Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1895-08-18 / 34. szám

1895. augusztus 18.

TOLNAVÁRMEGYE.

3.

Megjegyeztetik végfll, hogy az anyakönyvvezető sürgős esetekben, az idézett 60-000 számú utasítás 9. §-a értelmében, a hivatalos órán kívül is köteles a bejelentést az anyakóoyvbe bejegyezni.

Ezen határozat a járási főszolgabíró urak utján tudomásul vétel s a legkiterjedtebb körben esz- közlendo közhírre tetei vegett valamennyi községi elöljáróságnak kiadatni rendeltetett. Kraft. Gróf Széchenyi Sándor, főispán.

A földmivelésügyi m. kir. miniszter a marhakivitelt Sziléziába úgy megyénk, mint a szomszédos megyék területéről eltiltotta. A rendelet következőleg szól: „Tudomásvétel és miheztartás, valamint közhírré tétel végett, értesítem a törvényhatóságot, hogy a sziléziai es kir. tartományi kormány folyó évi julius hó 19-én 13370. szám. a. kelt értesítése szerint a kérődző állatoknak (szarvas- marha, juh és kecske) Arad, Bács-Bodrog, Pest- Pilis-Solt-Kiskun, Somogy, Tolna és Zalavármegyék valamint Arad, Baja, Zömbor, Újvidék, Szabadka es Pécs városok területéről Sziléziába való kivitelét további intézkedésig megtiltotta. — Ezen tilalom Budapest székesfővárosra és az itteni marhavásárra nem terjed ki. Budapesten, 1895. évi julius hó 27-én. A minister megbízásából: L i p t h a y s. k.

KÖZSÉGI ÉLET.

— Községi képviselő-testületi ülés. Szegzárd nagyközség képviselő-testülete folyó hó

12-ón ülést tartott, melyen a következő fontosabb ügyek nyertek elintézést: A vallás- és közoktatás- ügyi miniszternek a létesítendő főgimnázium épületének felépítési költségére felajánlott összeg elhelyezésére vonatkozó, általunk már részletesen ismertetett leirata tudomásul vétetett, az épület telkére és a további szükséges intézkedések megtételére nézve azonban a képviselő-testület várakozó álláspontot foglal el, mig arra a kérvényre, melyben a város az uradalmi korcsmának nem megvételét, hanem áthelyezhetési engedélyét kérte, a válasz megérkezik. Azon kérdésre pedig, hogy a 140.000 frtot esetleg meghaladó költségek fedezéséről ki fog gondoskodni, minthogy a vármegye kijelentette, hogy ennek terheit viselni nem szándékozik, a képviselő-testület bizottságot küldött ki, mely Pártossal tervezetet s költségvetést fog készíttetni, mely költségvetés azonban a 120.000 frtot át nem lépheti, mivel a többi pénz felszerelésre kell.

Ezután következett a pénzügyigazgatóság értesítésének tárgyalása az 1896—1898. évekre vonatkozó fogyasztási- és italadó biztosítása tárgyában. Erre nézve a képviselő-testület bizottságot küldött ki, felhatalmazván azt, hogy évi 30.000 frtnyi bérösszeget ígérhet.

A község és alapítványi uradalom közt fennálló, a községi pótadóra vonatkozó és folyó év véSzegzárdtól Orsováig hajón.

— A „TOLNAVÁRMEGYE“ eredeti tárcája. — Irta: BÁ7ŐRI DEZSŐ.

n.

Térjünk át most már magára az útirajzra.

Midőn az I. részben azt állítottam, hogy Szegzárdtól Belgrádig nincs mit felemlítenem, azt csak a természeti szépségekre vonatkozólag mondtam ; mert a Duna lapályos és mindenütt egyhangú partjai semmi változatosságot nem nyújtván, a szemet nem igen gyönyörködtetik. De ezzel nem mondtam azt, hogy az egész napi ut hosszában éppen nem volna semmi látni való.

