Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1895-09-22 / 39. szám

1895. szeptember 22. TOLNAVÁRMEGTB. sérték a jegyzők és most már a szükséges utba- igazitasokkal teljesen fölszerelve tértek vissza mű­ködésük helyére, ahol az uj törvények bevezetésé­nek nehez munkáját bizonyara odaadással és am­bícióval fogják megkezdeni. VÁRMEGYE. — „Tolnavármegye története“ cimü mü­vet a legutóbb közzétett értesítés óta megrendelték: Kapossy György kántortanitó, Kovács S. Endre föld- birtokos, Simontsits Béla főispán, Ney Béla minist, tanácsos, Rátkay László ügyvéd, Fekete Ágoston zombai plébános, Döry Dénes főrendiházi tag, Bá- ter János nyomdatulajdonos, Stokinger János és Fischof Mór Szegzárd. Megrendelések Székely Fe­renc megyei főlevéltárnokhoz intézendők. TÖRVÉNYKEZÉS. 4 szegzárdi kir. törvényszéknél véglárgyalásra ki­tűzött bűnügyek: 1895. évi szeptember hó 24-én. Sárközi János ellen lopás miatt. Kecskés József ellen lopás miatt. Kovács István ellen okirat hamisítás miatt. 1895. évi szeptember hó 26-án. László Ferenc ellen csalás miatt. Bartos József és Kecskeméti János ellen lo­pás miatt. Pap Ernő ellen súlyos testi sértés miatt. Pencz János ellen sikkasztás miatt. Bangó József ellen erőszakos nemi közösülés kísérlete miatt. — Álmában megfázott. Szalui János bátai juhász 1894. nov. 7-ón éjjel Kis O. Péter bátai lakos félszerében aludt. Az időjárás erősen hidegre járt és Szalai hajnalban arra ébredt fel, hogy na­gyon fázik. A keze ügyébe eső szalmával tehát tü­zet élesztett, hogy megmelegedjék. De csakhamar nagyobb melege is lett, mint kívánta, mert az ő pásztortüzétől^tüzet fogott a ház tetőzete is, mely a padláson volt széna és egyéb takarmánynyal együtt 400 frtot meghaladó értékben a tűz martalékává lett. A folyó hó 11-én megtartott végtárgyaláson Szalai azzal védekezett, hogy midőn ő felébredt, és érezte, hogy nagyon fázik, félálomban lóvén, azt hitte, hogy a mezőn van juhai mellett és ezért gyújtott tüzet. A kir. törvényszék azonban (úgy látszik) nem helyezkedett Szalai álláspontjára, és ezért egy havi fogházra ítélte. Az Ítélet jogerős. pesti ház harmadik emeleti ablakainál kezdődik, s tudja Isten, milyen regényes fordulattal ér véget. Nem is haragudott meg, mikor Wolf Gyula megszólította a lépesőházban, s Berta színlelt tilta­kozásától vissza nem riadva, konokul elkísérte a szomszéd utcába a divatárus üzletig. Az pedig büszkévé és elhízottá tette, mikor a fiú kissé pironkodva egy ujságlapot adott át neki és szégyelősen (ám azért mégis boldogan) hívta föl a figyelmét a tárca versre. Persze nem valami elő­kelő lap volt, legkevósbbó sem az, amelynél Wolf Gyula mérsékelt fizetésért értékesíti az éjjeleit; de mégis újság volt s a vonal alatt vastag betűkkel nyomva a költemény czime: S. Bertához. A hogy bizalmasabb barátok lettek, Berta el- panaszkodta hű lovagjának az ő szomorú sorsát. S az, tán udvariasságból (az sem lehetetlen, hogy meg­győződésből) ráhagyta, hogy csakugyan szomorú a sorsa, s egy ilyen nemes, hősies lány mindenesetre más életet érdemelne. Meg is Ígérte nyomban, hogy egy nagyszabású költői elbeszélésben meg fogja írni ezt a szomorú történetet; Berta hálásan szorította meg a kezét. Igen, hiszen ő maga is érezte, hogy önfel­áldozásával egy csodás, szomorú regének lehet a hősnője. Mit tudja az ő rendes környezete, a min­dennapos dolgai után futkosó egész család, hogy mi lakik benne. Mennyi néma szomorúság van a szivé­ben, és mennyi, semmiképp sem méltányolt nemes hősiességtől feszül a keble. Azok nem értik; egy van csak, aki fel tudja fogni: ez a jó fiú itt. Ez lám, büszke az ő barátságára, s Berta igyekezni fog, hogy barátsága őszinte és igazi legyen... Hírek. — Perczet Dezső belügyminister tegnap Bánffy miniszterelnök és Jósika, Ő Felsége sze­mélye körüli miniszter társaságában Budapestről Kolozsvárra utazott, hogy