nagytermében a központi, völgységi és dunaföldvári járásbeli anyakönyvvezetők és helyettesek részére Bolgár Kálmán, kér. anyakönyvi felügyelő által tartott gyakorlati előadás, melyre az összes anya- könyvvezetők megjelentek. — A közigazgatási tiszt­viselők közül pedig résztvettek az előadáson Kurz Vilmos, árvaszéki elnök, Nunkovics Ferenc és Ras- sovszky Julián, főszolgabirák. Délelőtt 9 órakor már teljes számban össze­gyülekeztek a jegyzők, mint anyakönyvvezetők és helyetteseik s rövid vártatra D'óry Pál alispán ve­zetése mellett megjelent a teremben Bolgár Kál­mán kér. anyakönyvi felügyelő, kiket éljenzéssel fogadtak az egybegyülekezett anyakönyvvezetők. D'óry Pál alispán az éljenzaj lecsillapulta után bemutatta a megjelenteknek az anyakönyvi fel­ügyelőt és rövid szavakban körvonalozta az uj tör­vények fontosságát és az anyakönyvvezetők felada­tát. Erősen hangsúlyozta, hogy a szabadelvű tör­vények intenciójának megfelelőleg az anyakönyvve- zetőknek a vallásfelekezetekkel szemben a béke ápo­lása és az összeütközések vagy félreértések elkerü­olyan hős lányokról, akik elhagyott szüleiknek buzgó gyámolói lesznek. Igen, az olvasmányában is úgy van, mint itt, náluk, az ő családjukban : a fiú durva, haszontalan, csak bajt szerez az apjának, oda is hagyja (Lajos még többet tett: attól a pesti bank­tól, a hol olyan jó állása volt, negyvenezer forin­tot sikkasztott, aztán Amerikába szökött), a leány pedig hűségesen, önfeláldozóan kitart szülői mellett s lemond a kedvükért a maga életének minden öröméről. Ezen a kedves, ő néki most annyira tetszetős önfeláldozáson gondolkozott Spitzer Berta az egész útjukon. Észrevette mindjárt (vagy csak úgy képzelte) hogy Bóza néni milyen kedvetlenül fogadja őket. Ah, ismeri ezt a helyzetet is a regényekből: a ke­gyelemkenyér szűkkeblű rokonok házánál. A ke­gyelemkenyér, a mit néma szemrehányással adnak s a mit keserű könnyek közt kell elfogyasztani. Ha Bóza néni kitalálhatta volna Berta gondo­latát, bizonyosan azt mondja néki: — Édesem, ezt a kegyelemkenyeret mi igy is szívesen adjuk. Ha a kenyér nem volna olyan drága itt Pesten, ha nem lenne magunknak is négy kenyeret kérő gyermekünk, még nyájasabb arcot mutatnánk hozzá. De nem találta ki, nem is mondott semmit, és Spitzer Berta tovább fűzhette gondolatait a né­mán szenvedő szegénységről, és a gőgös, szűkkeblű rokonról. __________TOLNA VÁRMEGYE.__________ lése lesz a feladatuk, nehogy a nagy és nemes küzdelmek árán kivívott üdvös törvények végrehaj­tása és bevezetése a gyakorlati életben akadályokba ütközzék, vagy azok megvalósítása miatt a felekeze­tek érzékenysége ok nélkül és akaratlanul is kelle­metlenül érintessék. Feladatuk fontosságára és je­lentőségére figyelmeztette az uj intézmény első faktorait és ama reményének adott kifejezést, hogy megyénk intelligens jegyzői kara e téren is meg fog felelni a beléje helyezett bizalomnak és az uj törvények intencióit, az államhatalom és tekintély szükségszerű érvényre emelését, a kívánatos tapin­tattal és az ügy iránti lelkesedéssel fogják meg­valósítani. Az alispánnak lelkes éljenzéssel kisért szavai után fölemelkedett Bolgár Kálmán, anyakönyvi fel­ügyelő, és igen rokonszenves, többszöri helyeslések­kel megszakított beszédében az alispán szavainak mintegy kiegészítéséül alapos fejtegetésébe bocsát­kozott az uj törvényeknek, azok intencióit magya­rázta és az általános tudnivalókat és vezéreszméket körvonalozta az anyakönyvvezetők