így póld. a Bezdánnál a Dunába torkoló, Ferenc-csatorna; Bezdán alatt a Duna száz meg száz apró szigetkéje mind megtekintésre méltók; a Dráva és alább a Szávának a Dunába szakadása ; Gombos, a hol a vonatot hajón szállítják át a Dunán; a Dálya alatt kezdődő Fruska Gora emelkedései ; az Uok mögött látható három várrom; Ka- menitz alatt az osztrák Gibraltár: a magas sziklán épült Pótervárad; az újvidéki szép vasúti hid; a Slankamen (Zalánkemén)-nél a Dunába szakadó Tisza, és végre Zimony és Belgrad látképe, de a mely utóbbiakat már este nem lehet látni, mert a hajó késő éjjel érkezik Belgrádba, a hol reggelig pihenőt tart.

Az ember alig várja a hajnalt, hogy fel mehessen a fedélzetre és körültekintsen, mert Bel- grádnál már aztán van mit látni és nézni.

Maga Belgrád a hajóállomásnál semmit sem mutat, mert nem látni mást, mint néhány ciril- betüs feliratú, nagyon közönséges kinézésű szállogén lejáró egyezség megújítására szintén bizottság küldetett ki, mely az uradalommal az egyezségre vonatkozó előzetes intézkedéseket lesz hivatva megtenni.

A községi temetőre vonatkozó szabályrendelet egész terjedelmében elfogadtatott. — Ebből a szabályrendeletből, mint legérdekesebbet, a II. pontot emeljük ki, melynek értelmében : „a köztemető a népesebb felekezetek közt a népesség aránya szerint osztassák fel, de bárminő vallás- és felekezet részére biztosittatik.“ Ennek az lesz az üdvös eredménye, — ha már nem lehet a temetőre nézve legalább a felekezetisóget megszüntetni, — hogy vegyes házasságok esetén az ott előforduló temetkezések altimával a szűkkeblű felekezetiségnek útja lesz vágva.

A tűzoltósági segély-alap pénztára számadásai megvizsgáltattak és rendben találtattak.

Végül még bizottságot küldtek ki a községi közutak költségvetésének elkészítésére.

Tolnavármegyei tűzoltó-szövetség közgyűlése és a tolnai önk. tűzoltó-egyesület zászlószentelési ünnepélye.

Kettős ünnepélye volt Tolnának s ha tekintetbe veszszük, hogy búcsú is voltaug. hó 15-én nálunk, melyen óvenkint, hagyományos szokás szerint sokan szoktak lenni, — bátraD tehetjük 1500- ra vendégeink számát. Az idő csak annyiban kedvezett, hogy nem volt nagy hőség, esőből azonban kijutott s ha nem is rontott az ünnepélyes menetekben, mégis kellemetlen volt. A kettős ünnepély már 14-én vette kezdetét. A vidékről jött tűzoltók fogadtatása a szentháromság terén, a Wittinger- fóle háznál történt, mely ez alkalommal elszállásolási irodává és tűzoltó tanyává alakult át.

Az esős idő megváltozott, a legszebb est kínálkozott, korom sötétség volt, a mikor a tűzoltóság este 9 órakor fáklyás zenéhez készült. A tűzoltó őrtanyából indult a menet: elöl a zene, mely előtt a főparancsnoki lámpást vitte egy tűzoltó, mely körül néhány lámpion vivő drót végű pálcán vitte a fényes nagy lámpiónokat, a menet a zene után két sorban sorakozott felváltva egy fáklya, egy lámpion, a két sor közötti helyet a parancsnokság tagjai, a vidéki tűzoltók töltötték ki. A hosszú, fényes menet szemkápráztató volt s körülötte példás rendben óriási néptömeg. A menet több utcán keresztül mozsarak durrogatása között özv. Rozmayer Ferencné, a zászlóanya háza előtt megállapodott, hol azután a főparancsnok, Wittinger Sándor a tűzoltó tisztektől körülvéve a következő beszédet intézte az időközben az ablaknál megjelent zászlóanyához :

„Mélyen tisztelt nagyságos Asszonyom !

