Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1895-09-01 / 36. szám

képezvén, ugyanezen törvény 326. §. d) pontja szerint volt büntetendő, minthogy közbotrányt okozott ezen magaviseletével nem csak saját papi állására, hanem ösz- szes pap társaira és az egész egyházra is gyalázatot hozott, mi által rnagat a díszes és példaadó magatartást igénylő papi hi­vatal megfelelő áldásos viselésére képtelenné tette. Az ügyészi indítványtól eltérőleg a 826. §. d) pontja azért volt ellenében al­kalmazandó, mert botrányos magaviseleté­nek homályt vető hatása nem csupán egy­házközségére, hanem egész egyházunkra és összes paptársaira kiterjed. Az előbb jelzett közbotrány elköveté­sét igazolják : Schleining Lajos, Szabó Já­nos, Eumfeld Imre, Mái János, Schaadt Gyula, Leeman János, Dömötör Lajos, Len­gyel Zsigmond, Novák Antal, Filip József, Hoffer József, Lippich Zoltán, Szeibold Ká­roly, Ernhaft János eskü alatt kihallgatott tanuk egybehangzó vallomásaikkal, úgy Döry Pál főszolgabíró hivatalos nyilatkozatával; — többszöri ittasságát pedig az alesperesi hivatalos jelentésen kívül Rumfeld Imre, Handvich János, Müller Henrik, Blum Já­nos, Schenk Gáspár, Schefer Konrád, May Gáspár, Weber János, Rothermel Konrad, Lobi Mihály, Mühl János és Feig Péter eskü alatt kihallgatott tanuk igazolják. Ezen bizonyítékok ellenében panaszlott- nak tagadása figyelembe nem jöhet, sem a panaszlók ellen tett azon kifogása, hogy azok ellenségei, mert ezen körülmény ha beigazoltnak tekintetnék is, a magán-vád jogosultságára befolyással nincs. Azon védekezése sem szolgálhat ment­ségére, hogy önkívületi állapota beteges idegességének volt kifolyása, mert állásának követelményein kívül, betegsége és ideges­sége okából is kerülnie kellett volna a nyil­vános botrányra vezető önfeledt viselkedést. VÁRMEGYE. — A belügyminiszter az adófclszámo- 1 á. s i bizottság eluökévó dr. S z i g e t h Gábort, helyettesévé pedig T o 11 h Ödönt nevezte ki. — Bátaszék község képviselő testületének a kisdednevelési költségek fedezésére kivetni hatá­rozott 2% -os községi adóra vonatkozólag a vallás- és közoktatási miniszter akként rendelkezett, hogy a 2% -os pótadó kivetése a községre nézve 1895. évtől kezdve kötelező. — Váralja községben az állandó menedék- ház felállítására vonatkozólag a vallás- és közokta­tásügyi miniszter megengedte, hogy ott csak ideig­lenes nyári menedékház lótesittessék, egyúttal Rill József azon intézkedését, hogy oda menedókház vezetőnőt nevezett ki, hatályon kívül helyezte. Hirdetmény. Tolnavármegye igazoló választmánya folyó évi szeptember hó 12-én d. e. 9 órától déli 12 óráig és délután 4 órától 5 óráig nyilvánosan tar­tandó üléseiben fogja összeállítani, illetőleg kiiga­zítani a legtöbb adót fizető vármegye bizottsági ta­goknak 1896. évre érvénnyel bírandó névjegyzékét és ugyanazon ülések tartama alatt intézendi el, az 1886. évi XXI. t. c. 25. §-a értelmében a folyó évi 18906./alisp. szám alatt ezzel egyidejűleg közzé tett hirdetmény szerint L ő r i n c z y József vár­megyei alszámvevőurnái ez évi szeptember 2-től 10-ig bezárólag betekinthető adókimutatások ellen benyújtható felszólam­lásokat is. Azok, kiknek adójuk kétszeres számításának kedvezményét a már idézett t. c. 26. §-a alapján igénybe venni kívánják, kötelesek az ülések fent kitett tartama alatt az igazoló választmány előtt szóval, vagy írásban jelentkezni, s jogosultságukat igazolni. Aki nem jelentkezel vagy jogosultságát igazolni nem tudja, az adó kétszeres beszámításá­nak kedvezményétől ezen egy alkalomra elesik. A fentebb már érintett folyó évi 18906. alisp. számú hirdetmény szerint folyó évi szep­tember hó 13-án közszemlére kiteendö, illetve kifüggesztendő névjegyzék ellen általában a kifüggesztéstől, a törvény 25. §-a értelmében ho­zandó határozatok ellen pedig, a kézbesítéstől szá­mított 15 nap alatt a bíráló választmányhoz intéz-, hető 'felebbezósek az igazoló választmánynál nyúj­tandók be. Szegzárdon, 1895. augusztus hó 26-án. DÖRY DÉNES elnök. 