Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1895-09-01 / 36. szám
TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Segédszerkesztő: Dr. LEOPOLD HORNÉI*. SZÉKELY FERENC. V. évfolyam._________ 36. szám. Szegzárd, 1895. szeptember 1. Kéziratok visaza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az elfffize-« tések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési át: I Egész évre . . 6 írt — kr. Fél évre . . . 3 » — » Negyed évre . . I » 50 » Egy szám ...... 12 » I Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- I hivatalon kívül elfogad Kraramer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. A kaszinó köréből. A szegzárdi kaszinó érdemekben gazdag igazgatója, Vargha Lajos, mint lapunk múlt számában már jeleztük: lemondott erről az állásáról. Kilenc évi működése alatt a kaszinóban a folytonos haladás és erósbödés simp- tomái voltak észlelhetők. Különösen pedig a kaszinó mostani kényelmes otthonában nyilt tevékenységének tág tere, s az ő tapintatos működése és fáradságot nem kímélő buzgólkodása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy városunk intelligens közönsége a kaszinó helyiségeit szívesen kereste föl s mind gyakrabban időzött ott, hol a kényelmére és szórakoztatására szolgáló eszközöket és alkalmat a lehetőség nyújtotta szerény viszonyok között föltalálhatta. Vargha Lajos érdemeit a kaszinó tagjai egyhangúlag elismerik, mert a társas- élet kedvelt alakjaként ismeretes városunk intelligens köreiben s a sajátját képező con- cilians modor szinte praedestinálta erre az állásra. A közóhaj további megmaradását tenné kívánatossá, de ha megmarad a kaszinó elnökének bejelentett szándékánál: azon esetre őszinte sajnálatunknak kell kifejezést adni távozása felett, s egyúttal hibáztatnunk kell azokat, kik talán akaratlanul is okai voltak annak, hogy az ő önzetlen fáradozásainak nem adták meg azt a méltatást és elismerést, melyre joggal számíthatott. A társaséletben elfoglalt ily állás, mely a közbizalom és rokonszenv megtisztelő nyilvánulása, természetből folyólag kényes és sok tapintatot igényel, hogy a többféle érdekek és igények annak rendje és módja szerint kielégittessenek. De éppen azért a közönség részéről ennek az állásnak viselője kíméletet és elnézést érdemel, ha mindenki jogos vagy jogtalan, méltányos vagy nem méltányos követelését alkalomszerüleg nem is érvényesítheti. Mert első sorban a közérdeknek, a tagok összege érdekének kell érvényesülnie, s ennek az egyes tagok magán kívánságait alá kell rendelni. Kifogást tehát a kaszinó igazgatója ellen természetesen mindig lehet találni, ha az legjobban megfelel is bizalmi állásának, mert az egyesek akaratát, kívánságát nem lehet mindig érvényesíteni, ha az a kaszinó közönségének általános érdekével esetleg ellenkezik. Vargha Lajos működése ellen'is csak egyes, elfogult vagy a közérdek igényét számba nem vevő esetekből kifolyólag lehet talán kifogást találni; de általában véve jó lélekkel el lehet mondani, hogy ő legjobb akarattal rajta volt mindenkor, hogy a beléje helyezett bizalomnak teljes mértékben megfelelhessen. A személyét ért esetleges sértést tehát őszintén sajnálnunk kell, mert a sokfelé húzódó érdekek és kívánságoknak mind megfelelni: emberi lehetetlenség, s ha az elégedetlenek ilyen igazgatót keresnek, akkor ismét csalódni fognak; mert olyant találni bármily intelligens társaságban semlehet. Számolnunk kell tehát azzal az eshetőséggel, hogy Vargha Lajos megmarad elhatározásánál és nem fogadja el többé a kaszinói igazgatói állást; s igy szükségesnek tartjuk, hogy a fentebb előadottak mér- legelését figyelmébe ajánljuk úgy annak, kit a közbizalom az igazgatói székbe emel, mint a kaszinó tagjainak, kik uj igazgatót szándékoznak választani. A szegzárdi intelligencia társaséletében a legfőbb faktor a