Őszinte és szivünk mélyéből érzett tiszteletből keressük fel e uemes házat, a hol szeretett zászlóanyánkat találtuk fel. — Ha Isten vezérli az embert dolgában, célt ér munkájában, bennünket is a jó Isten vezérlett, célt értünk, itt állunk mélyen tisztelt zászlóanyánk ablaka alatt s örömmel mondjuk : Isten éltesse szeretett zászlóanyánkat I“

dát. Hogy tehát Belgrádot belül megnézhessem, 24 órára ki akartam szállni, de kinevettek, mert azt mondták, hogy Belgrád összes szépségei egy óra alatt megtekinthetők; tehát reggel akartam kiszállni arra az egy órára, mert hajónk csak 6 órakor volt indulandó, de a belgrádi rendőrök ki tudja, kit láttak bennem, sem az ón kertemre, sem a kapitány kezességére nem engedtek kiszállni; igy hát meg kellett elégednem azzal, hogy továbbra is a fedélzetről szemléljem a látnivalókat.

Belgrád hajóállomásától egy kis távolságnyira fekszik egy mérsékelt magaslaton a történelemben oly híressé vált belgrádi vár romja, átellenben pedig, a Duna túlsó partján, szintén magaslaton Zimony, mindkettő rendkívüli érdekes fekvéssel. És elmerengve a múltak eseményein, egyenként tűnnek fel lelki szemeink előtt a múlt idők nagy emberei, kiknek nevei és emléke e helyeket oly nevezetessé tette. Ott látjuk Árpádot amint 895-ben (tehát ezer éve), Zalánnak Alpár mezején tönkrevert seregeit fejedelmükkel együtt ide szorítja, hogy végleg tönkre tegye őket; (akkor Álba Bulgáriáé nevet viselt.) Az itt 1426-ban garázdálkodott Lázárevicset és ennek unokáját, Brankovits Györgyöt, a Hunyady ház ellenségét. Magát Hunyady Jánost, Kapisztrán Jánost, Dugovits Tituszt, Kemény Simont és a magyar történelem egyéb hőseit, amint a magyar hazáért küzdenek és életüket áldozzák érte.

A várnak romjai, hol Hunyady János nagy lelkét kilehelte, azon fensik csúcsán, melyen a Harrisch- mauzóleum áll, még ma is láthatók.

De végre egy éles fütty mintegy erőszakosan riaszt fel álmodozásunkból. A parton felállított harangláb alján egy hajószolga elkezdi rángatni a haHatalmas éljen zúgott fel erre, mely után a zászlóanya nevében és helyette, minthogy meghatottságában alig tudott szóhoz jutni, fia, Rozmayer Ferenc, az önk. tűzoltó egyesület elnöke igen szép szavakban felelt a beszédre. A zene játszott, a fáklyák sötét füstje ég felé húzódott, az óriási embertömeg csendben hallgatta, a béke angyala röppent fölötte s e pillanatban szivünkben hangzott e sóhaj : „Istennek dicsőség, embernek segítség.“

A fáklyás menet innen távozva visszatért kiindulási helyére s ott feloszlott. A fáklyás menet után csakhamar összetalálkoztak a tűzoltók a „Fehér ló“-hoz címzett vendéglőben, mely valóságos tűzoltó tanya volt 2—3 napig, s ott vígan folyt a mulatság, úgy hogy másnap, a mikor reggel a vidéki tűzoltóság nagyobb tömege jött, majdhogy el nem késtek. 7—8 óráig reggel egymás után jöttek: Agárd, Fadd, Dunaföldvár, Döbrököz, Hő- gyész, Szegzárd stb., kik hamarosan lakásaikra mentek, hogy azután az őrtanyánál összejőve, onnan a templomba és zászlószentelési ünnepélyre induljanak. A báttaszéki és szegzárdí zenekarok hangjai mellett indult el a díszes tűzoltó csapat, melyben 32 tűzoltó tiszt és 158 tűzoltó vett részt.