előtt. A házasság- kötésekre vonatkozólag különösen több gyakorlati útbaigazítást és fölvilágositást nyújtott s általában magas színvonalon álló fejtegetésekbe bocsátkozva igyekezett megmagyarázni azt a súlyt és fontossá­got, mely az uj törvények folyományaképpen az anyakönyvvezető jegyzők kezébe van letéve, s mely­nek helyes, tapintatos és békés megoldása kell, hogy legfőbb törekvésőket képezze. A jó ügyben vetett őszinte bizalommal és hittel fordult tehát az uj intézmény uttörőihöz és első ápolóihoz, hogy a szabadelvű törvények hathatós és minden akadályt legyőző életbeléptetését a legjobb.akarattal és lel­kesedéssel karolják fel, mi által úgy a saját tekin­télyüket, mint az államhatalom érvényesítését fog­ják megerősíteni és a törvényekben gyökerező ne­mes célt megvalósítani. Bolgár Kálmán szónoki hévvel és az igazsá­gos ügyből kifolyó erővel előadott beszédét az anya­könyvvezetők tetszéssel és igazi lelkesedéssel fogad­ták és láthatólag igen jó benyomást keltett mind- annyiok közt, kik különben is teljes odaadással rajta vannak, hogy az esetleg fölmerülő akadályok és nehézségek békés és türelmes elhárításával az uj törvények életbeléptetését megkönnyítsék; mert tudatában vannak a beléjök helyezett bizalomnak és várakozásnak, s tudják azt, hogy az ő tapintatos és körültekintő eljárásuk szükséges ahhoz, hogy az uj törvényeknek a gyakorlati életbe leendő átvitele és a népnek az intézménynyel való megbarátkozása biztosíttassák. Az anyakönyvi felügyelő ezután sorra vette a házassági jogra vonatkozó törvény egyes szakaszait Micsoda gyerekzsivaj, micsoda lárma, rendet­lenség! Három szobába összezsúfolva minden; oda haza az apjával hét szobát laktak ketten csupán. Az egyik fiú, Sándor, mindjárt belekapaszko­dott a karjába: — Berta néni, meséljen valami szépet a tün­dérekről 1 A lány szerette volna odább lökni a gyere­ket. Hanem megemlékezett az ő hősi szándékairól és úgy találta, hegy nemes önfeláldozásához az is hozzá tartozik, ha meséket komponál az aranyhaju királykisasszonyról és a szerelmes juhászbojtárról. A hogy mesélt, hallotta, a mint a konyhá­ban Bóza néni nagy hangon veszekszik a cseléd­del egy állítólag elcsent tíz krajcáros fölött. Hal­lotta, a mint a dajka ölében keserves ordításra fa­kad a legkisebbik gyerek; hallotta a két éves Jan­kának diadalkiáltásait, mert sikerült az albumot széttépnie, s a kiszakított lapjait minden szimmet­ria ellenére elszórni három szoba padlózatán. És látta, a mint apja ide-oda járkál, megnéz minden zugot s félig hangosan mormogja: — Hát Lajos hol van? Még nem jött meg a fiam ? Hát ebben a környezetben kezdi ó meg uj életét 1 Hogy elszorult a szive erre a gondolatra 1 Mikor magára maradt, szabadjára engedte eddig visszatartott sírását. Még reggel is vörösek voltak a szemei tőle. Bóza néni aggódva kérdezte, hogy rosszul volt talán vetve az ágy, azért nem tudott-e aludni ? ______1895. szeptember 22. és tételenként szolgált alapos fölvilágositással és magyarázattal ott, hol annak szükségét látta. A törvény egyes'’ fejezeteit gyakorlati útmutatásokkal kísérte és kifejtette a törvény intencióit, úgy, hogy az anyakönyvvezetók teljesen tisztába jöhettek a törvények által reájuk rótt feladattal s a netán fel­merülő aggályokat könnyű szerrel elháríthatják maguktól. '* A házassági törvény után a gyermekek vallá­sára vonatkozó törvényt kísérte gyakorlati útbaiga­zításokkal, majd az állami anyakönyvi törvényeket