2. ____________________ TO LNAVÁRMEGYE. Hirdetmény. A legtöbb adót fizető vármegyei bizottsági tagok 1896. évre kiigazítandó névjegyzékére vonat­kozólag a következők tétetnek közhírré. t A névjegyzék kiigazításánál alapul szolgáló adókimutatások, az 1886. XXI. t. ez. 25. §-ának rendelkezéséhez folyó évi szeptember hó 2-tól szep­tember hó 10-ig Lőrinczy József vármegyei alszám- vevó hivatalos helyiségében lesznek közszemlére a hivatalos órák alatt kitéve. A felszólamlások ezen adókimutatások ellen folyó évi szeptember hó 2-tól kezdve az igazoló választmánynak folyó évi szep­tember hó 12-ikére kitűzött ülése napjáig a varme­gyei főjegyzőhöz, mint az igazoló választmány elő­adójához, az ülések tartama alatt pedig az igazoló választmányhoz is benyújthatók. II. Azok részéről, kik ez évben először vannak az adó kimutatásokban a legtöbb adót fizetők kö­zött kitüntetve, az igazoló választmányhoz közvetle­nül intézendő beadványban folyó évi szeptember hó 12-ig igazolandó lesz, hogy 1886. évi XXI. t. cikk 23. §-a c) pontjának megfelelőleg a törvény­hatóság területén legalább is két év óta ingatlan­nal bírnak, vagy ugyanannyi idő óta itt laknak és adót fizetnek. Az igazoló választmány által egy beállítandó n®yjegyzék az 1886. évi XXI. t. c. 28. §-a értelmében folyó évi szeptember hó 13-án fog a vármegyei levéltári helyiségben közszemlére kité­tetni és a vármegye. székházának bejáratában levő hirdetési táblán kifüggesztetni. Szegzárdon, 1895. évi augusztus hó 26-án. DÖRY PÁL, alispán. Hirdetmény. Az országgyűlési képviselő választók 1896. évre kiigazított, s az 1876. XVIII. t. c. 2. §. ér­telmében közszemlére kitett ideiglenes névjegyzé­kére vonatkozólag a szegzárdi, bonyhádi, paksi, kö- lesdi, pincehelyi és szakcsi választókerületekből be­érkezett felszólamlásokat Tolnavármegye központi választmánya folyó 1895 évi szeptember hó 14.-én d. e. 10 órakor Szegzárdon a vármegyeház tanács­kozási termében ugyanazon sorrendben fogja elin­tézni, a melybeu az egyes választó kerületek elei felsorolva vannak. A hozandó határozatok ez évi szeptember hó 20-tól 30-ig lesznek Szegzárdon a vármegyeház le­véltári helyiségében a hivatalos órák alatt betekint- hetők, a közvetlenül érdekeltekuek pedig az 1874. XXXIII. t. c. 49 §-a a.) b.) és c.) pontjai értel­mében kézbesittetni fognak. Ugyanazon t. c. 50. §-a szerint: azok, kiknek felszólamlása vagy észrevétele felett a központi vá­lasztmány határozatot hozott annak közszemlére ki­tételét követő 10 nap alatt,- azok pedig, kiknek az idézett törvény 49 § ában elősorolt határozatok kóz- besittettek, a kézbesítéstől számított 10 nap alatt a nagyinóltóságu m. kir. kúriához intézett felebbe- zósüket a központi választmány elnökénél benyújt­ják. A felebbezés Írásban nyújtandó be s ahhoz uj bizonyítékok is csatolhatok. Szegzárdon, 1895. évi augusztus hó 23-én. Döry Pál, alispán.. TÖRVÉNYKEZÉS. A szegzárdi kir. törvényszéknél véglárgyalás. 1895. évi szeptember hó 3-án. Spiegl Pál, Francsa Istvánné és Spiegl Paine ellen súlyos testi sértés miatt. Ör. Somogyi Mihály, ifj. Somogyi Mihály és Somogyi István ellen hatóság elleni erőszak miatt. Os. Horváth József ellen megfertőzés miatt. 1895. évi szeptember ho 5-én. Kocsis Sándor, Klingenstein János, Kocsis János és Antal Sándor ellen súlyos testi sértés miatt. Balogh Mihály és Szabó József ellen súlyos testi sértés miatt. Till Ádám és Schvarcz József ellen lopás miatt. — Fiatal vádlott. 14 éves vádlott állott csütörtökön a szegzárdi kir. törvényszék előtt hét­szeres betöréses lopással vádolva. Szili Márton­nak hívják azt a koránérett rosszíajta gyümölcsöt, és dunaföldvári termés. Fekete Pál és Topász- ter József dunaföldvári lakosok kárára a btk. 333. §-ábs ütköző a 336. §. 3. pontja szerint minősülő 3 rendbeli lopást és ugyancsak Fekete Pál, to­vábbá Glück Ignácz, Wimmer Mór és Dudás József szintén ottani lakosok kárára a btk. 333. §- .