Négyes sorban mentek a templomba, melyben a helyek már elrendezve voltak. A templomból a zászlóanyáért ment egy küldöttség, egy másik pedig a felszentelendő uj zászlóért. A zászlóanya a templom szentélyében a zászló mögött ült, balról a tolnai főparancsnok s jobbról Tolnavármegye alispánja, Döry Pál, a zászló körül 20 nyoszoló leány fehér ruhában állt, azontúl pedig a vidéki tisztek, a templomban végig pedig sorfalat állt a tűzoltóság; jobbról a padokban a községi elöljáróság és egyéb meghívott vendégek. Péchy József, prépost fényes egyházi kíséret mellett megkezdte a misét, melyhez a tolnai kántor szép zenés misét énekeltetett, — az e célra betanított külön vegyes karral.

Evangéliumkor történt a zászló beszentelése és két szeg beverése: a prépost és a zászlóanya a templomban verték a szeget a zászlóba, melyre előbb a zászlóanya díszesen hímzett szallagot kötött, melynek egyik részén állt: „ 4. haza és közjóért,“ a másikon „Rozmayer Ferencné 1895. aug. 15.“ volt aranynyal kihimezve.

Amint a zászló megáldása megtörtént, annak csúcsáról 20 szallag gördölt le, melyből minden nyo- szoló leány egyet-egyet fogott s igy lett a zászló felállítva, előbb meghajolt a szegzárdí önk. tűzoltóság zászlaja felé, mely szintén ott volt, majd a faj- szi felé s azután az oltár felé. Gyönyörű látvány volt az a felállított zászló ott a templomban, amint 20 fehérbe öltözött angyal: Tenczlinger Annika, Schelly Böske, Eisenbarth Ilonka, Szilly Ilonka, Eizenbarth Riza, Frölich Mariska, Somogyi Mariska, Thury Olimpia, Fischer Micike, Garay Jolán, Zsuzska és Irma, Parti Ilonka, Somogyi Flóra, Stelczer Adél, Pleszky Margit, Wittinger Paula, Molnár Irénke, Gebhardt Mariska — a lelógó hosz- szu, különféle színű szalagokat tartotta, közepén a zászlótartó tűzoltóval. A mise után a tűzoltók sorfalai között megindult a menet szép rendben, s'dirang kötelét. Ez az általános indulási jel; erre a hajók megmozdulnak.

Indulunk I mondta a kapitány, mire hajónk megingott és elsőnek hagyta el a partot.

A jobb parton meglehetős egyhangú láncolatban szövődnek a kopár, elhagyott szerb hegyélek, a magyar oldal hullámos rétjeiről friss szénaillatot hozott felénk a langyos szellő s mi azt tele tüdővel szívtuk magunkba.

Ezentúl már csak a Duna egyik partja köt bennünket Magyarországhoz, a másik oldala idegen.

De nem 1 Hisz itt van a Dunához közel Szendrő (Szemendria), mely szintén nevezetes szerepet játszik hazánk történetében s nevével többször találkozunk úgy az egyes harcokban, mint a békekötésekben.

Szendrő alatt torkolódik a Dunába a Morava folyó, hol régente kis vár állt, melynek romjai még most is láthatók.

A Morava alatt fekszenek az u. n. osztrovai szigetek, melyek közt láttuk a Jókai által oly szépen megénekelt tSenki Szigetét.c De Noemi, a szerető, hivő, szép Noemi kedves, regényes alakja csakhamar szétfoszlik, a szigeten a szerb csempészek ellen épített csendőrlaktanya láttára.

Majd Pozsarevác kikötője következik, mely az 1718-ban kötött passarovici békéről nevezetes.

Kostolác alatt láthatók a magaslaton Viminá- cium római város romjai.

S miután a rámái Dunaág végpontján fekvő Rámát, a szép festői várromjával ékeskedő szerb községet elhagytuk, a távolban, mint apró, fehér pontok — látszottak Báziás házai, piros cserépfe-