kaszinó, melynek célja és hivatása egybegyfijteni az intelligencia tagjait, kik a kaszinó helyiségében a kellemes időtöltés és szórakozás föltételeit kívánják föltalálni. A napi események megbeszélése, barátságos eszmecserék, szórakoztató társalgás és társasjátékok vagy olvasás képezik azokat az eszközöket, melylyel a napi munkában kifáradt tagok szellemi megpihenés- ben és szórakozásban részesülnek. Erre kell tehát legelőször zavartalan alkalmat és módot nyújtani, hogy a kaszinó helyiségei mintegy második kellemes otthonul szolgálhassanak a tagoknak. Ezenkívül gondoskodni kell, mint eddig is, hogy időnkint a kaszinó tagjainak családjai is fesztelen estélyek-, összejöveteleknek lehessenek részesei, mert városunkban az intelligens elem egyedül és kizárólag a kaszinóra van utalva. Mindezek mellett elengedhetlen szükség az, hogy a kaszinói érintkezés biztosítsa az egészséges demokratikus szellemet, mely hivatva van a társadalmi félszegségek és hiú nagyralátások esetleges nyilvánulásait parallyzálui, vagy lehetetlenné tenni. Legyen a kaszinó, mint erkölcsi testület, féltékeny őre annak, hogy az intelligens elemek közt is könnyen és gyakran támadható kasztszellem utáni törekvések meg ne honosuljanak; mert, ha egy kis városban ennek tért engednek, akkor a társas együttlét békéje azonnal felbomlik, s kinos vetélkedések és egyenetlenkedések közepette a széthúzás és kicsinyes torzsalkodás nevetséges és szomorú jelenségei háborítják a társaséletet. Védőbástyája legyen a kaszinó a tisztességnek és társadalmi erkölcsnek, melynek féltékenyen őrzött színvonalát a tagok egymás kölcsönös becsülése és tisztelete emelheti. Gócpontja legyen a humánus és culturális eszmék ápolásának, honnan minden nemes, hazafias mozgalomnak kell kiindulnia, és példát kell adnia a nagy közönségnek is az összetartás és szeplőtlen társadalmi élet gyakorlására. Ilyennek kell lenni egy kis város kaszinójának, mely ilyen helyen pótolja a társadalmi, culturális, tudományos és humánus egyleteket, s ezeknek céljait is mind magában foglalja. A kaszinó uj igazgatójának tehát hivatása magaslatán kell állania, hogy kaszi- J nőnk féltékenyen őrzött jó hírnevét továbbra is fentartsa, és meg tudjon felelni azoknalr a nem könnyű követelményeknek, melyeket az intelligens közönség eme egyetlen és nélkülözhetetlen morális intézménye — a megtisztelő közbizalom révén tőle méltán megkövetel. Reméljük, hogy az esetleges igazgatóválasztás ismét megtalálja azt a férfiút, ki a fent vázolt kivánalmaknak meg akar és meg is tud felelni, s ki a beléje helyezett bizalmat a kaszinó további fejlődésének előmozdításával és eddigi jellegének fentartá- sával fogja megváltani. Fernandó. Hivatalvesztésre ítélt pap. Múlt számunkban ismertettük Szerényi Sándor mucsfai ágost. lelkész esetét, a melyet némely ellenzéki lap a politikával akart minden áron összefüggésbe hozni. Az ítélet, a mely hivatalvesztésre és hivatalviselésre képtelennek mondja ki Szerényit, indokolása szószerínt a következő: „Szerényi Sándor mucsfai lelkész azon magaviseleté által, hogy folyó évi február 5-én Bonyhádon az úgynevezett Lengyelféle vendéglőben ittas állapotában Dürr Gáspár bonyhádi lakost szóváltás közben tettleg bántalmazta, Szabó János lelkész társára pedig széket emelt, Döry Pál járási főszolgabírót hivatalos eljárása közben sértő szavakkal illette, a községi rendőrvezetőnek ellenszegülve, avval földön fekve dulakodott, s az aznapi képviselőválasztás alkalmából egybegyült közönség előtt oly közbotrányt oko- zólag viselkedett, hogy a járási főszolgabíró kénytelen volt öt, tépett ruhában, födetlen fővel, csendőrökkel a városházára kisértetni, hol másnap reggelig a csendőrök őrizete alatt tartatott, mely magaviseleté, a beigazolt többszöri ittassága a zsinati törvény 324. §. f) pontja értelmében egyházi vétséget