ő Felsége kíséretében le­gyen a kolozsvári hadgyakorlatok alatt. Személyi hir. Gróf Széchenyi Sándor val. bel titkos tanácsos, főispán e hó 12-étől 17-éig Szegzárdon időzött és több bizottsági ülésen el­nökölt. — Frigyes főherceg Baranyában. Frigyes főherceg, Albrecht főherceg hatalmas baranyai bir­tokosnak örököse pénteken reggel érkezett Mohácsra, hogy ünnepélyesen átvegye örökét. Vele jött neje és két leánya, kik ezúttal először jelentek meg Baranyamegyében. A főhercegi családot nagy ün­nepélyességgel fogadták úgy a vármegye, mint Pécs szabadkirályi város és Mohács részéről. Ba- ranyavármegyét nagy számú küldöttség ólén Kardos Kálmán főispán képviselte, Pécs városát Eidinger János polgármester, a pécsi káptalant Troli Ferenc pápai praelátus, a bíróságokat Blaskovics István kir. ítélőtáblái elnök stb. — Küszöbön álló kinevezés. Wosimky Mórt, városunk köztisztelet- és szeretetben álló esperes-plebánosát a legközelebb kine­vezik apáttá; a püspöknek erre vonatkozó javaslata már fölterjesztetett a vallás- és közoktatási miniszterhez, s igy a kinevezés már csak napok kérdése lehet. — Kossuth Ferenc Szegzárdon. A függet­lenségi pártnak mai szervezkedő ülése, mely elé több oldalról akadályokat gördítettek, előre látható­lag igen népes lesz, s mint halljuk, főleg a Sárköz népe fog rendkívül nagy számban megjelenni. — A sétatérnél nagy diadalkapu készült, a mely alatt fehérbe öltözött leányok virágot szórnak majd a nagy és halhatatlan Kossuth fiának lábai elé. A vasútnál, minthogy Morvay István lemondott e tisztről, Boda fogja üdvözölni Kossuihot. — Walter Károly, volt szegzárdi kir. posta- ós távirda-felügyelő már a holnapi napon végleg elhagyja Szegzárdot és elfoglalja uj hivatalát Esz­tergomban. — Sok szerencsét kívánunk neki uj otthonában. — Gróf Eszterházy Miklós Móric, az egy­házpolitikai ellenzék ismert vezére és a néppárt egyik kiváló matadora a Tamásiban ma délután végbemenő néppárti népgyülóst, — mint értesü­lünk — személyes megjelenésével tiszteli meg. — A belügyminiszter mint násznagy. Bony- hádon csütörtökön fényes esküvő volt, melyen Per­ezel Dezső, mint násznagy vett részt. Miskey Gyula besenyői és rédeki földbirtokos vezette oltárhoz özvegy Perezel Bezsőné szül. Tóth Emma leányát. A sétáira azontúl nem mindennap vitte el az apját, és boltba is szívesebben ment Róza néni nélkül. Nem félt a zajos utcákon, a sok tolongó nép között, hiszen kalauza mindig akadt. Egy sétáról tért haza éppen, melyen Wolf Gyula bemutatta a verses elbeszélésének a vázlatát (Bertának az volt a kifogása, hogy a hős nő ne­mes önfeláldozása nem tetszik ki elég világosan), mikor otthon nagy zürvavart talált. Az apja maga akart útnak indulni, s a hogy a lépcsőn lefelé bo­torkált, megcsúszott, elesett, ügy össze-vissza ütötte magát, hogy akár hónapokig őrizheti az ágyat. Ha ugyan egyáltalán fel fog még kelni; az orvos, a kit hamarjában előhívtak, nagyon aggodalmas arc­cal vizsgálta a beteget. Róza néni, a ki ott állt az ágy mellett, szem­rehányó hangon szólította meg Bertát: — Látod, többet gondolhatnál az édes apád­dal. Szegény öreg agyon zúzhatja magát, mert ne­ked azokban a haszontalan sétákban telik a kedved. .... Berta nem tört ki haragosan erre a szemrehányásra. Oh, Berta szokva van már az ilyen durva bánásmódhoz. Berta tudja, hogy nemes hősiességét itt meg nem tudják érteni. Nem tört ki, nem is válaszolt semmit, csak magában bosszankodott az ilyen zsémbes, követelő rokonság fölött. Spitzer Henrik csöndes, nyöszörgő hangon vizet kórt. Mindjárt, mindjárt, csak előbb oda megy az ablakhoz, mosolygós arccal búcsút inteni az egyetlen embernek, a ki az ö nehéz sorsát, hősies életmódját meg tudja érteni. — László fűherceg elhunyta alkalmá­ból, mint lapunk múlt számában irtuk, Tol­navármegye képviseletében Vosinszky Mór, esperes-plébános egy gyönyörű koszorút helyezett a ravatalra; József fóheroeg ré­széről a megyéhez eme részvétnyilvánitá- sért a kővetkező leirat érkezett: „Legfen- sőbb parancsra a Tolnavármegye közön­sége által a ravatalra helyezett szép koszo­rúért a fenséges család legbensőbb hálás köszönetét nyilvánítom. Br. Vécsey főudvar­mester.