ába ütköző, a 334 §. szerint minősülő 4 rendbeli lopást követett el, melyekért a kir. törvényszék 4 havi fogházra, Takács Mókus Jánost pedig, ki tudva vett tőle lopott dolgokat, mint orgazdát 1 havi fogházra ítélte. Az ítélet jogerős. Hírek. — Személyi hír. Perczel Dezső belügy­miniszter néhány nap óta Bonyhádon tar­tózkodik családja körében és kipiheni fára­dalmait az uj törvények végrehajtásával reá nehezülő terhes munka után, melynek be­végzése miatt az egész nyáron át a fővá­rosban kellett időznie. A megfeszített mun­kásság kissé megviselte a fáradhatatlan mi­niszter idegeit is, s most nyugalomra és pihenésre van szüksége, amit csöndes otthonában óhajt föltalálni, ha csak az in- 8tanciázók serege itt is meg nem zavarja nyugalmát. — Meszlényi püspök pécsi külde­tése. A P. N. írja a következőket: Hetek óta időzik Meszlényi Gyula szatmári püspök a pécsi egyházmegyében, mint dr. Du- lánszky Nándor megyés püspök vendége. Érkezesét mindenki egyszerű látogatásnak tekintette. Pécsett rokonai, ismerősei, jó barátai vannak s ezen kívül kedves emlé­kek fűzik e városhoz. Távolról se jutott sen­kinek se eszébe Meszlényi ideérkezésének s hosszas itt tartózkodásának más jelentősé­get tulajdonítani; ma azonban előkelő hely­ről igen érdekes értesítést nyertünk, mely egészen más világításban tünteti fel a hely­zetet. Hónapokkal ezelőtt, a püspöki aula beléletével teljesen ismerős, tekintélyes ál­lású úriember tisztelgett a fővárosban dr. Wlassits Gyula kultuszminiszternél és Esz­tergomban, — Vaszary Kolos hercegprí­másnál. Mind a két helyen lefestette azt a „csendéletet,lí mely a pécsi püspökség re­noméjának már is igen sokat ártott s a püspöki vagyon kezelésére is furcsa hatás­sal van. A titkok mélyébe látó úriember igen alaposan megindokolhatta állításait, mert a besugásnak eredménye lett. A herceg­prímás bizalmasan fölkérte Meszlényi püs­pököt, kinek Pécsett, mint már föntebb je­leztük, rokonai, ismerősei s jó barátai van­nak, hogy jönne le látogatóba a pécsi püs­pökhöz s úgy a püspök állapotáról, minta vagyon kezeléséről, az egyházmegye kor­mányzásáról szerezne közvetlen tapasztala­tokat s észleletéiről tenne őszinte jelentést, hogy a szükséghez képest intézkedni lehes­sen.- Bizonyos uraknak sehogyse tetszett Meszlényi érkezése s különösen bántotta az illetőket az a körülmény, hogy a vendég oly jól érzi magát Nádasdon, hogy oly szí­vesen marad a beteges püspök oldala mel­lett. Meszlényi azonban nem törődve az urak indignációjával, tovább maradt. Nagy-asz- szony hetében, tehát e hó kellő közepén azt a hivatalos kommünikét adták ki, hogy Meszlényi szívélyes búcsút véve püspökünk­től, a napokban haza utazik. Ez úgy látszik, gyenge presszió akart lenni. Meszlényi azon­ban nem utazott el; ma is Nadasdon van, s a mint értesülünk, még tovább is itt ma­rad. Itt marad s tovább figyel. De az is meglehet, hogy e közleményünk élét veendő, nehogy az ő tovább maradása soraink hite­lességét megerősíteni lássék: hirtelen föl­kerekedik s útra kel, mintha ez már elő­zetesen igy lett volna megállapítva. Hja! port kell a világ szemébe hinteni; mert nem való a „misera plebs“-nek mindent látni.- Egyébként is az egyházi ügyek olyan féltve őrzött „nebántsvirág“-ok, melyekhez avatat­lan kéznek nyúlni nem szabad s a melyek­nek még a szem is árt. Érthető, hogy a legnagyobb titokban, óvatosan, az egyházi lepel védelme alatt igyekeznek a felmerülő bajokat konstatálni s a nyilvánosság kizá­rásával orvosolják a bajt. De hát, a mit két ember tud, az nem maradhat a mai világ­ban titokban; már pedig amit leirtunk, ar­ról több ember bir tudomással. Azt is tud­juk már, hogy rövid idő múlva gondnokság alá helyezik a pécsi püspökséget. Eddig csak mint óhaj jutott kifejezésre a püspökség gondnokság alá helyezése; ma már bevég- zett ténynek tekinthető. Úgy a hercegprí­más, mint a kultuszminister teljes tudatában 1895. szeptember 1.

Next

/
Thumbnails
Contents