vette tárgyalás alá és fejezetenként igyekezett föl­világosító magyarázatokat nyújtani az egyes nehe­zebb kérdéseknél. Egy órakor félbeszakított* fejtegetéseit és az összes anyakönyvvezetők levonultak a „Szegzárd Szálló“ kistermébe, hol társasebédre gyülekeztek egybe. A lakomán az alispán és anyakönyvi fel­ügyelőn kívül részt vettek Kurz Vilmos árvaszéki elnök, Nunkovics Ferenc és Rassovszky Julián fő­szolgabirák és az anyakönyvvezető jegyzők teljes számban. A pecsenyénél fölemelkedett D'óry Pál alispán és talpraesett felköszöntőben éltette Bolgár Kálmánt, az uj törvények szakavatott tolmáesolóját, kinek nehéz és nagy fontosságú múmiájához sok szerencsét kívánt. A nagy tetszést keltett beszéd után Bolgár Kálmán mondott szellemes toasztot az alispánra és az anyakönyvvezetői karra, mint derék munkatársaira, kikre teljes bizalommal tekint, mert meg van győződve arról, hogy a törvény in­tencióinak megfelelőleg lelkiismeretesen és hazafiui lelkesedéssel fogják föl hivatásukat és egyesült erő­vel iparkodni fognak az államhatalom által reájuk ruházott uj munkakörnek kifogástalanul megfelelni. Viszont kéri őket, hogy minden kétely alkalmával bizalommal és jóakarattal forduljanak hozzá, ki mindenkor a legnagyobb készséggel és szívélyes­séggel fog útbaigazítással szolgálni. Bolgár meg­nyerő egyénisége az egész anyakönyvi testület előtt nagyon rokonszenves fogadtatásra talált s raunka- kedvöket, ambíciójukat fokozni fogja az a szívélyes modor, melylyel az anyakönyvi felügyelő igyekezett őket teljesen megnyerni már legelső találkozásuk alkalmával is. A kitünően elkészített menüért és a kifogás­talan kiszolgálásért Tóth Gyula teljes elismerést érdemel, annál is inkább, mert rögtönözve kellett neki elkészíttetni a közel 60 tagból álló társaság részére a kifogástalan lakomát. A legjobb hangulatban folyt eztán a társal­gás három óráig, amikor aztán ismét fölmentek a megyeház nagytermébe és folytatták az anyakönyvi törvény és utasítások magyarázatát, ami 6 óráig tartott. Az előadás befejeztét lelkes éljenekkel ki­Nem is jött meg a jókedve se másnap, se harmadnap Bántotta, hogy az uj környezete ve­sződik most is a mindennapi bajaival s nem ér rá (vagy nincs hozzá érzéke) megcsodálni az ő hősies­ségét és lemondását, ügy érezte, hogy nagyon saj­nálatra méltó; és íme nem akad senki, a ki saj­nálkozzék rajta. Az utcán, ha apját elvitte sétálni, vagy Bóza nénit kisérte a bevásárlásaira, megnézték, megfor­dultak utána a férfiak. Attól fogva nagyobb gond­dal öltözködött, a haját (mert tudta, hogy a tömött fekete baja eddig is sok dicséretet kapott) leeresz­tette, s a tükrével minden nap hosszabban és bi­zalmasabban társalkodott. Az a tükör mintha azt mondta vplna néki: — Te derék, nemes lány! itt hervasztod a szépségedet, csupa nemes kötelességérzetből, pedig jussod volna hozzá, hogy élj gondtalanul, vidáman. Mások legyenek a te szolgáid, nem úgy, mint most, te a másoké. Lehet, hogy a tükör nem szólt semmit, de Berta úgy hallotta és elhitte mind, a mit hallott. Az ablakával szemben egy fiatal ember szo­bája volt. ügy hallotta, hogy éjjeli munkás vala­melyik újságnál: talán riporter vagy más egyéb. A házban nem sokra becsülték. Ez az ifjú ur sokat nézte Bertát délutánonkint, mikor ez az ablak mellett dolgozgatott; és Berta elég kacérul visszanézegetett. A sápadt fiú érdekelni kezdte ; talán olvasott is már olyan ismeretségről, a melyik szűk, lakó

Next

/
Thumbnails
Contents