“ — Bíróságok koréból. Biróy Béla, kir. tör­vényszéki bíró szabadságáról visszatért, hivatali ál­lását szeptember 16-án foglalta el. — A pécsi kir. ítélőtábla elnöke 3 díjas joggyakornoki állásra 2 heti lejárattal pályázatot hirdet. — A dunaföldvdri kir. járásbírósága ál áthelyezés folytán megürese­dett albirói állásra két heti lejárattal pályázat hirdettetett. — Esküvő. Lantos Ferenc, pénzügyi fogal­mazó e hó 24 én vezeti oltárhoz szép menyasszo­nyát, Lestyán Mariska kisasszonyt, Lestyán Dezső pálfai jegyző leányát. — Izraeliták ünnepe. Az elmúlt csütörtökön és pénteken volt az izraeliták újévi ünnepe, mely alka­lomból a szegzárdi izr. templom szűknek bizonyult a hívek befogadására. Az ünnep első napján Un- gár Simon dr. rabbi hosszabb ájtatos beszédet tar­tott. Az izraelita naptár szerint ez az újév az 5656-ik évet nyitja meg. — Jutalmat nyert hunvédtiszt. Mirth László szegzárdi kir. törvényszéki joggyakornok, tartalékos honvédhadnagy, a Pécsett megtartott honvéddandári tiszti céllövészet alkalmából első díjat nyert. Meg­nyerte a Say Győző altábornagy által első díjul felajánlott arany chronometer órát, az altábornagy monograramjával. A nyertes dijlövő tiszteletére a honvéd tisztikar nagy bankettet rendezett. Mirth László öt lövés közül négyszer talált centrumot. — Vadászat. Herceg Montenuvó Alfréd múlt vasárnap érkezett Szálkára, hol uradalma erdeiben több napra terjedő szarvasvadászatot tartott. A her­ceg Mayer Károly főerdészhez szállt. — Halálozások. Özv. Länderer Arthurnét nagy csapás érte Olga leányának, Velics János zalaer- dődi alap. föerdész nejének elhunytával. A család a következő gyászjelentést adta ki. „Velics János m. kir. közalap, főerdész úgy a saját, valamint kis­ded gyermekei és az összes rokonság nevében mély fájdalommal tudatja forrón szeretett nejének, az önfeláldozó anyának, felejthetetlen leány-, test­vér- rokonnak Velics Jánosné szül. Länderer Ol­gának folyó évi szeptember 15-én este S/411 óra­kor, életének 25-ik, boldog házasságának 7-ik évé­ben hosszas szenvedés után történt gyászos elhuny­tét. A megboldogult hült tetemei folyó hó 18-áa d. e. 10 órakor fognak a zalaerdődi r. kath. sir- kertben örök nyugalomra téteni; — az engesztelő szent mise áldozat folyó hó 18-án reggeli 9 órakor fog a zalaerdődi r. kath. templomban az Urnák be- mutattatni. Zala-Erdőd, 1895. szeptember 15. Áldás lebegjen drága porai fölött! Velics Gabriella, Ve­lics Olga gyermekei, özv. Länderer Arthurné szül. Borgyos Regina édes anyja, Länderer Lilla férj. Abaffy Gyulánó, Länderer Dagmár férj. Partos Vil- mosné, özv. Várkonyi Endréné sz. Länderer Leona, Länderer Elza testvérei, Abaffy Gyula, Partos Vil­mos sógorai.“ — Vettük a következő gyászjelentést: „ Özv. Tóth Imréné szül. P o h 1 ántonia maga, úgy gyermekei: Erzsiké, Kálmán és Irén, tesvére: özv. Angyal Gáborné szül. Tóth Ilka és ennek gyerme­kei, valamint a számos rokonság nevében is fáj­dalmas szívvel jelenti szeretett és felejthetetlen férje, atyjuk, illetve testvérnek Tóth Imre földbirtokosnak folyó évi szeptember hó 15-én délután fél 2 óra- ker, életének 62 ik évében, hosszas szenvedés után történt gyászos kimultát. A boldogultnak hült te­temei szeptember hó 17-én délelőtt 10 órakor fog­nak Faddon a rom. kath. sirkertben öröknyuga­lomra helyeztetni; — az engesztelő szentmise- áldozat pedig ugyanaznap reggeli 8 órakor fog a Mindenhatónak bemutattatni. Fadd, 1895. szep­I tembér 16-án. Áldás és béke hamvaira 1“ ______________________________________3_

Next

/
Thumbnails
Contents